Belépés
taltos1.blog.xfree.hu
Bármit tesznek ellenem, az a javamra fordul! Tatiosz: Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, és a jövő előre nem látható. Ossian: A ritka tisztes... Gábor Gabriella Táltos
1940.08.08
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
Jó éjszakát!
  2018-03-04 23:54:12, vasárnap
 
  Mindenkinek



 
 
0 komment , kategória:  Jó éjszakát!  
Érints meg!
  2018-03-04 23:51:30, vasárnap
 
  Aranyosi Ervin: Érints meg!





Érints meg, - erre kérlek, - ha kisbabád vagyok!
Ölelj gyakran magadhoz, nélküled “megfagyok"!
Ne csak pelenkázz, mosdass, ha éhezem etess!
Puszild meg arcom százszor, mert így természetes!
Ringass el két karoddal, nyugtasd meg lelkemet,
öledbe bújva érzem, hogy jó szülőm szeret!
Érintésed ha érzem, az biztonságot ad,
Érints meg, ez az érzés, mindig velem marad!





Érints meg, - erre kérlek, - ha gyermeked vagyok,
s nem értem a világot, s félelmeim nagyok.
Ne tarts magadtól távol, ha veled dacolok,
helyemet nem találom, sok még az új dolog!
Keresd az utat hozzám, próbálj megérteni!
könnyű álmokat hozz rám, s akarj érinteni!
Jó éj puszid oly édes, olyan megnyugtató,
mesélő érintésed álomba ringató!





Kamasz fiaddá váltam? Érints meg akkor is!
Lelkem nem érzéketlen, csak más világba visz!
Ne hidd, hogy azért bántlak, mert most komisz vagyok.
Ezer tüském is vágyja az ölelő karod!
Magam felnőttnek érzem, - s hangodra szomjazom,
az élet viharához így alkalmazkodom.
Ketté szakadt világban, még helyem nem lelem,
viselj el hogyha bántlak, s maradj mindig velem!





Érints meg! - erre kérlek, - ha barátod vagyok!
megnyugtat ölelésed, ha más felzaklatott!
Biztató szép szavakkal lelket is önts belém.
értelmet adj a létnek, és tarts tükröt elém.
Kétségeimet vesd el, tudasd: fontos vagyok!
Lehet hogy érintésed, minden, amit kapok.
Ha szomorú a lelkem, vidámíts végre fel,
legyél velem ha baj van, s nem hagylak én sem el!





Kedvesem, éltem párja, most hozzád fordulok,
érintésed, szerelmed, a legszentebb dolog.
Ám tévedés azt hinned, a szenvedély elég.
Ezer félelmem kerget a karjaidba még.
Megnyugtat ölelésed, vigaszt nyújtasz nekem,
lágyan szoríts magadhoz és szebbítsd életem!
Ilyenkor végre érzem, - szemünk együtt ragyog.
Olyannak szeretsz engem, amilyen ÉN vagyok.





Felnőtt gyereked lettem, most már csak az leszek,
s van már saját családom, kiket ölelhetek.
Anyám, s apám karjára mégis számíthatok.
Érints meg most is, kérlek, mikor gyenge vagyok.
Szülői ölelésed, ma is sokat jelent,
így segíts értékelni múltat, jövőt, jelent.
Már én is másképp látlak, jobban becsüllek már.
Ami fájt elfelejtem, az élet jó tanár.





Érints meg még! - ezt kérem - idős szülőd vagyok.
Erős karodra vágyom, mielőtt meghalok!
Érints meg, ahogy egykor érintettelek,
amikor apró voltál, kis, védtelen gyerek.
Ülj le a közelembe, fogd kezem, adj erőt,
simíts az öreg arcon, sok ráncot, vad redőt!
Melegítsd át a szívem, megfáradt tagjaim,
te rólad szólt az élet, a legszebb álmaim.





 
 
0 komment , kategória:  Aranyosi Ervin versei  
Ha lelked...
  2018-03-04 23:30:45, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Barátság  
Jól csak a szívével...
  2018-03-04 23:23:55, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
Az én kishercegem
  2018-03-04 23:22:25, vasárnap
 
  Nagy Edina Holdsugár:
Az én kishercegem

Néhány hónapja csupán,
Még nem tudtam, hogy létezel!
Még sohasem láttalak,
Még nem hallottam hangodat,
Még nem ismertelek!
Még nem gondoltam reád.
Most itt vagy velem!
Már nem tudom elképzelni,
Hogy nem létezel!

Elmúltak napok, s hosszú hetek,
S napról-napra fontosabb lettél nekem!
Olyan barát vagy, kire mindig gondolok,
S ha városom fényeire nézek,
Mindig eszembe jutsz!
Millió, s millió csillag
Ragyog az éjszakában,
De neked olyan csillagaid vannak,
Mint senki másnak!

Mert ha az egyik csillagon,
Ott lakik barátod,
Megváltozik minden,
Ha a csillagokat látod!
Bár a csillagok egyformák,
S hallgatnak némán,
De ha Te nézel a csillagokra,
Az égbolt barátként nevet rád!
Ezért különleges számomra létezésed,
Mit a Kisherceg, s barátja érzett,
Egyre jobban értem!

Hisz az emberek a Földön,
Egyetlen kertben,
Ezernyi rózsát nevelnek,
Mégsem találják meg azt,
Mit oly nagyon keresnek.
Pedig megtalálható!
Egyetlen korty vízben,
Egy rózsaszálban;
Megtalálható:
Egyetlen jóbarátban!

Mert ha valaki szeret
Egy igaz barátot,
Ki egyetlen egy
Az egész világon,
Jólesik szétnézni
A messzi láthatáron!
S elmerengve nézve
A messzeségbe,
Gondolatban együtt szárnyalni
A végtelenbe!

Forrás: Poet.hu
 
 
0 komment , kategória:  Barátság  
Még mindig remélek
  2018-03-04 23:18:41, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szerelem, boldogság  
Cselekedj úgy!
  2018-03-04 23:17:07, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Idézetek  
A farkas és a rózsa
  2018-03-04 23:16:12, vasárnap
 
  A farkas és a rózsa.



Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszercsak ott volt a tisztáson. Egy
gyönyörű virág. Egy fehér rózsa.


A farkas vette észre először. " Milyen szép ! " - gondolta - " Milyen kecses ! "
Aztán lassan a többi állat is felfedezte.


- Milyen egyszerű ! - mondta a páva - Semmi szín, semmi különlegesség !


- Közönséges ! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű - Hát hogy néz ez ki ?


" Mind ilyenek vagytok. " - hgondolta a frakas a fák közül - " Nem veszitek
észre magatok körül a szépet és a jót. " A társasághoz hamarosan csatlakozott a
vaddisznó, a róka és a medve is.


- Ez meg micsoda ? - fanyalgott a róka - Semmi keresnivalója nincs itt.


- Csúnya ! - röfögte a vaddisznó - És ráadásul útban van.


A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp
lenne, egy vízcseppecske hullott a földre. " Hát nem látjátok, hogy fáj neki ? "
- gondolta a farkas - " Miért kell bántani ? "


- Nem szeretem a virágot ! - dörmögte a medve - Tépjük ki !


Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját.


- Nézzétek ! - bömbölte, és magasba tartotta a mancsát - Megszúrt !


- Szóval még veszélyes is ! - jegyezte meg a róka - Ki kell írtani !


A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra, és kíméletlenül a
földbetaposta. A többiek megtapsolták.


A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében. " Elpusztították, csak azért,
mert más volt mint ők ! " Megvárta amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról,
aztán előjött a fák közül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz,
gyengéden felemelte a földről. Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele.


Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette.


- Isten veled, kis virág ! Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál ...


Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darabja is ottmaradt a
földben, a rózsa mellett.


Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének. A
fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt, szirmain apró gyémántokként csillogtak
a harmatcseppek. A farkas csak állt némán, a virágot nézve. Hirtelen furcsa
melegséget érzett a szemében : életében először, sírni kezdett.



 
 
0 komment , kategória:  Írások  
Békesség Istentől
  2018-03-04 23:14:45, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Áldások, imák, Istenes versek  
Szeretni
  2018-03-04 23:13:56, vasárnap
 
  Szeretni

Ez a szép történet nagyon meghatott, fogadjátok szeretettel.


Egy őszi hideg szeles késődélután,
Ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán.
Magányos volt, s hideg szíve,
Senkit sem szeretett, senki sem szerette.


Kigyúltak már azt utcai fények,
S erősebben fújtak a fagyos szelek.
Fejét lehajtva, kabátját összehúzta,
Lépteit jobban megszaporázta.



Kopott vaskapujához érve,
Zsebében kulcsát keresgélte.
Megtalálta, elővette, ám leejtette,
Morgolódva lehajolt, hogy a kulcsot felvegye.


S akkor, a kerítése tövében előbújó kisvirágot észre vette.
- mindenhol csak a gazok nőnek- mormogta félhangosan.
A szomszéd kislány rászólt szeretettel nem haragosan,
- bácsi kérem, azt a virágot neked én ültettem.



A férfi a vállát rándítva mondta - én ilyent nem kértem.
Azzal bement a fűtetlen, hideg házába.
Kopott kabátját hanyagul ledobva,
Kályhájába tüzet rakva


Kavargott benne a kislány mondata.
- minek nekem virág? - mormogta.


Éjszaka lett, nem jött álom a szemére,
Mindig a szomszéd kislány jutott az eszébe,
- virágot nekem? Nekem? Nekem ültette.
Majd felkelt, konyhájából a nagykést magához vette,
Kiment, s a kisvirágot óvatosan a földből kivette,
A házba bevitte és gondosan elültette.


Másnap, mielőtt dolgozni ment, köszönt a virágnak,
Odakinn, mosolytalanul bólintott a kislánynak.



Kislány szelíden szólt, s rámosolygott.
- látom bácsi, bevitted a virágot.
Be - válaszolta, majd elballagott.


Este sietett haza, mert tudta, már nincs egyedül,
Várja a kisvirág, mely az ablakában ül.


A virág napról napra cseperedett, majd narancssárga virágot hozott,
A férfi boldog lett, hisz színével szürkeségébe napot lopott.


Egy nap a boltba betérve, nem csak a szokásos vacsoráját vette.
Hanem egy nagytábla csokit levett a polcról és kosarába tette.


Másnap reggel toporgott kapujában a kislányra várva,
Órájára pillantott párszor és várt és várt, de hiába.


Este nem is hazasietett, hanem egyenest a szomszédjához csengetett,
Idős néni jött elébe - jó estét, a kislányt keresem, a szomszédból vagyok,
- a kislány beteg lett, kórházba van - mondta a nénike - a nagymamája
vagyok.



A férfi elsápadt, beleremegett, majd összekapta magát és a kórházba
sietett.


-Hová- hová - szólt egy nővér - egy kislányt keresek ma beteg lett -
- ma délután meghalt, megállt a pici szíve, sajnos az úr késve érkezett.


Hazafelé, koszorút köttetett hatalmasat, színes, tarka virágokból.
Eljött a nap! Lógó orral felvette fekete öltönyét, csokit is elővette táskájából,
Majd letépett egy szirmot a kislánytól kapott virágból.


Könnyes szemmel lépett a parányi sírgödörhöz, csokit és a szirmot
beledobta,
- köszönöm - összekulcsolt kézzel, lehajtott fejjel, de hangosan érthetően
mondta.




Hetente friss virágot vitt az aprócska sírhalomra
- köszönöm - csak ezt az egy szót mormolta.


Tavasszal, a féltett, nagy gondossággal ápolt kisvirágját magához vette,
A temetőbe kivitte, azt a kislány sírjára könnyezve elültette.
- Köszönöm! Ezt a virágot Tőled kaptam,
Látod? Most ezt visszaadtam,


Már tudom, megtanultam,
Mi az, hogy szeretni,
Hogy néha meg kell állni,
Másokkal is törődni!

(Forrás: Honfoglaló honlapja)




 
 
0 komment , kategória:  Szeretet  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2018.02 2018. Március 2018.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 363 db bejegyzés
e év: 2201 db bejegyzés
Összes: 32246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 778
  • e Hét: 3512
  • e Hónap: 75361
  • e Év: 1474061
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.