Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Végváry Ferencz: A te neved.
  2018-02-19 07:41:51, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Végváry Ferencz  
Palotai János: Egymásért, magunkért
  2018-02-19 07:40:05, hétfő
 
  Palotai János:

Egymásért, magunkért


Kíváncsi vagy, milyen a Paradicsom, milyen a pokol,
olvasd el versemet, és Te magad dönts, hová tartozol.
Isten még itt a földön minden embernek példát mutat,
csak rajtad múlik, megválaszthatod a jó vagy rossz utat.
...
Két ajtó közül választhatsz, melyiket nyissam először,
ez kissé kopottabb, talán ezt kérték tőled legtöbbször.
Nyílik az ajtó, asztalon gőzölög a finom ragu,
hosszú nyelű kanál a kezekben, mindenki szomorú.

Csontsoványak, a kanállal nem érik el a szájukat,
hiába finom étel, hallgathatják korgó gyomrukat.
Láthattad saját szemeddel, ez maga a kínzó Pokol,
de most megmutatom, a másik ajtó mögött mi honol.

A látvány ugyanaz, ami az elsőben is fogadott,
csak a kanállal egymást etetik, mindenki feloldott.
Senki sem sovány: ő arcukon tükrözik a boldogság,
az önzetlen segítség, szeretet nekik a Mennyország.

Első szobában az emberek csak magukra gondoltak,
segítség, szeretet nélkül ők választották sorsukat.
Jusson eszünkbe, mikor csak magunkra gondolunk önzőn,
rövid életünk nem lehet más, mint pokol itt a földön!
 
 
0 komment , kategória:  Palotai János  
Mécs László: Kassai kőkereszt.
  2018-02-19 07:38:53, hétfő
 
  Mécs László:

Kassai kőkereszt.


Kőkereszt a Hemád-hídi háznál!
Mintha éltem balladás folyója
partján rám vigyáznál!

Kassán jártam a negyedik normált:
oda-vissza vonat vitt falumból.
Kuruc lelke formált.

Féltem, hogy elkésem: csöppke csizmám
kopogott a járdán, szívem izzott
mint virág-talizmán.

Míg siettem, hátamon a táska
zörgött, szívem szirmán rém-rajocskák
rágtak, mint a sáska.

Mert a park sötét volt. Itt keresztet
hánytam és futottam. Jézus nézte,
hogy a szívem reszket.

Összehajló allés gesztenyéken
téli varjak gyűltek éjre, csúf szót
szórtak ott le nékem.

De jó is volt este hazaérni,
dolgos kezet megcsókolni, vajjal
kent kenyeret kérni!

Kőkereszt a Hernád-hídi háznál!
Éltem balladás folyóján szirmok
úsztak s rám vigyáztál.

Itt tanultam. Ép lematuráztam
s népünnepélyt rendezett a város
nyárelői lázban.

Tény: ezerkilencszáztizenhárom
álmodó királyfi-képen látott
s nékem is volt párom.

Csóktalan kis ábránd!: Hófehérke.
Bölcsésznek készültem és a szívem
Isten még nem kérte.

Békebeli boldog város népe!
Akkor voltunk utoljára együtt
bandaszóra lépve!

Kőkereszt a Hemád-hidi háznál!
Éltem balladás folyója zengett,
néztél s rám vigyáztál.

Háború lett, füstben és koromban
hófehéren sorozásra jöttem
már kispap koromban.

Csehek jöttek, befagyott a Hernád.
Szívem hordtam: Nagymagyarországot
mutató laternát.

Utam mindig Kassán vitt keresztül,
minden tájra rokon-csókot vittem
ettűl a kereszttül.

József vándorbotját örököltem,
aki Bethlehemtől futva vitte
Jézust üldözötten.

Jobb kezemben József vándorbotja,
körülöttem rajzó versmadárraj,
élő angyalkotta.

Kőkereszt a felszabadult Kassán!
Megolvadt a Hernád jégbilincse
s lelkem tündérkas mán.

Aranysárga a művészi sonkoly,
mézem nemcsak ezerjófű adta,
de csalán és konkoly.

Honvédekkel vígan masíroztam,
dicsőséggel bús szemem kimostam,
s erre járva mostan:

Kőkereszt a Hemád-hídi háznál,
köszönöm, hogy a húsz éves télben
Kassánkra vigyáztál I

Uj_magyar_museum 1943.
 
 
0 komment , kategória:  Mécs László  
Vida József: Vén czigánynő.
  2018-02-19 07:37:22, hétfő
 
  Vida József:

Vén czigánynő.


Vén czigánynő? Ki mondja azt?
Hisz még szakála sincs neki,
S azt a kétszáz ránczot arczán,
Bolond, a ki számbaveszi.

Vén czigánynő? Ki mondja azt?
Hisz alig mult száztiz éve,
(Ha ugyan nem teknő volt az)
Hogy ringatták bölcsejébe?

Ott guggol a sátor előtt,
A bögrében ételt kever,
Kis disznót főz káposztában:
Nem beszél ő ma senkivel.

Lakodalom, vigalom lesz
Mainapság a sátorban;
Várva, lesve reggel óta
Ott ülnek a rajkók sorban.

Ugy kérőznek, mint a birkák,
Szemök csakugy könyez tőle:
A rágásnak tudományát
Gyakorolják jó előre.

Egyik-egyik éhe-szomja
Bőven elég volna hatnak,
No de ma csak elmondhatják:
Hogy egyszer már jól is laktak.

Hát az anyós? A káposztát
Nagy étvágygyal kevergeti,
S közbe-közbe hálálkodva
Szemeit az égre veti.

"Hogy nem loptam a kis disznót,
Te jól tudod, én Istenem!
Én ott akartam hagyni, de
Erővel elszaladt velem."

Vasárnapi Ujság. 1858. julius 11.
 
 
0 komment , kategória:  Vida József  
Falu Tamás: Régi pénz.
  2018-02-19 07:36:35, hétfő
 
  Falu Tamás:

Régi pénz.


Az élet nagy pénzverőjében
Verődtem pénzzé, mint az érc.
Bús jeligét is visel élem,
Mely felsír, ha hozzája érsz.

Voltam arany és réz is voltam,
Voltam krajcár és nagy vagyon,
Fehér keztyü haván ragyogtam
És sírtam márványasztalon.

Volt. aki lelkén fényesített,
Volt, aki rideg vasba zárt,
Érinték gyönggyel teli szivet,
S bejártam filléres bazárt.

Fényem kopott, már nem világol,
Vagyok hullni és múlni kész,
. . . Mint mikor régi pénz lováról
Már lemosódott a vitéz.

Prágai Magyar Hirlap, 1922. július 16.
 
 
0 komment , kategória:  Falu Tamás  
Sarkady Sándor: Számadás
  2018-02-19 07:35:37, hétfő
 
  Sarkady Sándor:

Számadás

A. J.-nek szeretettel


Belém sajdultak soraid.
Váratlan ért a vallomásod -
Mégis érdem a származás?
Nekem a bátor számadás
Adta meg rangját levelednek.
A forradalom fájának virága
Gyümölcsével tegyen hitet
(Igaz hasonlat - a tied)
Termő-teremtő törzse mellett.
Számadást téve, számadást vársz -
Kedves Barátom, mit feleljek?

Én nem nőttem a város peremén,
Nem dajkáltak falusi földek,
Honos hontalan nőttem közietek.
Hogy oltógallyként mit teremnék
Azon a fán, nem tudhatom -
Eldönti talán a jövendő . . .
De azt tudom,
Élet hitványa, fagyöngy sose voltam,
Ágak sebében,
(Sorvadjon bár az ág alattam)
Gyalázatomra nem virultam;
S itt vagyok mégis;
Lég-gyökerekkel kapaszkodva az idők kerítésén
Arccal a fénynek;
Szomjas tüdővel, kihagyó szívvel,
Zihálva szívom a kor szigorú levegőjét,
Ágamat szélvész rázza -
Nevelem én is - veletek - virágom
Mindnyájunk tavaszára.

Életünk, 1968.
 
 
0 komment , kategória:  Sarkady Sándor  
Dalmady Győző: "Hervad az a rózsa"…
  2018-02-19 07:34:17, hétfő
 
  Dalmady Győző:

"Hervad az a rózsa"...


A harang csengése
Bezengi a tájat,
Az öröm, a hála
Odafenn megárad.
Panaszos, bús dallam
Sirva zokog itt lenn:
"Hervad az a rózsa,
Mellynek töve nincsen" . . .

Fölébred a kis lány,
Hallja a dalt távol,
Odahagyja ágyát,
Kisiet a házból.
Körüle ugy sugnak
Az akáczok, nyárfák;
Fakadó virági
Mind könyezve várják.

Olly beteg, olly halvány,
Szemei kisirva . . .
A mi pir van arczán,
Az a hajnal pirja.
Fekete szemének
Oda régi fénye!
Nem hiába sirnak
A virágok érte...

Fenn pacsirta dalol,
De nem figyel most rá;
Lankadt, fáradt szárnyon
Csak a dal jut hozzá.
Hallja mikor elhal,
Hallja mikor támad,
Mintha lelke volna
Az a fajó bánat.

Előtte a földön
Egy letörött rózsa,
A zománcz, a bibor
Odavan már róla.
Nézi, nézi hosszan,
Fölemeli végre;
Illenek egymáshoz:
Hervad az is véle.

"Hervad az a rózsa" . . .
Zokog a dal messze,
A szerelem búja
Szivekig hat benne.
Oh az élet ugy fáj!
Sir a lányka itten:
"Elhervadok én is,
Mert szeretőm nincsen!"

Vasárnapi Ujság. 1858. julius 11.
 
 
0 komment , kategória:  Dalmady Győző  
Réz Gyula: Ha lelkem fázik.
  2018-02-19 07:33:31, hétfő
 
  Réz Gyula:

Ha lelkem fázik.


Barázdás szürke papíron
A betűket már fáradtan irom.
A percegő toll percre elakad . . .
- S minthogyha szólna, hívna ajakad,
A vén vitrinhez ösztönös-híven
Tapogat el nehéz tekintetem.
Megkönnyül ott és megpihen :
A vázák közül képed int nekem.
Ovális, keskeny kerete
Ragyogó ében-fekete.
Finom hajtással úgy ölel körül,
Miként a földet a mérhetetlen ür.
Nem lépi át ezt gépmadár, vonat,
Hozzád sem ér se vágy, se gondolat,
Csak révülés így mélyről, messzirül,
Ha lelkem fázik és szívem kihül.

napkelet_1928.
 
 
0 komment , kategória:  Réz Gyula  
Sajó Sándor: Ki ez az ember ? . . .
  2018-02-19 07:32:22, hétfő
 
  Sajó Sándor:

Ki ez az ember ? . . .


Ki ez az ember, aki az időknek
Új szekerén új Caesarként robog ?
Ki vagy te, mondd, hogy egykép zeng belőled
Pacsírtaszó és tűzhányó-torok ?
Amerre jársz-kelsz, im nyomodba nőnek
Munkások, hősök és apostolok:
Kenyér a jóknak, gonoszoknak ostor -
Vagy egyszemelyben munkás, hős, apostol.

Hűségre gyúl vagy zordon gyűlöletre
A látományon ámuló világ:
Egy nemzet vágya esküszik nevedre,
Az elfogultság - tőrét szegzi rád ;
Te élet magvát véres földbe vetve
Romokból építsz új Itáliát, -
Te vagy a férfi, mint tán senki más,
Te gyászból sarjadt lélekóriás.

A férfi szól s a zengő riadóra
Egy nemzet eszmél: ő az akarat:
És újra szól és szava szerteszórja
A titkon nyüzsgő rút patkányhadat;
Megújra szól s már sziklák porhanyója
Kalászba sárgul kéklő ég alatt:
Mert küldetése szent és isteni :
Egy nép jobb sorsát megteremteni.

Ős Róma lelke újult fuvalomban
Leng át a tájon : rónán, völgyeken:
Bánatból, vérből, Isten tudja honnan
Ifjúság, szépség, új erő terem;

Megifjúlt földön jólét, nyugalom van
És új szabadság: munka, fegyelem;
Zord kötelesség - ó mi szép, mi jó,
Ha szív dobogja - negyvenmillió !

Jár népe közt mint Isten szép csodája,
A tettre bátor, szívre lángoló;
A néphit féltőn s bízva száll nyomába :
Nem sebzi tőr, nem fogja őt golyó;
Ifjú hajóját bősz vihar dobálja,
O maga kőszirt, végzethordozó;
Népében ő a szív, a vér, az ér, -
így szépült rá a legszebb név: vezér.

- Vezér ! köszöntlek irigy büszkeséggel:
Az én hazám, nézd, szétroncsolt hajó;
Fajomnak is, megvívni végzetével,
Hozzád hasonló csoda volna jó;
Tört evezőjét ő se dobta még el,
Bár ősi sorsa, tudja , nagy csaló;
Hajója roncsán küszködik tovább
És várja, várja, várja a csodát . . .

Budapesti Szemle. 1930. január.
 
 
0 komment , kategória:  Sajó Sándor  
Nagyné Kiss Erzsébet: Megtalállak . . .
  2018-02-19 07:30:41, hétfő
 
  Nagyné Kiss Erzsébet:

Megtalállak . . .


Vártalak a kelő napsugárral,
vártalak a szirmot bontó fákkal,
vártalak az ébredő tavasszal,
vártalak a szálló madarakkal.

Várlak ma, és várlak holnap,
míg a napok el nem fogynak.
Míg életem el nem lobban,
amíg szívem utolsót dobban.

Kereslek a gyöngyszínű harmaton,
kereslek a hulló csillagon,
keresem kedves hangod a szélben,
hiába minden, el nem érlek.

Kereslek, kutatlak minden napon.
Megtalállak mégis azon a csillagon,
hova minden éjjel elvisz az álom,
hogy Rád találok tudom, nem hiába várom.

2011. április 27.
 
 
0 komment , kategória:  Nagyné Kiss Erzsébet  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.01 2018. Február 2018.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 281 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3088
  • e Hét: 18542
  • e Hónap: 65906
  • e Év: 1906550
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.