Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Misutta Károlyné: Száll a dalom . . .
  2018-03-02 07:53:15, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Misutta Károlyné  
Kiss József: Vasból kovácsolt . . .
  2018-03-02 07:38:12, péntek
 
  Kiss József:

Vasból kovácsolt . . .


Vasból kovácsolt az édes szülém,
Kemény tüzekben edződtem én,
Tisza vizében fürödtem én.

A Tisza, a Tisza régi szerelmem,
Ha zavaros, mégis mindig szerettam,
Mégis otthagytam, örökre elmentem.

Tűzcsóvát hajt most minden bolond árok,
Jobb napokat én már hiába várok,
Nekem már a pacsirta is károg.

Meddig tart még e a zenebona, meddig?
Megérem-e, hogy a világ átvedlik?
Vagy így marad, amíg megfeneklik?

Kiss József: Avar. Bp., 1918.
 
 
0 komment , kategória:  Kiss József 1843-1921  
Móricz Károly dr.: A bosszú tavasza
  2018-03-02 07:37:36, péntek
 
  Móricz Károly dr.:

A bosszú tavasza


Falunkat ellenség szállta meg . . .

S a téli Hargita alatt.
A hó alatt, a köd alatt
Székely hazánkban csak könny maradt.

Üresek az utcák, terek,
Az emberek, jó emberek
Közül senkit sem lelek.

A szobák mélyén ülnek ők:
A szenvedők, bus szenvedők,
Felhős homlokukon mély redők.

De bennök már eskü lobog:
Dicső dolog, büszke dolog
Megölni azt ki hazát lopott!

Négy fájó sebből vérzünk:
Mind ott leszünk, mind ott leszünk,
Megrabolt magyarok esküszünk !

Szivünk bosszútól lázadó,
Irtóztató ! Irtóztató
A megszállóknak jutó adó!

S a fogoly Hargita alatt,
A köd alatt, a könny alatt,
Tavaszra a bosszú vért arat !!!

Békés, 1921. jan. 22.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Bertók László: Intés.
  2018-03-02 07:36:39, péntek
 
  Bertók László:

Intés.


A föld, ezer év délibábja
ráfonódik népem nyakára,
és szívja vérét, fojtogatja.
Ó jaj bekapja, nézd, bekapja.

Dózsa előtt, s utána hányan
buktak el vérszomjas porában,
akik érte rohantak harcba.
Bekapta őket, mind bekapta.

Ma menekül, kit visz a lába
városba: gyárba, iskolába.
Nem érte, ma előle futnak,
míg végére érnek az útnak.

De kit köt tenyérnyi darabja,
azt torkon kapja, fojtogatja.
Szívja a vért, szívja a könnyet.
Ó mivé tettétek a földet.

Ma átok lett minden göröngye.
Jajszó tapad ma minden rögre.
És mindez még nem elég néki...
Népem, szólj rá! szavadat érti.

Ti emberevő vad kufárok,
akik miatt a föld ma átok,
vigyázzatok: a nép szavára
a föld bekapja, aki bántja.

Vése, 1955. márc. 8.
 
 
0 komment , kategória:  Bertók László  
Tábori Piroska: Ima 1916-ban.
  2018-03-02 07:35:23, péntek
 
  Tábori Piroska:

Ima 1916-ban.


Uram, vagy-e? S ha vagy, hallod, hogy hívlak?
Sikollyal, amely bennem megtörik,
Sóhajával egy mondhatatlan kínnak ?
Ha emberszó felhat a mennyekig :
Óvjad meg őt! Tegyen csodát karod !
Ne sújtsa le rettentő haragod,
Mely trónokat dönt, országokat rombol,
Hogy új élet keljen a vad kaoszból !
,. . . Nézd, öreg anyja hogy zokog utána !
Olyan megtört, beteg, oly halovány.
S én, más világok álmodó leánya,
Szürke napok bíboros alkonyán
Sikoltva, sírva kérlek : őt ne bántsad !
Hősét sok fehér, titkos álmodásnak,
Kinek keresztje úgyis oly nehéz
S enyhítésére nincs emberi kéz . . .
Uram, ha vagy, hallanod kell, hogy hívlak !
Őrízd meg őt !

Halk muzsika 1918.
 
 
0 komment , kategória:  Tábori Piroska  
Jászay-Horváth Elemér: Hazavágyó dalok.
  2018-03-02 07:34:42, péntek
 
  Jászay-Horváth Elemér:

Hazavágyó dalok.

I.

Nincs otthonom. Oh messze elhagyott
Csóktermő tájék ! - nincsen otthonom.
Szivemre már a bánat ráfagyott.
És nem lehet szép emlékekkel játszanom,
És nem lehet az életet felejtenem.

Világot lát két száműzött szemem.
Nincs jó fedél, álmokkal áltató.
Fészekhagyó, ki messze, messze ment . . .
Fázó levél, szél országútján vágtató
Fázó levél, honába meg nem tér soha.

Lábam nyomát benőtte a moha.
Emlékemet elmosta az eső.
Oh véres város, kőölű mostoha,
Bús vándoroknak legjobb kincsét éhező :
Bús vándoroknak házuktól szakadt szivét.

Hideg gyötör, viharban nincs, mi véd,
Mely eltakarna, nincs meleg palást ;
Száz kéz rabolja szivem egy hitét,
Mely várna még asszonykezet, simogatást.
Mely várna még gyermeknyugasztó éneket.

Irigylem már a hajlott véneket,
Kiket a múlás lágy karja fon át,
Mert ők nem érzik már az életet
Gyermek vagyok, ki elvesztette otthonát,
Gyermek vagyok még, és nincsen már otthonom.

II.

Anyám, érettem könnyek közt kesergő
Anyám, hiába várod már fiad.
Jöttem dalos délibábok miatt
S megfojt a lélek-gyilkos ember-erdő.

Szeretnék már, kicsiny fészkünkbe szokva,
Könnyes kezedhez békélni szelíden ;
De visszaverne ostorral a szívem
A rengetegbe, bűnbe és piszokba.

Sötét halálnak bús sejtelme föd be ;
Fiad, ki tőled elszállt, elszakadt,
Nem hullhat vissza, csak a síri rögre.

Képzelgő vágyam felhőkig ragad,
Hogy élni fog neved majd mindörökre . , .
De mindkettőnknek szíve megszakad.

Vasárnapi Ujság 1912. márczius 31..
 
 
0 komment , kategória:  Jászay-Horváth Elemér  
Győry Dezső: Kis népekért
  2018-03-02 07:33:28, péntek
 
  Győry (Wallentinyi) Dezső: Kis népekért


Magyar Glóbusz - nem a világunk.
Mi sokat láttunk, s messze láttunk.

S ha van Isten, nincs német Isten,
nincs szláv, nincs búr s nincs magyar Isten.

De vannak: egysors-órva népek
mind: sok ember, s főképp szegények.

Kedvnél jobban tudják a sóhajt.
S mind, mind, mint mi - csak élni óhajt.

S bízzunk: mindenütt akad látnok
a népét unszoló zarándok.

S hisszük, túl átkán vad jelennek
mind, mind hiszik: egymásra lelnek!

Minden győzelmem s tévedésem,
agyam - és lelkem-tépdesésem

s minden sírásom a tiétek:
egysorsú, kicsi, árva népek.

1937.

A Hét 1980. március 15.
 
 
0 komment , kategória:  Győry (Wallentinyi) Dezső  
Garai Gábor: Kis csodák.
  2018-03-02 07:32:32, péntek
 
  Garai Gábor:

Kis csodák.


A várva várt nagy csodák, többnyire
- mire beteljesednek -
elvesztik gyöngéd hamvasságukat;
fénylő, pikkelyes felhámjukat levedlik,
akár a kígyóbőrt, és nem marad más,
csak a test laza csontozata, véres húsa, zsigerei,-
aztán a jóllakottság lomha virágai kifakadnak
- közönyös füst- virágok -
és az
ennyi csupán az egész
görcsös kérdőjele
?
kunkorodik fel egy
keserves ásításban.
De áldottak a hétköznapi csodák,
a váratlanok, a gyermekiek.
Egy idegen asszony fagylaltot vesz
neked, az idegen kölyöknek,
s mire megköszönnéd,
eltűnik a tömegben;
fejed fölé hajlik egy katona-orvos:
azt mondja, beteg vagy, pedig,
tudja, pihenni vágysz csak;
feléd röppen egy lány, és nyomban elszáll,
csak annyit kér, ne felejtsd el őt soha...
Az áldott kis csodák
holdjai békén elúsznak előtted;
s ami a lélekben marad,
az már csupa csend, vagy fényes duruzsolás,
gyöngéd hullámverése apályos tengereknek.
Mert szép a szenvedélyek villámló vihara,
de még szebb embernek maradni
vonzások és féltések hullám-tajtéka fölött,
hálát adva a jóért, amit csak
önmagunkkal tudtunk viszonozni,
önmagunkkal:
gyermeki vágyainkig
lemeztelenítve:
egy elkésett
köszönő mosolyban, sóhajban, kézfogásban...
- míg emlékké szilárdult
a mámor, mint a kristály,
hogy tűhegyére holnapunkat felépítsük megint,
mint rádió-adót ringó talapzatára;
hadd szórja szét a hanggá
duzzasztható hullámokat:
- Élek még, itt vagyok,
és újjászületek naponként!
És:
- el ne hagyjatok,
én is veletek maradok örökre.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
Bényei József: Kiscsikó
  2018-03-02 07:31:44, péntek
 
  Bényei József:

Kiscsikó


Szalad a fényes legelőn,
táncol s hátsó lábára áll.
Sörénye szélben repdeső
madár, madár, bolond madár.

Csillag-virágú homlokát
lehajtja bársony fű fölé,
prüszköl, fújtat és fölnyerít,
mekkora világ az övé!

Kecses bokája gyöngyfehér,
naphosszat nem rebbenti szó,
hátára fordul, hempereg,
csikó, csikó, bolond csikó!

Lobbanó szemmel fölfigyel,
fölpattan, táltos-szárnya nő,
s hetedhét határnál nagyobb,
tágas lesz az a legelő -

Tüzes hab fodroz orrlikán,
de anyja mellé sündörög,
nyakához bújik és kacag:
kölyök, kölyök, bolond kölyök...
 
 
0 komment , kategória:  Bényei József  
Szántóné Kaszap Ilona: A fáradtnak.
  2018-03-02 07:30:56, péntek
 
  Szántóné Kaszap Ilona:

A fáradtnak.


Tömegsírt nékünk régi temetőn
Nem-termő, kopár hegytetőn
Készítsetek feledtetőn !

S majd messiási harsonáknak
Hívását se halljuk, azt kivánom,
Se hírét ránkváró csodáknak.

S naplementén hazajáró
Lélek szinte nem leszünk,
De jól ellátjuk, amit ránk ró
Mély sírunk : hogy csendesek legyünk !

S nem szállunk semmi ivadékra,
Mint dús királyi birtokok . . .
Úgy tűnünk el, mint késő esti
Testetlen káprázatok,

S átkot nem mondunk, nem beszélünk,
Magunkba' buzgón dolgozunk,
Hogy elfeledjük azt, hogy ééltünk.

Szavak az árnyékomhoz. 1934.
 
 
0 komment , kategória:  Szántóné Kaszab Ilona  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.02 2018. Március 2018.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 311 db bejegyzés
e év: 1712 db bejegyzés
Összes: 31609 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 336
  • e Hét: 15610
  • e Hónap: 92056
  • e Év: 1177403
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.