Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Misutta Károlyné: Miért vagy oly bús?
  2018-03-01 07:44:50, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Misutta Károlyné  
Győry Kálmán: Kéz a zongorán.
  2018-03-01 07:43:01, csütörtök
 
  Győry Kálmán:

Kéz a zongorán.


Egy kezet látok a zongorán ;
Rejtelmes, hosszú, fehér kezet
Végíg szalad a billentyűkön,
Hogy a bús alkony elérkezett . . .
Keresem e kéznek gazdáját,
Nem találom ; messze elködlött.
Csupán sejtem, hogy nagy titok Ő,
Ott lakik túl, a felhők mögött
Ám néha itt bent is érzem Őt,
Hol a szívem ég, sajog tompán . . .
Az egészből csak e kéz látszik,
- Fehér kéz - fekete zongorán.
Anyámnak volt ilyen szép keze,
Ilyen hófehér, megtört, fáradt,
Örökösen csak rakosgatott ;
Nyomán templomos illat áradt.
Ilyen volt épp . . . Forró hálámat
Könnyes csókokban rakom rája :
Mert e kéz réghalt Anyám keze,
Ilyenkor bölcső-dalom játsza.

Így volt megírva. 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Győry Kálmán  
Lányi Sarolta: Intés.
  2018-03-01 07:40:08, csütörtök
 
  Lányi Sarolta:

Intés.


Vigyázz a vágyak városában,
Te is, ti is, mindenki jól vigyázzon,
Hogy el ne kapja kába lázam.

Mert jöttem én is szép sugárzón,
Vidám fényt viseltem belül bizony.
S ma már magam a búba mártom.

A bú setét szeszét iszom :
Lerészegít, segít az elmúláshoz.
S az éltem társa lett a létiszony.

Oh, én reméltem : hátha, hátha mást hoz
Kegyetlen sors uram nekem. Hiába,
Testetlen, régi bánat üldöz, átkoz . . .

Hiába jöttem vágyam városába.

Vasárnapi Ujság 1912. május 26.
 
 
0 komment , kategória:  Lányi Sarolta  
Fejes István: Titanic.
  2018-03-01 07:29:24, csütörtök
 
  Fejes István:

Titanic.


Az égostromló Titanic
Már fekszik a tengerfenéken,
Az ég pedig áll mostanig
Örök magasban, tiszta kéken.
A nap, ki Grönland jéghegyét
Szegezte a merész hajónak,
Mosolygja, hogy nem volt egyéb
A Titanic sem, mint egy - csónak.

Pedig nem is tombolt vihar,
A részeg orkánok pihentek ;
A bősz habok tornyaival
Csatájuk sem volt mennyköveknek.
Álltak a lég hullámai,
Forgószól örvénysírt nem ásott,
Mégis a Titán, bár mai,
Ott van, hol az ős óriások.

Nos, ember, mit csodálod ezt?
Mit állsz a parton megriadva?
Erőidet ezerszerezd,
És olts gyémántpánczélt magadra !
Fel, feljebb még az árboczot,
Edzettebbé hajód aczélját !
Előre nézz, hagyd a romot,
Hogy új hajód kivívja aczélját !

De akkor is, ha nő erőd,
Ha mint ma, több lesz milliószor,
A gőgös czímet letöröld
Hajódról, melylyel együtt úszol.
Nincs óriás, csak a nagy ég
S alatta a mélységes tenger,
De kicsi volt és kicsi még
A tenger és ég közt az - ember!

Vasárnapi Ujság 1912. május 26.
 
 
0 komment , kategória:  Fejes István  
Jászay-Horváth Elemér: Életnek csodái.
  2018-03-01 07:28:10, csütörtök
 
  Jászay-Horváth Elemér:

Életnek csodái.


Csodák, ti égen járó állatok,
Kedveltetői szürke életünknek,
Mit ifjan még oly szívesen vetünk meg:
Ájult szívvel időzöm nálatok.
Bíborpalástos fellegek felett
Jár köztetek erőm : a képzelet,
Mely óriás világokba hajít,
Nézni Természet-Isten szent játékait.

Csoda az élet. Életnél csodább
A bús halál. - Hullámok csöppnyi fodra
S vergődő vágyak roppant súlyú sodra.
Mind nagy csodákat hömpölyget odább.
Minden csoda: - csodálattal verős
A hang, nem hallott, mégis ismerős,
Szelíd virágok bódító szaga . . .
A legnagyobb csoda az ember önmaga.

Porszem, hol együtt az egész világ;
Csöpp harmatcsepp, mely tükrözi a tengert ;
Aranyvirággal ékes végtelen kert,
A melyben zsongnak szűz melódiák.
Porszem lehullik, harmatcsepp leszárad
S az élet mégis mindörökkön árad,
Halálon át az örök végtelenbe.
Ki tudja, látja : merre, hol vagyunk mi benne ?

Oh, szent vagy, élet, áldott és örök,
S áldott a hajsza, mely halálra fáraszt;
Csak szebb, még titkolt új erőre támaszt
A föld, mely sírdeszkánkon dübörög.
Osztódva hordják apró, friss erek
Erőnket, mely száz patakban csereg,
Örök keringésben cserélve itt
A változatlan élet más-más képeit.

Miért fejlődik folyton a világ?
Miért lesz egyre pompásabb az élet?
Mi az, mitől a tárgyak színe éled
S vonása nyer mélyebb harmóniát?
Az anyag mindig ugyanaz marad,
De egyre új erőkkel gazdagabb
S míg ezredévek útján átvonul,
Sohsem sejtett nagy szépségekké finomul.

Csodás csodák. - És mégis, gyöngülünk,
A szív verése napról-napra halkabb,
Dalzengő ajkunk csöndesedve hallgat,
Ha őszi estén tűz mellé ülünk.
Föltetszik régi, kedvelt otthonunk,
Valakire könnyezve gondolunk,
Ki fáradt volt ós már pihenni tért . . .
És bánattal kérdjük magunk': Miért ? Miért ?

Vasárnapi Ujság 1912. május 26.
 
 
0 komment , kategória:  Jászay-Horváth Elemér  
Csata Ernő: Vénülő falu
  2018-03-01 07:27:09, csütörtök
 
  Csata Ernő:

Vénülő falu

. . .Márkod


Errefelé már
csontokra aszott
az élő történelem.
Fejkendők alól
fel-feltör még az
ima, megcsillan a remény,
lesütött szemmel
ücsörög, görnyedt
háttal, a ráncba bújt erény.
Veretes mondatokból
mállik betűkké
az értelem,
jelenbe omlik a múlt,
s a régi neveket
csak sírköveken,
elvétve lelem.
Ebben a nagy, végtelen
feladásunkban,
amíg a félelem
nélküli önmagam
keresem,
a rossz kútgárgyán,
üresen tátong,
a mélybe hulló
érzelem.

Öröklét - 2011.
 
 
0 komment , kategória:  Csata Ernő  
Frászt Luiza: Lapozgatok . . .
  2018-03-01 07:26:07, csütörtök
 
  Frászt Luiza:

Lapozgatok . . .


Lapozgatok egg régi könyvben,
Melynek sárguló levele
Pár édes perc, több borús óra
Hű emlékével van tele.
E régi könyv az én világom,
Benne van egész életem ;
Virágfakasztó tavasz árját
Belőle most is érezem.

Az a nap, melyen egy rózsával
Enyém lettél te, hű barát,
Hogy légyen mégis kire bízni
A szív örömét, bánatát.
Annak a napnak emlékéből
Te maradtál meg - semmi más !
Rég elszáradt a rózsa szirma ;
Tudjuk, a sorsa hervadás.

Pedig sok év elszállt felettem,
E könyv, hogy birtokomba jött !
Megváltozott az élet képe,
Fakó ruhába öltözött.
A kikelet hiába' újul,
Nem hoz többé oly szép napot,
Mint az volt . . . . melynek fénysugára
Egy hosszú élten átragyog.

Te vagy velem még a tavaszból,
Mely oly gyors szárnnyal elrepült,
Hogy a midőn reáismertem,
Már mint a villám tovatűnt.
Te maradtál csak a tavaszból,
S én ágy szeretlek tégedet,
Mint a haldokló őszi rózsa
A sárgás fényű meleget.

Balatonvidék, 1901. július 21.
 
 
0 komment , kategória:  Frászt Luiza  
Riersch Zoltán: Mit számít már
  2018-03-01 07:25:22, csütörtök
 
  Riersch Zoltán:

Mit számít már


Mit számít már a hétfő, vagy a kedd,
a napok nyomtalanul múlnak.
Őszi alkonyomban hallatnak a fák,
s kinn, a kerti széken ülve
nem hallom a madarak énekét,
kertemben a nyíló virág is
már csak őszi rózsa, krizantém.

Hinnék mást én, de már tudom,
a megvallatott élet elpazarolta perceit.
S itt, - az élet hátsó peremén -
már csak emlékeimben érzem én
a vasárnapok múló hangulatát.

Az elejét letudtam,
a közepe alig számít.
Vajon milyen lesz a vége,
ha majd én is kóbor ködpamacsként
az égre úszom,
s árnyékomat, melyet unokáimra vetek
bearanyozza a nyugodni készülő Nap?

2015.
 
 
0 komment , kategória:  Riersch Zoltán  
Nagy Krisztina: Szeretnék
  2018-03-01 07:24:31, csütörtök
 
  Nagy Krisztina:

Szeretnék


Szeretnék kis lepke lenni
homlokodon csendben megpihenni.
Lesni minden álmod, vágyadat
őrizni közben ágyadat
mely rejti minden titkolt könnyedet
mit lelked fájdalma könnyezett.
Szeretnék olvadó hó lenni
tiszta vízzel mosva lelkedet.
Veled folyó hegyi patakká lenni
lenne édes élvezet.
Én csak egy asszony vagyok
álmodó ajkadra forró csókot adok
lassan simítva tiszta arcodat
ajándékozni valós álmokat.
Csak nézlek tudod félek
mit tennék, ha elveszítenélek?
Szeretnék pillangóként veled messze szállni.
Az örök boldogságra végre rátalálni.
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Krisztina  
Zempléni Árpád: Márcziusi ének.
  2018-03-01 07:23:32, csütörtök
 
  Zempléni Árpád:

Márcziusi ének.

Carducci Józsué után olaszból.


Mint várandós anya, kire bágyasztva száll
Az álom árnya és elfogja, meglepi.
Ziláltán fekszik és piheg a nászi ágyon,
Ajkáról tört szavak, sóhajok kelnek és
Orczáján hirtelen pirulát suhan át,

Olyan mostan a föld : fellegek árnya fecscsent
A zöldre foltokat a sápadt napsütésben :
Nedves szél rázza, ontja a fehéren, piroslón
Kinyílt mandulafák s baraczkfák szirmait ;
Rögek pórusain egy dal sóhajt elé.

Tenger mezőiről felszálló fellegek.
Szürkék és hófehérek, oh ég tehenei,
Öntsétek a tejet duzzadó tőgyetekből
A síkra és halomra, mely nevet és virul,
Az erdőre, mely első szívverésébe kezd ! -

Így énekel a sok-sok új-létre kelő virág,
A halkan mozduló csírák így zengenek,
S a gyökerek, a mint nyújtózkodnak a vágytól ;
Sírgödrök csontjai közül ekép dalolnak
Az élet és a szellem fölébredő csirái.

Ím újra zúg a víz, ím dürmög újra hang.
Kinyújtja bús fejét ól ajtaján a borjú,
Megrázkódik a tyúk és csapkod szárnyaival.
Sóhajtoz a kakuk zöld liget mélyiben,
S a szérűn vidoran ugrál a sok gyerek.

Izmos váll, tetterős, görbedj munkád alá !
Friss, fiatal szivek, nyíljatok szerelemnek !
Szellemek szárnyai, álmokhoz tollasodjatok !
Zavart vágyak, ti meg rohanjatok csatázni :
Megtért, ím, a mi volt s megtérend mindörökké.

Vasárnapi Ujság 1912. márczius 31.
 
 
0 komment , kategória:  Zempléni Árpád  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.02 2018. Március 2018.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 311 db bejegyzés
e év: 1752 db bejegyzés
Összes: 31649 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3313
  • e Hét: 3313
  • e Hónap: 106006
  • e Év: 1191353
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.