Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Misutta Károlyné: Temetőben
  2018-03-03 07:43:49, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Misutta Károlyné  
Muzslay-Kampis Ilona: Könnyek, ha jönnek
  2018-03-03 07:42:09, szombat
 
  Muzslay-Kampis Ilona:

Könnyek, ha jönnek


Könnyek, ha jönnek,
Ügy törnek át a
Lélekfalon,
Mint bús rabok a börtönajtón:
Lopva és merészen.
Szabadba vágyó, forró kis cseppek,
Vájj' merre futtok?
Mint megriadt bús nyáj,
Úgy szöktök gyáván meg a kin elöl,
(Egymásba folyva, zuhataggá nőve),
A kín elöl,
Amely szülőanyátok.
De ha - mint ifjú kedves -

Ragyogva, bízva, egyetlen Mosoly,
A gyáva had a félúton megáll,
S halk remegéssel pihen meg a pillán,
Mint harmatcsepp az üde rózsa kelyhén...

Magyar Minerva 2. 1931.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Reményik Sándor: Aki fegyvert von . . .
  2018-03-03 07:40:53, szombat
 
  Reményik Sándor:

Aki fegyvert von . . .


A mellére volt tetoválva:
Szabadság - vagy halál.
Ó, embervégzet, embervégzet,
Mely eszményének menedéket
Csak az orgyilkos fegyverben talál.
A Szabadságért! - Ó, a szabadságnak
Egyetlenegy hófehér útja van,
És érte mégis piros úton járnak
S piros útra tért a boldogtalan.
Gyilkolt, s meghalt. Ki Ítél igazán?
Széttépte a tömeg. -
Sírjának elképzelt kővére
Két lángoló sort mégis véssetek:
Nem találkozott szegény az Igével:
"Aki fegyvert von, fegyver által vész el."

Magyar Minerva 1935. április 15.
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
Musztrai Anikó: Kósza dallam
  2018-03-03 07:39:25, szombat
 
  Musztrai Anikó:

Kósza dallam


Tétova, halk hang susogott,
ahogy az apró falevelek rezegtek
a langyos őszi szélben.
Ismerős volt.
Néztem az elboruló eget.
Esőillat szállt a légben.
Lassan megeredt.
Táncoltak az apró ezüst cseppek.
Felidéztek egy régi, kósza dallamot.
Lelkem kis zugában bújt meg.
Láttam a két táncoló alakot.
Mi voltunk talán?
Nem tudom.
Vagy egy álom csupán,
mit az idő emlékeim közt itt hagyott.
De a dallam valósnak tűnt.
Tudom, hallottam egykor régen.
Lustán kószált körülöttem.
Néha elhalkult a szélben.
Csak egy dalocska volt,
arra táncolt a két alak.
Láttam őket a fák között
a suttogó lombok alatt.
Te voltál az egyikük,
csendben dúdoltad dalod.
Régen volt.
Nem is tudom már pontosan.
Az esőcseppek kósza zenéje
idézte fel a dallamot.
A másik árnyék én lehettem.
Nem látni tisztán a fák között.
Már emlékszem, hogyan volt.
Fényben úszott a nagy terem.
Egy öreg kályha dohogott,
s kísérte lustán a dallamot.

Napsziget. 2014.
 
 
0 komment , kategória:  Musztrai Anikó  
Beri Róbert: Leszakadt harangok
  2018-03-03 07:36:43, szombat
 
  Beri Róbert:

Leszakadt harangok


Leszakadt harangok döngetik a földet.
Imátlanságtól feszültek az álmok;
esőtlen felhőktől búsak a kalászok.

Átvérzett retinán sebződnek a képek;
csontbarázdás földek fakítják a tájat,
görcsös kórósereg dísze a határnak.

Végidők szelétől bokrosodik minden.
Kongó harangtornyok komor mementója
fonja rémült lelkünk töviskoszorúba.

Budapest, 2012.
 
 
0 komment , kategória:  Beri Róbert  
Páll Miklós: Mit fogsz felelni akkor?
  2018-03-03 07:35:48, szombat
 
  Páll Miklós:

Mit fogsz felelni akkor?


Ha egy napon az Ur magához hi majd,
tegnapoknak és holnapoknak fogytán, mikor elmúlnak minden akarások
s vágyak
és kihullanak
gyorsan lecsonkult, lüktető valódból,
csaló szinek és hiu álmodások
s nem bóditnak már megcsillanó ormok,
vagy vérvak mosolyok
a csipkés selymek forró örvényéből,
sem elhazudott, mégis - jó - mesék,
sem nosztalgiás, fájó alkonyórák
balzsamos búi és messzi maradnak
kenyér-csodák és rossz rotációsok,
mint bárányfelhők ősszel, ha a csend jő
fehér kezével s nem fog érdekelni
többé nagy Páris s kicsi Budapest,
meg tudós górcső s apró emberi játék
mert szürke szemed
az Ö vakító fényét látja csak
örökre
és a titkos végtelent
kigyújtja egy nagy néma-néma kérdés
a sorsot hordó csillagok alatt:
"Hol jártál s mit akartál?. . ."
Mit fogsz felelni akkor és felelni tudsz-e?

Kazinczy Évkönyv Košice. 1928.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Bodor Aladár: Bölcsőtől a sírig
  2018-03-03 07:35:04, szombat
 
  Bodor Aladár:

Bölcsőtől a sírig


Embertől, társtól távol, a pusztán.
Bár senki se hallja, senki se látja,
Megfakad, mint az árva tücsökszó
A szegény legény dala-furulyája.
Mint a megvágott ujjnak vércsöppje.
Gyöngyözik tisztán, pirosan, búsan.
Ahogy a szív a seb piros ajkán
Fölküldi magából meleg ritmusban.

Pásztortüzeknél s fénytelen éjben
Kunyhókba, erdő- s nádas-homályba.
Vagy suba alatt dudorászva-rejtve
Vérzett, szólt mindig népünk nótája.
Mert mindig volt itt seb, aki fakadjon.
Vérző, sajgó szív, aki csorduljon,
S hajtott a vérünk pezsdülve-apadva,
Hajtott nótázni csengőn-halkulón.

Szívünkből csorgó meleg, piros vér,
Zengő finom vér bennünk a nóta,
Fény a szemünkben, tűz a csókunkban,
Szárny a lelkűnkön, ég felé bontva.
Tanított rá a Tisza-Duna-partunk
Hullámverése apadva-dagadva,
Búzánk ringása, lovunk sörénye,
Lányok ringása, anyánk siralma.

Ez a mi nótánk altatott-keltett
Szegény bölcsőnkben, anyánk ölében,
Ez a mi nótánk kisért játékba
Fűzfalovunkon drága vidéken,
Vele szálltuk be szülőföldünket
Kis fiúk-lányok összefogózva,
Hegyet és völgyet, kis patakunkat,
Ő volt az első barátság csókja.

Ő sírt az első szerelmes búnkban,
Ő kapatott az első borunkra,
Ő ríkatott a cigány vonóján
Az Ő nótáján el-elborulva.
Kisért a marsban, tüzelt a harcban.
Szent haragunkat égig lobogta,
Ő volt a kardunk villámló éle,
Egünk villáma : a magyar nóta !

Őt tanítgatjuk kis gyermekünknek
Ráhajolva a ringó bölcsőre,
Őt csókoljuk a kis magyar szájra,
Hogy a nótánkat tovább örökölje,
Ő kisér majd el végső utunkra,
Mikor ajkunkat a halál lefogta,
Akkor is fönn zeng, a sírunk fölött is,
Sírunkon is átlép a magyar nóta.

Meg ne halkuljon soha az ajka,
Meg ne lankadjon soha a szárnya,
Örökké szállva Tisza-Duna partját
Mint ősök lelke mindegyre járja,
Mint szent öröktűz, élesztve s égve,
Ahogy velünk száll évezredek óta :
Boldog jövőkre szárnyaljon örökre
A magyar nóta ! A magyar nóta !

Szlovenszkói magyar írók antológiája 1936-1937.
 
 
0 komment , kategória:  Bodor Aladár  
Turi Dénes: Szakítás
  2018-03-03 07:34:13, szombat
 
  Turi Dénes:

Szakítás


Elhagytál, megcsaltál, szívem darabokra tört
Nem futok többé érted felesleges kört.
Kihúzom és eldobom a szívembe mártott Tört!

Te voltál a mindenem, de átvertél, kihasználtál
Nézted mit sem sejtő párod, a csapással kivártál.
Kérdésemre, hogy "miért?", választ nem adtál!

Döbbent arccal néztem rád, de nevetve otthagytál
Könnyes szemmel néztem utánad, hátra se fordultál.
Miért, miért? kérdezem, hisz mindent megkaptál!

Visszanéztél, de csak egy gúnyos mosoly volt csupán,
Egy világ omlott össze bennem eme tett után.
Lábam megremegett, és csak néztem sután, bután!

Szerelmet, bizalmat, csodálatot felváltotta a düh, a méreg
Úgy éreztem szerelmet soha többé nem várok, kérek.
A fájdalom, a csalódás érzése szívemből egy darabot kitépett!

Lelkem mint egy puszta, sivár és kopár
Szívem mint egy ősi, elfeledett romvár.
Felépíteni a falakat újra, lehet senki nem fogja már!

Földbe tiportad, meggyaláztad a legszebb érzelmeket,
De magadnak persze nem teszel fel kérdéseket,
Nem rósz fel magadnak se rosszat, se vétségeket!

Hazug érzelmek vezettek a kapcsolat végén, mégse szóltál
Előttem mindig hűséges, odaadó pár voltál
Végül viszont kifacsartál, szakítottál, eldobtál!

poet.hu
 
 
0 komment , kategória:  Turi Dénes  
Lakner Zoltán: Te vagy most nekem a messzeség.
  2018-03-03 07:31:41, szombat
 
  Lakner Zoltán:

Te vagy most nekem a messzeség.


Te vagy most nekem a messzeség,
Egy ismeretlen tejút, amely felé nem rugtathatok,
Mint merész, lóratermett lovagok szivük lánya felé,
Mert te ott vagy, én meg itt vagyok s közöttünk
Az Ismeretlenség légüres tere.
Nem érhetek hozzád, mert te vagy a messzeség, csak vágyam van
Feléd, de nincs paripám.
Csak úgy mehetek hozzád, mint a szent,
Mint az aszkéta fehér imán.
Csak álmokat küldhetek feléd hírnököknek, míg engem
A valóság pribékei a mindennaphoz kötnek.
A sóhaj bibliáját olvasom és így egy kicsit elérlek.
De hiába minden, ha kezeim
Kezeidhez nem érnek.
Hiába minden, ha nem vagy itt
Mellettem és nem foghatlak, mint horgony a tengermélyet,
Ha vágy nem vadít melletted
És vérem pulzusát nem érzed.
Addig te vagy a messzeség,
Hófehéren fénylő, még fel nem fedezett tejút.
Egy ismeretlen nap vagy, én meg egy árva bolygó,
Amely lehet, hogy napközelbe sohase jut.

Magyar Minerva 2. 1931.
 
 
0 komment , kategória:  Lakner Zoltán  
Unger Ila: Loin du bal.
  2018-03-03 07:30:51, szombat
 
  Unger Ila:

Loin du bal.

- A Leánydalok-ból. -


Rejtelmes mély tavaszi este
Nem hagy nyugodni valami :
A csengő-bongó muzsikaszót
Egész szobámig hallani . . .

Ideragyog a bálteremnek
Világos kétsor ablaka
És kacaj csendül, zene zendül,
Mint tiindér-álmok dallama.

Én pedig búsan, egymagamba
Könnyes szemekkel hallgatom,
S az orgonafa hamvas lombja
Bebólint rám az ablakon.

A bálteremben egyre járják ;
Szilaj a tánckedv, forr a vér,
A férfi ajka szomjan suttog
S lopva a lány hajához ér . . .

Libbenő csipkék . . . kigyúlt arcok . . .
Ah nem, ezt nem nézem tovább !
A könnyem hullik s bánatomban
Tépem, szórom az orgonát. . .

Békésmegyei közlöny, 1901. július 21.
 
 
0 komment , kategória:  Unger Ilona  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.02 2018. Március 2018.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 311 db bejegyzés
e év: 2467 db bejegyzés
Összes: 32363 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1005
  • e Hét: 17495
  • e Hónap: 79973
  • e Év: 1598733
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.