Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Bajza József: Szerelem.
  2018-03-05 06:53:40, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Bajza József  
Mihály László: Vasárnap délután
  2018-03-05 06:51:12, hétfő
 
  Mihály László:

Vasárnap délután


Én még az elkorhadt tegnapban gyökereztem
és biedermayer ősök petyhüdt folyama
hullámzott lágyan ereimben: ő már
friss volt, ábrándnélküli, tettrekész: a ma.

Én még diákos lázzal színházba osontam
s festett hősnőért, hősért égtem, legkivált
a töprengő bús Hamletért, míg ő, öcsém
vasárnap délután zajos meccsekre járt.

Nekem: a Bánk bán, Shakespeare, Rostand, Ibsen
s egy szál babérlevél, hír - életemnek árán !
Neki: kupa, világbajnok, olimpiász;
Énekes, Titkos, Híres, Pelle, Bárány.

Könyvek fölé görnyedtem nappal-éjjel
a napfénytől is félve: ő nem alhatott,
ha otthon nálunk megverték a Hargitát
s Bécsben kikapott a magyar válogatott.

S mégis . . . ő ment el, aki gólokért hevült,
a mérkőzésben a halál maradt veretlen:
1:0 ezt vívta meg szegény s elvesztette
s én fonnyadt bátyja őt, erős öcsém temettem . . .

Emeletről a rádió harsogva szól:
a meccs finise . . . ,,tempó" . . . kéz és láb dübörög . . .
,,huj, huj hajrá"! gólt kapott az osztrák kapu . . .
negyvenezer száj éljenez . . . és ő örök

hazából szemléli már mindezt szelíden,
csak képét látom itt s a tapsra, mit lehallok,
úgy suttogom oda, ahogy becéztem egykor:
győztünk, öcsike, hallod?

Erdélyi Helikon 1935.
 
 
0 komment , kategória:  Mihály László  
Lesznai Anna: Vendéglátás
  2018-03-05 06:50:24, hétfő
 
  Lesznai Anna:

Vendéglátás


Mint rejtelmes kis szigeten,
pihenünk ketten idebenn. -
Gyermekkoromnak fészke ez,
hol minden ág tavaszt legyez.
Az erősebb itt én vagyok,
mert itt az én múltam ragyog -
úgy látlak most vendégemül
vándort, ki a lócámra ül.
Kérdem: még egyre keresed
a régi szent grál-serleget ?
S te válaszolsz: hát hogyne tenném !
S ha kezem most kezedbe vennéd,
azt mondanád: Jer velem,
áldott kaland az életem.
Felelnék: lásd én úttalan
ülök itt békén, úntalan,
távol varázsban nem hiszek,
kertemben termelek hitet.
Tarka riskánk tejel csodát,
tündérek lakják a szobát
s ha száz esztendőt várok itt,
testem, lelkem megújhodik
s oly szép leszek egy reggelen,
hogy te is itt maradsz velem.

Szlovenszkói magyar írók antológiája 1936-1937.
 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna  
Bajza Sándor: Könnyek
  2018-03-05 06:49:42, hétfő
 
  Bajza Sándor:

Könnyek


Születéskor sírva köszöntötted e gyönyörű világot,
édesanyád magához ölelt, mint napfény a virágot,
könnyeid először csillantak szemeden,
ők azok, akik elkísérnek egész életeden.

Könnyeid szemedbe szökkennek, ha bántanak Téged,
könnyezve csitítod a sajgón fájó lelked,
ha forró láz tested kínzón gyötri,
szüleid is könnyezve ágyad mellett fognak ülni.

Gyermekévek lassan elszaladnak,
könnyeid felnőttkorra is megmaradnak,
jóban-rosszban mindig Véled vannak,
mint jó barátok, soha el nem hagynak.

Boldog voltál, mikor párod választottad,
örömkönnyek a szemedből hullottak,
fiad jöttét Te is örömmel üdvözölted,
egészséges sírását könnyeiddel köszöntötted.

Fáj a szívünk, ha valakit elveszítünk,
az élet végén ismét csak könnyezünk,
sír mellett megállva csendesen fejet hajtunk,
könnyhullatva egy szál gyertyát emlékül gyújtunk.

poet.hu
 
 
0 komment , kategória:  Bajza Sándor  
Balázs Ferenc: Így állok én az életemmel.
  2018-03-05 06:48:38, hétfő
 
  Balázs Ferenc:

Így állok én az életemmel.


Az Isten éltet, gondom nincsen:
Anyám emlője, szülői hajlék,
Meghalt gazdagok pénze,
Élő szegények pénze.

Az Isten vezet; ő tudja merre.
És én is egy kicsit.
Hát így állok én az életemmel.

Erdélyi Helikon 1935.
 
 
0 komment , kategória:  Balázs Ferenc  
Győry Kálmán: Vadludak.
  2018-03-05 06:47:44, hétfő
 
  Győry Kálmán:

Vadludak.


Fejem felett vadludak úsznak ;
bujdosói tengernyi útnak . . .
Kék egen hosszú barna fonál . . .
A nap alkonyaton áll.

Hangjuk olyan elnyújtott s oly bús,
mint küszöbön tengődő koldus.
Fáradtan róják a nagy utat . . .
Szárnyuk tollakat hullat.

Most nagy felhő gátolja őket,
Vágytól megrongyolt szenvedőket ;
majd megszépül tépett alakjuk,
Szálló napfény van rajtuk.

Minden percbe fogy a sor egyre ;
már amott az ég alján megy le -
Szem odáig látni sem tud már ;
Csak egy búcsuzó sugár.

Vadludak ! Éj jön ! Meddig, merre ?
Folytó köd borul a szívemre . . .
Rátok éjjeli tanaya hol vár ?
A nap lehanyatlott már ! !

Így volt megírva. 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Győry Kálmán  
Fekete Lajos: Mint porszem a szélfuvásban
  2018-03-05 06:46:42, hétfő
 
  Fekete Lajos:

Mint porszem a szélfuvásban


Nyújtózkodó napos mezők,
lányoskarcsú falútornyok
kihágások rívó szélben,
zöld fák alatt kicsi házak,
mélycsapású országutak,
vén bácskai országutak
s bolyongó, bús magyarok, kik
csillagtalan éjben járnak,
nélkülem most mit csinálnak?
. . . Itt állok a pesti utcán,
mint porszem a szélfúvásban
s komor házak sötét sátra
betakar. . .
Kövek alól, kő alatti
súlyos, nehéz ájulásból
hallom, hogy vágtat az élet.
Lassan kúszó, forró láva
hömpölyög a kövezeten;
ezercélú ember árad
ezerszinű vitorlával,
feketével, bús-lilával,
víg-pirossal, boldog-kékkel,
míg én barna reménységgel
s bányászatlan terveimmel,
mint a gyémánt
itt alszom a kő alatt . . .
Kő alatti nehéz földben
felcsírázó tegnapokkal
hallgatok és álmodom.
A fáklyátlan tegnapokból
nehéz emlék ver, kisérget
s álmaimban riasztanak
cseles tőrü, déli népek.
Mert feketén emlékezem
tüzes, messzi szláv zenére,
nagyon sújtott magyarokra,
kiknek mezei dalában
fáradt est harang borong.
. . . Egy űzött nép fájdalmával
itt állok a pesti utcán;
tüzes, nyári szél ölelget
s szivszoritó ölelésben
felcsiráznak tegnapok:
nyújtózkodó, napos mezők,
lanyoskarcsú falútornyok,
kútágasok rívó szélben,
zöld fák alatt kicsi házak,
mélycsapású országutak,
vén, bácskai országutak
s bolyongó, bús magyarok, kik
csillagtalan éjben járnak,
nélkülem most mit csinálnak?

Magyar Minerva 2. 1931.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
Lithvay Viktória: Ha meghalok.
  2018-03-05 06:45:35, hétfő
 
  Lithvay Viktória:

Ha meghalok.


Ne jöjjetek, ha meghalok
A temetésemre,
Kik tövissel raktátok ki
Utam kárörvendve ;
Kik felőlem csak a rosszat
Fennen hirdettétek,
Ne tegyetek virágokat
Koporsómra, kérlek !

Az a virág, az a részvét
Nékem oh, be fájna,
A ki gonosz lelketeket
Úgy ösmeri, - látja ;
A ki, midőn hízelegve
Hozzám szólni mertek,
Jól tudorm, hogy a szivembe
Mérges gyilkot vertek !

Jól tudom, hogy nevetéstek
Kigyó kaczagása,
S csókotokban ott rejlik a
Biblia Judása ;
Kezemet, ha szorongatva,
Barátságról szóltok
Jól tudom, bogy boldogságot
És üdvöt romboltok.

Ne' jöjjetek, ha meghalok
A temetésemre,
Hozzatok egy kis irgalmat
Elhunyt emlékemre ;
Szenvedésim, zaklatásim
Ha már véget értek,
Oh hagyjátok árva lelkem
Megnyugodni, kérlek.

Ha majd a sok rágalommal
Sirom megástátok,
S gyötrelmeim, fájdalmaim
Itt hagyom reátok ;
Ha majd megkondul a harang
Lelkem üdvössége,
Ne jöjjetek, ne jöjjetek
A temetésemre !

Esztergom és Vidéke, 1884.
 
 
0 komment , kategória:  Lithvay Viktória  
Ábrányi Emil: Ave Maria
  2018-03-05 06:44:34, hétfő
 
  Ábrányi Emil:

Ave Maria

(Byron Don Joan-jából,)


Ave Maria ! Percze szent imának !
Ave Maria ! Percze szerelemnek !
Ave Maria ! A fiu s anyának
Szűz képe nézz le reánk titkával mennynek !
Ave Maria ! Hódolunk e bájnak,
E szent galamb árnyazata égi szemnek !
Bár festett kép ; érezzük, mégse' bálvány,
Előttünk ily való szépségben állván !

Ave Maria ! Áldom a helyet,
Időt, országot hol szent érzete
Oly édesen ringatta keblemet.
Mig halk varázszsal szállt a földre le,
Harangszó járt a néma táj felett,
S a távol város zsongó éneke ;
A rózsás légben fúvalom se‘ lengett,
S a lomb mégis mintegy imában rengett.

Hangos tücsök czirpelgett a fán ;
- Szünetlen dal egy nyári élete -
Ez vert viszhangot, s jó lovam csupán,
S az estharang, mely halni jött ide ;
Feltűnt előttem, rémes paripán,
Onesti sarja s bősz kisérete :
Sátán kutyái űzvén a szüzet, ki
Egy hű szivet gyászos halálnak tett ki !

Oh, Hesperus ! a jó belőled árad !
Czélt, enyhet adsz fáradtnak, éhezőnek
S anyai szárnyat a pelyhes madárnak !
Dolgos barom lágy fekhelyére dőlhet,
Csönd béke, áldás, mik szerény tanyánkat
Szelíden őrzik, mind mind, üdvözölnek,
Ha ránk derül nyugodt pillantatod ;
Kisdednek anyja hű keblét adod !

Esztergom és Vidéke, 1884.
 
 
0 komment , kategória:  Ábrányi Emil  
Balázsyné Zalai Masa: A lakkcipök.
  2018-03-05 06:42:49, hétfő
 
  Balázsyné Zalai Masa:

A lakkcipök.


Két kis láb, - csak olyan apró
Egy tenyérben fölfogható
Haladt előre
S nyomon követte
Egy pár ragyogó lakkcipő.
De a lábacskák úgy siettek
Olyan szaporán lépkedtek,
Hogy a lakkcipők ugyancsak koptak
Mignem eléje kerülhettek !
Ám ekkor frappáns fordulatképen
A lakcipők más útra térten
Árkon-bokron menekülve
Sarkot vesztve, orrot törve
Gyáván törtettek előre.
Pedig a lábacskák megálltak
És türelmesen bevártak,
Ej hát vajjon mi a csudát?
Egy pár sarkantyús lakkcsizmát.

Békésmegyei közlöny, 1909. ápr. 25.
 
 
0 komment , kategória:  Balázsyné Zalay Masa  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.02 2018. Március 2018.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 311 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1747
  • e Hét: 8124
  • e Hónap: 27369
  • e Év: 1982786
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.