Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Zelk Zoltán: Boldogság
  2018-03-14 07:16:39, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán  
Szeicz János: Emléked örök
  2018-03-14 07:14:55, szerda
 
  Szeicz János:

Emléked örök


Az égen szürke fellegek futnak,
a sápadt hold a csillagokra vár,
addig bujkál a felhőlepelben,
amíg a földet éj borítja már.

Nappal szilaj színei a tájnak
fáradtnak tűnnek az alkonyatban,
mint a kopott életem, fakulnak,
s szürkülnek az emlékek agyamban.

Ahogy távoli dal csendes estén,
vagy pihenni térő szárnysuhogás,
úgy hull rám az édes, fájó emlék,
úgy fakad fel, mint egy hegyi forrás.

Elengedtelek, és mégis itt vagy,
még bennem élsz, mint tájban a színek,
melyek az alkonyban megfakulnak,
ámde végleg soha el nem tűnnek.

Fájó hiányodat lehet, megszokom,
képedre nézve könnyem sem fakad,
a szemem elenged, de szívemben
emléked örökre velem marad

Verselő Antológia 2009
 
 
0 komment , kategória:  Szeicz János Dr.  
Csukássy József: Végső szavad.
  2018-03-14 07:13:59, szerda
 
  Csukássy József:

Végső szavad.

(Szeptember 25.)


Végső szavad az volt, a hogy elbúcsúztunk
"Ne feledj el engem!"
"Ne feledj, ne feledj !" s fényes könnyít rezgett
Sötét szemeidben.

Mint az ág, melyről az elbucsuzó madár
Tova-száll, ellebben,
Galambtoll lágyságu rózsaszín kezecskéd
Remegett kezemben.

"Ne feledj el engem !" tudja e feledni
Harmatcsepp a rózsát ?
Nem rezg-e kelyhén? ka kitűzi a hajnal
Bíbor lobogóját ?

Tudja-e feledni csillagát az éjfél ?
Lombját a madárka ?
Melyen legelőször nyílt dallamos ajka
Bűvös dalolásra.

És a nap sugára mikoron felejté
Kedvesét, a földet ?
Nem csókolja-e fel reggelenként ha jö,
Az est búcsú könnyet ?

Tudje e feledni a tengeri kagyló
Elhullajtott gyöngyét ?
Nem siratja-e haj bánatos bugással
Kinos veszteségét ?

S én tudnálak-e . . felejteni téged ?
- Oh ez lehetetlen !
Mint az angyalokat rejti a menyország,
Rejtelek szivemben. -

De mint a menyország - ha nem lakja angyal,
Nem menyország többé ! -
Megszüntem a percben, élni , lenni , melyben
Te nem szeretsz többé !

Hölgyfutár, 1863. február 7.
 
 
0 komment , kategória:  Csukássy József  
Gyurcsó István: Évek múlásával
  2018-03-14 07:12:48, szerda
 
  Gyurcsó István:

Évek múlásával


Elmúlt a nyár, gazdag őszbe léptünk.
Hajadra hulló falevél pereg.
A határúton túl messze nézünk,
szemünk átölel földet és eget.

Lassan megyünk a múló időbe,
amely túlontúl hamar elszalad.
Alkonyi bíborfény a mezőre
úgy terül szét, mint arany gondolat.

Arról beszélünk, hogy a szerelem
szép virágos kertjében megterem
ősszel is a tavaszi rózsa.

Az erdőn túl szélhajtott féllegek
szárnya pirosra festi az eget;
így jön az ősz, szeptember óta.

Irodalmi Szemle, 1958.
 
 
0 komment , kategória:  Gyurcsó István  
Hollósy István: Erzsikének.
  2018-03-14 07:11:40, szerda
 
  Hollósy István:

Erzsikének.


Virág fakadt, madár dalolt az ágon,
Midőn együtt mulattam itt veled.
Ragyogva ringott harmat a virágon
S méh döngicsélt a tarka rét felett.

Csacsogva szökdösött a rét patakja.
Mi rózsaszirmot hullatánk belé.
Kergettük a habot vigan kaczagva ;
Az elfutott, szemünk alig lelé.

Aztán a part zöld bársonyára dőltünk
S köténk virágból tarka koszorút.
A boldogság mosolygva ült közöttünk.

Most homlokomra gyász, gond, bú borult;
Virág-füzér nem ékesíti már . . .
Tavasz, tavasz, szivem hiába vár ! ?

Vasárnapi Ujság - 1896. márczius 22.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Hódosi Lajos: Az öröm .
  2018-03-14 07:10:04, szerda
 
  Hódosi Lajos:

Az öröm .

- Rhakadi A. P. költeménye. -
(Új görögből.)


Az örömet kerestem mindenütt:
Tanyát, mondjátok, hol - merre ütött ?
Nincs hímes dombon, nincs a rét ölén -
Mosolygó arczát hol találom én?

Mély völgybe szálltam, hogy tán arra van,
A csermelyt néztem soká, hosszasan,
Mint lejt, mint szökdel habja lefele -
De ah! az öröm nem játszott. vele.

Kerestem árnyas erdők mélyiben,
A csillagok mosolygtak szelíden,
Myrtus-bokorban fülemile szólt,
De nem örömről, bánatról dalolt.

Kerestem tánczos párok közepett,
Násznép körében csak otthon lehet !
Visszhangos termen, hol fény ragyogott,
Ujjongók közt - de nem találtam ott.

De végre mégis ráakadtam ám,
Nagy messze - kis falucska udvarán,
Körötte sok-sok gyermek hemzsegett, ,
S ö velük ugrált, zajgott, nevetett.

Hol vagytok én szép gyermekéveim ! . . .
Mikor kicsiny falunk hegy-völgyein
Ujjongva jártam, ott volt a hamis . . .
Először láttam és - utolszor is !

a_het_1890.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Végváry Ferencz: A nagy halott
  2018-03-14 07:09:05, szerda
 
  Végváry Ferencz:

A nagy halott

- Kossuth halálának évfordulóján. -


Ha hallotok regét elnyomott nemzetről,
Mely zsarnok hatalom súlya alatt szenvedt,
S tétlen nyugalomban mintegy aludt a nép,
Mig végre egy férfi öntött belé lelket:
Jusson eszetékbe a nagy, dicső halott,
S boruljatok térdre . . . Sirjatok, . . . sírjatok . . .

Hogyha emlékeztek szabadság napjára,
Az újjászületés dicső reggelére,
S kutattok utánna: ki hozta ezt létre,
Ki volt a nemzetnek akkoron vezére:
Jusson eszetekbe a nagy, dicső halott,
S boruljatok térdre . . . Sirjatok, . . . sirjatok . . .

Ha látjátok jogért küzdeni a magyart,
Ádáz harczot vivni zsarnok ellenféllel,
Ha halljátok hangjai dicső győzelmeknek,
Mint ujjong a nemzet földerült kedvében :
Jusson eszetekbe a nagy, dicső halott,
S boruljatok térdre . . . Sirjatok, . . . sirjatok . . .

Zivatar után ha látod a földmivest.
Jégverte vetését mint fájlalja lelke:
Gondolj a magyarra, ki elhagyja honát
S az Istenhez fordul jobb jövendőt esdve . . .
Jusson eszetekbe a nagy, dicső halott,
S boruljatok térdre . . . Sirjatok, . . . sirjatok . . .

Bolyongni száműzve, hontalanul, messze,
Idegen földeken, tul a tengereken,
Az elbukott hazán vérszopókat látni,
És - nem lehet tenni . . . oh, e kin végtelen !
Jusson eszetekbe a nagy, dicső halott,
S boruljatok térdre . . . Sirjatok, . . . sirjatok . . .

. . . Boruljunk a sirra, imádkozzunk érte,
Hogy a ki életét áldozta a honért,
Legyen annak része örök üdvösségben . . .
Fonjunk neve köré hervadhatlan babért!
El ne feledjétek, ki nekünk e halott,
S boruljatok térdre , . . Sirjatok, . . . sirjatok . . .

Szarvas és Vidéke 1898. május 20.
 
 
0 komment , kategória:  Végváry Ferencz  
Dömötör Tibor: Bálvány
  2018-03-14 07:08:03, szerda
 
  Dömötör Tibor:

Bálvány


Lehet élő, lehet halott,
kőbevésett vagy faragott.
Lehet agyag, lehet márvány,
atom, bomba vagy szivárvány.
Lehet állat, lehet ember,
hideg szobor vagy tűztenger.
Lehet apád, lehet fiad,
anyád, lányod vagy önmagad.
Lehet rangod, lehet címed,
vágyad, célod vagy reményed.
Lehet pénzed, lehet honod,
munkád, neved vagy otthonod.
Lehet múltad, lehet jövőd,
házad, kocsid vagy képernyőd.
Bálvány, ami hitet zavar,
örök Istent most eltakar.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Rupprecht Tibor: Gyémánt csillagok
  2018-03-14 07:07:25, szerda
 
  Rupprecht Tibor:

Gyémánt csillagok


A gyémánt csillagok a felhők ormán
figyelgetnek sok tépett felhőszárnyra,
melyeknek ólomsúlyú barna árnya
a várfalak tornyán gubbaszt mogorván.
Gyöngyös homályosan át halad a gálya,
habos bárányfelhők között halad,
mit bánja, hogy a földtől könny homálya
választja el, mit bánja azt a gálya,
hogy siralom a völgy, az ég alatt.
érzéketlenül büszke ragyogással
halad, míg zúg a völgy az ég alatt
és minden vággyal szemben hűs marad
s eltávolodik tőlünk lomha szárnnyal.
Oh ég minden gyémándíszed dacára
nem irigyellek én! e föld nagyobb,
itt nem csak hűs fény: bíbor is ragyog
s arannyal halmozott a vágy arája.
S a szeretet melege innen árad
tán tört, szegényes ablakokon gyér fény
gyanánt, de térdelőt fogad a gyékény
és gyermek Jézust, jászolt Madonnákat.
A szenvedő szív szelídebb utat
keres, mint ama szikrás, szűz erény,
amely a földieknek tiszta fény,
de mindig Betlehem felé mutat.

Oh, szolgája a dús illatú szenvedélynek
nem kell a hideg lelkek jeges mákonya,
neked nem tömjénez s nem hajt térdet soha
a Láng fia, kinek Hite: az Élet

Nyugat 1921.
 
 
0 komment , kategória:  Rupprecht Tibor  
Szenti Bella: Lehajolt hozzám...
  2018-03-14 07:06:17, szerda
 
  Szenti Bella:

Lehajolt hozzám...


Neked adom
-választottamat-,
a hajnali hűs harmatot,
az aszályig feszült nyarat,
a borzongó, borús szeleket
ingedet gomboló,
vállad ölelő déli meleget,
madaram szárnyát szorító
alkonyi hideget,
a vágy kelyhébe merült
boldog perceket,
neked adom pirosban,
ezüstben,
párában, vízgyöngyben
harmatban, levélben
az utolsó órában
fölsegített
örök
szerelmemet.

2007.
 
 
0 komment , kategória:  Szenti Bella  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.02 2018. Március 2018.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 311 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1887
  • e Hét: 8264
  • e Hónap: 27509
  • e Év: 1982926
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.