Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Szerelem szikra...
  2018-02-17 12:29:16, szombat
 
  Link



Vincze Erika
Szerelem szikra...

Akarsz beszélni róla? Mondd!
Én csak csendben hallgatom,
hogy susog a szél a fák közt,
mikor lágy eső cseppje hull.

Állok az ablaknál szótlanul,
Ó! Talán csak egy pillanat,
s végre én is hallhatom,
mire meglehet, nincs is szó.

Cinkos mosoly ajkad szegletén,
szemeid csillogását értem én,
s, hagyom, hogy a csend szórja
számra csókodnak édes ízét.

Beszédes minden boldog ölelésed,
ujjaid gyengéd, simogató érintése.
Tested melegsége, szíved dobbanása,
lelkedben izzó szerelem szikrája.

Akarsz beszélni róla? Ne, ne szólj!
Csak szeress, én meg majd hagyom,
hogy szerelem szárnyán repüljünk
szorosan egymást ölelve, örökre!

Link






Vincze Erika:
Ne hagyj...

Ne hagyj elmenni, nem akarok.
Bármit is mondok, hazudom.
Szemembe nézz,ne fordulj el,
dac,harag háborgó lelkemen.

A sírás tudom, nem segít,
hova lett mára a józan ész?
Hová lett a kacér mosolyom,
csak könny csorog az arcomon.

Ne hagyj elmenni, nem akarok.
Gyötör a kétség, s a fájdalom.
Viharvert madárként didergek,
meleg ölelésed most jól esne!

Csupán egy pillanat, s indulok,
de hátha visszatart még egy szó,
egy utolsó érintés, halk sóhajod,
ne hagyj elmenni, nem akarok.



Link





Vincze Erika
Félek

Ébredésem lassú, mégis menni kell,
hajt az idő, egyre csak rendületlen.
Ma jó leszek talán, vagy egy gonosz,
kinek semmit sem ér egy kedves mosoly.

Hosszú a nap, hosszú a perc, s hogy
mit hoz az este nem is sejthetem.
Ülök a járda szélén, körülöttem csend,
csak egy pillanat, s én elveszek.

Indulnék, de nincs erő, lelkemből hova
lett a tűz, mi egyre csak űz, s már
az sem érdekel, csak innen messze el,
elhagyott már rég minden reményem.

Sötét és kihalt a város, fázom és én
egyre csak félek, az éjszaka farkasai
mind vérszagra éhes, nincs kegyelem,
nincs bocsánat, húsomba is belevágnak.

Botladozom, hullik a könnyem, kiáltok,
de senkit el nem érek, kezembe temetem
az arcom, hogy többé senki se lásson,
lelkem húrjain a magány járja a táncot.
 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika  
Nem csábít....
  2018-02-17 12:27:19, szombat
 
  Link




Vincze Erika:
Nem csábít....

Elfogytak a hangok, már nem csábít el a szó.
Elfogytak a csókok, többé már nincs visszaút.
Próbáltuk százszor, hiába minden, Te is tudod.
Akartuk a szépet, akartuk a jót, de csak álom volt.
Elfogytak a vágyak,mi hozzád kötött, s láncait
szép lassan letépte a múló idő.Hiába bogozgatom
csak szüntelen, van, mit nem gyógyít be az idő sem,
megbújik szívemnek rejtekén, s csitul már e szenvedély.

Elfogynak majd lépteim, mire havat hord a szél.
Lesz-e ki Téged így szeret, két karjával így ölel?
Lesz-e mond, még pillanat, mikor utánam sóvárogsz
álmatlanul ágyadon, s nem leszek, hogy magadhoz odahúzz.
Elfogyott a mosoly az arcomról, lelkemről a nyugalom,
szívemből a szerelem, ábrándos, boldog életem.
Lassan múlnak napjaim, magányom terhét csak vonszolom,
nem tudom, hogy egyszer valaha, lehetek-e még boldog.



Link




Vincze Erika:
A Tenkes hegy alján.....

Rovom a város utcáit csendben,
egy lélek sem jár vasárnap reggel.
Ismerek minden házat és követ,
a virágba borult gesztenyefák
évek óta itt hajladoznak kecsesen,
lejtik táncukat lágyan ringatózva,
ahogy a gyenge szél nekik húzza.

Elnézem most a kéklő hegyoldalt,
ahogy átöleli e csodás meghitt tájat,
hol még réges-régen kurucok vívtak
kemény harcot a labancok hadával.
Élükön ott volt a Tenkes Kapitánya,
ki ne hallotta volna nevét e világban
híressé téve kicsiny városkámat.

Elindulok lassan fel a siklósi várba,
hogy árnyat adó fái alatt nyugalmat találjak.
Szertenézek, ábrándozok, milyen volt régen,
mikor kicsi lányként itt játszottam,nevetgéltem.
Úgy tűnt akkor, e csodás lét csak örökké tarthat,
nem gondoltam, hogy messze sodor majd az élet,
s boldog leszek én akkor is, ha ide visszatérek.

Hosszú út vezet a gyűdi templomhoz
éppen delet üt az óra, hallom harangoznak,
sok-sok szép virágos kert kerül az utamba.
Búcsú napja van, nagy a zsivaj-lárma,
itt van most a környék minden fia, lánya.
Készül a finom tyúkleves, rotyog a fazékban
nagy a rokonság, vendégeket hívtak.

Amott a szomszédban a gyógyfürdő,
Harkány városának szívének közepén ül.
Égig érő magas fák lombjai alatt most
ott csobban sok-sok gyerek és felnőtt.
Felüdülést keresnek annak híres vízében,
élvezik a napsütést, labdáznak, ugrálnak,
finom fagyit nyalogatnak a nagy hőségben.

Elfáradtam én is, meg is éheztem, úgy
mint régen,sietek haza anyám vár ebéddel.
Beszélgetünk, emlékezünk csendesen a múltra.
Ülök itt az asztalnál a megszokott helyen,
velem szemben üresen áll jó apám széke.
Nézem anyámat, elszálltak felette is az évek,
s nem merem kimondani, hogy mennyire féltem!


Link






Vincze Erika:
Féltelek.....

Elnézem, mily fáradhatatlan vagy,
pedig eljárt feletted is az idő.
Dolgos,szorgos két kezeden
ujjaid tükrözik a sok-sok évet,
mivel értünk dolgoztál egyre csak
éjt nappallá téve magadat nem kímélve.

Elnézem kedves arcodat, azt a
mély barna szempárt, néha kicsit
szomorú,de ajkad szegletében ott
egy cinkos kis mosoly, s szívemben
nyílik a boldogságvirág,mert érzem,
újra itt vagyok Nálad,s közel Hozzád.

Oly jó hallani kedves hangodat, sok
szép régi történetet, fényképek sokaságát
nézni az asztalon, s csak döbbenek,
hányan nincsenek már velem, de a kezedet
foghatom, s érzem kedves lényedet,
nem merem elmondani, mennyire féltelek!

Ha eljő az idő, lassan csendben búcsúzom,
nem akarom,hogy lássad,mennyire fáj, hogy
szenvedek nagyon! Szemedbe nézni tudod
most nem merek! Visszafojtom lassan én is
a könnyeket, inkább átölellek, hogy érezzem
sokáig illatod, s zavartan halkan csak suttogok.

Hosszú éjszakákon át föntről Jó Apám vigyáz,
simogat, mint lágy esti szél, ha jő az éjszaka,
s megszépíti ő minden magányos álmodat.
Lehunyom szemem, s mondok Érted egy imát,
Maradj meg nekem sokáig ! Engedd Istenem!
Még akarom fogni a kezed, hisz féltelek!



Link




Vincze Erika
Téli csendélet

Odakint csend honol, csak egy lélek kóborol,
szakadt tarisznyájában egy falat kenyér,
amerre visz az út, szórja szerteszét,
faágon didereg egy kismadár, talán enni kér.

Sirályok rebbenek a tó felett, ahogy alattuk
roppan a jég, lerázza a fáról a hólepelt a szél,
mint egy gyönyörű hölgy, ki aktjához ülni kész,
vászonra ecsettel festeném, oly csodálatos e kép.

Festenék várdombon vidáman csúszkáló gyermeket,
kacagva szánkózó, hógolyózó kicsi lányt, ahogy
sapkája pottyan a hóba, s keresi kipirult arccal,
aztán gondol egyet és hempereg a frissen esett hóban.

Kertek alatt éhes kutya csaholva oson magányosan,
piros házak kéményének füstje száll messze-messze,
jégvirágos ablakon át kukucskálnak a Holdat kémlelve,
lassan itt az este, megpihen a táj, nyugszik a természet.
 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika  
Nézd kicsi lány...
  2018-02-17 12:16:20, szombat
 
  Link




Vincze Erika
Nézd kicsi lány...

Nézd kicsi lány, hogy lengedezik
a napraforgó, ahogy orcáját emeli
fel a kéklő égre, s ágaskodva dacol
a nyári záporral, viharos széllel.

Nézd hogy szalad a kicsi nyúl át a
mező végtelen rónaságán, hogy majd
elvegyüljön a zöldellő határ sűrűjében,
s annak rejtekén majd ott megpihenjen.

Nézd kicsi lány ezt a csodás pillangót,
ahogy a réten a tarka virágokra száll,
kicsi kezeden megpihen, de el nem érheted,
mert csak egy pillanat, s illan is tovább.

Nézd a fák közt, hogy morajlik a kis patak,
tiszta vízében csobban egy-egy pici hal,
ha fölé hajolsz tükrében magadat láthatod,
angyali arcocskádat, ahogy mosolyogsz.

Nézd ahogy a nap lassan ezer sugarával
a könnyező faleveleken felszárítja az esőcseppet.
Kacsintva messze űzi a sötét fellegeket, hogy aztán
itt a földön nekünk pompázzon ez a csodálatos természet.



Link




Vincze Erika:
Suttogásom néma kiáltás

Lépteim nyoma a porban,
az eső majd elmossa.
Könnyeim csak hullnak,
a napsugár felszáritja.

Suttogásom néma kiáltás,
lehet meg sem hallod.
Sóhaj marad csak csupán,
szivemben csitul a vágy.

Felhő leszek sötét égen,
vihar a hullámzó tengeren.
Emlék egy megfakult képen,
néha csak a lelkem kesereg.

Csendben lehajtom fejem,
keresem lépteid nyomát.
Lelkem tépett húrjain
a dallam sem szól tovább.



Link




Vincze Erika:
Soha el nem mondott....

Hallgattam, ahogy odakint susog a szél,
s a fa ágain, hogy csiripel egy kis veréb.
Néztem szemeid csillogó tekintetét,
tudtam, hogy engem egyre csak hiv.

Éreztem vágytól égő közelségedet,
de nem értettem, igazán mit is jelent.
Ostoba voltam és csak egy gyerek,
álmokat kergető bohókás szertelen.

Rád gondoltam éjjel és minden nap,
még sem öleltelek szerelmesen,
mikor szád ajkamra csókot akart,
zavartan forditottam el arcomat.

Nem fogadtam Tőled a szerelmet,
én az éretlen ábrándozó kicsi lány,
maradtak utánad csak a kérdések,
s, a soha ki nem mondott gondolat.

Álltam és néztem,hogy távolodsz,
indultam volna,de nem vittek lábaim,
csak annyit akartam még mondani,
Szeretlek Téged, ne menj még!

A szó itt maradt ajkam szegletén,
szivemben is csitult a szenvedély.
Elsodort Tőled messzebb a szél,
de Te voltál a legszebb tévedés.


Link





Vincze Erika
Eljő a hajnal

Nézem, ahogy újra jő a hajnal, tudom,
az álom most már végleg elkerül.
Ezüst dér borul a csendes őszi tájra,
könnyezve hullnak cseppjei a rózsafa ágára.

Lágy fuvallattal jő a reggel, lassan nyítja
szemét a természet, s fentről ránk kacsint a napsugár.
Piciny madár keresi párját ázottan, dideregve,
lehet odaveszett még este a sötét rengetegben.

Egy szegény hajléktalan veri fel a csendet,
ahogy a kukák közt keresgél élelmet, szitkozódik
párat, aztán eltűnik az utcasarkon csendben,
mintha még nem járt volna egyszer sem erre.

Álmosan gördül a sárga villamos, ahogy csattog
alatta az időkerék, megállítani most nem lehet,
bandukol tovább egyre csak rendületlen, akár
éveken át,s nem kiálthat,hogy rég elfáradt már.

Valahol a távolban megérkezett egy új élet,
sírása messze száll a széllel. Szíve tele
félelemmel, lelke várja, reméli a szépet, úgy
kapaszkodik, bújik anyja édes kebelére.

Van, kinek talán ez a hajnal lesz az utolsó,
s ajkát épp most hagyja el a fájdalmas búcsúszó.
Még egyszer utoljára hívogat és gyengéden átölel,
lassan indulni kész, már várják fent az égiek.

Link




 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika  
Akkor még
  2018-02-17 12:02:43, szombat
 
 



Vincze Erika:
Akkor még

Volt hófehér, fodros selyem ruhácskám,
mikor a tavaszi szél épp vizet árasztott,
s gyermeki énem róla, boldogan dalolt,
s kacagva rohantam a tarka mezőn át,
hogy érezzem a virágok bóditó illatát.

Selymes fűben megpihenve éreztem,
ahogy melenget az aranyló napsugár,
s pillangó játszott velem a lágy szélben,
ujjam el sem érte, illant is tova kecsesen.

Ültem tölgyfa árnyékában elmerengve,
s néztem a végtelen zöldellő határt,
hogy fut a nyúl árkon-bokron át, lehet
nyugalmat szegény soha nem talál.

Néztem a messzire kúszó bárányfelhőt,
s az égen csendben repülő madarak raját.
Izleltem vásártéri eperfák édes gyümölcsét,
s hagytam, leve fesse csak lilára a szám.

Mikor a kert alján kóbor kutyák csaholtak,
s a házak ablakán lassan kopogtatott az este,
pöttyös szalaggal hajamban,babával kezemben
ültem és hallgattam, a felnőttek mit mesélnek.

Végtelen nyugalom és békesség volt bennem,
a soha el nem múló és mindig csak örökre!
Ültem meghitten az ölében, s hallom még
most is, ahogy hangjával kedvesen becézget.
Közben majszolom a madárlátta kenyeret,
hát megint nem ette meg, nekem hagyta!
Vele lelkemre a szeretet virágait szórta.
Még itt volt nekem az én drága jó apám!

Link








Vincze Erika:
Vagyok....

Vagyok orkán a háborgó tengeren,
csapzottan hányódva céltalan.
Hajthatatlan,az idővel is dacoló
riadt tekintetű, őrjitő félelem.

Vagyok a napsugár érlelte
napraforgó, ki kecsesen hajlik
a lágyan ringatózó szélben,
odasimulva tarka mezők ölébe.

Vagyok hűs esőcsepp az
égen úszó felhők bársonyán,
s vigasztaló hang , ha a bánat
kopogtat majd lelked ajtaján.

Link




Vincze Erika:
Mások ne lássák....

Járom az üres viharos partot
szél fújja csapzott hajamat,
eső áztatja szomorú arcomat,
könnyeim hullnak egyre csak,
mint háborgó kiáradt patak,
csak mások ne lássák titkomat!

Ne lássák bánatom,ne lássák
haragom,elbújni a világtól,
egy kicsit most hagyjatok!
Nem kell vigasztaló szavatok,
együtt érző kedves mosolyok,
csak lázadok,magammal harcolok.

Fejemben cikázó ezer gondolat
felkavarja most sebzett lelkemet,
szívemből tépve ki egy darabot,
s lassan összetörve a semmibe hull.
Marad utána üresség, néma közöny,
csonkig égő gyertyaszál az asztalon.

Holnap új nap jő, s a napsugár is
besüt talán végre az ablakon,
s letörli majd szememről a könnyet,
ha majd pacsirta dala szól odakint
a zöld ruhába bújt lombokon,elhozza
a reményt,az életet,ha megint akarom!


Link






Vincze Erika:
Talán most még....

Kavarognak bennem a gondolatok,
talán most még elmondhatnám,
amit nem mondhattam el Neked,
s itt rekedt a szó, s bennem
kavarog ez az érzés kedvesem.

Papírlapra írt kusza gondolatok,
folytatnám is, de csak hagyom.
Lelkemet nyomja csak szüntelen,
hogy miért, magam sem érthetem,
érzem elemészt ez a szerelem.

Mondhatják mások, mit szabad,
az eszem az, mi nekik szót fogad,
de a szívem egyre csak kalapál,
hisz még mindig utánad kiált,
talán most még elmondhatnám.

Elmondhatnám, de nincs rá szó,
hiába kezdem el újból és újból,
pedig még itt hallom a hangod,
érzem kezed ujjaidnak bársonyát,
vágyakozva csak magányos éjszakán.
 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika  
Nélküled...
  2018-02-17 12:01:40, szombat
 
  Vincze Erika:
Nélküled......

Nélküled olyan leszek mint a kiszáradt fa,
melynek utolsó könnyező levelét elfújta
a zord vihar, ahogy borzolta az őszi avart.
A kegyetlen szél magával sodorta a reményt,
hogy eljő a tavasz, s magára öltheti újra
rügyet fakasztó,virágot hozó lombkoronáját.

Nélküled olyan leszek, akár a kiapadt tó,
melynek tükrébe hiába nézhetek, már sehol
nem lelem régi mosolygós egykori önmagam.
Elfog a félelem, csak egy rémült tekintet,
mi visszanéz reám, szomorú elgyötört arccal,
szenvedő lélekkel, fájó reménytelenséggel.

Nélküled nem leszek lassan már semmi sem,
nincs már kéz, mi segítségre vár, nincs
már halk sóhaj, mi hozzád messze száll.
Nincs egy halkan elcsukló hang, mi kér,
csak a háborgó lélek az, mi dúl legbelül,
s vágyik utánad magányosan egyedül.



Link






Vincze Erika:
Érintsd a lelkem...


Érintsd a lelkem, érintsd a testem,
engedj közelebb,egyre közelebb,
hallgasd,hogy dobban a szívem,
behunyom szemem,várom a percet.

Símogasd arcom,símogasd lelkem,
a világ bajáról beszélni nem kell,
ölelésed kell,mint egy falat kenyér,
kell ez a csend, most ne beszélj!

Beszél most csillogó szemed,
ahogy vágyakozva nézel csendesen,
s ha majd a hold cinkosan kacsint,
akkor bókolj suttogva édesem.

Dobd le magadról, mindazt,mi fáj,
érintsd a testem, s vele a lelkem,
s szívemen nyílik a szerelemvirág,
lelkemben virágzik a boldogság.


Link



Vincze Erika
Mint egy film...

Mint egy film pereg az életem,
meg-megállok, s néha elmerengek,
vajon pár év múlva is itt leszek,
vagy szívedben szép emlék leszek?
Nézed majd gyermeked, s lényében
veled akkor én is ott leszek.

Ott leszek vajon Veled akkor is,
ha fogynak majd dús hajad tincsei?
Kezed remegve érintené a kezem,
és andalognánk beszélgetve csendesen,
mikor hullanak már a fáról a levelek,
s lábunk nyomát az őszi eső mossa el.

Mint egy film pereg az életem,
zakatolva kalimpál nyughatatlan szívem,
olykor hajt az idő, magával sodor az ár,
néha-néha megpihen, hisz elfáradt már.
Nekem kincsem van, úgy hívják szeretet,
ott csillog gyémántként a szívemen.

Lassan minden kövecskéjét feléd szórom,
hogy a lelkedben boldogságvirág nyíljon,
ha bajban leszel, az legyen kapaszkodód,
ha bánkódsz utánam, legyen elég vigaszod,
ha olykor elbánik Veled az élet, ne csüggedj,
csukd le két szemed, s én ott leszek Veled.


Link




Vincze Erika
Amíg csak létezem

Amíg csak létezem hallani fogom lépteid,
ahogy nyitod az ajtót, s nevetsz rám.
Szívemben őrzők minden édes percet,
mikor lelked közel éreztem hozzám.

Ahogy múlnak az évek, egyre hiányzol,
fényképeken nézegetem bájos arcod.
Huncut kacajod, azt a szép szempárt,
merre vagy, hogy találhatnék hozzád?

Kérdezem csak egyre szüntelen,
s észre sem veszem, az ablakban
egy fáradt, csapzott madár didereg,
ő is szomorú, akárcsak én nélküled.

Repülj tova madárka szellők szárnyán,
vidd hirül, hogy a szivem fáj nagyon,
elment örökre, többé nem láthatom,
s még létezem, bennem élni fog!


Link






Vincze Erika
Világ, adj nekem tért.....

Nyílik egy ajtó, már a gondolatok szárnyán utazom,
tenger hullámai csapdossák most előttem a partot.
A hegyek ormai magasodnak, a kéklő egekig ér,
bárányfelhők messze kúsznak, visznek csak lépteim.

Hallgatom a parton a tenger morajló sodrását,
ha lépteim nyomát is mossa, azt sem bánom.
Indulok egyre messzebb, a titkos végtelenbe,
annyi minden van, mit eddig nem ismertem.

Érezni akarom a virágok illatát a hegyen túl,
csodálni, mit szemem eddig nem láthatott.
Hallgatni a szél zúgását egy esős hajnalon,
mikor a várost fürkészem egy hotel ablakból.

Járni a zöldellő erdőt, a végtelen mezőt,
s hallgatni a fák közt a madarak víg énekét.
Megpihenni a sűrű bokrok, cserjék közt,
szomjamat oltani a forrás éltető vizéből.

Világ adj nekem tért, hogy lássam a földet
fényes nap közelében, felhők szárnyán repülve.
Hogy nézhessem folyók kecses kanyargását,
hófödte magas ormok csendes nyugodását.

Szárnyaljon lelkem szabadon, mint a madár,
lelkem örüljön, ha kinyílik előttem a Világ!
Tollal kezemben szavakkal festek színeket,
hogy lásd, Neked a mindenséget hoztam el.
 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika  
Magamtól (fura vers)
  2018-02-17 11:57:12, szombat
 
  Vincze Erika
Magamtól (fura vers)

Magamtól adom a mosolyt,
magamnak a könnyeket.
Hányszor felejtettünk már
a tükörbe nézni kedvesem.

Magamnak adom a napot,
hogy beragyogja a napom.
Bezárok minden ablakot,
ha már végleg feladom.

Magamtól adom a jóságot,
vele adom a lelkemet.
Magamnak fájdítom a szívem,
ha egy kifacsart citrom leszek.

Magam vagyok a bölcsesség,
s magam vagyok az igaz szó.
Magam alatt leszek akkor is,
ha a világ kegyetlen és hazug.

Magam vagyok a békesség,
bennem a csend és nyugalom.
Magam vagyok az őrjítő kétség,
mikor végleg a sorsomra hagytok.

Magam vagyok, nekik, s neked,
ki már ezer év óta így szeret.
Magam vagyok öröm és bánat,
s halk sóhaj, mi marad utánam.


Link





Vincze Erika:
Csak fényt akarok....

Csak fényt akarok látni,
aranyló csillámló napsütést,
hajnali pirkadatkor hallani
madárkák vidám énekét,
játszani,futni csak a széllel,
kipirult arccal nézni fel az égre.

Bokrétát szedni a virágos mezőn,
kergetni tarka pillangót a réten,
selymes puha fűben leheveredni,
s nézni,ahogy távolban egy csikó
boldogan dobbant,sörényét megrázza,
s nyargal egyre beljebb a határban.

Látni szerelmes párokat erdőt járva,
összebújva, egymás kezét összefonva,
ahogy titkos zugot keresnek maguknak.
Messze a világ összes zajától,ott
ahol majd csendfátyol lesz takarójuk
az árnyat adó sűrű lombok alatt.
 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika  
Lélekcsend...
  2018-02-17 11:51:20, szombat
 
  Vincze Erika:
Lélekcsend...

Átadom magam a csendnek, s csak hallgatok,
behunyom a szemem, hisz csak úgy láthatom,
képzeletem, hogy festi fent kékre az eget,
s aranyló csillámokat szór rám a nap tüze.

Odakint dér borítja a kietlen, rideg tájat,
s az erdő kopasz fái is sírva dalolásznak,
sűvítve, árván hajladoznak a hideg széllel,
akár a törött hegedűn játszó csend zenéje.

Vágyakozik lelkem zöldellő erdő sűrűjébe,
tükörbe néznék a kispatak hűsítő vízében,
odadőlnék az árnyat adó öreg tölgyfához,
úgy ölelném magamhoz az egész világot!

Fagyos, hófödte föld, merre csak szem ellát,
s a végtelenbe tűnő, álomba merülő határ,
elmélázgatok most magam is e messzességbe,
tavaszt álmodok ébren a téli szürkeségben.


Link





Vincze Erika:
Hagytam...

Hagytam, hogy az élet
röpitsen egyre messzebb,
s a szél lassan hordja szét
a tarka mezők bóditó illatát.

Hogy majd szemem lecsukva
selymes fűben megpihenve,
újra érezzem az aranyló nap
ezernyi csillámló sugarát.

Nyári szikkadó melegben
járni a zöldellő végtelen határt,
s hűsitő lombok árnyai alatt
ábrándozva még gondolni rád.
Látni szép szemed varázsát,
ahogy csábitóan felém mosolyog,
s érezni ujjaid érintését, amit
még most is csak hagyok,hagyok.
Hallani még ahogy az öreg vonat
kattogva indul a sineken tova,
kezed búcsút int, s nem értem
kicsi szivem miért is oly szapora.

Játszi könnyedséggel dobtam el,
bár lehetett volna máshogy is.
Szerelem gyújtotta szikra volt,
mi egykor egymáshoz verset irt.

Marad utána pár titkos gondolat,
s a miértek, csak szavak, szavak.
Nyomában jár már az őszi szél,
többé a régi nyár sem hivogat.



Link





Vincze Erika:
Kétségek közt

Fájó érzés,kell a kétség,
elűzni csendben, ami fáj.
Kell a féltés,ott a kérdés,
éjszakákon,nappalokon át.

Kisírt szemmel az égre nézni,
felhők között napfényt várni,
két karodba belesímulni,úgy
a lelkem majd nyugalmat talál.

Harcolok magammal,szavakkal,
könnyek mögé bújt keserű bánattal.
Harcolok Veled! Érted s Ellened,
néha önzőn szeretve szertelen.

Néha vihar vagyok,lelket kavaró,
fájdalmat szító magányosság,
máskor vágytól izzó szerető,
ki egy szerelmes ölelésre vár.

Kétségek közt táncoló igenek,
s nemek,ahogy gyorsul a tánc,
szívünk dobbanása veri ritmusát,
ahogy megérint ez az őrjítő láz.
 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika  
Lelkemmel tavaszt várok...
  2018-02-17 11:49:35, szombat
 
  Vincze Erika
Lelkemmel tavaszt várok...

Surranó kis árnyak az ablak előtt,
ahogy a napsugár a szemembe tűz.
Tavaszi virág illatát hordja a szél,
szívem kitárom, lelkemmel tavaszt várok,
s ahogy nyíladozó bimbóból virág lesz,
kivirulok én is reménnyel, szerelemmel.

Ó! Jönne már! Hozzon rigófüttyöt,
gyermeki víg kacajt, erdő mélyén bújó
zöldellő cserjés bokrokat, kanyargó
hűs patakban csobbanó kis halat,
virágba boruló égre néző lombokat,
friss selymes fűben ölelkező párokat.

Arcomat fújja majd lágy tavaszi szellő,
mikor bárányfelhők úsznak fent az égen.
Valahol egy-egy esőcsepp hull az ágra,
s megrázza szomjazó levelének bársonyát.
Őzgidák szökellnek a végtelen határban,
s, fürge nyúl rója a virágos tarka mezőt.

Ó jönne már! Erről álmodom új év hajnalán,
mikor odakint hó leple ül a csupasz ágakon.
Mikor szánkó csúszik a szemközti domboldalon,
s hirtelen sirályok rebbennek a fagyott tó vizén.
Néma csend ül most még a kietlen, zord tájra,
de szívem, s lelkem is egyre csak a tavaszt várja.


Link






Vincze Erika:
Nem túl könnyű...

Nem túl könnyű fájó szívvel
az utcán csendben menni.
lehajtott fejjel,kisírt szemmel
mások szemébe belenézni.

Szó nem hagyja el ajkad,
halk sóhajod messze száll.
Nem akarod hallani, hogy
dübörög melletted a világ.

Csak suhansz,sodor az ár,
lépteid nem visznek sehová.
Lágy eső mossa könnyeid,
szél borzolja kipirult orcád.

Nem túl könnyű fájó szívvel
a holnapban megint hinni.
Bús lélekkel újra mosolyogni,
s ajkadra mosolyt csalni.

Talán majd eljő a pillanat,
megérint egy emberi hang.
Kezét nyújtja, s erőt ád,
s megint szép lesz a világ.


Link






Vincze Erika:
Bánatvirág

Hideg hajnalon itt fekszem
egyedül égő vággyal az ágyamon.
Odakint búcsút int a sötét éj,
idebent dermesztő csend honol.

Nézek a messzeségbe az üvegen át,
sóhajom száll, egyre csak száll.
Lelkemben feljajdul a magány,
szívemen nyílik a bánatvirág.

Elképzelem, ahogy alszol csendesen,
bújnál hozzám, de nincs kihez.
Elválaszt Tőled a távolság, de
összeköt e híd ott belül, a szíveden át.

Álmatlan éjszakák, sötét fellegek
úgy várom már, hogy messze menjetek,
s az ég kéklő vásznára arany sugarat
fessetek, fényes szikrái tündököljenek.

Csukódik már szemem, a könnyem is hull,
érzem, ahogy lágyan csorog le az arcomon.
Gyengéden öntözi szívemen a bánatvirágot,
vigyázva, hogy annak bimbója ki ne nyíljon.

Álmomban bíborkertben járok, körülöttem
ezer színben pompázó csodás virágok.
Lelkem itt nyugalmat talál, érzem, ahogy
távolodik tőlem a fájdalom s a magány.

Keresek egy helyet a titkos kert zugában,
itt talál majd otthonra a bánat virága.
Helyette nyílik majd szívemen a boldogság
rózsája, ahogy omlok majd kedvesem karjába.
 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika  
Szerelem szikra...
  2018-02-17 11:46:13, szombat
 
  Vincze Erika:
Szerelem szikra...

Akarsz beszélni róla? Mondd!
Én csak csendben hallgatom,
hogy susog a szél a fák közt,
mikor lágy eső cseppje hull.

Állok az ablaknál szótlanul,
Ó! Talán csak egy pillanat,
s végre én is hallhatom,
mire meglehet, nincs is szó.

Cinkos mosoly ajkad szegletén,
szemeid csillogását értem én,
s, hagyom, hogy a csend szórja
számra csókodnak édes ízét.

Beszédes minden boldog ölelésed,
ujjaid gyengéd, simogató érintése.
Tested melegsége, szíved dobbanása,
lelkedben izzó szerelem szikrája.

Akarsz beszélni róla? Ne, ne szólj!
Csak szeress, én meg majd hagyom,
hogy szerelem szárnyán repüljünk
szorosan egymást ölelve, örökre!​


Link





Vincze Erika:
Reggel még.....

Reggel még itt voltál,a hajnal együtt talált,
lágyan fölém hajoltál,s szórtad csókjaidat rám.
Fürödtem boldogságban,ébredtem ágyamra szórt
rózsalevél bódító illatával,az örök szerelem varázsával.

Csak együtt Te meg Én, megszűnt itt idő és a tér.
Egy fiatal ifjú pár, ki örökre egymásra talált.
Kinek nem számíthat más, csak ez a tánc,
mi csak pörög és kering s minket az egekig visz.

Este van már, s kővé dermedten állok az ablaknál,
hiába vártalak, Te nem jöhetsz el többé hozzám.
Utolsó volt az ölelés, az utolsó volt az a szédítő tánc,
kegyetlen játékát űzte Veled az élet, s Te nem vagy már!

Csapzott hajamba túrok kezemmel, remegő ajkam
reggel még ajkadat kereste, arcomon lassan csorog le
a könnyem, nincs ki vigasztaljon, nincs ki szeressen.
Hiányod átjárja lelkem,úgy ordítanék bele a Végtelenbe!
 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika  
Visz a lelkem...
  2018-02-17 11:44:37, szombat
 
  Vincze Erika
Visz a lelkem...

Van az úgy, hogy menni kell,
keresni valamit szüntelen.
Hív az új, csábít az ismeretlen,
titkos zugok, messze tűnő fellegek.

Mit nem láthattam soha még,
de a kiváncsiság hajt egyre közelébb,
lássam a folyót, vajon merre kanyarog,
s amott van-e élet a hegyoldalon túl?

Van az úgy, hogy menni kell,
nem tarthat vissza senki sem.
Visz a lelkem egyre csak tovább,
hajt a kiváncsiság, vár rám a világ!


Erdő mélyén, hol kis patak zúg,
és a nap kacsintgat át a lombokon.
Hegytetőn, hol szél cirógatja arcom,
s lábaim előtt hever a zöldellő határ.

Ott leszek majd szabad, mint a madár,
kitárom karom, úgy ölelem a világot,
vele szárnyal majd boldogságom,
s bennem is éled újra a tűzvarázs.

Mindent akarok majd és mindörökre,
érezni, mikor örömtöl hullik a könnyem.
Érezni, ahogy halk sóhajom messze száll,
gyermeki önmagam emlékét megidézve.

Tudni, hogy e csodának én is része vagyok,
s ideköt engem már minden örömöm, s bánatom.
Idekötnek bókok, csókok, szerelmes ölelések,
csalódások, szomorú szívű fájdalmas kesergések.

Visz a lelkem szellők szárnyán, egyre csak visz,
aztán szép csendben elfogynak majd lépteim.
Csillag leszek majd holdfényes nyári éjszakán,
s, esőcsepp a megsárgult őszi falevélen.

Visz a lelkem, egyre csak, egyre messzebb visz,
mi a semmibe tűnik el a köldfátyolon át.
Tűz voltam egykor, s lettem szunnyadó parázs,
talán ejt majd értem is könnyeket egy hű barát!​



Link






Vincze Erika
A csoda Te vagy magad...

A csoda Te vagy Magad ott legbelül
lelked zegzugaiban ott az a sok titok.
Sokszor évek telnek el, mikor újra
rádöbbensz, hát ez is én vagyok?

Lehet gyengének és félénknek
születtél, sápadt arcú, halk szavú
felnőtté lettél ,s már nem is álmodoztál,
milyen is lenne, ha nem ilyen volnál.

Megszoktad hogy félre löknek, hogy
Veled nem törődnek, mi jó is érhetne
ebben a zűrzavaros szomorú életben,
ha nincs egy társad, ki rád vigyázna.

Bolyongsz magányosan egyedül,
s bárki rád tekint,elfordítod arcod,
hogy ne érjen megvetés vagy szánalom,
ne lássák, hogy Neked ez fáj nagyon.

A csoda pedig Te vagy Magad ott legbelül,
csak nyísd meg szívednek kapuját, hogy
tudd megérezni a melengető nap sugarát,
hogy lelked is fényt kapjon, s újra hinni tudjon.
 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 180 db bejegyzés
e év: 458 db bejegyzés
Összes: 9578 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 151
  • e Hét: 1015
  • e Hónap: 30175
  • e Év: 372053
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.