Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/29 oldal   Bejegyzések száma: 288 
Darmay Viktor: Az egész élet . . .
  2017-08-31 07:26:49, csütörtök
 
  Darmay Viktor:

Az egész élet . . .


Az egész élet csupa válás . . .
Alig találkozánk,
Búcsúzni kell, mert az idő e
Vén forspont vár reánk.

Búcsúzni mindentől, mi édes,
Mit megszokott szivünk;
A régi játszótársaktól, kik
Ott futkostak velünk.

Barátainktól, kikkel lelkünk
Erős gyűrűbe forrt;
- Hajh! búnk, bajunk mily hűn megosztá
A lelkes kis csoport!

Hogy' küzde mindenik magasra,
E szép, nagy eszmeért,
Mely akkor is jutalmazó, ha
Küzdelmünk czélt nem ért.

- S hol vannak ők? Ádáz vihar jött,
És közibünk csapott .. .
S a tengeren, nézd, látod azt a
Pár vergődő hajót?

Egymástól messze küzd - a létért,
S gondtól majd elmerül . . .
Meg sem ismernéd tán, ha látnád
Azt, a ki benne ül.

Pedig a régi jó barát az,
A lelkes jó barát;
Csak arcza sápadt és szeméből
Hiányzik az a láng.

A láng szeméből - és szerencse,
Ha ez veszett csak el!
De hátha nincs a régi jóból,
A szentből, semmi jel?

Ha látod, hogy mi egykor ép volt,
Rongy szíve, lelke; és
E rongynak elnyűtt, szennyes szála
önzés, haszonlesés.

És megtanult hazudni, csúszni;
Hogy még nyomát se lásd
Annak, mi küzdött, bukhatott, de
Nem ismert alkuvást.

Csak elfordulsz e képtől sírva,
S egy gondolat megüt:
A válás vagy ily viszontlátás,
Melyik a keserűbb?

Vasárnapi Ujság 1874. Augusztus 23.
 
 
0 komment , kategória:  Darmay Viktor  
Füst Milán: Epigramma
  2017-08-31 07:25:08, csütörtök
 
  Füst Milán:

Epigramma


Ki komoly képpel gabonát őrölt eddig,
Kő alá vitte s formátlan kenyeret sütvén, (istentől z a forma) -
Házakat épített aztán szótlanúl - s megkoszorúzta,
Mikor elkészült - s kurjantott a fennálló falaknak, énekelt:

Az ember most komolyan (istentől ez a komolyság)
Istentől e z a bús komolyság: kést a kezébe vett
S rombolni indúlt véle lovakon s megölni, aki zavarná:
Házait óvni, őrlő kövét s gabonáját: -
Nem értem minő dolog ez, de látom, ez ősi komolyság, -
- Mint mikor a nő teherbe esik s ki kacagós volt eddig, komolyan
S elmélyedve készíti a bölcsőt s terhével járván
Kést is vesz maga mellé, védekezni a szelíd, vagy mikor:

A haldokoló ágyán végképen megkomolyodván
Rendeli: tegyetek kést a siromba védekezésül,
Hogy elűzzem a gonoszt a siromból s ottan is éljek:
Az életnek, oly mélyebb szava ez, látom, (származik ősi időkből)
Hogy bámulom, mint a fellegeket, mint a felhős eget, hol
Változik fény és árny, - véletlen kergeti úgy látszik,

Ámde fölötte egy mélyebb törvény sugallata sejlik,
Amelyet érzek én s tisztelnem rendel az ösztön.

1914.
 
 
0 komment , kategória:  Füst Milán  
Serfőző Simon: Messziről jövök
  2017-08-31 07:24:12, csütörtök
 
  Serfőző Simon:

Messziről jövök


Bekopogok eleimhez,
mintha még csukódnának ajtók,
nyílnának hozzájuk.
Mintha még be tudnának engedni
a valamikoriakhoz,
akik mióta nincsenek!
De hangjukat máig kihallom az időből,
világzajból.

Messziről jövök,
égomladékokon át,
a csönd roncstelepein keresztül.
Lábamra csavarodtak sínek.
Sarak megdobáltak.

Évtizedekbe telt,
mire a hold felől mára idetaláltam.
Most már jöhetnek a szelek,
nekem eshetnek,
előttem keresztbe fekhetnek utcák,
ellenszenvek kikezdhetnek.
Megtaláltam, akiket kerestem.

Ha régvolt szavuk konyháiban is,
de velem vannak,
melegében volt-nincs arcuknak,
amelyek hasonlítanak az enyémre,
aki egy vagyok velük,
ahogy a világ fölött evickélő madarakkal
egy vagyok,
s a magasból alázuhogó éggel.
 
 
0 komment , kategória:  Serfőző Simon  
Elek Alfréd: Egy ismeretlenhez.
  2017-08-31 07:23:18, csütörtök
 
  Elek Alfréd:

Egy ismeretlenhez.


S beültettél egy nagy ketreczbe minket:
Fölöttünk kék az ég s a vágy örök;
Ránk borítottad a kék lepedőt,
Hogy még növeld a szenvedéseinket.

S rajzolgatunk benn furcsa képeket:
Csak halvány mása annak, mit te adtál.
Megállunk egy varázsos virradatnál
És a kezünkből kihull az ecset . . .

S lásd íme: mégis áldva áldunk téged,
Hogy adtál nékünk két látó szemet:
Sötét sikátorokban két szövétnek . . .

S ámulva nézzük megannyi csodád
Nagy, égre bámuló gyermekszemekkel
S rejtély maradsz egy hosszú élten át.

Vasárnapi Ujság 1911. szeptember 17.

 
 
0 komment , kategória:  Elek Alfréd  
.kaktusz: Szeretett táj, - szeretett társ
  2017-08-31 07:20:23, csütörtök
 
  .kaktusz:

Szeretett táj, - szeretett társ


Tudod arra gondoltam,
hogy az ember
útján a boldogságnak
sokszor indul el,
de meg kevésszer érkezik,
talán, mert az ismeretlenről
vannak elképzelései jó előre,
amihez ragaszkodik,
és a váratlan különbözőséggel
nem tud mit kezdeni, tehetetlenül,
kezét tördelve álldogál,
úgy érzi, rútul becsapták,
pedig amit elérni szeretett volna,
csak a képzeletében élt,
először még örül,
amikor egy virágzó, illatozó rétre ér,
ahol még boldog is,
mégse azt mondja, jó nekünk itt,
lesz, ami lesz,
építsünk három sátrat,
maradjon minden így,
ilyen tökéletesen,
hanem,
mint ki örökre maradni akar,
lakóparkot épít, kivág sok fát,
megváltoztatja boldogsága színterét,
csalódik, mikor kiderül,
fáradságos munkája révén
a környezet teljesen átalakul,
rá se ismerni az eredetire,
a mókus már nem szaladgál,
a rigó messze kerüli a tájat,
a kilátás se olyan,
mint abban az első pillanatban,
szeretett táj, szeretett társ,
az ember mindkettővel azt teszi,
megváltoztatja,
saját elképzelésére formálja,
talán,
mert valójában nem arra vágyik,
ami a táj, ami a másik ember
szeretetre méltó,
természetes természete,
hanem, amit az út elején,
biztonságra vágyva
önmagának elképzelt.
 
 
0 komment , kategória:  .kaktusz  
Perényi Kálmán: Idill.
  2017-08-31 07:06:41, csütörtök
 
  Perényi Kálmán:

Idill.


Az erdőben ábrándosán bolyongok,
Simogatnak rám hajolnak a lombok.

Rigó madár hosszú füttyét hallatja,
Fülemüle vesztett párját siratja.

Hegyi patak egyhangú dalt dudorász,
Patak partján lesbe állott a vadász.

Lesbe állott, de minek a fegyvere ?
Kis nyulacska farkas szemet néz vele.

Tudja jól a hosszú fülű kis jószág,
Hogy a vadász szivében is van jóság.

Kivált ha a kökényszemű barna lány
A malomból - ott terem az oldalán.

Egymás keblén megpihenni hej bejó,
Csókjaikra visszhangot zeng a rigó.

Néz a lomb is, mikor szivet cserélnek !
Boldogságról, szerelemről beszélget.

Öreg varjú dalol búsan egyedül!
Hej, be nagy kár, hogy a tavasz elrepül!

Esztergom és Vidéke, 1887.

 
 
0 komment , kategória:  Perényi Kálmán  
Földváry István: Erdőben.
  2017-08-31 07:05:10, csütörtök
 
  Földváry István:

Erdőben.


Köszöntlek erdő, sűrű rengeteg !
Magányod csendjét, balzsamos léged
Oly rég sóvárogtam én, mint a tavaszt
A hosszú téllel küzködö beteg.

Harasztodon pihenve gondtalan,
S merengve némán, édes egyedül,
Rab lelkem is kibontja szárnyait,
S mint egy szabad sas, ég felé repül.

Ifju-szilajnak érzem újra vérem,
Szivem kitör s a dal csak úgy fakad ;
Feledve munka, gond, kufár zsivaj,
Mint egykoron, ifjú vagyok s szabad.

Virágot tépek itt szép kedvesemnek,
Tanulgatom a madarak dalát,
Azzal köszöntőm, majd ha visszatérek
S fölékesitem bájos homlokát.

Nevét a fára vésem, hogy legyen
Sok édes álom emlékoszlopa,
Megkérdem a kakukot s olvasom,
Azt mondja : nem halunk mi meg soha.

Fogadj be erdő, sűrű rengeteg,
Takarjon el hűs, árnyas sátorod,
- Egy napra bár - benned megifjodom,
A mint bolyongok s eldalolgatok.

1887 július 25.

Esztergom és Vidéke, 1887.
 
 
0 komment , kategória:  Földváry István  
Szemere Miklós: Isten és ördög.
  2017-08-31 07:02:45, csütörtök
 
  Szemere Miklós:

Isten és ördög.


A költ egy versére is
Büszke, melyet jól alkotott, -
Hát még ezer csillaggömböt
Teremtni, mily dicsőú dolog.

Forgatni e földet a nap
Körül oly sok ezred óta,
Könnyen, mintha e föld csak egy
Szélben forgó porszem volna.

S mint mozog a leves, midőn
Tányérába fúv a gyermek :
Habjait egy lehellettel
Zaklatni fel a tengernek.

Szalmaszálra az alkotó
Erőből egy csöppet venni:
S szappan-golyóként, belőle
Uj földgömböt teremteni.

Perczig fénylik, s már szétpattan,
(Milljó év, egy percz - istennek!)
S csöppjei, megannyi gömbbé
Önmagoktól kerekülnek.

Az időnek - a nélkül hogy
Elszakadjon - fonalszála
Folyton folyva sodorul a
Végtelenség orsajára.

Súlyos orsó! s az isten oly
Könnyen tartja fordulóban:
Mint pórlyánka két újja közt
Orsaját a víg fonóban - -

Bizony szép sors az istené!
Ez gyakorta jut eszembe, -
Csak az nem fér a többi közt,
Csak az nem fér a fejembe:

Mint találhat kéjt: az égi
Alárendelt szellemekben;
Szabad, hasontársak között,
Nem folyna e élte szebben? -

Hunyászkodó, szent arcz helyett:
Bátor, nyílt szem, dalló öröm!
Csak ebből, csak önérzetes
Szellemekből állna köröm.

S én, nem úszó fellegháton
Nyargalódznám fönn az égen,
S légparipán, - de alföldi
Rohanó vad magyar-ménen!

Magyar-ménen! melynek: dörgést
Szülne körme dobogása,
Viharokat: sörényének
Eget ver lobogása.

Szikrázó négy patkójából:
Villámlások fakadnának;
Üstökösök: szálaiból
Hullámzó ezüstfarkának.

Oh! hogyha én isten volnék,
Fönn a mennyben mily kedvemre
Tudnék élni! de egyet mást
Megváltoztatnom kellene!

Az angyalt, e hízelgő fajt,
Mely mindég csak bókolva szól,
Egytől egyig mind elűzném
Szemem elől, udvaromból.

E fajt, melynek törpe lelke
Tömjénző rabszellemet vall,
Mely hóhérrá aljasult le
A boszúló véres karddal!

S az ördögöt, ki - mint ama
Hős római a jobb kezét -
Az emészt tűzbe dobta
Nagy merészen daczos szívét.

Tűzbe dobta azt, hogy inkább
Pokolkínokba merüljön,
Mintsem hogy kegyelmet kér
Hazug szóra veteműljön.

Őt, a kinek gáncsolt tette, -
Súgja lelkem - abban állott:
Hogy küszköd lángkebele
Az istennel harczra szállott;

Ön- s társai korlátnyügét
Nem tűrhetve, szabad lélek:
Testvérétől az istentől; -
(Az őslelkek mind testvérek!)

Őt, ki - egymaga szállt síkra
Pulya társi kőzül csupán,
Nagy, szilárd, merészen, mint egy
Mélyen sebzett hím oroszlán:

E bajnokot átölelném,
Behegesztném vérző búját,
S lelkem csak lelkébe vetné
Rendületlen bizodalmát. -

Igy élnék én! - közös jogok!
Ez volna legelső tettem.
Egy társam sem fogna lenni
Se alattam, se felettem.

Szolgacsillag, az úrcsillag
Körül többé nem forogna,
Ön körében járna csupán,
Egy se lenne gyáva szolga.

Az úrgőgöt, czímkórságot
Eltörűlné sorra lelkem,
E földön sem tűrhető, - hogy
Tűrhetném meg fönn a mennyben ?

S csak rózsákat hintnék szerte,
Csak örömet, boldogságot. -
Közös társaimmal együtt,
Igy vezetném e világot !


S mint poéta, - olykor-olykor
Versre, dalra is fakadnék, -—
Az igazmondó ördögből
Derék kritikusom válnék.

Mulatságul : fölidézném
Barátimat a költőket,
Hiv és-próféta szokerén
Hordatnám az égbe őket.

Ezek, legroszabb versem is
Borzasztóan magasztalnák:
"Mily mennyei vers ez! rem szült
Ilyet soha még e világ! -"

Magamban mint mosolyganék! -
Híjában ! - az ember ilyen ! -
Ezer közt - egy: ki hatalom
Előtt valót szólni merjen! -

Ha szilárdak lakhelyévé
Akarnók e földet tenni:
Ki kén irtani e gyomot, -
S más emberfajt teremteni!

Vasárnapi Ujság 1969.
 
 
0 komment , kategória:  Szemere Miklós  
Gősi Vali: Velem maradsz
  2017-08-30 07:00:04, szerda
 
  Gősi Vali:

Velem maradsz


szívemben
a késő nyárból
csak a pillanat maradt
ahogy a víz tükrére
rácsodálkozott a nap
a hang
a csend
- a szinte már nemlét -
a szótlan együttlétben
rejtőző emlék


- velem maradsz
a szívemben hordalak


áradsz
a délutánból
akár a nyári nap
de itt az ősz
az esttel
sárguló emlék
a perc szalad
s te ott állsz a hold-ezüstben
a csillagok alatt


- velem maradsz
a szívemben hordalak


talán a tél
a hó alatt bújó apró magok
a kis fürge rovarok
és a kő-nehéz bánat is
visszahúz marasztal
még nem menekít...
marad a fájón is szép
furcsa tél
valami hófehér
szerelem


- velem maradsz
a szívemben hordalak


talán a tavasz
ha meglátogat
újra majd
az érti titkomat
mely szétfeszít
mint mikor rügy fakad
nyomában levél és virág
végül megint széllel elszálló
mag marad


- velem maradsz
a szívemben hordalak
 
 
0 komment , kategória:  Gősi Vali  
Szász Károly: Gondolj reám, ha nem leszek!
  2017-08-30 06:59:09, szerda
 
  Szász Károly:

Gondolj reám, ha nem leszek!


Hogy hűn szerettél, jól tudom ;
De én is téged, híven és hőn!
Átlátod majd a vál-uton,
S be is vallód tán, bárha későn.
Nekem csak fájó elégtétel,
S te is önvádként érezed,
Mit végső csókod megpecsétel . . . .
- De gondolj rám, ha nem leszek !

Mig itt valék, nem gondolál -
S ha gondolái is : kétkedőleg;
Engem pedig csak a halál,
Az sem szakíthatott el tőled.
Meglásd, onnan is visszajárok,
Hol néma cziprus-árny rezeg;
Nem zár el a temető-árok . . . . .
- Gondolj reám, ha nem leszek !

Ha megrezzen az éji mécs,
Vagy függönyöd suhog s meglebben,
Ágyad előtt egy jelenés,
Halvány arczczal, fehér lepelben, -
Mint szellem-szárnytól halk legyintést
Érzesz, mig álmod elveszett . . . .
Ne, oh ne várj álomban intést,
De gondolj rám, ha nem leszek !

Álomban intést oh ne várj !
Lesz úgy is a mi emlékeztet.
Magadnak kell, mi nyom, mi fáj,
Viselned mind azt a keresztet.
Nem lesz, ki nyújtson egy italkát,
S az enyhüdvét nem élvezed,
Mit szóban, csókban, ajknak ajk ád . . .
- Gondolj reám, ha nem leszek !

Ha gyermekid körében ülsz
S arczukban arczom mi hozzád szól:
A fájó emlék sebten űz,
S megrezzensz, bár nyugodtnak látszol,
Oh ne ugorj' föl, megriadva,
Csak kulcsold össze két kezed' ,
Bizzál az égbe' és magadba'
S gondolj reám, ha nem leszek !

Én őrt állok fölöttetek;
S a mig te sírsz s könyörgesz itt lenn :
Az ég kapuin zörgetek,
Hogy nyissa meg kegyelmes isten.
Imáink támogatják egymást,
Mint felnyújtott angyal-kezek,
S meg fognak hallgattatni, meglásd,
- Csak gondolj rám, ha nem leszek !

KisfaludyTársaság Évlapjai_1880-1881.
 
 
0 komment , kategória:  Szász Károly  
     1/29 oldal   Bejegyzések száma: 288 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 288 db bejegyzés
e év: 3287 db bejegyzés
Összes: 29716 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3816
  • e Hét: 18844
  • e Hónap: 70650
  • e Év: 1844349
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.