Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Vaskó Ági
  2018-03-02 10:49:30, péntek
 
  Vaskó Ági

kérdezz...

kérdezz hát
én felelek
hisz éppen lelket belezek
saját lelkem ma a tét
darabokra tépem szét
fájó múltat boncolok
vézna ego-t rombolok
feltépem mi rég szakadt
össze- ami épp maradt
kérdezz hát
én felelek
ma sírok
s holnap nevetek
 
 
0 komment , kategória:  Vaskó Ági  
Péter Erika
  2018-03-02 10:46:29, péntek
 
  Péter Erika

A csend fájdalma


Távolodik
tőlünk a Csend.
Fejjel megyünk,
halkan - a falnak,
fölöttünk a mennyezeten
mosógépek kopogtatnak.
Fület sértő, arrogáns zajok,
Hi-fi-torony lárma, gép zenebonája,
nyikorgó ágydalok, civódásmondatok,
kinn fájdalmas autóberregés,
bádogkukák síró jajgatása,
madársziréna talán,
már Krisztus is ordít fenn
a néma keresztfán.
Vihar előtt fekete
a
Csend.
Sajognak
a gondolatok
szótlan idebenn.
 
 
0 komment , kategória:  Péter Erika  
Börzsönyi Erika
  2018-03-02 10:44:33, péntek
 
  Börzsönyi Erika

A láng még lobog

Addig kellett volna valakinek
rám találnia, míg a betegség,
kilátástalanság és a szorongás
fel nem zabálják a testemet.
Olyan leszek lassan, mint egy
rozzant kandeláber, amelyben
kétségbeesetten bár, de fennen,
a láng egyre csak lobog.
...
 
 
0 komment , kategória:  Börzsönyi Erika  
Somogyi Ottó
  2018-03-02 10:40:36, péntek
 
  Somogyi Ottó

Becsapott tavasz

Tegnap hallgatag szívem felvirult,
tavaszi fényeket ontott a Nap,
mélybarna s fűzöldbe arcom pirult,
felhevített várva várt pillanat.
Sétára csábított a langy meleg,
magamba szívtam kósza illatot,
kezem néztem, ahogy félve remeg,
simogattam a szelet, s ez hatott.
Így indultam a hegyre felfelé,
s míg frissen baktattam csodát látni,
büszkén álltam pompás színek elé;
nem győztem e föld föl-s-égen járni.
Ma újra itt a gonosz, hosszú tél,
szakad a hó..., s még álomra itél.
...
 
 
0 komment , kategória:  Somogyi Ottó  
Szűcs Ildikó
  2018-03-02 10:38:52, péntek
 
  Szűcs Ildikó

Lágy lepel a csend

Lágy lepel a csend, elfolyt az idő,
bár fölöttem körbejár az óra.
Gondolatomban aprót lépdelek,
ne csússzak a zord idő-folyóba.

Átlátszó csendben fogható jelen-
múlt pók-háló-inge fuvallatnyi.
Jólesik a sápadtfényű holdnak
egy szelídebb arcom megmutatni.

A béke végigsimul testemen,
elsápaszt és fehérbe öltöztet.
Testvérének gondol a vén hold
és kristályálmú fénybe költöztet.

Apám és anyám jön felém,
fátyol-folyó túlsó oldaláról.
Nincs idő, nincs tér, sem múlt-jövő-jelen,
a rég volt most közel és a tegnap távol.

Egyetlen jó szó nélkül mentek el,
csak meghasadt szívük vágy-rugója,
ám most búcsút inthetek szelíden.
Apám csuklóján a régi óra,

és hozzám lép, rám néz, majd megérint,
arca oly lágyan vált mosolygásba.
Anyám megveti ágyam, betakar,
lassan csúszom át a mély alvásba.

S parttalan nagy folyókról álmodom,
melyek vétkeim tisztára mossák.
Végre egymás szemébe nézhetünk,
lágyan fűz össze álom, valóság.

A reggel már újra szokványos,
eltűnődve kávémat kortyolom.
Köntösömön kékkarú virágok
átölelnek, és újra gondolom,
mit súgtak át távoli világok.
Hallgasd!
Elfolyt az idő,
lágy lepel a csend.
 
 
0 komment , kategória:  Szűcs Ildikó  
Dr Varga Lajos
  2018-03-02 10:35:58, péntek
 
  Dr.Varga lajos

Álmodsz velem

Álmodsz velem? Mikor levélnyélen keresgetem
Feledni vélt, gyermek-szerelmesen
Vágyamról röppenő leveleket:
,,Szeret? Nem szeret? Szeret? Nem szeret?".

Álmodsz velem? Végső zölden pirul,
Mi ujjaim közül a földre hull,
De míg leérne lágy ,,igent" lebben
Csókkal támadó emlékezetben.

Álmodsz velem? Szórt akácvirágot.
Illat-árnyékában sírva állok
Szín-fehér lélegzetemben. Tiszta
Meséim levelim hozzák vissza.

Álmodsz velem? Mersz még hinni múltat,
Rezgő szerelemben elnémultat?
Bízol ,,igent" élő hajtásokon,
Páros levél bontást akácokon?

Álmodsz velem? Hunyt szempillák alatt
Alig érintő levél-ágakat.
Legszebbet, hogy játssz, letépem Neked:
,,Szeret? Nem szeret? Szeret? Nem szeret?".

Álmodsz velem? Míg virradatba ér
Kemence ajkán ébredő kenyér,
Gyönyör-arcodon kelő képzelet.
Nekem is jut belőle egy szelet?

Álmodsz velem? Párát az ablakon,
Akácok tűnnek rajta át vakon,
Széljárta, eleven, büszke ágak,
Rezdülő-levél lelkünkben: látnak.

Álmodsz velem? Magány szegénységet,
Bogáncsként ránk ragadt, tépő vétket.
Engem űzött. Vállalva, lelkeden
Nem lesz hiába-sóhaj: ,,Istenem.".

Álmodsz velem? Fény-gazdagok vagyunk:
Titkom tört arany, belemarkolunk.
Érzed, élettel telve láng-meleg.
Tenyeredbe szorított Titkom szeret!

Álmodsz velem? Dús, zöldülő Tavasz
Terem rétet, rajta nincs panasz!
Falevél billeg, Gyermekként nevet:
,,Szeret? Nem szeret? Szeret? Nem szeret?".

Álmodsz velem? Lopózó ölelést,
Karodon csillapodó szívverést,
Százötvenről hetvenkettőre ver.
Zavart Vad. Válladon nyugodni mer!

Álmodsz velem? Sosemvolt-szerelmet!
Levélen leskelő szók felelnek
,,Igent", de Te játssz tovább, míg lehet:
,,Szeret? Nem szeret? Szeret? Nem szeret?"!

/szeretettel feleségemnek/

 
 
0 komment , kategória:  Dr Varga Lajos  
Somlyó Zoltán
  2018-03-02 10:33:57, péntek
 
  Somlyó Zoltán

Mimóza

Mély, puha álom - sárga féltés
ez a mimóza-virág!
Vasárnap reggel, tavaszi daccal
ezzel köszöntök reád...
Egy szál mimóza... Te is egy szál vagy:
egyetlen, az élethez nekem...
Reáfűződtél a szivemre, nyakamra
s ragyogsz az életemen...

Nyugtalan álom - fekete féltés,
ha fenn vagyok, ha aluszom...
Mimóza-ágával mit hoz a március?
Mi lesz ezen a tavaszon?
Jó még a sárga féltés is érted,
amíg a szivembe vág...
Maradj a szívemen, maradj a nyakamon,
maradj, mimóza-virág!...
 
 
0 komment , kategória:  Somlyó Zoltán  
Marton Paul
  2018-03-02 10:32:09, péntek
 
  Marton Paul

Egy köd szitálta fáradt alkonyon...

Egy köd szitálta fáradt alkonyon,
megdermedt percek gyűrött fonákján,
lebillegett álmos gondolatom,
sok gazdátlan választ hagyott rám.

Mit tettem ma, mit nem tettem érted,
vajúdó kétségek közt remélek,
féltő gonddal töltöttem lelkedet,
melyen már nem sajog annyira a heg.

Halkan kopogó magány hangja sírt,
s könnyekbe temetkező zokogás
mosta arcodról a keserű ízt,
hogy felébredjen benned a lobogás.

Kitártam szíved kapuit, amin
keresztül elindult új életed,
hol lassan eggyévállnak álmaink,
átfon minket a gyógyító szeretet.

Megpendültek szerelmünk húrjai,
melyen lágy hangú érzelmek szólnak,
hogy magukkal ragadva karjai
Mennyekig vezesse útjainkat.

Kint már kigyúltak az esti fények,
párás ablakomon szétszóródnak,
mint apró csillagok derült égen,
most szemeim fátylán elhalványulnak.
 
 
0 komment , kategória:  Marton Paul  
Nagy László
  2018-03-02 10:30:47, péntek
 
  Nagy László

Gondoltam egy álmot

Gondolatok és álmok útjába állok,
Érezem, nem lehet, nem teljesülhet, mire vágyok.
Szép és tiszta érzés, mit ezer sóhaj kísér,
Egy csodás emlék, mely még mindig, szívemben él.

Álmomban egy angyalt láttam,
Sötét, de csillagokkal teli éjszakában,
Magával vitt egy pillanatra,
Folyóparton leültünk egy üres padra.

Térdelek előtted szemedet nézem,
Felállni nem tudok, gyenge vagyok, érzem.
Megfogom kezed, lágy csókkal illetem,
Boldog vagyok, értelmet nyert életem.

Ezer kéz húzna el tőled, koldusként kidobva,
De nem tudnak, e történet meg lett valahol írva.
Égi dallam kisér minden gondolatom,
Sóhajtásod, jutalmazza gyengéd mozdulatom.

Még soha nem volt vágy kel útra lelkemben,
Elfoglaltad számodra fenntartott helyet, szívemben.
Tiszta szemed, s lágy mosolyod megigéz,
Boldogság fut végig azon, ki reád néz.

Törött üvegcserép döfi át dobogó szívem,
Millió gondolat repül, mint színpadi színen,
Ahol a közönség vért látni óhajt,
Senki meg nem hallva egy fájdalmas sóhajt.

Százszor jutva el legmélyebbre,
Ezerszer is veled a mennybe,
Kopár pusztaság, mit szívem nélküled érez,
Az üvegtüskét kihúzva lassan el is vérez.

Egy világító torony mi, hajóknak utat mutat,
Számomra semmi, nem marad más, csak a tudat.
Várom, hogy újra elnyomjon az álom,
Addig helyem nem találom, e világon...
 
 
0 komment , kategória:  Nagy László  
Rainer Maria Rilke
  2018-03-02 10:29:05, péntek
 
  Rainer Maria Rilke

A nap lenyugszik

A nap lenyugszik lágyan.
Bolyongok éberen.
A virrasztó magányban
kis csillag jár velem.

Szeme pillásan ég fenn,
ragyogva néz felém,
oly árva ott az égen,
akár a földön én.

Fordította: Fodor András
 
 
0 komment , kategória:  Rainer Maria Rilke  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.02 2018. Március 2018.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 11 db bejegyzés
e hónap: 314 db bejegyzés
e év: 1708 db bejegyzés
Összes: 8276 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1200
  • e Hét: 1200
  • e Hónap: 38701
  • e Év: 417542
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.