Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Az én szívem egyszerű, nincs nagy gazdagsága, csak egy aprócska kincs: a szeretet örök lángja." Gyöngyszemek... .
2000.02.19
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Szerelem szikra...
  2018-02-17 12:29:16, szombat
 
  Link



Vincze Erika
Szerelem szikra...

Akarsz beszélni róla? Mondd!
Én csak csendben hallgatom,
hogy susog a szél a fák közt,
mikor lágy eső cseppje hull.

Állok az ablaknál szótlanul,
Ó! Talán csak egy pillanat,
s végre én is hallhatom,
mire meglehet, nincs is szó.

Cinkos mosoly ajkad szegletén,
szemeid csillogását értem én,
s, hagyom, hogy a csend szórja
számra csókodnak édes ízét.

Beszédes minden boldog ölelésed,
ujjaid gyengéd, simogató érintése.
Tested melegsége, szíved dobbanása,
lelkedben izzó szerelem szikrája.

Akarsz beszélni róla? Ne, ne szólj!
Csak szeress, én meg majd hagyom,
hogy szerelem szárnyán repüljünk
szorosan egymást ölelve, örökre!

Link






Vincze Erika:
Ne hagyj...

Ne hagyj elmenni, nem akarok.
Bármit is mondok, hazudom.
Szemembe nézz,ne fordulj el,
dac,harag háborgó lelkemen.

A sírás tudom, nem segít,
hova lett mára a józan ész?
Hová lett a kacér mosolyom,
csak könny csorog az arcomon.

Ne hagyj elmenni, nem akarok.
Gyötör a kétség, s a fájdalom.
Viharvert madárként didergek,
meleg ölelésed most jól esne!

Csupán egy pillanat, s indulok,
de hátha visszatart még egy szó,
egy utolsó érintés, halk sóhajod,
ne hagyj elmenni, nem akarok.



Link





Vincze Erika
Félek

Ébredésem lassú, mégis menni kell,
hajt az idő, egyre csak rendületlen.
Ma jó leszek talán, vagy egy gonosz,
kinek semmit sem ér egy kedves mosoly.

Hosszú a nap, hosszú a perc, s hogy
mit hoz az este nem is sejthetem.
Ülök a járda szélén, körülöttem csend,
csak egy pillanat, s én elveszek.

Indulnék, de nincs erő, lelkemből hova
lett a tűz, mi egyre csak űz, s már
az sem érdekel, csak innen messze el,
elhagyott már rég minden reményem.

Sötét és kihalt a város, fázom és én
egyre csak félek, az éjszaka farkasai
mind vérszagra éhes, nincs kegyelem,
nincs bocsánat, húsomba is belevágnak.

Botladozom, hullik a könnyem, kiáltok,
de senkit el nem érek, kezembe temetem
az arcom, hogy többé senki se lásson,
lelkem húrjain a magány járja a táncot.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Akkor még
  2018-02-17 12:02:43, szombat
 
 



Vincze Erika:
Akkor még

Volt hófehér, fodros selyem ruhácskám,
mikor a tavaszi szél épp vizet árasztott,
s gyermeki énem róla, boldogan dalolt,
s kacagva rohantam a tarka mezőn át,
hogy érezzem a virágok bóditó illatát.

Selymes fűben megpihenve éreztem,
ahogy melenget az aranyló napsugár,
s pillangó játszott velem a lágy szélben,
ujjam el sem érte, illant is tova kecsesen.

Ültem tölgyfa árnyékában elmerengve,
s néztem a végtelen zöldellő határt,
hogy fut a nyúl árkon-bokron át, lehet
nyugalmat szegény soha nem talál.

Néztem a messzire kúszó bárányfelhőt,
s az égen csendben repülő madarak raját.
Izleltem vásártéri eperfák édes gyümölcsét,
s hagytam, leve fesse csak lilára a szám.

Mikor a kert alján kóbor kutyák csaholtak,
s a házak ablakán lassan kopogtatott az este,
pöttyös szalaggal hajamban,babával kezemben
ültem és hallgattam, a felnőttek mit mesélnek.

Végtelen nyugalom és békesség volt bennem,
a soha el nem múló és mindig csak örökre!
Ültem meghitten az ölében, s hallom még
most is, ahogy hangjával kedvesen becézget.
Közben majszolom a madárlátta kenyeret,
hát megint nem ette meg, nekem hagyta!
Vele lelkemre a szeretet virágait szórta.
Még itt volt nekem az én drága jó apám!

Link








Vincze Erika:
Vagyok....

Vagyok orkán a háborgó tengeren,
csapzottan hányódva céltalan.
Hajthatatlan,az idővel is dacoló
riadt tekintetű, őrjitő félelem.

Vagyok a napsugár érlelte
napraforgó, ki kecsesen hajlik
a lágyan ringatózó szélben,
odasimulva tarka mezők ölébe.

Vagyok hűs esőcsepp az
égen úszó felhők bársonyán,
s vigasztaló hang , ha a bánat
kopogtat majd lelked ajtaján.

Link




Vincze Erika:
Mások ne lássák....

Járom az üres viharos partot
szél fújja csapzott hajamat,
eső áztatja szomorú arcomat,
könnyeim hullnak egyre csak,
mint háborgó kiáradt patak,
csak mások ne lássák titkomat!

Ne lássák bánatom,ne lássák
haragom,elbújni a világtól,
egy kicsit most hagyjatok!
Nem kell vigasztaló szavatok,
együtt érző kedves mosolyok,
csak lázadok,magammal harcolok.

Fejemben cikázó ezer gondolat
felkavarja most sebzett lelkemet,
szívemből tépve ki egy darabot,
s lassan összetörve a semmibe hull.
Marad utána üresség, néma közöny,
csonkig égő gyertyaszál az asztalon.

Holnap új nap jő, s a napsugár is
besüt talán végre az ablakon,
s letörli majd szememről a könnyet,
ha majd pacsirta dala szól odakint
a zöld ruhába bújt lombokon,elhozza
a reményt,az életet,ha megint akarom!


Link






Vincze Erika:
Talán most még....

Kavarognak bennem a gondolatok,
talán most még elmondhatnám,
amit nem mondhattam el Neked,
s itt rekedt a szó, s bennem
kavarog ez az érzés kedvesem.

Papírlapra írt kusza gondolatok,
folytatnám is, de csak hagyom.
Lelkemet nyomja csak szüntelen,
hogy miért, magam sem érthetem,
érzem elemészt ez a szerelem.

Mondhatják mások, mit szabad,
az eszem az, mi nekik szót fogad,
de a szívem egyre csak kalapál,
hisz még mindig utánad kiált,
talán most még elmondhatnám.

Elmondhatnám, de nincs rá szó,
hiába kezdem el újból és újból,
pedig még itt hallom a hangod,
érzem kezed ujjaidnak bársonyát,
vágyakozva csak magányos éjszakán.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Magamtól (fura vers)
  2018-02-17 11:57:12, szombat
 
  Vincze Erika
Magamtól (fura vers)

Magamtól adom a mosolyt,
magamnak a könnyeket.
Hányszor felejtettünk már
a tükörbe nézni kedvesem.

Magamnak adom a napot,
hogy beragyogja a napom.
Bezárok minden ablakot,
ha már végleg feladom.

Magamtól adom a jóságot,
vele adom a lelkemet.
Magamnak fájdítom a szívem,
ha egy kifacsart citrom leszek.

Magam vagyok a bölcsesség,
s magam vagyok az igaz szó.
Magam alatt leszek akkor is,
ha a világ kegyetlen és hazug.

Magam vagyok a békesség,
bennem a csend és nyugalom.
Magam vagyok az őrjítő kétség,
mikor végleg a sorsomra hagytok.

Magam vagyok, nekik, s neked,
ki már ezer év óta így szeret.
Magam vagyok öröm és bánat,
s halk sóhaj, mi marad utánam.


Link





Vincze Erika:
Csak fényt akarok....

Csak fényt akarok látni,
aranyló csillámló napsütést,
hajnali pirkadatkor hallani
madárkák vidám énekét,
játszani,futni csak a széllel,
kipirult arccal nézni fel az égre.

Bokrétát szedni a virágos mezőn,
kergetni tarka pillangót a réten,
selymes puha fűben leheveredni,
s nézni,ahogy távolban egy csikó
boldogan dobbant,sörényét megrázza,
s nyargal egyre beljebb a határban.

Látni szerelmes párokat erdőt járva,
összebújva, egymás kezét összefonva,
ahogy titkos zugot keresnek maguknak.
Messze a világ összes zajától,ott
ahol majd csendfátyol lesz takarójuk
az árnyat adó sűrű lombok alatt.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Lélekcsend...
  2018-02-17 11:51:20, szombat
 
  Vincze Erika:
Lélekcsend...

Átadom magam a csendnek, s csak hallgatok,
behunyom a szemem, hisz csak úgy láthatom,
képzeletem, hogy festi fent kékre az eget,
s aranyló csillámokat szór rám a nap tüze.

Odakint dér borítja a kietlen, rideg tájat,
s az erdő kopasz fái is sírva dalolásznak,
sűvítve, árván hajladoznak a hideg széllel,
akár a törött hegedűn játszó csend zenéje.

Vágyakozik lelkem zöldellő erdő sűrűjébe,
tükörbe néznék a kispatak hűsítő vízében,
odadőlnék az árnyat adó öreg tölgyfához,
úgy ölelném magamhoz az egész világot!

Fagyos, hófödte föld, merre csak szem ellát,
s a végtelenbe tűnő, álomba merülő határ,
elmélázgatok most magam is e messzességbe,
tavaszt álmodok ébren a téli szürkeségben.


Link





Vincze Erika:
Hagytam...

Hagytam, hogy az élet
röpitsen egyre messzebb,
s a szél lassan hordja szét
a tarka mezők bóditó illatát.

Hogy majd szemem lecsukva
selymes fűben megpihenve,
újra érezzem az aranyló nap
ezernyi csillámló sugarát.

Nyári szikkadó melegben
járni a zöldellő végtelen határt,
s hűsitő lombok árnyai alatt
ábrándozva még gondolni rád.
Látni szép szemed varázsát,
ahogy csábitóan felém mosolyog,
s érezni ujjaid érintését, amit
még most is csak hagyok,hagyok.
Hallani még ahogy az öreg vonat
kattogva indul a sineken tova,
kezed búcsút int, s nem értem
kicsi szivem miért is oly szapora.

Játszi könnyedséggel dobtam el,
bár lehetett volna máshogy is.
Szerelem gyújtotta szikra volt,
mi egykor egymáshoz verset irt.

Marad utána pár titkos gondolat,
s a miértek, csak szavak, szavak.
Nyomában jár már az őszi szél,
többé a régi nyár sem hivogat.



Link





Vincze Erika:
Kétségek közt

Fájó érzés,kell a kétség,
elűzni csendben, ami fáj.
Kell a féltés,ott a kérdés,
éjszakákon,nappalokon át.

Kisírt szemmel az égre nézni,
felhők között napfényt várni,
két karodba belesímulni,úgy
a lelkem majd nyugalmat talál.

Harcolok magammal,szavakkal,
könnyek mögé bújt keserű bánattal.
Harcolok Veled! Érted s Ellened,
néha önzőn szeretve szertelen.

Néha vihar vagyok,lelket kavaró,
fájdalmat szító magányosság,
máskor vágytól izzó szerető,
ki egy szerelmes ölelésre vár.

Kétségek közt táncoló igenek,
s nemek,ahogy gyorsul a tánc,
szívünk dobbanása veri ritmusát,
ahogy megérint ez az őrjítő láz.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 56 db bejegyzés
e év: 166 db bejegyzés
Összes: 6327 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 687
  • e Hét: 3714
  • e Hónap: 29644
  • e Év: 484994
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.