Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Lyza Zsolcai
  2018-03-05 11:54:09, hétfő
 
  Lyza Zsolcai
:
Adj értelmet álmaidnak.

Adj értelmet álmaidnak,
legyél nemes, nagyon bátor,
itélkezz majd magad felett,
de mástól, ne kérj kegyelmet!

Keljen szárnya vágyaidnak,
vigye a robogó vonat,
mely a boldog élet felé,
nem a csúf halálba rohan.

Az élet szép még álmodod,
még zeng a dal, az égi dal,
de jaj, a szemed ki ne nyisd,
mert rádszakad a földi baj.

És eléd tárul majd a kín,
bajok hadát hozza a szél,
csukd le szemed, hogy most ismét,
csak csodás álmaidnak élj!
 
 
0 komment , kategória:  Lyza Zsolcai  
Léria Dipán
  2018-03-05 11:45:03, hétfő
 
  Léria Dipán

Szerelmet adni

Az érzelmeimet hoztad el nekem...
olyan régen volt, amikor elveszítettem.
Csak haladtam tovább, ott hagytam valahol az úton...
leszakadt rólam, mint körömdarab egy húron.
Nem hiányzott nekem sem,
és nem is értettem,
más miért sír ilyenkor keservesen.
Csak akkor jöttem rá, hogy hiányzik nagyon,
amikor nem volt mit odaadnom.
Vissza kellett menni érte... megkeresni úgy, hogy nem kérte,
megkeresni, mert hiányzik...
Az élet nélküle hibázik.
Te ott álltál...
a kezedben tartva, és hogy meg ne fázzon, még évekig betakarva...
És vártuk, hogy meggyógyuljon...
Hogy a sár helyett virág nyíljon.
Ilyen az érzelem maga.
Nem is tudja az ember, hogy hiányzik...
Csak akkor, ha másnak nem adhatja oda.
 
 
0 komment , kategória:  Léria Dipán  
Bényei József
  2018-03-05 11:43:21, hétfő
 
  Bényei József

Mozdulat

Hiányzik nagyon a kezed
szürkén hullámzó hajnalokban
Felsír a hű emlékezet
sugárzik arcod valahonnan

Mi őrizte az álomig
Jutalma megkövült magánynak
Az önzés sunyin rávonít
s a Hold árnyéka belesápad

Milyen is volt a mozdulat
arcomra hullott négy-öt ujjad
s a gödrök árkok ó-kutak
dombok nagy csöndjévé simultak

Egyszervolt csókok jóíze
keseredik némuló számon
Volt ugye volt kettőnk hite
hát miért miért hogy nem találom

Hiányzik valami nagyon
Ki hagyta el Milyen viharban
Szikkad az idő arcomon
a félelemtől kitakartan

Már csak az emlék melegít
pihegve reszket tenyeremben
A magány lassan bekerít
s hideg idő szárnyára fekszem
 
 
0 komment , kategória:  Bényei József  
Fleiszig Rózsa
  2018-03-05 11:41:26, hétfő
 
  Fleiszig Rózsa

Szavak

Szavak, melyek néha üresen konganak
Máskor életet mentenek egy perc alatt
Szavak, amik selymes fénybe burkolnak
Elszállnak, vagy mélyen szívedbe fúródnak
Hol bántanak, ölnek, vagy megmérgeznek
Nem tudod lesz-e folytatása még ennek?
Csak imádkozol, legyen egyszer vége már!
Elviselni olyan nehéz, ami érte jár...
De szép beszéddel, kedves, igaz szavakkal
Többet elérsz, mint oktalan haraggal
Mert sorsot formál, felemel, és boldogít
Élj hát vele egészen a holtodig!

- A szívből jövő szavak sosem üresen konganak -
 
 
0 komment , kategória:  Fleiszig Rózsa  
Horváth Szabolcs
  2018-03-05 11:38:31, hétfő
 
  Horváth Szabolcs

Levél a sárban

Öreg fa áll házunk előtt,
Megélt vagy száz telet,
Minden évben növeszt,
Milliónyi levelet.
A tegnapi eső néhányat levert,
De maradt még sok,
De amikor elenged egyet,
Az ide-oda forog.
Most kósza szelet kap,
Mely dús hajába tép a fának,
S látom levelét repülni,
Bár nincsenek rajta szárnyak.
A kis levél a földre száll,
Ahol minden csupa sár,
Szomorú leszek,
Rá eztán milyen élet vár?
Tán az életünk is ilyen,
Sem elválni, sem zuhanni nem akarunk,
De viharos szelet kapunk,
Tán mi is a sárba lehullunk.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Szabolcs  
Balázsi Pál Etel
  2018-03-05 11:36:10, hétfő
 
  Balázsi Pál Etel

Én is

Űzött sorsok útjainak porát
Évek szele, hordta szanaszét,
Gyengülő szemünk ködös múltba néz,
Halvánnyá vállnak régi emlékek,
Eres kezünk imára kulcsolódik.

Űri séták gondolata zavar,
Gyűrött papírlapon szalad a toll,
Ha majd lesz, aki olvassa, rájön
Hogy a Föld milliárd éveiből,
Pár évtizedet, én is töltöttem itt.
 
 
0 komment , kategória:  Balázsi Pál Etel  
Keresztury Dezső
  2018-03-05 11:33:21, hétfő
 
  Keresztury Dezső

Sóhajok

1.
Szerettem a szelet,
a lágyat, a fergetegek
sok vágtázó paripáját,
de öregen más:
ez a reszketeg zuhanás
mint kések erdeje jár át;
szédít a jégszínű ég,
rám omlik a messzeség:
a kékek, pirosak- vérsárgák!

2.
Neked mi kéne? A hajdani
hajsza, a hajnali hallali!?
A mindennap megújuló
élet: a magányos dáridó?

Hagyd el! a csönd nagyobb erő,
s biztosabb otthon a temető.
És akiknek az sem jutott?
Őrzik az örök csillagok!

3.
A végső vers nem ária,
nem parádés produkció,
nem csillogó vásárfia,
csak elsóhajtani-való.

Mert mélyről jön, hát egyszerű,
érvényes mint a közhelyek.
Ősjel: enyém csak a sűrű
vértől, amelyből vétetett.

Közérdekű mit elsóhajt,
a dallá könnyült fájdalom;
tünékeny fény csilláma rajt
hanyatló, őszarany napom.


 
 
0 komment , kategória:  Keresztury Dezső  
Tóthné Földesi Ilona
  2018-03-05 11:30:52, hétfő
 
  Tóthné Földesi Ilona

Pillangó percek

Jég csillog a fákon,
mint üvegszilánkok,
tél műve szülte
ágra feszülve.
Ezüstszín drótokon
csillagok ringanak,
hullámzó fénycsapat
éjszaka szikrája.
Fogyasztja önmagát
az eget lakta árny,
csendjét megtöri
a hajnal, mint pára
tüstént szerteárad
pillangó percei,
így fogok én is
kiüresedni.
 
 
0 komment , kategória:  Tóthné Földesi Ilona  
Sánta Zsolt
  2018-03-05 11:28:03, hétfő
 
  Sánta Zsolt

ezüst erdők

hullámzik az erdő
varjakat teremt
az ősóceánba - mely maga
kavicsokat rejt

búzasör képű a nap
alatta ezüst arany
ebbe burkolóznak a fák
süketen hangtalan

vidámabb lehetne minden
zúzmara és köd
ünnepli hogy megszületett
a keresztre vájt
Isten

ki megölte az ördögöt
s bűneinkből faragott
faködmönt fapapucsot
s magasabbra tolta
istenét - a Napot

vak most minden óceán
süketelő ár-apály
a nap meg mint a holló
vagy sirály - kutatva
alacsonyabban száll

és zúzmarás már minden
erdő - ezüst tallér
ezüst arany
potyog minden ágáról
nyugtalanul -
hangtalan
 
 
0 komment , kategória:  Sánta Zsolt  
Ferenczi Józsi
  2018-03-05 11:25:58, hétfő
 
  Ferenczi Jozsi

Ha majd eljön az én napom

Ha majd eljön az én napom,
majd megáll a falióra,
s utat tör magának a zajon,
megáll némi kevés szóra.

Ha majd tollamból kifogy a tinta,
nem lesz ki formázza a szavakat,
olyan lesz majd mint egy kötélhinta,
mely előre megy de hátraszalad.

Mikor majd kialszik a fény,
utat tör majd a sötétség,
mint az időnek mély völgyén,
a távoli vaksötétség.

S ha majd eljön az utolsó nap,
mikor majd a föld alá raknak,
az értelem majd értelmet ad,
minden kimondott bús hangnak.
 
 
0 komment , kategória:  Ferenczi Józsi  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.02 2018. Március 2018.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 314 db bejegyzés
e év: 2443 db bejegyzés
Összes: 9011 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 394
  • e Hét: 1832
  • e Hónap: 7077
  • e Év: 664061
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.