Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Kun Magdolna
  2018-03-01 13:03:17, csütörtök
 
  Kun Magdolna

Ahogy én szeretlek

Egy puha lélegzetvétel vagyok sejtjeid között.
Pár mosolygó mozdulat, mikor nevetsz.
Az egész gyarló világot lábad elé tenném,
hogy tudd- senki nincs, aki ennyire szeret-
 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Zsigai Klára
  2018-03-01 12:58:36, csütörtök
 
  Zsigai Klára

Hiába tagadnám!

Nap fényében fürösztöm arcom
Szemem csukott pillái közt kúsznak
Emlékek képe - széttört vágyak
Könnyű kis bolyongás
Gyere, várok rád!

Simogató kezed ajkamon érzem
Útszélén virág nyílik
Tarka lepkék kergetőznek
Rád gondolok, idézem mi szép
Elveszett álmok visszajöttök még?

Hangod hallom
Látlak, itt vagy velem
Csend borítja védő szárnyát ránk
Titkon arcod simogatom
Igéző sejtelmes mosolyod
Vágyad keresem
Számon érzem a szád
Forró csókod
Bőröd illatát
Hiába tagadnám
Elveszett álmaim kutatom
Idézem a múltat
Kezemben érzem kezed
Jaj most fel ne ébredjek!
Rád gondolok
Veled vagyok
Megigéznek a boldog percek!
 
 
0 komment , kategória:  Zsigai Klára  
Maszong József
  2018-03-01 12:56:30, csütörtök
 
  Maszong József

A lélek még,..

Ami tegnap volt még kék,
Mára komor sötétség,
Hogy feledjek,mindent megteszek,
De sajnos ez még ma nehéz.

A lélek hajthatatlan,
Emléket hord halomba,
Szemem elé rakja le,
Mily forrón öleltelek.

Önfeledten csókoltuk egymást,
Ajkunk közölte testünk vágyát,
Nászra hívó mozdulatok,
Kezünk bejárt minden hajlatot.

Ó mily forró volt tested,
Gyönyört izzón keresve,
Kitárva az éden kapuját,
Vétkezni,élvezni kívántál.

Hogy feledném hirtelen,
Ami gyönyörök-gyönyöre volt nekem,
Testem remegő izzását benned,
Mit csak Te adhattál nekem



 
 
0 komment , kategória:  Maszong József  
Szűcs Ildikó
  2018-03-01 12:54:24, csütörtök
 
  Szűcs Ildikó

Érzelmek farsangja

Elzárod előlem
lelkedet,
de kulcsa pimaszul
lóg nyakadban.
Szemedben idegen,
vad lángok cikáznak
s álarcod mögött,
forrsz magadban.

Hát újra farsang,
s én jelmez nélkül,
festetlen bohócként,
félve állok.
Magamra ölteni
mit is tudnék?
Egy hozzám illő
maszkot várok.

Honnan tör elő
a félelem,
s hogyan válik
gyűlöletté?
Eltéved itt
a szerelem,
vagy átváltozik
rémületté.

Lágy táncot
jár a vágy
s átöleli
a szorongás.
Keserű, csalóka
mosolyt idéz
a csodára vágyó
bolyongás.

A szép álom
lidérccé lesz,
s így alusszuk
át életünk.
Csak párnánk alól
reméljük félve,
egyszer talán
felébredünk.

Álarc mögül
szól a remény is:
nyissam meg
elzárt lelkedet,
ne tépjem le
nyakadból kulcsod,
mert részemmé
válhat életed.

Bárcsak tudnám,
mit is tehetnék,
hogy ébreszthetnék
benned tiszta vágyat...
Van már jelmezem,
újra felveszem
mindent elfedő
barna pizsamámat.

 
 
0 komment , kategória:  Szűcs Ildikó  
Tamás István
  2018-03-01 12:50:27, csütörtök
 
  Tamás István

Szeretni vágysz

Amikor este elringat egy álom,
kisszobádban megszólal egy dal.
Bámulod az eget, forgolódsz ágyadon,
senki nem érint meg, nem fekszik válladon..

Látod a beszűrődő csillagok fényét,
rád nevetnek szebbnél szebb az angyalok.
Nézed a hold sápadt sarlós arcát,
kedvesed szeme, a holdban is ott ragyog.

Jó lenne most csókja, gyengéd érintése,
jó lenne érezni, ahogy keze, kezedhez érne.
Szertefoszlott álmaid, ellopja a Hajnal,
szeretni vágysz nagyon, ez szól minden dalban.

Bámulod az eget, látsz ezernyi csillagot,
kedvesed szeme az egyikben ott ragyog.
Felhők integetnek, hosszú útra mennek,
üzenj velük neki, régi szerelmednek.

Mond el bánatod, mi fáj oly nagyon,
mi az, amiért forgolódsz vetetlen ágyadon.
Egy tépett emlék, mellyel felhők rohannak,
egy szempár, melyből könnyek záporoznak.

Mennyi szenvedés szólal meg egy dalban,
keresed szerelmed, de nem tudod, hol van.
Valahol messze él a csillagok házában,
utat mutat neked az örökragyogásban.
 
 
0 komment , kategória:  Tamás István  
Tokaji Márton
  2018-03-01 12:48:24, csütörtök
 
  Tokaji Márton

Egy asszony szerelme

Szíveknek hálóját csendben szövögette,
A szép Aphrodité egymáshoz kötötte.
Heléna és Paris oly közel kerültek,
Lélekharangjaik össze is csendültek.

Szerelem istennő elbájolta őket,
Egymáskarjaiba bújva menekültek.
Ó csak együtt lenni, legyen ára bármi,
Egész életükben erre kellett várni.

Királynői ékek, férjuram mit nekem!
Ha a karjai közt tarthat a kedvesem.
Látásuk homályos a tündéri fényben,
És egymást keresik az Ámori-lényben.

Őrjítő vágy tombol mindkettő szívében,
Menni minél messzebb gyors hajó keblében.
A világ oly kicsiny, ily nagy érzelmekhez,
Ilion falai szerelmi fészekhez.

Zeusz tekintete villámokat szórja.
Ezt büntetni fogom! Vesszen érte Trója!
Háborút hoz e-tett a haza egére,
Görögnépnek került igen sok vérébe.

Istenek- emberek csatáznak egymással,
együtt él a nemzet tíz évig e- gyásszal.
Idő és szerelem hervadó virága,
Amelyben megfakul szép Heléna bája.

A szívek tüzének hamvad a parázsa,
A Trójai-faló tesz pontot reája.
Istenek parancsa azzal ért hát végett,
Ilion városa elveszett, leégett.

Ki Tróját keresi, romjait találja,
Egy asszony szerelme gyújtotta azt lángra.
Gyönyörű Heléna Parisnak végzete,
Egész görögnépnek írott története.
 
 
0 komment , kategória:  Tokaji Márton  
Salati ferenc
  2018-03-01 12:42:43, csütörtök
 
  Salati Ferenc

Az utolsó napsugár

Testünk végtelen pihenője
Kísért a hófödte ablakon,
S életünk fáradtságának horgonya
Tart leragasztva a vánkoson.

Szép életünk hanyatló vaskeze
Nem pattan már fel, csak alig mozog,
És az öreges, lassú ébredésnél
Nem rohan a lendület, csak vánszorog.

De amint a hófútta ablakra nézek,
Mit a napsütés reggele beborít,
Innen, a megszokott fészekágyból
Látom a napot, mint hunyorít.

Az elsuhanó élet - múló életünknek -
A meghitt percek dicséretét sugallja,
Pajkosan kacsint ránk a napsugár,
Mert a titkokat senki más, csak Ő tudja.

Még egyszer átéljük az élet viharában
Megőszült fejünkkel a múlt emlékeit,
Jóban, rosszban tobbzódtunk, fürödtünk,
De csodáltuk az élet isteni szépségeit.

Ha életünk minden átélt perce
Az elszámolás mérlegére kerülne,
Ha a jó és rossz ítélete eldőlne,
Csakis a szép és jó felé billenne.

Köszönöm a fénynek, hogy éltetett,
Megnyugvással nyugtázom az életet.
Itt marad örökre az embereknek
A legszebb érzés, az őszinte
EMBERSZERETET.

 
 
2 komment , kategória:  Salati Ferenc  
Markovics Anita
  2018-03-01 12:40:53, csütörtök
 
  Markovics Anita

Post restant felelet

Csupaszon és ríva indulunk mind,
majd felnőve kékre vernek mohó álmok,
választottá lesz, ki maga mögé oldhat
ezer önzéssel sűrített világot,
majd szárnyait ledobva, mezítláb
járhatja végig poklok lávaköveit,
hogy utána áldást osztó,
szabad zenitre szálljon.

Hát légy mindig hű önmagadhoz,
ha vágysz, se térj le zord utadról,
ünnepünk lesz majd minden
keserves lépés, bántás,
már rég tenyerembe
simult a megbocsátás;
én már a küszöb előtt várlak!
indulj el! akárhonnan ide találhatsz...
 
 
0 komment , kategória:  Markovics Anita  
Kun Magdolna
  2018-03-01 12:36:01, csütörtök
 
  Kun Magdolna

Az utolsó dal

Földi érzés bűvkörében megállnak a percek.
Mikor tűzrózsát hint a szél a kora éji estnek
S valahol távol egy csöppnyi madár dalol,
Melynek begyét átdöfte a szúrós tövisbokor.
A szenvedő madár mégsem hullat könnyet,
Csak önfeledten énekel a síró embereknek.
Szépséges dalától zokog a világ összes fája,
Mert mind szívében ott fáj a kismadár halála.

E parányi tövismadár az élet nagy csodája,
Mosolyogva röppen az égi mennyországba.
 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
S.Farkas Zsuzsanna
  2018-03-01 12:33:42, csütörtök
 
  S.Farkas Zsuzsanna

Alkonytól hajnalig...

vértócsába bukott le a nap
bíborlón fröccsent ezer sugara
a bárányfelhők szabdalta alkonyuló égre,
vörösre pöttyözte hófehér bodrukat
s az utolsó ezüst fénycsík kegyetlen késként,
oktalan haraggal, szelíd szívűkbe szaladt...


fekete leplet öltött magára az éj
a Halál meglengette vásott köpenyét
reszkető csillagok lapultak néma félelemmel
fedezék nélkül az iszonnyal telt űrben
a szörny mely kiolthatja fényüket, most oly közel...
aki aláhull legközelebb, vajon ki lesz?


keleten meghasadt az Éj palástja
rózsaszín szívként bújt elő a hajnal
szerelméért kiáltott minden dobbanása
harmatkönnyet sírt a nyújtózó fűszálra
miért múlik el minden? - zokogta fájdalmasan
nem látta, nem érdekelte, hogy ma is felkelt a Nap...
 
 
0 komment , kategória:  S.Farkas Zsuzsanna  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.02 2018. Március 2018.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 11 db bejegyzés
e hónap: 314 db bejegyzés
e év: 1708 db bejegyzés
Összes: 8276 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1200
  • e Hét: 1200
  • e Hónap: 38701
  • e Év: 417542
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.