Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Lyza Zsolcai
  2018-03-03 14:51:14, szombat
 
  Lyza Zsolcai

Érints meg...

Ujjaid gyöngéden érintsék bőröm,
mint hajnali szellő a kis virágot.
Érezd testem érzéki rezdülését,
add át a szenvedélyed vad ritmusát.
Milyen szép perc!- Csak a vágy diadala
érinti lelkünknek édes dallamát.
A tűz, mint a kiömlő láva elönt,
felégetve a józan ész határát.

Érints meg!...
Vágyom, hogy ölelj és selymes bőrömön
érezzem vad vágyad követelését.
Csókod oltsa szomjazó ajkam égő tüzét.
A mélyből feltörő izzó szenvedély
jelzi már a szerelem jelenlétét.
Felszítja az érzelem lobbanását,
ölelő karod, szíved dobbanását,
az egész lényemmel érzékelem én.
 
 
0 komment , kategória:  Lyza Zsolcai  
Fazekas Miklós
  2018-03-03 14:48:52, szombat
 
  Fazekas Miklós

Most ne szólj...
:
Hallgass Kedves,
maradj csendben -
A csend a legszebb
a szerelemben...
Szemed csillog , árulkodik,
s ha csillogása halványodik,
tudom szeretsz, szeretsz engem -
A csend a legszebb
a szerelemben...
 
 
0 komment , kategória:  Fazekas Miklós  
Földi László
  2018-03-03 14:42:54, szombat
 
  Földi László

Csak el ne késs!

Lángoló tekintetek között szorong a jéghegy, és
nem csorognak illetéktelen folyók - a könny jaján
érthetetlen a hit, és hitetlen a magány - talán...
Fuss, rohanj, ameddig érzed az talajt - elérheted
még az utolsó utáni reményt!
Csak el ne késs!
...
Csak futni, mindig csak futni, és újra csak futni -
tiporva a frissen nyílt kankalint, s a dagonya
bűzén matatni a holnap illatát? Meddig még?
Rohanni, esztelen utakat lépni - untalan -
sírva nevetni, és nevetve sírni, eldobott
ölelések között úszni a magányos váltót...
- Hahó! Itt vagyok! Add a kezed, barátom! Ne félj!
Látod, szépen összeforrtak a sebek! Már nem is
látszik csak egynéhány barázda a könnyek helyén...
Mesélj! Ne sírd a múltat, de tanuld, és tanuld, és
újra csak tanuld, hogy hinni tudj még az ébredő
hajnalban, hogy merd érezni; a csenevész fények
melengető sugarát, s kebledre ölelni a
bujkáló csendet!... Ó, csak le ne késs! Csak el ne késs!


 
 
0 komment , kategória:  Földi László  
Kovács Anikó
  2018-03-03 14:38:26, szombat
 
  Kovács Anikó

Hiszed-e...?
Neked...

Hinnél-e nekem, ha elmondanám
hogy ma délben, a zománcos-kék égen
angolkeringőztek a fellegek,
déli álmodásom egyre mélyült, édesebb lett -
s kipányvázott szívem
az öblített égi kékben
csakis lényeddel töltekezett...?
Hiszed-e...?
Néztem őket, magamban szóltam hozzájuk
a vén hegy és a budai háztetők felett,
s elmúlt napjaink szép mámorából
két kézzel szórtam a tűnő perceket,
legyenek ők is - mint én - boldogok vele...
Végül mégis mind itt maradt nekem.
[...]
Pedig jajdul a nappal, az éjszaka rettent,
s ha lelkem végre álomba hajol,
két karod rámfonódik forró öleléssel,
és már nem törődöm semmiféle nesszel,
minden gond elszáll, - el, nagyon messze...
a békélt, hűvös reggel karjaidban talál,
nem gondolunk a kényszerű, fájó elválásra,
csak elfogadjuk, mit kínál e szép halál:
ha azt mondom: várlak...Így szólsz: várj csak...
Nyugalmat így nyerek, - boldog álmom adja,
majd olykor szépséges, szent káprázat vakít, -
zárt pilláim mögött vad lángok izzanak,
és lágyan simítom arcod kedves vonásait.
 
 
0 komment , kategória:  Kovács Anikó  
Kiss Zoltán
  2018-03-03 14:36:42, szombat
 
  Kiss Zoltán

Magányos sétán

Csendben sétálni lenne egyszer jó,
mikor odakinn leesett az első hó.
Kint csodaszép hófehér a táj,
de itt valahol belül a szívem fáj.

Halkan magányosan lépkedve a friss hóba,
nem gondolva semmire csak mindig a jóra.
Füleimmel hallgatni az erdő halk neszét.
s szemeimmel nézni a táj szépségét.

Valamikor ezek a szemek mást láttak,
de most kiszakad szívemből a bánat.
Fáj mert bármikor elveszíthetlek Téged,
pedig itt él ezerrel bennem a reményed.

Reménykedem még mindig abban,
szíved egyre csak értem dobban.
Bízom a sorsban és mindig a jóban,
valós lesz egyszer amiről álmodoztam.
 
 
0 komment , kategória:  Kiss Zoltán  
Tamás István
  2018-03-03 14:32:20, szombat
 
  Tamás István

Szeretni vágysz

Amikor este elringat egy álom,
kisszobádban megszólal egy dal.
Bámulod az eget, forgolódsz ágyadon,
senki nem érint meg, nem fekszik válladon..

Látod a beszűrődő csillagok fényét,
rád nevetnek szebbnél szebb az angyalok.
Nézed a hold sápadt sarlós arcát,
kedvesed szeme, a holdban is ott ragyog.

Jó lenne most csókja, gyengéd érintése,
jó lenne érezni, ahogy keze, kezedhez érne.
Szertefoszlott álmaid, ellopja a Hajnal,
szeretni vágysz nagyon, ez szól minden dalban.

Bámulod az eget, látsz ezernyi csillagot,
kedvesed szeme az egyikben ott ragyog.
Felhők integetnek, hosszú útra mennek,
üzenj velük neki, régi szerelmednek.

Mond el bánatod, mi fáj oly nagyon,
mi az, amiért forgolódsz vetetlen ágyadon.
Egy tépett emlék, mellyel felhők rohannak,
egy szempár, melyből könnyek záporoznak.

Mennyi szenvedés szólal meg egy dalban,
keresed szerelmed, de nem tudod, hol van.
Valahol messze él a csillagok házában,
utat mutat neked az örökragyogásban.
 
 
0 komment , kategória:  Tamás István  
Baranyi Ferenc
  2018-03-03 14:31:10, szombat
 
  Baranyi Ferenc

Mióta biztosan tudod

Mióta biztosan tudod,
hogy létezésed éltet engem:
képzelt fölény duruzsoló
biztonságát se szítja bennem
kétségeid sóhaj-szele
hamuvá lett lobogó gőgöm,
elfognám szél-szerelmedet,
hogy örökké nálam időzzön.
Már gyermekláncfű-bolyhait
lefújtad mind a kétkedésnek,
a "szeret-nem szeret" pihék
úgy fogytak el, ahogy remélted;
szeret - vallott a sorsvirág
s lehet: e vallomás a veszte...


Talán szeretlek? - megszeretsz.
Szeretlek! - s talán nem szeretsz te.
Úgy vagyok, mint aki magát
megadta épp a harcmezőkön,
s várja, hogy ellensége most
elfogja vagy szívébe lőjön,
rejtélyességem fegyverét
önként, feladva félredobtam
s hogy foglyul ejts - azt várom én
végleges-kiszolgáltatottan.
 
 
0 komment , kategória:  Baranyi Ferenc  
B.Radó Lili
  2018-03-03 14:29:19, szombat
 
  B. Radó Lili

Part

Mint néma csónak parttól az éjszakába,
Úgy távolodik lelkemtől a lelked.
Vágyakozásod sötét hullámain
Úgy siklik tova s mindig távolabb,
Mintha sohase jönne vissza többé.

Tudom, a hajnal hasadását várod,
Tudom, a kelő napot köszöntöd holnap.
S míg hivő vággyal tovasiklasz tőlem,
Alattad örvény, fölötted a vihar van.
Fuss csak, repülj hát, rajta! Könnyű csónak.

Ha vágyad örvénylő vizei elsimultak,
Vihar múltán, ha nyári nap ragyog,
Az örök mámort, majd ha sehol se lelted:
Vissza fog térni lelkemhez a lelked,
Mert az örök part - mégis - én vagyok.

 
 
0 komment , kategória:  B.Radó Lili  
Szergej Jeszenyin
  2018-03-03 14:27:52, szombat
 
  Szergej Jeszenyin

Ábránd



1
Liget árnyán, zöld fenyőkre hullva
aranylik a hervadt fűzlevél.
Kimegyek én a part magasára,
hol az öböl békésen beszél.
A két hold fény-szarvait ringatva
a víz fodra - kavart, sárga köd.
Tó tükre ring s füvet látok rajta,
bölömbika sír a láp között.
A kaszált rét hangjából kihallom
a hívást, hisz szívem ismeri,
te hívsz engem, barátnőm, halk hangon
álmos partokon bolyongani.
Sok éve nem jártam itt, és annyi
találkozást, válást éltem át,
őrzöm ám, nem hagytam elsuhanni
köd-kezeid fínom hajlatát.

2
Csendes bakfis, mély szelíden érző,
galambom, te lágyan csókoló,
karcsú termet, lassan tovalépő...
benned leltem álmaimat, ó!
Barangoltam falun, városokban,
kerestelek, merre, hol lehetsz?
Józan, vidám kacagással gyakran
szinte rozsba csaltál, hogy nevess.
A kolostorkerítéshez bújva
egy templomba lopództam be, s ott
- míg stóláját lábam elé dobta -
láttam a Nap hogy mosakodott.
Mint barát, álltam a ragyogásban
s egyszerre a csend torkomra ült:
te jöttél be fekete palástban,
lehorgasztott fejjel, egyedül.

3
A tornácról - harangok alatt, át -
gyertyák tömjénillata közé
léptél és én nem bírtam, hogy vállad
s kezed kezem ne érintené.
Oly sok, amit mondani akartam,
ami lelkem nyomta, rágta rég,
de a csendes út a völgykanyarban
füstölgött a tavak lángjaként.
S te némán a völgybe néztél akkor,
hol az alkony fűszál közt lapult,
és kezemre hervadt homlokodról
megritkult, ősz hajad szála hullt.
Ruhádon a redő alig sápadt,
de láttam egy sötét vízmeder
tükrén át, ahogy fogatlan szájad
reményeim mohón falja fel.

4
De nem soká didergett így lelkem
lábhoz simult szárnyakkal. Hamar
új teli kas érzésekre leltem,
s új partokra sodort a vihar.
A szívben a sebnek hege sem lett,
hűlt a vágy, elszállt a szerelem.
De jöttél te újra, ködből sejlett
fény, és oly szép lettél hirtelen.
Kezed magad elé tartva súgtad:
"Nézd csak, milyen fiatal vagyok.
Ez az élet velem rémítget csak,
nem változom, mint a fény s habok."
A kaszált rét hangjából kihallom
a hívást, hisz szívem ismeri,
te hívsz engem barátnőm, halk hangon
álmos partokon - bolyongani.

Ford:Jobbágy Károly
 
 
0 komment , kategória:  Szergej Jeszenyin  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2018.02 2018. Március 2018.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 314 db bejegyzés
e év: 2440 db bejegyzés
Összes: 9008 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 104
  • e Hét: 104
  • e Hónap: 25399
  • e Év: 567171
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.