Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 48 
Szép gondolatok...
  2017-08-31 17:35:34, csütörtök
 
  Meggyesi Éva: Majd sírsz te még


Majd sírsz te még, ha őszi alkonyatkor kínzó kételyek közt egyedül maradsz,
s nem érzed többé ujjam simítását, hogy a fájdalmaid csillapuljanak.
Majd kellenék még, ha hűvös éjszakákon egyedül dideregsz paplanod alatt,
s nem lesz majd senki, ki hozzád simulva esténként egy kis boldogságot ad.

Majd jössz te még. De akkorra a könnyek elfogynak, mely az arcomra tapad,
s hiába kérnél, hiába jönnél, nem vágyom rá, hogy újra lássalak.
Jöhet még szebb, és ifjabb is tán, de egy sem simítja úgy az arcodat,
ahogyan én, oly féltve, vigyázva, elsimítva a barázdáidat.

Talán tagadod. Hisz a büszkeséged nem tűri el, hogy sírni lássanak,
de a sötétbe hajló éjszakákon könnyek szántják majd végig arcodat.
Akkor fogod majd érezni azt, hogy sosem leszel már régi önmagad,
s kínzó kínok közt könnyezve mondod, milyen kár volt, hogy futni hagytalak.


Link


 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Álom vagy valóság
  2017-08-31 06:47:57, csütörtök
 
  Kozák Mari
Álom vagy valóság

Hosszú, végtelen sorba
jöttek, csak jöttek a jegenyék,
szárnyaszegett madár kiáltott:
nekem köztetek jut menedék.
Lehajtott fejű álmok
szelíd-csendesen álltak,
míg a hajnal közibük érkezett,
nem szólt, fehér ruhát levett,
ölébe vörös rózsát ültetett.

A jegenyék kitárt szárnyú
angyalok arcát festették porba,
hajlongtak, homlokuk szél csókolta.
Valahol messzi idegenben
harang nyelvét szaggatta egy dallam,
érezték, ahogy hátukon
ezer villám haragja csattan.
Szárnyuk tárva repültek az égre,
álomért ember átkát kérve.

Összekapaszkodva zokogtak
a földig hajló jegenyék,
ostorral verte válluk a tegnapi félsz.
Madarak szárnya alól hullt,
csak hullt a fájdalom,
és ember házában vacogott a borzalom.
Tavaszok színes ruhája fetrengett
a nyárral ölelkező fekete sárba`...

ma nem született angyal a világba.




Link


 
 
0 komment , kategória:  Kozák Mari  
Tegnap is...
  2017-08-31 06:46:30, csütörtök
 
  Kozák Mari
Tegnap is...

Láttam a szürkeségben,
rongyaiba rejtezett,
az utca üres - ásított az est,
csomagolt a hajnal,
oly késő már - siránkozott
a félős pillanat,
egy nagykabát fázott,
cipőtalpon vergődött a nap,
míg a délutánt várta
az a vén - bolond,
fák kezéből tépett levelet,
majd írt rá üzenetet...

láttam a szürkeségben,
hajlott hátán kereszt,
már dér csípett arcot és kezet,
nadrágja, mint szita
engedte át a hideget,
odaát ordítottak a hegyek...
fázott - padon ült - reszketett,
az újságpapír nem védett,
zavarta magától a meleget,
kandallót álmodott,
meleg kezet,
falatka kalácsot - éhezett...

láttam a szürkeségben,
ujjait imára fonta,
egy dalt dúdolt - végig nem tudta,
elé siettek a múltból
azok a megszépült évek...
anya levest mert,
apa felbontott egy üveggel,
a lányok hajukba fontak
finom illatot,
anya akkor is hallgatott,
a fán csillag ragyogott...

én még láttam a szürkeségben,
különös fényben állt,
hajlott vállán nevetett a kabát,
és új cipője táncolt - balladát,
anya vasalt - majd fehér ruhát
adott a gyermekekre,
olyan nagyon messze, az az este...

...havazik - suttogja,
már kész a vacsora,
apa is felbontotta,
anya tálal - a gőz arcomig,
hideg van - fázom - anya,
valaki rátakarja sóhaját,
köd szitál - reggelre fagy,
s ő a szürkeségben
rongyaiba rejtezve - elért haza.


Link


 
 
0 komment , kategória:  Kozák Mari  
Szép gondolatok...
  2017-08-31 06:42:24, csütörtök
 
  Link




Kozák Mari
Ősz közeleg...

Már árnyakat ringat
míg házfalon álom suhan
útszéli kereszt tövén maradt
a tegnapi kócos harag
fák ágán madarak álma pihen
szél görget száraz levelet
kéket sóhajt a gondolat
pad alá kérezkedik a szeretet
már árnyakat ringat
és barna kabátja zsebébe hajtogat
nyárból maradt emléket

reggelre köddel szalad elém
este a csenddel hazakísér
holnap majd sárba lép - kesereg
az a bánatos fél eresz
és álmodik nyarat - ám őszt szeret...

földre hullt könnye bokrot becéz
tavaszt álmodik míg hazaér
ruháján a gombok gesztenyék
inge hajtókáján akácok illata
szoknyája szélén a ráncok
milljó csillag otthona
szakadt kabátja vállán mereng
cipője talpa csókért eseng
ahogy füvek ajkához ér - elalél
árnyakat ringat - hazatér...

...már árnyakat ringat
már itt bujkál a kert alatt
rejt tenyerébe ember elől
sosem lesz vágyakat.





Kozák Mari

Csak kérdezem...
(egy régim, de ma is igaz)

Uram, nem tudom hallod-e szavam, vagy elfordítod fejed, és süket fülekre találok, ám én mégis várok. Nem értem én ezt a világot, fekete felhők szélén állok, tekintetem keresi a szépet, cserélném a rútat, de félek, hogy addig már nem élek, míg a búza lehajtott feje ég felé emelkedik, és földeken a rozs imádkozik értünk, no meg érted is. Szántókon majd az eke suttogja el a múlt emlékeit, mert a máról mit is mondana, hisz száraz a fa, és nem hajlik a derék - az ember sem derék, csak léha, vézna...tán semmi. Igen, kimondom és nem hajtom le fejem, el sem pirul arcom, tekintetem nem lopja meg a csend, hisz nincs rend, ami kellene - és ellene van a jónak, no meg a szónak - csak felesleges hangoskodás, mögötte hazugság és térdig érő mocsok - mindenki csak locsog, még tükröm is hazudik, így dobom - szemétre.

Uram, most ne fordítsd el fejed, nézz le a földre van mit észrevenned - ott gyermek zokog - éhes, anya siet a sarkon - lopva néz hátra - nem, ő nem lop - meglopták, szemétre dobták - de így sem jut falat az asztalra.
Hogy nem jól látom - hm - mondanám, de nem szólok, csak neked mutatom - nincs függöny csak rongy, éppen belátsz az ablakon, üti - veri pedig szereti, csak elvette eszét a szer, no és az a kis itóka mi jutott-e hóra, vált valóra egy álom, már bánom, hogy szóltam, hiszed, hogy mindez valótlan.

Uram, nem tudom hallod-e szavam, vagy csak forgatod fejed, de észre nem veszed a világunk bajjal tele, már se eleje, se vége...pedig még meg sem mutattam az erdő fái közt lakókat a kukában turkálókat.
Most nézz csak el fejem felett, csillogó világba el sem jut a képzelet, puccos szépségek, milliók, sok karát... bezárták az iskolát, nincs pénz, hideg a terem, a sarkon is bezárt egy picinyke étterem.

Uram, már fáj a hátam, térdem is felsebezte templomod köve, néhány igaz és sok muszáj az ékköve - bár tócsába lépnek és vizes a pad, mégis letérdel az akarat... kérlek, ha hallod szavam, emeld arcodhoz kezem, majd én simítom, te csak bízz meg bennem.
 
 
0 komment , kategória:  Kozák Mari  
Szép gondolatok...
  2017-08-29 07:26:46, kedd
 
  Szép csöndben megöregedni nem szánalomra méltó állapot, kihullanak belőlünk a tört cserepek, a sok rendetlen részlet, mindinkább együvé látjuk a világot, és lehet, hogy egyszer majd békés harmóniák ringatják el a szívünket, amely annyi bánatot őrzött, és annyi szép ígéretben csalódott.
Kassák Lajos


Merre és hová menjek most
kérdezem magamtól és elindulok
bizonytalan léptekkel mint a vakok.
Örvénylik az idő
hullámzik a tér
s íme a megsebzett fák
kiégett házak romjai közt
merre és hová menjek most.
Kassák Lajos


Egy napi élet az egyik végletből a másik végletbe dobhat bennünket, s vannak, akik így összetörnek, s vannak, akik keményebbé, szívósabbá ütődnek.
Kassák Lajos



Link




Egy napját nem tudom megfogni és körülhatárolni életemnek, mert a mai napomban benne van a tegnap emléke és a holnap vágya, sőt úgy érzem, hogy az egész múltam és egész jövőm bizonyos értelemben benne foglaltatik mindennapi életemben. Ahogyan személy szerint folytatásnak és kezdetnek érzem magam a világban, ugyanígy napjaim is folytatásai és kezdetei a történelmi folytonosságnak, úgy mondhatnám: a jelenben létezem, és az időtlenségben élek. Néha majdnem kétségbeejtő ennek a tudata, máskor azonban boldogsággal tölt el az az érzés, hogy az egyetemesség része vagyok, s hogy a világ ezer történését, az emberi küzdelmek sokértelműségét, a tengerek vadságát és a virágok szelídséget, a lemondás szomorúságát és a kezdeményezés örömét, a múltat és a jövőt egyszerre hordom a tudatomban. Néha majdnem kétségbeejtő ez a határtalanság, (...) és én mégsem kívánok változtatni rajta. Nem akarok eltelni magammal, nem akarok dogmákba vakulni és formulákat szajkózni. Nem leélni, hanem megélni kívánom az életemet.
Kassák Lajos



Soha semmi sem múlik el egészen. Nem igaz ám, hogy az idő, ahogyan mondani szokták, eljár felettünk, és egy bekötött szájú zsákban magával viszi a tegnap és tegnapelőtt történeteit, illatait, színeit és formáit. Én inkább úgy érzem, hogy az, ami egyszer megtörtént velünk, az soha többé nem válhat meg nem történtté, amíg élünk, megőrizzük magunkban a benyomásait.
Kassák Lajos




S hiába is tiltakozunk ellene, életünknek a múlt az egyetlen pozitív tartalma: azt tudjuk, amit a múltban megtanultunk, olyan erősek vagyunk, amennyire a múltban megerősödtünk, és egyáltalában annyira vagyunk itt a jelenben, amennyire vissza nem maradtunk a múltban. Gondolataink, érzéseink, életünk igazságai nem hunynak ki bennünk. Élményeink mindenüvé követnek minket, és nem hagynak nyugton soha. Akármerre fordulunk, mindig szembetalálkozunk velük.
Kassák Lajos




Link





Mi örök gyerekek, valamennyien, örök megbántottak és örök bizakodók. Maga így szokta mondani: "A csillagok azok a kis lámpások, amik felé haladnunk kell, ha boldogok akarunk lenni. Nézd meg csak jól, a te csillagod is ott fönt van." S én úgy véltem, az ezermillió csillag között látom is a magam kicsi csillagát, amelyet bizonyára Anyám meszelt fel az égre a hosszú nyelű, festékes fejű meszelőjével ugyanúgy, ahogyan a házak falára szokta felmeszelni a lila, kék, vörös, zöld és mindenféle díszeket. S azóta is úgy hiszem, a felé a csillag felé menetelek szakadatlanul. Roppant utakat tettem meg, roppant megpróbáltatások között, fáradhatatlanul és azzal a tudattal, hogy sohasem érkezhetem be a célba. Mert csodálatos valami - nemhogy közelednénk, de egyre inkább távolodunk a céltól. Mennél többet tanulunk, annál kétségbeejtőbb a tudatlanságunk, mennél többet dolgozunk, annál inkább elveszítjük értékünket. De nincs kibúvó: a csillag csakugyan ott ragyog a fejünk felett, s akinek sikerül hozzátámasztania a létráját, az fel is jut a közelébe.
Kassák Lajos



 
 
0 komment , kategória:  Kassák Lajos  
Időtlen hegytetők
  2017-08-29 07:24:16, kedd
 
  Sulyok Vince
Időtlen hegytetők

A hegyek sose mosolyognak
nekidőlnek a végtelennek
fönséges gyönyörű magányban
s önarcukat nézik a tó vizében

Csak nézik önnön arcukat a tóban
csak néznek bele az időbe
mindent tudón?
vagy semmit se remélve?

Olykor kiülök én is a hegyekre
homlokmagasba sziklaorcáikkal
s megcsöndesítem zajló szívemet
s elnézem én is arcomat a tóban
a futkosó fényt a gyöngy vizeken
és nézek bele az időbe
mindent tudón és semmit se remélve.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
A csend folyója
  2017-08-29 07:20:17, kedd
 
  Sulyok Vince
A csend folyója

A csend folyója ez. A rettenetes
csendé. Benne hangtalanul
úsznak, sodródnak tova évek,
arcok. Az egész elmúlt élet.

A Léthe vize ez. Szemlélem kavargását,
amíg csak látom, amíg látni tudom
mindezt, amíg elúszó képeit
érzékelni tudom, s felfogni ezt a sebesen
tovairamló időt, ezt a már lábszáramig
csapódó vízörvényt, amely bármikor
magával ragadhat már engem is.

Az ijesztő elmúltakat csak nézem,
a mésznél és a télutó szennyes havánál
fakultabb testeket, élettelenné
vált arcukat, kiürült szemgödreiket -

jól tudva, hogy nincsen remény sehol,
hogy többé nincs, mit várjunk:
darabjaira széthullt csonthalomként
hányódom hamarosan magam is

az enyészet folyója jéghideg vizében,
ahonnan nincs, nem lehet visszatérés
többé a fénybe, a csodálatos
élet gyönyörébe és vigaszába
a léttelenség és időtelenség
felfoghatatlan mélységeiből,
a megszűnés szakadékából.
 
 
0 komment , kategória:  Versek  
A boldogság egykor
  2017-08-29 07:19:38, kedd
 
  Sulyok Vince
A boldogság egykor


A boldogság egykor egy rét volt,
nagy rét, szelek járta lapályon,
szertebóklászó tehenekkel,
fűzfákkal körül, jegenyékkel
s a láthatáron borzas dombsorokkal.

A boldogság egykor vékonyka ér volt
a rét aljában, fölezüstlő vízzel,
benne békákkal és ebihalakkal,
ritkahangú, kedves csörgedezéssel
s a hátán gyöngyszínű; felhők hasaltak.

A boldogság egykor egy dűlőút volt,
szélében búzavirágokkal, pipacsokkal,
gémeskúttal, föl-le bukóval;
arcomba loccsanó hideg vize
égőbb volt, mint az izzó délután.

A boldogság egykor egy szőlőskert volt
homokos, meleg domboldalban,
kunyhóval, szilvafákkal, barackfákkal,
kék és arany szőlőszemekkel
s mindmáig elfeledhetetlen zöld egekkel.

A boldogság egykor egy kisfiú volt
réteken és dűlőkutaknál,
szőlősorok mézillatában.
Évtizedek mélyéről olykor idehallom
a nevetését - nevetésem...


Link


 
 
0 komment , kategória:  Versek  
Gondolatok
  2017-08-29 07:15:28, kedd
 
 

"Az élet nem más, mint egy villámlás az égen. Elszalad, mint gyors hegyi csermely."
Buddha



Link


 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Nincs Cím
  2017-08-28 17:51:42, hétfő
 
  Link


 
 
0 komment , kategória:  Emlékeim: Barátaimtól  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 48 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 48 db bejegyzés
e év: 619 db bejegyzés
Összes: 9138 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1352
  • e Hét: 5373
  • e Hónap: 33448
  • e Év: 530881
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.