Regisztráció  Belépés
aranyoslila.blog.xfree.hu
"Irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben"... (Dusán) Aranyosi Violett
1971.07.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 49 
Honnan és miért?
  2018-02-11 22:11:49, vasárnap
 
 


Földeáki-Horváth Anna

Honnan és miért?


Miért nem vagyok olyan,
mint mások?
Miért az érzékenység,
Miért a bántó csalódások?

Honnan a rezdülés,
mit megérzek?
Honnan a gondolat
és honnan a jel, amelyet értek?

Honnan jő,
miért kell,
miért van?
Egyre kevésbé értem
önmagam...





 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - F*  
Üzenet...
  2018-02-11 22:05:18, vasárnap
 
 


Csősz István:

Üzenet...


Minden sejtedbe belevésném a nevem.
El ne feledd,
hogy létezem...





 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - C*  
Esik itt bent...
  2018-02-11 22:01:00, vasárnap
 
 


Komáromi János:

Esik itt bent...


eleredt valami
mélabús eső idebent
és hull egyre
megállíthatatlanul

egyre gyűlik a sok csobbanás
egyre késik a várva-várt áradás

pedig bánatom vize
már elfed lassan
elmerülök aléltan
és fáradtan.





 
 
0 komment , kategória:  Komáromi János  
Ébred a világ...
  2018-02-11 21:53:58, vasárnap
 
 


Mészáros Lajos:

Ébred a világ...


Lassan közeledik már a tavasz,
Eljön az idő, bármilyen ravasz.
Természetet becsapni nem lehet,
A fű kihajt, ha jön a kikelet.

Téli álmából ébred a világ,
Szirmait kibontja a hóvirág.
Nedvességtől duzzad a fák rügye,
Szerelem az emberek szívügye.

A szerelmünk is tavasszal nyílik,
Mikor az apró ibolya kéklik.
Szívünk is kinyílik a szép szóra,
Fogékonyak leszünk minden jóra.

Szerelmünk is szunnyadt egész télen,
Most kinyílik, mint virág a réten.
Mint a méhek az édes nektárra,
Úgy vágyunk mi is a boldogságra





 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - M*  
Meg nem kapott csókod...
  2018-02-11 21:42:05, vasárnap
 
 

dark heart:

Meg nem kapott csókod...


Meghajolt fák buknak fölém,
Bús, megfáradt komorsággal,
Virágot bont érted minden növény,
Szivárvány színű komolysággal.

Szél csapja szét, a felhők hadát,
Hogy a hold úsztasson ezüstben,
Egy csillag fordítja rád arcát,
Hogy ragyoghass a szemünkben.

Hajnali harmat mossa álmom,
Korcsosult, kusza gondolatoktól,
A napsütés világítja meg számon,
A mosolyt, meg nem kapott csókodtól.

Szememben csillog minden csillag,
Kik érinthették ajkad édes bőrét,
Szívembe szorult, az az édes illat,
Mit tőled magába szívott, mint örvény.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - D*  
Érzem, hogy illan az élet​...
  2018-02-11 21:34:49, vasárnap
 
 
Theodor Storm:

Érzem, hogy illan az élet...


Lásd, nagyon is érzem, hogy illan az élet,
Búcsúzni készülök. Napjaim oly futók.
Mily hamar itt van az utolsó ének!
Mily hamar itt van utolszor a csók!

Még váró és félő remegésem
Erővel csügg ifjú ajakadon!
- Te adod az utolsó csókot nékem,
És utolsó rózsámat neked adom.

A csodakelyhet utolszor te nyújtod át,
Ifjúságod borával töltöd poharamat;
Igy köszöntöd reám az élet búcsuját; -
Lement napom utolsó fény-káprázata vagy!

Utolsó csillagom áll most az égen.
- Nézd, lábaid elé borulva kérlek;
Ne vond el szívedet még, üdvösségem!
Te vagy az utolsó boldogság; - érezd!

Hagyd, hogy még egyszer keblemen át
Borzongjon e játék; gyönyör, fájdalom!
Mielőtt meglátom a nagy éjszakát,
És belehull csillagom...





 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Tavaszra várva...
  2018-02-11 21:30:56, vasárnap
 
 


Mysty Kata:

Tavaszra várva...


Még elevenen hull a hó,
szépsége oly elragadó...
szakállt növesztett az ág,
de le is hullatja a földre már...

Vacogva vissza-visszatér...
nem, nem búcsúzik még a tél.
Puhán fénylő a takarója,
bársonyos a nyoszolyája.

Pihen még a természet,
ágyában az enyészet.
Menti, ami menthető,
vesszen, ami veszendő.

Békés zene a téli világ,
lassító ütemű szava talán.
Öröme bennük sugárzó,
Nyugalma lelkünkben tanyázó.

Mint havat sodró szél
úgy jönnek szavaim még:
messze sodorják a fakult időt,
s ültetnek helyébe új erőt!

Boldog mosolyt bont a faág,
barázdákat fodroz a határ.
Virágillatot borzol a szél,
gy int végleg búcsút a tél.

Tavaszt várnak a a szívek,
hittel telve a hívek.
Az alvó természet ránk
ébredőn kitekintve vár;

Szaladni vágyna megint,
magokat szórni kint:
a nem mozdulókra - csak legyint,
játszva egy nagyot kacsint.

A föld palettájára zöldet fest
fényt rajzol homlokán az est.
Kékül a tó vize, tisztul,
békülőn minden beindul.






 
 
0 komment , kategória:  *Vers - költő - M*  
Gondolatok...
  2018-02-11 21:28:45, vasárnap
 
 


Ha el szeretném mondani,
mi vagy Te nekem, arra kevés
lenne, az egész életem.
Most megpróbálom egy részét,
Szavakba önteni, a többit
próbáld meg Te,
Érzéseid szerint eldönteni.
Szikra a sötétben,
álom a mesében,
Mese az életben,
válasz a kérdésben.
Zavar a mosolyban,
remegés lábamban,
Herceg az álmomban.
Könnycsepp a szememben,
Érintés kezemben,
félelem testemben,
Fájdalom lelkemben.
Halk csönd a zajban,
segítség a bajban,
Megnyugvás egy
féltő karban.
Kulcs, mely szívemet nyitja,
Név, mely bánatom gyógyírja,
Egy ember, akiért létezem
Ki mindig fogja két kezem.





 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Szép gondolatok...
  2018-02-11 21:24:47, vasárnap
 
 


"Haladni akarsz az életedben, de sokszor egyik lábad a féken van. Ahhoz, hogy szabad lehess, meg kell tanulnod elengedni. Elengedni a sérüléseket. Elengedni a félelmet. Nem táplálni tovább a régi fájdalmakat. Az az energia, amivel a múltadba kapaszkodsz, visszatart az új élettől. Mi az, amit ma elengednél?"


Mary Manin Morrissey





 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Valamiért ez a sok rózsa...
  2018-02-11 21:18:49, vasárnap
 
 


Kaffka Margit:

Valamiért ez a sok rózsa...


Úgy összeborzong, megremeg.
Könnyelmű, tarka violák is
Egymásnak csendet intenek.
Csitul a szellő, - lábhegyen csak
Kímélve, búsan közeleg, -
A legyintését féltve, óva,
Zajtalanul összefogózva,
Fogják fel néma levelek,
- Megilletődött őrszemek, -
Mik szegett fővel, sorra állnak
Ablakánál a kerti háznak...
Ott benn, - elgyötrött némaságnak
Kél hosszú, panaszos jaja,
Halkan, kisértőn, - mintha távol
Árnyak völgyéből hallszana,
Majd vergődő sikolyra válik,
Mint a lélekharang szava - - -
Ott benn, - virágos kerti házban
Rettentő, fagyos elmúlás van,
Az élet oda van, - oda.

A virágoknak asszonya,
Küzködve most haldoklik épen
Egy férfi szívében.





 
 
0 komment , kategória:  Kaffka Margit  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 49 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 574 db bejegyzés
e év: 3724 db bejegyzés
Összes: 15215 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 938
  • e Hét: 5398
  • e Hónap: 22690
  • e Év: 344557
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.