|
2018-01-23 10:12:51, kedd
|
| |
| |
Nyugalom
ESZENYI MATULA ISTVÁN
2016. JANUÁR 22.
Milyen csendes ez
az este.
Csak a szú percen
néha meg a fában,
a tetőt tartó,
füstös, ezeréves
gerendákban.
Nagyokat hunyorint
a kormos falú lámpa,
setétet űz, valami
messzi, messzi más,
idegen világba.
Enyhét eresztve,
nyögősen pattog a
vén repedt kemence.
Padkáján jólesőn
gubbaszt anyó, s
a régről álmodik
magában.
Megül a csend.
Csak a néma, holt
lelkek járnak haza
észrevétlen,
még élőt látni s
szeretni,
az apró szobában.
A faluból ide hallik
a misét mondó,
kongó, tiszta harangszó.
Nehézzé lesz a
csillagtalan ég,
idelent váratlant sóhajt,
majd morcossá vál a szél.
Angyal rázza meg a szárnyát.
...és pelyhelni kezd,
az első, sűrű, karácsonyi hó. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Tél |
|
|
|
|
|
Offline
