Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Reggel
  2018-02-15 22:42:57, csütörtök
 
  Hillai László
Reggel

Fekete ruháját ledobta az éjjel.
Keleten kél a nap, s vidáman néz széjjel.
Múlik a sötétség, a nap sugarára,
aranyló ruháját teríti a tájra.

Hamar világos lesz, kedvünk is felderül,
a nagy világosság teljesen szétterül.
Munkáját az ember könnyebben kezdi el,
mikor ilyen szép és derűs lesz a reggel.

Hangzik a madárdal, mint reggeli zene,
kedves a fülünknek, élet üzenete.
Vidáman dalolnak, készülvén a napra,
ébredő lelkünknek friss örömöt hagyva.

Miskolc, 2015. július 5.



Link


 
 
0 komment , kategória:  Hillai László  
Idő
  2018-02-15 22:40:31, csütörtök
 
  Hillai László
Idő

Egyre gyorsabban fut manapság az idő,
mintha felgyorsulna, nem késlekedik ő.
Mire megtervezzük, hogy mire mennyi jut,
csak azt vesszük észre, hogy az már el is fut.

Nem az ellenségünk, nem is az idő fut,
mindig többre vágyunk, mégis kevesebb jut.
Mi még azt szeretnénk, tervünk gyorsan fusson,
de nincsen rá erő, hogy mindenre jusson.

Nagyobb az elvárás, mit szeretnénk tenni,
másoktól nem lehet folyton lemaradni.
Mire, mennyit költünk, ha kevés a pénzünk,
Nehezebb a dolgunk, ha időnkre nézünk.

Arra jut majd idő, amire akarunk,
erre használjuk fel minden pillanatunk!
Rövid életünkben kell még megjavulni,
hogy jól gazdálkodjunk, ezt kell megtanulni!

Miskolc, 2016. január 27.



Link


 
 
0 komment , kategória:  Hillai László  
Nyugalom
  2018-02-15 22:37:32, csütörtök
 
 
Hillai László
Nyugalom

Vágyom a csendet, tiszta természetet.
Felejteni, mi rohanásra késztetett.
Erdőkbe, hegyekre kellene menni,
a természet lágy ölén kicsit pihenni.

Nyugalmas szemmel vidáman nézni szét,
hallgatva madárdalt, tücsökzenét.
Csodálni mindazt, mit Isten teremtett,
félteni, óvni az örök rendet.

El, távol a város zajától,
vezetve lelkem óhajától
nyugalmat áhít már szívem.
Remélve, hogy még megteszem.

Miskolc, 2015. március 20.





Link


 
 
0 komment , kategória:  Hillai László  
Hajnali gondolatok
  2018-02-15 22:33:18, csütörtök
 
  Hillai László
Hajnali gondolatok

Szeretem a hajnalt, mikor a Nap csudára
aranyló fényt borít az egész világra.
A harmat cseppjeit is a fűszálakon,
mikor a képzelet még szállhat szabadon.

Szeretem a reggeli, tiszta levegőt,
mely élettel telít meg minden tüdőt.
Mikor a szívem is hevesebben dobog,
vágyteli reménnyel a lelkem is boldog.

Előttünk a nap és minden reménység,
mit elgondoltunk, mind megtörténhet még.
Mert életerő van minden új napban,
cselekvésre bír, bízva a holnapban.

A tervezésre hitünk ad erőt,
mit megtehetünk még este előtt,
hogy munkálkodással teljen el a nap,
ha nem tesszük meg, holnapra marad.

Jól gondoljuk meg, mit tehetnénk még,
de meg is álljunk, mikor már elég.
Így fáradtsággal térhetünk haza,
majd pihenünk, ha jő az éjszaka.

Miskolc, 2016. május 15.

Link


 
 
0 komment , kategória:  Hillai László  
A hitről
  2018-02-15 22:26:53, csütörtök
 
  Hillai László
A hitről

Ha az élet terhét csak magad viszed,
már egy szalmaszál is nagy teher neked.
Jézussal megosztva összes gondodat,
hidd el, megsegíti minden dolgodat.

Csak bízzál benne, s észre sem veszed,
már Ő cipeli minden terhedet.
Ő erőt ad, és véle szárnyra kelsz,
Csak hittel nézz rá, s igaz társra lelsz.

Az élet útján tovább úgy mehetsz,
ha elhiszed, hogy tanítvány lehetsz.
A menny felé visz már minden utad,
mert megismerted, csakis Ő Urad!

Csak Jézusban legyen minden hited,
és legyőzheted önző életed.
Ő megsegíthet minden harcon át,
a győztesnek ad végül koronát.

Miskolc, 2016. április 23.

Link


 
 
0 komment , kategória:  Hillai László  
Nincs Cím
  2018-02-15 06:27:41, csütörtök
 
 
Egy New York-i taxis története egy utolsó útjára induló idős néniről:


Az egyik közösségi oldalon találtam egy rövid történetet, Egész életünkben a nagy dolgokra várunk címmel. Bár azt nem tudjuk, hogy valóban igaz eseményeken alapul-e, az üzenete mindenképpen megszívlelendő. Hogyan maradhatunk emberek az embertelenségben? Úgy, ha megfelelő útravalót viszünk magunkkal: hálát, figyelmet, szeretetet.

Egy idős néni ült be a taxis mögé. Amikor a városba értek, könnyfakasztó dolog történt


Egy New York-i taxis igaz története egy utolsó útjára induló idős néniről:
Egyik éjjel megérkeztem a megadott címre és dudáltam. Néhány perc várakozás után megint megnyomtam a dudát. Ez volt aznapra az utolsó fuvarom, úgyhogy már azon voltam, hogy inkább hazaindulok.
De aztán mégis inkább kiszálltam, elsétáltam az ajtóig és becsöngettem."
Egy pillanat - válaszolt egy törékeny, idős hang odabentről. Hallottam, hogy valamit vonszolnak a padlón.
Kisvártatva kinyílt az ajtó. Kilencvenéves-forma, aprócska asszony állt előttem. Kartonruhát viselt és kis kalapot, kalaptűvel. Úgy nézett ki, mintha egy régi, fekete-fehér filmből lépett volna ki.
Mellette egy kis bőrönd pihent. Ahogy benéztem a lakásba, olyan volt, mintha évek óta senki sem lakna benne. A bútorokat fehér lepedőkkel terítették le. Nem voltak órák a falakon, egyetlen kép vagy dísztárgy sem a polcokon. A sarokban egy kartondoboz árválkodott, mindenféle fotókkal és vázákkal teletömve.
- Kivinné a bőröndömet a kocsihoz? Szeretnék néhány percre egyedül maradni. Aztán, ha Ön is úgy gondolja, visszajöhetne értem, hogy lekísérjen az autójáig. Nem vagyok valami jó erőben.
Miután beraktam a bőröndöt a csomagtartóba és visszaértem, belém karolt. Lassan, nagyon lassan odasétáltunk a taximhoz. Közben végig a kedvességemért hálálkodott.
Semmiség - feleltem. Minden utasommal úgy bánok, ahogyan mástól is elvárnám, hogy az édesanyámmal bánjon.
Milyen jó fiú maga! - mondta, ahogy beült a hátsó ülésre. Odaadta a címet, aztán megkérdezte: Mehetnénk esetleg a belvároson keresztül?
- Nem az a legrövidebb út. - vágtam rá gyorsan.
- Ó, azt egyáltalán nem bánom. - mondta. Egy hospice-házba tartok.
Belenéztem a visszapillantó tükörbe. A szemeiben könnycseppek csillogtak.
- Nincs már családom. Mindenki meghalt. Nagyon csendesen beszélt. A doktor úr szerint nekem sincs túl sok hátra. Csendben a műszerfalhoz nyúltam és kikapcsoltam az órát.
- Mit szeretne, merre menjünk?
A következő két órában bebarangoltuk a várost.
Megmutatta nekem azt az épületet, ahol réges-régen liftes kisasszonyként dolgozott. Aztán elmentünk abba a városrészbe, ahová új házasként a férjével költöztek. Egy picit megálltunk egy bútorraktár előtt. Azt mondta, lány korában az még bálterem volt, és a többiekkel odajártak táncolni.

Néha megkért, hogy álljak meg egy-egy sarkon vagy egy épület előtt. Nem mondott semmit, csak maga elé révedt.
Ahogy a hajnal első sugarai megjelentek a horizonton azt monda: Most már mehetünk. Elfáradtam.
Szótlanul haladtunk a megadott címig. Alacsony épület volt, a feljáró az elő tetővel fedett főbejáratig vitt.
Két egyenruhás alkalmazott jelent meg, ahogy megérkeztünk az ajtó elé. Profi udvariassággal segítettek, figyelték az asszony minden mozdulatát.
Kinyitottam a csomagtartót, és elvittem a bőröndöt az ajtóig. Az utasomat már beültették egy kerekesszékbe.
-Mennyivel tartozom? - kérdezte és benyúlt a retiküljébe a pénztárcájáért.
- Semmivel. - feleltem.
- Magának is meg kell élnie valamiből. - mondta.
- Vannak más utasaim is. - szereltem le.
Aztán, egy hirtelen ötlettől vezérelve lehajoltam és megöleltem. Meglepő erővel szorított magához.
- Nagy örömöt okozott egy kis öregasszonynak. - mondta végül: -Köszönöm.
Megszorítottam mindkét kezét és visszasétáltam a kocsihoz. Hallottam, ahogy mögöttem becsukódik a ház ajtaja.
Egy életre zárták rá az ajtót.
Aznap csak vezettem, céltalanul.
Nem vittem utasokat. Nem volt kedvem beszélni.
Egyre csak az járt az eszemben, mi lett volna, ha az asszony egy dühös sofőrt fog ki? Vagy valakit, aki türelmetlen? Vagy mi lett volna, ha én magam vagyok türelmetlen és elhajtok kopogás nélkül?
Lassan megértettem, hogy egész életemben nem tettem még fontosabb dolgot, mint előző éjszaka.
Egész életünkben a nagy dolgokra várunk.
És a nagy dolgok néha meglepő álruhában érkeznek: úgy vannak csomagolva, hogy aki nem figyel, az észre sem veszi, mennyire fontos lehetőséget mulasztott el"..

Link


 
 
0 komment , kategória:  Olvasgattam...  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 180 db bejegyzés
e év: 458 db bejegyzés
Összes: 9578 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 285
  • e Hét: 1149
  • e Hónap: 30309
  • e Év: 372187
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.