Regisztráció  Belépés
naplopoleon.blog.xfree.hu
Kinek megadatott egy kis darab kenyér, s otthon, hova este nyugodtan hazatér, s nem kell mást szolgálni, s úrnak se kell lenni: oly boldogság ez, mely minden... Fontos Manó
1915.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Csak lustaságból?
  2017-07-31 14:06:19, hétfő
 
  Édesanyám megint nyüstül, hogy mindent az utolsó pillanatra hagyok. Igaza van, de túl üreg vagyok már, hogy ezen a rossz szokásomon változtassak. A halállal is várok az utolsó pillanatig. Most már csak egy utántöltős, vagy egy eldugult homokóra kell.  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Pisihuszár - kalandok plazmaadáskor
  2017-07-27 16:30:38, csütörtök
 
  Plazmát önzetlenül adunk, hogy segítsük beteg embertársainkat - MESE. Azért adunk plazmát, hogy pénzt kapjunk érte. A véradás már egészen más dolog, de ma én plazmát adni mentem, igen, azért, hogy megtömjem nem létező pénztárcámat (úgy 15 éve elhagytam, azóta sincs). A plazmadonációra fel kell készülni, éhgyomorra nem mehetsz, és magadba kell tölteni 3-4 liter vizet is. Na, itt kezdődnek a gondok. Ha van elég időd, akkor szép fokozatosan iszod meg a folyadékot, de ha rövid idő áll rendelkezésedre, akkor zutty.... Délre volt időpontom, azonban a világ legjobb munkahelyének, legjobb személyzetisének (komolyan) köszönhetően délelőtt fel-alá rohangálhattam a városban. 2 liter vizet magamba töltöttem még otthon, és úgy gondoltam a többit majd a munkahelyem különböző, városban szétszórt objektumaiban pótlom. A terv jónak tűnt, sőt működött is. Az intézmény különböző épületei átalakultak számomra egyfajta postakocsi állomássá, ahol az itatás megtörténhetett. Egy tény azonban már akkor aggodalomra adhatott volna okot: "ami befolyik az rögtön kifolyik", hogy a Beatrice 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás világklasszisából idézzek. Időben megérkeztem, a biztonság kedvéért a donáció megkezdése előtt még meglátogattam a kétbetűst. Majd a lovak közé csaptunk. Én voltam az egyedüli donor, az öt fős, unatkozó asszisztencia nem marakodott össze rajtam, sebaj, én most pénzt keresni jöttem ide. 40 perc üldögélésért még mindig nem rossz az a 3500 Ft. 40 perc az borzasztóan hosszú idő ám, erre 10 perc után jöttem rá, amikor kezdtem érezni, hogy a veséim jól működnek. Kibírom, volt már ilyen. Öt perc múlva feltettem egy kérdést az engem megdöfő hölgynek:
- Van arra lehetőség, hogy kimenjek a mosdóba? - persze tudtam a választ, de az alaptörvényről is kiderült, hogy nincs gránitba vésve.
- Csak akkor, ha megszakítjuk a donációt, de akkor nem kapsz pénzt - érkezett a válasz.
Olyan nincs - gondoltam magamban - én potyára nem nyomtam magamba ennyi kiváló minőségű pécsi vizet, s megkezdtem heroikus küzdelmemet a hólyagommal. Az ember végül is önmagának a legnagyobb ellensége. Így átmentem shaolin szerzetesbe. Már csak azért is, mert a lábaimmal elkezdtem kalimpálni, mert a combok összeszorítása csak a filmekben válik be. A lábemelgetés sem használt. 10 perc után beláttam, hogy hamarosan be fogok pisilni. Az öt nő előtt ez nem lett volna akkora szó, de közben érkezett két férfi donor, az egyik velem szemben, a másik tőlem balra helyezkedett el. Szólnom kell, de nem tudtam, mert az én hölgyikém épp telefonált, a nőkre jellemző rövidséggel. Kész, felrobbanok, de a másik négy nő egyikének sem szólok, persze ők is tudták már miről van szó. Végre letette a telefont.
- Álljuk le, mert nekem annyi - erre körbe álltak. Elkezdték nyomkodni a gépet, hogy a megfelelő értékeket beállítsák, persze nem ment elsőre. Újabb értékes másodperceket veszítettem. Közben az egyik szőke hölgyike részvétét fejezte ki (innen is köszönöm neki), és lelkesen magyarázta a vizelési kényszer fokozatait. Én már az égő fájdalomnál jártam, amiről ő nem beszélt. Kész. Ebből oltári nagy égés lesz, már van, de legalább el tudom majd oltani.
- Még egy kicsit bírd ki, amíg visszakapod a véred - jött a biztatás.
Igen, a vérem az kell, de az országomért nekem most nem egy ló, hanem egy kacsa kell. Ugye milyen szerény vagyok? Izzadságban úszok, egyelőre. A nadrágomra pislantok, eddig látható jele még nincs, mert érezni már nem sok mindent érzek lent. Huráááááááááá. Kész vagyok. Leragasztják a szúrás helyét, megmentőm közli, hogy menjek, addig ő megírja a papírokat. Én méltóságteljesen, kimért lassúsággal lépkedek a megváltás felé. A mosdó ajtaját már feltépem, és csak állok és csak állok.... Félkilóval könnyebben megyek vissza pokolbeli szenvedéseim színhelyére, hogy átvegyem a papíromat. Itt azonban fennforgás van. A mellettem plazmát adó férfi donáció közben elájult, amíg én kinn voltam, most körülötte forgolódnak, az orvost is hívják, ilyenkor természetesen kötelező is. Vérnyomása 90/74, pár másodpercre vesztette el az eszméletét. A donációt nála is leállították. Közben a harmadik donor nyugodtan olvas egy könyvet, és szorgosan pumpál a kezével.
Tanultam az esetből - kell egy gumibugyi.




 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Itt a világvége
  2017-07-25 21:33:58, kedd
 
  Az egy dolog, hogy másokkal is osztozni kell, de az már a lécet veri, hogy ezek a mások a szebbik nemhez tartoznak. De az, hogy az ülőke mellett még a wc fedelet is lehajtják, na az már elfogadhatatlan. Így a férfi wc teljesen elveszíti férfi wc jellegét.

Előzmények.
Hosszú és küzdelmes álló-, ülő és guggoló munka eredményeként elértük, hogy két wc álljon rendelkezésünkre. Így nem kellett már a teremtés koronáinak fárasztó munkával, minden egyes alkalom után lehajtaniuk az ülőkét. Igaz, a világítást mindkét helyiségben nélkülöznünk kell, de karácsonyra talán lesz néhány füzér felrakva. Egyébként is, ha a wc ajtót nyitva hagyjuk, akkor láthatjuk is, nem csak érezhetjük. Személyes tapasztalat: gyorsan végezzük el, amit el kell, mert az időzítő hamar lekapcsolja a világítást, és akkor letolt nadrággal kell kitotyogni az előtérbe, hogy a lámpa újra világítson, ez pedig veszélyes, lássuk be. Azonban az idilli állapotnak múlthéten vége szakadt egy természeti csapás következtében. Amerikában a hurrikánoknak nevet adnak, én illendőségből nem nevezem nevén a tudjuk kit.
Úgy korrekt, ha megemlítem, hogy állítólag, még egyszer mondom kedves polgártársak, állítólag már korábban is eldugult az a bizonyos.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Múzeumi mese
  2017-07-24 19:55:53, hétfő
 
  40 fok napon, a macskaköveken valószínűleg rántottát lehetne készíteni, aki teheti a vízparton van, vagy legalább beássa magát olyan mélyre amennyire csak tudja. A melegtől, s némi munkától elkínzott arcú teremőr dugja ki fejét a múzeum bejáratán, az ég felé sandít, de egy bárány sincs az égen. Esőtáncot járna, de túl sok energiát igényelne, a feltűnésről már nem is beszélve, bolond meg van elég a környéken. A teremőr újra az égre néz:
- Miért Uram, miért? - látogatók érkeznek.
Teremőrünk a folyosó pár fokkal hűvösebb homályába menekül. Ebben a pillanatban a kedvenc gyermekkori meséje a Kisvakond. A látogatók közben beszivárognak a múzeum előterébe. Két kisgyerek és a szüleik. A hat év körüli lányka utolsónak ér be, kissé elmaradva a többiektől. Nem az a forma, aki tündérkirálynőt játszhatna a bálban. Csendes szomorúsága elüt a család többi tagjának zajos vidámságától. Balra fordulva megindul a folyosó homályába, míg családtagjai a pénztárhoz csöpögnek - a forróság dolgoztatja a mirigyeiket (no meg a rosszindulat: Csongor és Tünde).
A kislány pár lépés után megáll a folyosó közepén, képek a falon nem az ő magasságához lettek felhelyezve a falra, egyébként is valahol egészen máshol járnak a gondolatai. A teremőr hűs vakondjárataiból visszatérve a kislány elé lép:
- Szervusz, mi bánt? - mert teremőrünknek mindenbe bele kell ütnie az orrát, és most érdekességet szimatol.
- Csúnya vagyok - buggyan ki a keserűség a lánykából.
Á, még egy magával elégedetlen nő, gondolja a teremőr, ráadásul milyen közel is van a realitás talajához, de nem azt mondja, amit gondol:
- Ki mondta neked, hogy csúnya vagy?
- Mindenki - jött az újabb rövid, de annál lényegre törőbb válasz.
Ej, itt tenni kell valamit, s mivel agya üzemképes hőfokra hűlt le a sötét folyosón:
- Ismered a rút kiskacsa történetét?
- Nem, és mi az a rút?
- A rút az a csúnya - a teremőr közben arra gondolt, hogy Andersen túl választékos lenne már a mai gyerekeknek. Közben azért fohászkodott, hogy nehogy Rut legyen a kislány neve, mert ez ekkor valóban eleve elrendeltetés lenne. No meg arra, hogy neki magának se ártana egy Rut kiskacsa, mert a Rut név jelentése barátnő. De most a kislány problémáján próbál segíteni:
- Szóval, te lehet, hogy egy rút kiskacsa vagy.
A lehetőség elsőre nem különösebben villanyozta fel a kislányt, és várakozóan pislantott hátra, érkeznek-e már a családtagjai. Azok azonban még el voltak foglalva a megfelelő hűtőmágnes kiválasztásával, mert bizonyos számú hűtőmágnes nélkül egy hűtő nem is végezheti jól a dolgát, arról nem is beszélve, hogy milyen esztétikus. Várakozó álláspontra helyezkedett, hátha jó dolog is kisülhet abból, hogy ő egy rút kiskacsa - a kacsasültön kívül. A teremőr folytatta:
- A rút kiskacsát mindenki csúfolta és kiközösítette, mert különbözött a többiektől.
Stimmt, gondolta a kislány, eddig hihető egy mese, ez eddig rólam szól.
- A kiskacsa elbujdosott bánatában.
- Jó ötlet - vetette közbe a lányka. A teremőr kétségbeesetten folytatta:
- De azután kiderült, hogy a kiskacsa, nem is kacsa, hanem hattyú, és csodaszép lett, amikor felnőtt - a teremőr reménykedett, hogy a történet nem kacsa, hanem hihető.
- Ha felnövök, én is szép hattyú leszek? - szegezte a kétkedő, de mélyen reménykedő kérdést a kislányt a mindent összevissza hadováló ismeretlennek.
- Ezt én nem tudhatom, - mondta a hazudni nem akaró teremőr - de ha te nagy leszel lehetsz szép - ez ugyan az egyik lehetőség, de ne legyünk mindig negatívak, gondolta.
A kislány persze még nem gondolkozott hosszú távlatokban, ő most szeretett volna szép lenni, mert minden nő telhetetlen, és ő sem érte be kevesebbel, de érezte, hogy az idegen vigasztalni próbálja, így rámosolygott. A teremőrt a mosoly egy önkéntelen mozdulat elindítására késztette, de még időben észbe kapva keze megállt a kislány feje felett. A lányka észrevette a mozdulatot, gyorsan pipiskedett, és elégedett mosollyal nézett fel. A meghatódott teremőr utolsó szavai a kislányhoz:
- Ha hattyú szeretnél lenni, azt ne feledd, hogy a hattyúk egy életre választanak társat maguknak.


 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Érzelem és értelem
  2017-07-22 20:50:30, szombat
 
  Ha az érzelmeinket az értelem vezetné, akkor ugye azok nem is lennének érzelmek. Ha utólag keserűséggel a szívemben törölni is szeretném a megtörténteket, hideg fejjel azt mondom, hogy úgy volt szép. Azt persze nem tudom, hogy ezt a döntésemet végül is értelem vagy érzelem befolyásolta. Így rakosgathatom egymás mellé őket, ahogy a bal láb zárkózik fel a jobbhoz, majd a jobb a balhoz.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Nyugdíjasok és a politika
  2017-07-20 20:20:12, csütörtök
 
  A pécsi Tudásközpontba ilyenkor érdemes menni, kint forróság, bent pedig kellemes - látogatói létszám nem éri el a személyzet létszámát. Főként nyugdíjasok és kismamák. Az anyukák jövőjüket terelgetik, a mamikák pedig megvitatják a nagyvilág dolgait. Például, hogy a muszlim migránsok miért a hideg és keresztény Európába jönnek, amikor sokkal közelebb van meleg és gazdag muszlim ország, ahova mehetnének internetet és megfelelő lakást követelni. Továbbá minek adtak állampolgárságot (álompor az inkább: a krónikás megjegyzése) a határokon kívülieknek, így azok most ingyen utazhatnak nálunk, nyugdíjat is kapnak, pedig azért mi dolgoztunk meg. Csak is azért kapták, hogy szavazzanak rájuk, mi másért.
A krónikás, azaz szerény személyem véleménye az, hogy nem egy papírtól lesz valaki magyar, mert teszem azt a nálunk letelepedő kínaiak sosem lesznek magyarok, hiába magyar állampolgárok. A muszlim migránsokra meg szükségünk lesz, mert a legújabb hírek szerint A Híd ember után egy még monumentálisabb (és költségesebb) filmet rendel meg a kormány - újra forgatják az Egri csillagokat. Az ostromló sereg kétszázezres volt, probléma megoldva.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Bűnös vagyok, de nem bánok semmit
  2017-07-16 12:44:47, vasárnap
 
  A tárgyalás dr.Séf bírósága előtt zajlott le.
Vádpontok:
1. szemmel verés
2. csúnya beszéd
3. gyilkossági kísérlet
A tárgyalás kivonatolt jegyzőkönyve.
A felperes (Güzü Gazella): csúnyán nézett rám, majd közölte velem, hogy az anyám picsáját, és úgy közeledett felém mint aki meg akar fojtani.
Dr. Séf: biztos nem gondolta komolyan és elnézést is kér.
Az alperes (Kopasz Kajmán): biztos nem.
Az alperes ezután a felperes felé fordul, és kérdést intéz a felpereshez:
- Így néztem rád? - vicsorog rá.
- Igen - méltatlankodik a felperes.
Az alperes ezután közli a tisztelt bírósággal, hogy a felperes megvádolta, hogy ellopta az uborkáját, egyúttal a tollát és a kiskanalát is. Ami rágalom, egyébként is, a következő hétvégén nem is dolgozott, a felperesnek mégis eltűnt 250 vagy 500 forintja és egyéb ingóságai. Az alperes ezt követően elvonult egy kis időre, hogy kiröhö... hogy rendezze gondolatait.
A tárgyalás káoszba fulladt, ítélethozatal elnapolva.

Kopasz Kajmán nyilatkozatot adott ki.
Határozottan elutasítom az uborkalopás vádját, nem vagyok vegetáriánus és arcpakolást sem használok, ami látható is; tollat akkor tépek a hátamról, amikor csak akarok; kiskanalat meg nem használok, bár állítólag azzal érdemes kivájni valakinek a szemét, mert úgy jobban fáj.
A szemmel verés tényét nem tagadom, agyon is verném, ha így lehetséges lenne, de a fojtogatásnak még a gondolatát is visszautasítom, nem vagyok én görény. Az anyja picsájára nem emlékszem, nem szoktam használni, már a kifejezést, de elképzelhető.
Végezetül, sajnálatos, hogy nem került szóba, hogy ugyan mi lehet az oka, hogy az események ennyire elfajultak, de mint mondottam, semmit sem bántam meg és vállalom a következményeit, akármi is történjen július 31. után vagy akár korábban is.



 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A vendégkönyv
  2017-07-13 20:28:55, csütörtök
 
  Melodráma
Helyszín: titkos, mert még kirúgják a szerzőt, és hűűű, de nagyon fél ettől.
Szereplők: jó és rossz pedagógusok, jó és rossz gyerekek, továbbá statisztáló személyzet (1db pénztáros, 2 db teremőr, ők még véletlenül sem egy pár)

A kulturális intézmény udvarát portyázó csapat szállja meg. Felderítőjük, egy 50 körüli hölgy behatol az intézmény falai közé, hogy a bejutás feltételeiről tárgyaljon. A kapitány (pénztáros) jutányosan beengedi őket. A gyereksereg elözönli az előteret. Hangos zsivajukra a kapitány érzékenyen reagál, és az intézményre, továbbá hallására tekintettel, csitulásra inti őket. Minimális eredménnyel, valójában semmilyennel. A 10-12 éves kölykök egyike roppant szemfüles, és felfedezi a vendégkönyvet. Késztetést érez, hogy már előzetesen, az intézmény megtekintése előtt írjon valami szépet. Mellette társa röhög, fiúk. Lányok is szemrevételezik a beírást, máris jelentik az egyik kísérőnek. Árulkodni nem szép dolog. Az egyik, festett szőke kísérő is megtekinti a pár szavas, de lényegre törő bejegyzést:
- Olivér, ünnepélyesen kijelenthetjük, hogy soha többé nem jöhetsz velünk nyári táborba.
A gyerekseregnek több se kell, és a vendégkönyv köré tömörül. A másik felnőtt kísérő hölgy, a korábbi felderítő is kifakad:
- Bárhova megyünk, te Olivér mindenhol megszégyenítesz minket - majd sírva fakad, ott mindenki előtt. A gyerekek vigasztalják, de ő még akkor is a könnyeit törli, amikor megindulnak az intézmény megtekintésére. Az egyik kislány vele sír.
A rettenetes bűn elkövetője zavarban van, sőt meg is szeppen. Azzal védekezik, hogy neki csak mondták, hogy mit írjon. A szőke nő nevel:
- Az ilyen bejegyzésekhez nyugodtan oda is írhatod a nevedet Olivér.
Így is történt. Miután a gyerekek magukba szívták a kultúrát (némelyik már-már fel is fúvódott), visszatértek a vendégkönyvhöz. Olivér pedig társaitól és a szőke kísérőtől körülvéve írt egy szép dicsérő mondatot az intézményről, és még a nevét is odakanyarintotta. Korábban beírt mondatát természetesen kisatírozta.

 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Házinyúlra nem lövünk? I.
  2017-07-10 19:46:24, hétfő
 
  Dehogynem, csak veszélyes. Na nem azért, mert esetleg egy vérnyulat szemelünk ki, amely átharapja a torkunkat (ezt egyébként egy harapós nő is megteheti), hanem azért, mert a kapcsolatok nagy részének az a sorsa, hogy szétessen. De többségünk, nem táblázatok böngészésével vagy valószínűségszámítással keres társat magának. A horoszkópok tanulmányozása természetesen kivételt képez, hiszen az asztrológia komoly tudomány, népszerűsége töretlen, sőt. Szülészeti klinikák adminisztratív részlegein a telefonok folyamatosan égnek, több évtizedes kórlapok megszerzésére áhítoznak, azokban ugyanis fel van tüntetve a születés pontos, óra és perc szerinti időpontja. Én viszont nem hiszek a horoszkópokban, a számolgatásban sem vagyok jó, s mivel voltam katona, így bátran lődöztem a házinyulakra. A meglepő inkább az, hogy hadtápos létemre, kétszer is célba lőttem. Kettőből két találat. Jó, mondjuk mindkétszer vérnyulat céloztam meg, de tudhattam én azt előre? Nem vagyok profi vadász. Sőt, minden egyes szerelembe eséskor amatőrként viselkedem - szerencsére. Én nem tudok egy gombot megnyomni, hogy most szerelmes legyek, vagy sem. Az elér, hiába barikádozod el a bejárati ajtód, beszivárog a kéményen át - térjünk át elektromosfűtésre, ami ugyan nagyon drága, de cserébe nagyon zöld. De lássuk hát az első vérnyulamat.
Hófehér nyuszi volt, zsiráf felmenőkkel, a 177 centiméteres magassága legalábbis erre enged következtetni. Hófehér volt, no nem az agyonszoláriumozott bőre, hanem a rajta feszülő fehér köpenye miatt. Igen, az a fránya köpeny. Igen rövid köpenyét, hosszú combbal ellensúlyozta, rögtön kettővel. Látásom már akkor sem egy sasé volt, de ezt a jelenést, még egy nyugdíjas vakond is kiszúrta volna száz méterről. Engem pedig csak a kartonozó pultja választott el tőle. Mentségemre legyen, hogy a köpeny csak rövidségével felelt meg nagy igényeimnek, egészséges fiatalemberhez méltóan a combokra koncentráltam. Jó, klasszisokkal jobb volt nálam a nő. Úgy bő egy évvel később el is mesélte, hogy mondták neki, jobbat is találhatna magának. Továbbá ő közölte velem ekkor oly kedvesen, hogy nincs velem semmi baj, csak ne lennék ennyire ronda. Mindenesetre Merániai Gertrúd áldozata az én nyuszim lett, vagy én az ő engedelmes kiskutyája, de ez most legyen részletkérdés. A kezdeti beszélgetések után aztán kiderült, hogy a nyuszinak se a lábai, se a haja, de még az esze sem rövid. Már nemcsak a szemem szerette, hanem úgy nagyjából mindenem. A bolygók, a csillagok és egyebek együtt állásának köszönhetően a lövészet jól sikerült. A házinyúl becserkészése sikeres volt, de ugye nem elég valamit megszerezni, meg is kell tudni azt tartani. Ez nagyjából két évig sikerült is, de azután bekövetkezett az, ami előre várható volt. Az egész addig paradicsomi munkahely hírtelen pokollá vált, és nem maradt maradásom. Jó, voltak más okok is, de a végső lökést a szakítás hozta meg. Nem volt se nőm, se munkám. Ez az állapot későbbi életemben is gyakori volt. Pedig komolyan nem törekedtem 100 %-os teljesítményre.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ételallergia
  2017-07-08 20:41:52, szombat
 
  Valamelyik délután a boltban ránéztem a túróra, estére hasmenésem lett.  
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 13 db bejegyzés
e év: 103 db bejegyzés
Összes: 719 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 21
  • e Hét: 834
  • e Hónap: 3095
  • e Év: 35802
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.