Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Lys-Noir: Szeszély.
  2018-03-18 07:06:44, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Lys-Noir /Guttmann Irén  
Jörgné Draskóczy Ilma: Az Éj.
  2018-03-18 07:01:48, vasárnap
 
  Jörgné Draskóczy Ilma:

Az Éj.


Az Éj:
Csodás titkokkal teljes és mély.
- Arczát belengi sűrű fátyola,
Fején tündöklő csillagkorona,
Sötét szemében lenyügző varázslat
S a vállán omló lágy bársonypalástnak
Redőiből rajként életre kélnek:
Nagy fékevesztett, lázas szenvedélyek.
Színes lepkék: édes, ragyogó álmok
És álomüző lelkifurdalások.
Szerelmi csókok mámorral tele,
Letiprott vágyak. Könnyek tengere.
Gyilkos, nehéz, fekete bűn-virágok:
Lélekzetük halál, megrontás, átok.
Szűz liljomok megváltó illatárja.
Tivornyák, mikben durva mámor járja.
Halálhörgés, Koporsószögezés.
Halk, ébredező gyermekgügyögés.
Buzgó imák. Vad istenkáromlások.
Nagy kételyek és nagy megnyugovások .. .
. . . Oh, mily titokkal teljes és mély
Az Éj!

a_het_1904. november 6.
 
 
0 komment , kategória:  Jörgné-Draskóczy Ilma  
Mindszenti Gedeon: Kedves alföld . . .
  2018-03-18 07:00:21, vasárnap
 
  Mindszenti Gedeon:

Kedves alföld . . .


Nekem hegyek ringatták a lelkem,
A hegy dajkált, mihelyt megszülettem,
Nekem kedves, hogy ha zong az erdő,
Ha a hajnal zöld lombok közől jő,
Nekem olly szép, ha futnak a völgyek
S mosolyogva vissza-visszajőnek,
Nekem e táj örömem, világom . . .
Mégis alföld! most kebledre vágyom.

Azelőtt, ha gólya szállt felettem,
Meg sem mozdult a sziv kebelemben,
Hadd menjen a vándorföllegekkel;
Nekem ugyis csak zengő madár kell -
Most igy szólok: bárcsak jőne, jőne,
Hadd üzennék a pusztának tőle;
Hogy megyek - - az időt alig várom, . . .
Kedves alföld! kebeledre vágyom.

Azelőtt ha délibábot láttam,
Szánakodva sohajték magamban:
Jó, csak szállj le a szegény pusztára,
Legalább igy nem látszik, hogy árva - - -
Óh de mostan e tündéri fényben
Egy fájdalmas kép tünik föl nékem,
S fénytől könytől arczát alig látom . . .
Kedves alföld! kebeledre vágyom.

Azelőtt, ha a Tiszáról szóltak,
Vagy ha rajta vitt ollykor a csónak,
Elmém mindig azon egyen téptem:
Áldás-e ő vagy átok e népen?
Most igy szólok: zugj Tisza, zugj jobban,
Forduljon meg hős Etel habodban,
Hadd nézzen szét még egyszer e tájon . . .
Kedves alföld! kebeledre vágyom.

Azelőtt a messze róna mélyén
A kunhalmot mosolyogva nézém;
Most e halmok égig nyulnak nékem,
Örök fényben, örök dicsőségben,
S bár aranyat nem adnak, de bennek
Még aranyabb hős szivek pihennek,
E szivektől ég a puszta nyáron . . .
Kedves alföld! kebeledre vágyom.

Azelőtt ha egy-egy lápra léptem
A nádasok sürü erdejében,
Azt gondoltam: be más a mi földünk,
Nem mozdul az, vas az, mint a lelkünk.
Most igy szólnék: indulj föld alattam,
A tengerre vigy egy pillanatban.
Tengeren tul vigy el, édes lápom! . . .
Kedves alföld! kebeledre vágyom.

Azelőtt, bár hiven ismerélek,
Álmaimban sohsem jelenél meg,
Most előhoz minden, minden éjfél,
Mintha szivem közepében élnél,
És én látlak, s reszket lelkem lelke,
Fehér csonttal van földed bevetve,
Fehér csont a fekete lapályon . . .
Kedves alföld! kebeledre vágyom.

Vasárnapi Ujság 1859. január 23.
 
 
0 komment , kategória:  Mindszenthy Gedeon  
Bárd Miklós: Tempó.
  2018-03-18 06:58:53, vasárnap
 
  Bárd Miklós:

Tempó.


Ha önmagaddal még oly nagyra volnál,
Ész, emberelme, ugyan megbotoltál,
S ha belesántulsz, az is a tiéd.
így jár az, aki a tempóba vét.

A kéz munkája lassú volt tenéked,
Vagyont növelni eszeltél ki gépet,
S most itt a baj : nagy étü lett a gép,
És fölfalja a munkás kenyerét.

(Budapest, 1931.)

Budapesti Szemle. 1938.
 
 
0 komment , kategória:  Bárd Miklós /Kozma,Rimay/  
Tartallyné Stima Ilona: Üzent a halott költő . . .
  2018-03-18 06:57:41, vasárnap
 
  Tartallyné Stima Ilona:

Üzent a halott költő . . .


Sejtett nesz borzongott ott künn. . . s halkan
Megremegett az ablaktábla.
A Múzsa jött be nesztelenül,
Halott költő özvegy arája -
Haja éj. . . szeme csillagsugár...
S a hold bús mosolyának árnya,
Mint hús ezüst fátyol, - szemfedő -
Hullámozva borult le rája.
És szakadthúru hárfa a kezében
S benne nyögött száz vérző, tépett dal -
Elhantolt mesék a szemében,
- Sírból feltámadt, sírban fogant álmok -
Szemlélő, zokogó szók búgtak ajkán;
Belülről lehellte a multat hozzám:

Egy sírba járok le én !
Ki árván bolyongok réges-régen
Sorvadtan egy halott mezében,
Búsulva sok halott mesén. . .
Mert márvány homloka ott lenn hideg,
Falán túl: néma holt ideg -
És sötét haja csapzottan rátapad.
Hiába csókolom hevült lázzal,
A sir nyűgétől már nem szabad. . .

S bár meg nem irt szók tépik ott a szivét,
Keze erőtlen: viaszk: semmi -
És szájának ive zárt örökre,
Nincs nékem ott már mit keresni;
Szemének mély, sötét gödre:
Tört üveget, holt kék tavat rejt
És sötét pillák tapadó árnya,
- Dermedt, irigy boltozat -
A színeket mind magába zárja.
Halott keze. . . halott szája. . .

Te beszéltél egykor véle. . .
A japáni bios piros szirmai hulltak,
Piros eső a lábatok elébe; -
Máskor didergő őszi esőben,
Bús, ifjú életét bizta rád egy szóban
S te némán nézted, kegyetlen, szótlan,
Mint hullt a könnye elmenőben. . .

Majd zajos esték - tél - forró termek,
Izgató csodája tánczene-ütemnek,
Száz szónál is szebb hallgatások;
Lent virult szemetek s égett a szátok. . .
S forró hulláma a sejtelemnek
Ott omlott rátok.

Elfeledted volna?
Hogy a cigány négy vergő húrba
Belehajszolva saját lázas lelkét,
Csak neked. . . csak feléd
A nótádat húzta?. . .
És sirt a dal - mig a kezed' remegve fogta
- Ó, szegény -
Odavárlak ölelő két karomba. . .

És te tudhatod csupán:
Hány titkos kívánság hervadt el
Láztól remegő ajakán.
Hervadt dalok megujhodt csókját
- Tartsd homlokod' - fogadd el te !
Sírból kipattant tavaszi virág -
Melyet rád lehelek én helyette !

És magányos, bús szobámra,
Ráterült hűs ezüstös fátyla
S a Múzsa halkan elszökött -
De a száz vérző, tépett dal,
Az én lelkembe költözött

tavasz- 1920 július 25.
 
 
0 komment , kategória:  Tartallyné Stima Ilona  
Reviczky Gyula: Schopenhauer olvasása közben
  2018-03-18 06:56:26, vasárnap
 
  Reviczky Gyula:

Schopenhauer olvasása közben


Sötét lapok! komor, nagy eszmék!
Igazság, mély, egyhangu bánat.
S én hiszem is, de úgy szeretnék
Örülni mégis a világnak.
Nagy bölcs! olvaslak bámulattal;
De bölcseséged nem vigasztal.

Hogy a teremtés elhibázott.
Maradj meg régi bűneidben;
Légy hitszegő, kegyetlen, álnok.
Légy aljas! bűnre vagy teremtve.
Gép vagy; ne bánd, ne vedd szivedre.

Átkozd anyádat, születésed',
Utálatos légy önmagadnak.
Zokogj! nagy bűnhödés az élet,
S a boldogságnak vágya van csak.
Légy koldus vagy a sors kegyeltje:
Nyomorra, kínra vagy teremtve.

Fonák, hívságos, ferde minden,
Hanem szükséges; ez vigasztal.
Szükség határoz tetteidben.
Gonosz vagy?... ne törődj' te azzal!
Sorsod előre van kiszabva,
Mint sötétedés holdba', napba'.

Urad két óriási zsarnok:
A körülmények és a véred.
Gyötör a vágy sokszor s akarnod
Még sem lehet, te törpe, féreg!
Csak hurczolod tovább a vétket,
S az önzés balzsamod, reményed.

Nem tudsz te élni, csak hibában.
Erőd nincs jónak lenni mindég.
Önző vagy s gyáva halni bátran,
Fájdalmad, kínod bárhogy' is tép.
Szerencsétlen vagy, gonosz vagy,
S élsz bűneidnek, kínaidnak.

Mert együgyűnek lehetetlen
Érezni kéjek hevülését.
S ha tán eszes vagy, ép' a szellem
Csepegteti szivedbe mérgét.
Nyugalmadat elűzi kétség.
Rab vagy, silány játékszer és gép.

Gőgös sziveddel élsz kinokban,
Végetlen önzés lakja mélyét.
Tenbűnödet mindenha jobban
Beczézed mint a más erényét.
S minél kisebb vagy és silányabb,
Más ellen annál több a vádad.

Ha buta volnál, mint az állat,
Nem volna, hidd el, annyi vétked.
Az ész a fájdalom tenálad;
Az ész tipor a sárba téged;
Mert jámbor erkölcs és a szellem
Öröktől két halálos ellen.

Jóság, hüség: önzés, de gyáva.
Félt mindig, a ki sosem ártott.
Hazugság minden álom ára,
Ismerd s utáld meg a világot.
Ne gondolj véle: búban, üdvben
Nézz hidegen rá, megkövülten.

Keresd az üdvöt nyugalomban,
S ne higyj a jóban, szeretetben.
A világ legrosszabb a hogy' van
S az ember átka véghetetlen.
Erénye, üdve, vágya semmi,
S legjobb nem élni, nem születni.

Sötét lapok; mély, komor eszmék!
Takarjon el most rózsafátyol.
A boldogságban én hiszek még,
Bár tőlem minden percze távol;
S lelkem bár szomorú halálig,
Örömre, boldogságra vágyik.

S bár könnyem' látja minden óra,
Szivem rajong, szeret, remél még,
S illatlehellő, mint a rózsa,
Bár eltaposták, összetépték.
S ha nem leszek is soha boldog:
Szeretek, álmodom, rajongok!

1878.
 
 
0 komment , kategória:  Reviczky Gyula  
Erdős Renée: Téli éjjel.
  2018-03-18 06:54:28, vasárnap
 
  Erdős Renée:

Téli éjjel.


Hóhullató, bus téli éjszakában
Hárman ültünk a fűtetlen szobában.
Néném a gépet hajtotta serényen,
Kötőtű zörgött az anyám kezében.
Én, kis zsámolyon kuporogva, csendben,
Félig álmodva, félig önfeledten
Olvasgattam a szép tündérmeséket,
Bámultam a sok, szines tarka képet:
A pánczélos lovaggal küzdő sárkányt,
Vasorrú bábát, hófehér királylányt -
S mig otl járt lelkem az álmok honában :
Füstölt a lámpa, berregett a gép,
S oly vigasztalan, bus volt az a kép
Abban a kicsiny, fűtetlen szobában.

Anyám szólalt meg bús, panaszos hangon :
>A szomszéd boltos hitelez-é vajjon ?
A fertály ilt van, pénz meg nincs sehol !
Szegény leányom mennyit dolgozol
S láttatja nincs ! Az élet olyan drága
S oly fösvények az uri asszonyok !
Az ember nem járhat rongyos ruhába'
Enni is csak kell< -
Hangja már zokog.
Könny fúlja át a két szelíd szemet
>Mi lesz velünk ! Óh jaj mi lesz - veled ?< -

Néném a panaszt szótlanul hallgatja.
Más utakon jár az ő gondolalja.
S mig szegélyeket tűz a sima vásznon
El-elmereng egy édes látományon.
Lál szép, fehér kicsi falusi házat,
Parányi kerttel; benne sok virágot.
Takaros konyhát, nyitott tűzhelyével,
Meszelt falán sok csillogó edénnyel.
Fehér fiiggönyös kis lakószobát,
Ő törli le puhafa-butorát,
Ő árasztja el friss levendulával
Ő disziti fel sarkantyú-virággal,
Ő benn' az úrnő, ő benne az asszony
S bár senki sincs, kinek parancsot osszon
Királynővel bizonnyal nem cserélne,
Ah asszony ő és szereti a férje . . .

S nagy lesz a csönd a szürke kis tanyán
Szemeit törli titkon az anyám.
Lassan ölébe hullaija kötését,
Néném nesz nélkül megállítja gépét,
Mesés könyvemet szomorún bezárom
S ellünik a sok tarka-barka álom -
S hóhullató bus téli éjszakában
Halkan zokogni kezdünk mind a hárman.

A Hét 1901. május 5.
 
 
0 komment , kategória:  Erdős Renée  
G. Diószeghy Mór: Számadáskor.
  2018-03-18 06:53:10, vasárnap
 
  G. Diószeghy Mór:

Számadáskor.


Ott találták az útczafélen, -
Megfagyott, avagy meghalt éhen.

Találgatják sokan, sokáig:
Vajjon, hogy juthatott idáig ?

Magasból hullott-é a sárba.
Vagy mindig csak a sarat járta.

A mije volt elvesztette, el,
Vagy nem is birt soha semmivel.

Az élettel bohón csak játszott,
Halomra tépett sok virágot.

Vagy nem is nyilt útjába rózsa,
Mert mindig csak a rögöt rótta.

Mi kincse volt a nagy világon
Vagyon, hirnév, vagy csak egy álom ?

Hagyjátok el, ne kérdezzétek,
Egy sirt, tudom, ásnak szegénynek.

Másnak is, a mikor leszámol,
Csak ennyi jut a nagy világból.

Vasárnapi Ujság 1899. junius 25.
 
 
0 komment , kategória:  G. Diószeghy Mór  
Homonnay Lia: Gynt
  2018-03-18 06:52:23, vasárnap
 
  Homonnay Lia:

Gynt


Ki érti, Uram, az én vágyamat?
Enyém a legszebb mélyült gondolat!
Gőgömnek kevés széles e világ
S álcás alázat kínja íöldrevág. . .

Uram, én nem ez, egész más vagyok !
Igaz valóm az elnyomott dalok;
Valaki bennem bámul önmagán:
Ki vagy te furcsa, idegen leány?. . .

Ó fülledt álmok női Gyntje, én,
Ki ifjúsága drága, reggelén
Megismerésre, öntudatra vágyott,
Míg lelke igaz énjéért kiáltott
S keresve, magam elvesztettem én. . .

tavasz- 1920 augusztus 8.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Lévay Sándor: Bánatomnak . .
  2018-03-18 06:50:15, vasárnap
 
  Lévay Sándor:

Bánatomnak . .


Bánatomnak nincsen hossza, se' mása,
Nem volt rajtam soha Isten áldása,
Pedig hányszor kértem arra az eget
Könyörüljön, küldjön vigaszt ha lehet.

Olyan vagyok mint a madár az ágon,
Nincsen nekem országom, se világom
Éjjel nappal szivszakadva könyezek
S nincsen a ki felszáritsa könyemet.

Édes anyám ott a magas egekben
lmádkozzál, kérd az Istent helyettem,
Jó az Isten meghallgatja imádat,
S nem gyötör majd síromig a búbánat.

Esztergom és Vidéke, 1882. augusztus 31.
 
 
0 komment , kategória:  Lévay Sándor   
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.02 2018. Március 2018.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 311 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 567
  • e Hét: 12342
  • e Hónap: 96923
  • e Év: 1775422
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.