Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Bajza József: Kék szín.
  2018-03-04 07:36:21, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Bajza József  
Beri Róbert: Végzet varázs
  2018-03-04 07:34:07, vasárnap
 
  Beri Róbert:

Végzet varázs


Kába varázsa árad a csendnek.
Gyöngy-palástjában hallgat az éj.
Bú-pataksodrás árva szívemben.
Áltató ábránd reá a fény.

Tél hideg csáppal támad a reggel.
Lehullnak lelkemről vértjeim.
Rút vallomása gyengült hitemnek
szorongó szerelmem kínjai.

Karmazsin színben látom a napot.
Máglyaként lobban a hamvadó vágy.
Délibáb rebben, vágyom angyalom,
könny-harmat ajka lüktetőn vár.

De éltető-kín elmémet mossa.
Orkán üvölti: Végzet varázs!
Zubogó vérem kétségét ontja.
Földet söprik a széltől a fák.

Most megadón tűrök. Elvész dacom.
Hűs borral oltom lángsugaram.
Szív-lantom reszketőn imát dalol.
Réveteg irtom vágyaimat.

Budapest, 2010. január 15.
 
 
0 komment , kategória:  Beri Róbert  
Balázs Ferenc: Álom ízével szájamban
  2018-03-04 07:30:54, vasárnap
 
  Balázs Ferenc:

Álom ízével szájamban


Éjfélkor fölébredtem
Álom ízével szájamban.
Emlékeztem egy kisleányra,
Aki most az enyém lehetne.
Magyar Társszeretője Erdélynek.
Ady verseket olvastunk együtt.
Sohsem engedte, hogy megcsókoljam.
Nem a száját, a lelkét kerestem;
Kislány, tizennégyéves.
Hitte s nem hitte, mint én,
Hogy egyszer körüljárom a világot
S visszatérek.
Hozzá, talán hozzá, talán;
De Erdélyhez bizonyosan.
Neki nem kellett magyaráznom,
Bizonykodnom és esküdöznöm,
Ö tudta halálosan, mint én,
Hogy nekünk ez a föld a minden.
Itt még az is jó, ha gyűlölnek.

Éjfélután . . .
Hát visszatértem !
De asszonyt mást hoztam magammal.
Észak leányát, aki
Maga arcával fordul a világ felé.
Sugározza az élet minden erejét.
Tökéletes, teljes, hív szerető.

De jaj, tudom én azt, tudom,
Talán most is és mindig
Éjfélkor, éjfélután
Erdéllyel egyedül virrasztok.
Ő egy más országról álmodik.

Erdélyi Helikon 1935.
 
 
0 komment , kategória:  Balázs Ferenc  
Győry (Wallentinyi) Dezső: Nyári avar.
  2018-03-04 07:29:36, vasárnap
 
  Győry (Wallentinyi) Dezső:

Nyári avar.


Még hlre-hamva sincs az ősznek.
S komor felhők még nem esöznek.
Még szénák édes szaga száll.
S nem röpdös vándor pókfonáL
Még minden fán lombos levél.
S a Fény dalol, csókolgat, él.
De egy Fa minden nap temet.
Virágot . . . vért . . . rügyet . . . szemet..
Alatta zörgös avarok.
Sápadtak . . . árvák . . . Magyarok.

Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus 20.
 
 
0 komment , kategória:  Győry (Wallentinyi) Dezső  
Erdőházy Hugó: Magnézium
  2018-03-04 07:28:04, vasárnap
 
  Erdőházy Hugó:

Magnézium


Így mondta pöszén: "Fijatal úr, tavasz van ",
szemében félelmesen lobogott az őrület,
rongyos ruhájából ömlött a bűz, kezében
megsárosodott a piszok és mégis:
homályos agyában, az őrült halott életében
feltámadást bizonylott a tavasz: február vége volt,
talán csak egy rövid délelőttre
tiszta kékségben fürdőtt az ég, a nap sütött
és csönd, puha tavaszi hangulat ölelte a Nádor-utcát,
ahol a Jancsi ődöngött, a hülye csavargó.
"Fijatal úr, tavasz van", vigyorgott rám a Jancsi
és nagy titkok szálltak feje fölött:
honnan tudod, Jancsi, teremtés számkivetettje, hülye,
őrült, eszelős Jancsi, hogy tavasz közelít,
mégis ki, vagy mi adja meg elhomályosult lelkednek
a látást, szavadnak az értelmet,
szivednek a vért, mi ad neked világosságot,
sötétségbe fulladt Jancsi,
érezted, úgy-e, hogy rongyos gúnyádban,
éhes gyomroddal, fagyott lábaddal,
lúdbőrös karoddal, szőrös arcoddal
új világ elé érkeztél, a szemed félelmesen
villogott és ez egyszer kegyelmes,
bőkezű volt hozzád az élet,
talán mindenért kárpótolt,
amikor Jancsi, fölötted valaki
valamit a kezében tartott, te nem láttad ezt, -
és eléd ejtette:
felrobbant és lön világosság,
szépítő, örömrivalgó, gyógyító világosság:
és megláttad, Jancsi, eszelős hülye és
megértetted:
rám vigyorogtál a magnéziumfényben
(sütött a nap),
kócos fejed megszépült és úgy néztél ki,
mint egy száműzött apostol
és mondtad:
"Fijatal úr, tavasz van."

Magyar Minerva 2. 1931.
 
 
0 komment , kategória:  Erdőházy Hugó  
Unger Ila: Bálban.
  2018-03-04 07:26:54, vasárnap
 
  Unger Ila:

Bálban.

- A Leánydalok-ból.


Olyan vigan tán sose szólt a nóta,
Miként azon a bűvös éjjelen.
Olyan csárdást sem jártak még azóta,
Mint amilyet te akkor én velem.

Hisz mulatva a többi mulatókkal,
Kacagok most is léhán, gondtalan.
De ah, a szivem titkon belesajdul
És úgy zokog, sir . . . némán, hangtalan.

Mert érzem, érzem, elszállt már az álom
És boldog többé nem leszek soha !
Miért is űztem csalfa délibábot?
Miért is valék olyan ostoba ?

S az éjszakának zsongó, vig zajában,
Eszembe jut az édes, régi éj :
Mikor még rózsák hullottak égből,
S az egész világ csupa mámor kéj . . .

És elfog a vágy siratni a multat.
Ám itt a bálban sirni nem lehet !
S ha mégis-mégis kitörne egy könnycsepp,
Lehunyom gyorsan mindkét szememet.

S a hátam megett összesúgnak halkan :
- No, ez már mégis több, mint illenék !
- Milyen kacér ! . . . no nézze, nézze kérem, -
Hogy lesütötte most is a szemét.

Békésmegyei közlöny, 1901. aug. 11.
 
 
0 komment , kategória:  Unger Ilona  
Musztrai Anikó: A tél hangja
  2018-03-04 07:26:05, vasárnap
 
  Musztrai Anikó:

A tél hangja


A tél hangját hallgatom.
A házak közt sír a szél,
mint árva hegedű.
Megfagy a fákon a dér.
Csendes a hóesés,
de mintha mégis hallanám,
ahogy az apró csillagocskák
táncolnak, pörögnek a légben,
mielőtt mind földet ér.
Roppan a jég a lábam alatt.
Reccsen néhány gyönge ág,
amint a tél súlya húzza,
rázza vadul a szél
a hólepte almafát.
Minden vakító fehér,
a fagyos, éles levegőtől
megfájdul fejem.
Zsebre dugom fázó kezem,
de nem futok a tél elől.
Sűrű, ködös pára ront rám
a fáradt folyó felől.
A hidegtől könnyezik szemem,
felfelé fordítom tenyerem,
hadd lepje be a hó.
Hajamon csillog a dér,
lábnyomom eltűnik,
fedi fehér takaró.
Mint a halotti lepel,
mi testem takarja majd,
ha földi létem megszűnik.
De emlékezem majd a télre,
mint andalító, halk zenére,
mi körül ölel csendesen
most, s akkor is talán,
mikor már mélyen alszom
a hólepte föld alatt
hideg téli éjszakán.

Napsziget. 2015. febr. 4
 
 
0 komment , kategória:  Musztrai Anikó  
Jékely Zoltán: Telihold
  2018-03-04 07:25:06, vasárnap
 
  Jékely Zoltán:

Telihold


Végre ismét együtt nézzük a holdat,
dagad a háztetők felett;
felé bűvölt felhők zarándokolnak,
mint vizén úszó tetemek.

Együtt vagyunk s külön sose maradjunk,
szorítsd hozzám kis testedet;
pár évig még a földön kell maradjunk,
mert így szokták az emberek.

Holdé leszünk úgyis előbb-utóbb:
szemünk egy éjjel elvakul
s vérünk e láthatatlan-lábu pók
hasába szívja álnokul.

Aztán fürkészhetik majd, hogy kik voltunk
s elsirathatnak itt alul:
az unokánk nem tudja már kik voltunk,
emlékünk semmibe fakul.

Erdélyi Helikon 1935.
 
 
0 komment , kategória:  Jékely Zoltán  
Tiszai P. Imre: légy hát szajhám
  2018-03-04 07:23:34, vasárnap
 
  Tiszai P. Imre:

légy hát szajhám


légy hát szajha - csak az enyém,
melletted leszek egy mocsok strici,
testedre festem a földi-égi tüzet
és hagylak a lángokban elégni

légy hát szajha - ha az jólesik,
aztán meg gyere hozzám vezekelni,
oltárod leszek, hajtsd le fejed,
imád szabom meg, tanulj térdelni

légy hát szajha - minden tiéd,
talán még én is, Istened vagyok,
keresztre szögeztél pusztulni,
rozsdás szögeken fenn száradok

légy hát szajha - bőröd a ruhád,
majd levetkőztetlek, húsod kérem,
és majd szomjam is veled oltom,
bő véred lesz az én éltető vizem

Dokk.hu
 
 
0 komment , kategória:  Tiszai P. Imre  
Árpás Irén: Tavaszvárás
  2018-03-04 07:20:22, vasárnap
 
  Árpás Irén:

Tavaszvárás


Ha majd újra kivirul az orgonabokor
És lágyan reám hajlik ilatos virága,
Javasz eljöttével, titkon fájó szívvel,
Mint elszállt álomra, gondotok magára.

Hogyha majd a kertekre ráborul az alkony,
Rózsaszínre festve a halovány eget,
Ha illatos-langyosan eljő a tavaszi este :
Gondol-e még reám?. . . Vagy már elfeledett ?

Ha ismét megjönnek a kicsike fecskék,
Ha csalogány csattog a fejem felett,
Álmodom magáról. . . míg elvirul nyaram
S fejemre hullanak hervadt falevetek,

Tavasz. 1919. július 13.
 
 
0 komment , kategória:  Árpás Irén  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.02 2018. Március 2018.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 311 db bejegyzés
e év: 1742 db bejegyzés
Összes: 31639 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1150
  • e Hét: 1150
  • e Hónap: 103843
  • e Év: 1189190
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.