Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Petőfi Sándor: Magyarország
  2018-03-07 07:40:40, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Petőfi Sándor  
Balázs Ferenc: Vérömlés.
  2018-03-07 07:38:10, szerda
 
  Balázs Ferenc:

Vérömlés.


Egymásba visszatérő csatornák,
Behálózzák az egész kis országot.
Hollandia tanulni járjon hozzá,
Nincs talpalatnyi hely, ahova el nem érnek,
Öntözés alatt áll az egész ország.

Babylon porrá lett, hogy árkai leomoltak.

Ma reggel bennem is átszakadt a part.

Piros húsvét, jaj, ömlik a piros vér!
Hiában elfolyik, nem öntöz többé földet.
Kiapadnak a csatornák.
Megáll a nagy szivattyú !

Orvos, valamit tenni kell!
Betömni a rést !
Önts cementet a vérbe !
Babylon porrá lett, hogy árkai leomoltak.
Én élni akarok !

Erdélyi Helikon 1935.
 
 
0 komment , kategória:  Balázs Ferenc  
Bajza József: Halászlegény' dala.
  2018-03-07 07:36:49, szerda
 
  Bajza József:

Halászlegény' dala.


Szél és hab lecsendesűlt.
Int az éjmagány:
Nyílj meg, kis ház ajtaja,
Jer ki, szép leány !

Parthoz kötve csolnakát ,
A' halászlegény
Itt sohajtja jöttedet,
Itt eped szegény.

Szerelem' szép csillaga
Fénylik nyúgoton,
Ő vezérli csolnakunk
A' hullámokon.

Tengertől ölelt sziget'
Szép lakója léssz,
A' hajlék, mely elfogad,
Már számodra kész.

Hószinű gyöngyöt füzök
Kis nyakad körül,
Kellemidre minden szem
Bámul és örűl.

Szerelem lesz nyoszolyád,
Párnád hű karom,
Álomkéjbe ringatód
Nyájas szívdalom.

Nyílj meg, kis ház ajtaja,
Jer ki, szép leány!
Szél és hab lecsendesűlt:
Int az éjmagány.

Aurora - Hazai Almanach 1836.
 
 
0 komment , kategória:  Bajza József  
Rába György: Talány
  2018-03-07 07:34:30, szerda
 
  Rába György:

Talány


Csak szaporázta lépteit
nem ismert pihenőt
Miféle szerzet lehetett
nyomában hír se nőtt

Kedvét tempóját legalább
megtudhatom-e valaha
És kikopogta iramát
a dió puffogása
zápor zizegése
menekülő dobaja
gépfegyver taktusa.

Jelenkor. 1987.
 
 
0 komment , kategória:  Rába György  
Barth Ferenc: Színek legendája
  2018-03-07 07:33:39, szerda
 
  Barth Ferenc:

Színek legendája


Zöld legenda.

Zöld az ígéret és zöld a remény.
Ködös tavaszi hajnalon
Rügyek fénylenek, bimbók villannak,
Héjuk megpattan halványan, zölden
Előtör a lomb az árnyékos, a hűs,
A virágerdő, a termés ígérete.
Mit ér az ígéret és mit ér a lomb,
Ha termés nem mosolyog,
Ha kasza meg nem villan zöldelő réteken
És nem omlanak le a friss füvek,
Hogy hófehérré, tejjé legyenek?
Ha tétlen lesed a bimbót, az ágat,
A virágok zöldjét, úgy jársz:
Éhen maradsz - mint aki spenótját
Unottan mázolja a tányér szélére.

Kék legenda.

A kék szín ébredés.
A kék szín sötét álom.
Messze, távolba csalogat,
De el nem érheted soha.
Végtelen víz, végtelen levegő.
Örökös útja lélek-sóvárgásnak,
Szerető szíveknek, álmot álmodóknak,
Ébren ébredőknek,
Szépben, jóban bízóknak, hivőknek.
Hogy csalóka álom, az mind igaz.
Hiába mersz a tenger kékjéből,
Poharadban a kék már nincs jelen.
Hiába igyekszel a kék ég közelébe,
Menekül előled. Előtted színtelen.
Mégis csak láthatod nagy, végtelen kékjét,
Hogy nincs - bár foghatatlan - még sem mondhatod.
Ezért van az, hogy hív és csalogat messze távolba.
Bízzál, Hogy partját mégis elérheted.

Vörös legenda.

Ha vörös vagy, légy vörös,
Mint a ki nem ontott vér,
Mint a ki nem aludt tűz,
Mint az izzó nap,
Mint az alkony, a piruló hajnal.
A színeket, a meleget, a fényt
Keltse benned az örök humánum.
Gyilokhoz ne nyúlj,
Ne vádolj, ne ítélj!
Mert megalvad a vér,
Mert kialszik a tűz,
Rút hamuba omlik melege.
Mindent kiszárít, megfojt a gyűlölet.
A hajnal nem hoz ébredést
És örök lesz az éjszaka,
Mit múló alkony altat el.
Nehéz vörösnek lenni így.
Vigyázz, én vöröset mondtam.
A véreset kerüld.

Viola legenda.

Lila a köd és lila a hamu.
Lila a késő téli éjszaka.
Lila a napsütötte hó szegélye,
Melyen kerék, vagy szán vágott utat.
Lila az ibolya, lila az orgona,
Késő őszirózsák szerény szelídsége,
Úgy mondják: szomorú szín.
Lehet.
Az ibolya eltűnik a tavasz sodrában.
Az orgonát kegyetlen kezek tördelik.
A hóba vágott nyom színe is csalóka.
Hát akkor mi a viola?
Hidd el, hogy semmi. Semmi, semmi más,
Bánatszimfónia.

Sárga legenda.

I.

Sárga harangokat kongat az őszi szél.
Szirmok hullanak.
Zöldjét vesztett lombon
Halk citera játszik.
Királyi a pompa, amivel bevonja
Erdők fáit, a rét virágait
Az ősz palástja.
Múló, elmúló emberi dicsőség.
Olyan, akár a hiúság aranya:
Melltű, gyűrű, ékszer.
Mit nem adnál érte.
Nem fűt, nem melegít, tested nem takarja,
Éhedet, szomjadat sem oltja.
Csak a boldogságot tudja felfokozni.
De nyomorban, éhségben, űzött szegénységben
Mondd mit érhetsz vele?
Porba hull, megbarnul, téli takarót vár,
Hogy szégyenét borítsa.

II.

Ravasz szín a sárga. Nagyon emberi.
Milyen pusztuló, mégis csupa élet.
Alig lesi, várja a nap arany csókját,
Hogy életre keltsen rétet, árkot, pusztát.
Pocsolyaszéleket gólyahírrel, kankalinnal,
A mezőt, a rónát aranyos kalásszal,
Szerelmesed keblét szép tearózsával
Díszítse, borítsa.
Poharat vidítson, bánatod enyhítse.
Altasson, gyógyítson, álmok világába
Mint a rigó füttye hívjon, csalogasson.

III.

A sárga szín aranya az nemes valuta.
Kenyérre, borra, édes vigalomra,
Elmúló bánatra, arany napsugárra,
Érett gyümölcsökre, selymes mosolygásra
Mindig beváltható.
Őszi szín, sárga szín jóéjszakát kíván.
Mi meg majd álmodunk.
Emberi dolog ez.
Épp ezért éltető, vidító, búsító,
De nagyon mulandó.

Fekete legenda.

Miről is szólhat a fekete legenda?
Piros nincs, zöld sincs már,
Kék, sárga, viola rendre kialudtak.
Sem csillag, sem árnyék.
Semmilyen fény sincsen.
Ez hát a fekete.
Erről mit lehetne, ugyan mit mondhatnék?
Ez volna hát a csend? A dalok alusznak?
Ez hát a nyugalom? - Ahol nincsen mozgás?
Ez volna a béke? - Hol mi sem háborog?
A gyász volna talán? - Hullanak a könnyek?
Nem hallatszik sóhaj,
Nem lélegzik a csend.
Nincsenek emberek,
Nincsenek állatok,
Nincsenek növények,
Nem hallik semmi nesz.
Bizony a fekete sötét birodalom.
Nem lakik ott senki.
Ez egy olyan fátyol
Nem tudjuk mit takar,
Nem tudjuk kit takar.
Nem szín a fekete, nincs róla legenda.
Mindenek hiánya, minden tagadása,
Anyag, lélek, gondolat-nélküli
A végtelen nagy semmi.
 
 
0 komment , kategória:  Barth Ferenc  
Mihály László: Új Kőműves Kelemen
  2018-03-07 07:30:32, szerda
 
  Mihály László:

Új Kőműves Kelemen


Magam építem árván, egyedül:
Mit délben rakok, éjszaka ledül
s nappal, amit épitek éjjelen:
gonosz hatalmak játszanak velem.

Téglát hordok, a maltert keverem,
hogy belefájdul karom, tenyerem,
verejték csorog, kiserked a vér,
de szándékom és munkám mit sem ér.

Pihenés nélkül tart e szörnyű harc,
siker sehol, csak bosszúság, kudarc:
hónapok, évek, évtizedek alatt
nagy munkám centimétert sem haladt.

Buzgóságomon az anyag kifog:
a siker nyitja mi, hol a titok?
Lélek, tehetség, buzgalom, izom
hiába mind - csak keservet iszom.

Lelkem még birja és erős a váll,
de hogyha holnap a vég rámtalál ?
rongy kontár voltam - hirül ez marad
s minden sehonnai belém harap.

Dolgozhatsz dicsőn különc mesterem,
a babér mienk, tied a verem -
mindenki ezt huhogja sorba: Kár !
No hires, hol, mit elkezdtél, a vár ? !

A küzdelemnek vajjon lesz-e vége,
a kínom és gyötrelmem, jaj, elég-e ?
s ami a lelkemet veri, kínozza:
Nehéz munkámnak lesz e vége-hossza ?

Mert csak építem árván, egyedül,
mit délben rakok, az éjszaka ledül
s nappal, amit épitek éjjelen:
gonosz hatalmak játszanak velem.

Váram nem látom se élve, se holtan,
égből vett talentumot pazaroltam
s ha úgy fekszem a győztes hite nélkül,
fekete sorsom, vajjon, majd megbékül ? !

Erdélyi Helikon 1935.
 
 
0 komment , kategória:  Mihály László  
Jászay-Horváth Elemér: Naplemente.
  2018-03-07 07:20:42, szerda
 
  Jászay-Horváth Elemér:

Naplemente.


Harmatkönny megeste
Árnyas kert ölén
Békítő napeste
Bíborul fölém.

Napszem megtörötten
Küldi sugarát ;
Minden él köröttem
S minden jóbarát.

Tűzarany ég alja
Árnyat hinteget,
Bágyadó fák gallya
Búcsút integet.

Bódorogva repked
Bús éji madár;
Violaszín leplet
ölt a szemhatár.

Holt nap pora, hamva
Ködlik tétova,
Lombok közt suhanva
Jő az Éj lova.

Dobbanása tompa
Morajára fönt
Bágyad a színpompa
S elfakul a föld.

Semmivé sötétül
Halvány régi ég,
Messzeségbe szédül
Az egész vidék.

Elmerül a rétség
Bokros sűiüje,
Árad a sötétség
Hullámgyűrűje.

Átölel szelíden,
Ringat jámborul
S földerül a szívem,
Mikor rám borul.

Ösmerős barátok
Nékem mindezek:
Kevesebbet látok,
Sokat érezek.

Érzem elmúlásnak
Halk lehelletét,
Minden változásnak
Külön életét.

Érzem feldobogni
Lenn a sírokat;
Lidérczet lobogni:
Engem hívogat.

Érzem szörnyű régnek
Mind, mi nincs jelen,
Bölcs voltát a végnek
Érzem végtelen.

Lankad lassú tűzben
Hamvadón a test:
Míg a napfényt űztem,
Utólért az est.

Jó lesz már pihenni,
Bégi szenvedő:
Itt az éj, a semmi,
Itt a szemfedő.

Szív is alig dobban.
Szem is szendereg,
Mécsesem kilobban :
- Jó éjt, emberek !

Vak éjbe merül le
Elborult lakom.
Halálfejű pille
Sír az ablakon . . .

Vasárnapi Ujság 1917. november 18.

 
 
0 komment , kategória:  Jászay-Horváth Elemér  
Király Kálmán: Hópelyhek.
  2018-03-07 07:18:45, szerda
 
  Király Kálmán:

Hópelyhek.

- Longfellov -


A magas égről, hol a vihartépte,
Sötétlő fellegek; hazája van, -
Miként egy fájó és elfojtott bánat,
Hópelyhek hullnak némán, zajtalan.
S fehér szint öltnek völgyek és hegyek,
És havas lesz a puszta rengeteg.

Miként a szív, ha lelkesíti eszme,
Szép álmokat sző s jobb jövőt remél, -
S ha fáj a lelkünk, szemünkből a bágyadt,
Szomorú mosoly, mindent elbeszél:
Az égen is a felhők tömege
Örömmel és bánattal van tele .

E fájdalom a légköltészete,
Mely kebelét oly soká szakgatá,
S amelyet most a zordon tél hópelyhek
Alakjában a földre küld alá.
S ragyognak tőle itt a vén hegyek,
És tündököl a puszta rengeteg !

Veszprémi Független Hirlap, 1886. február 6.
 
 
0 komment , kategória:  Király Kálmán  
Vályi Nagy Géza: Debrecen.
  2018-03-07 07:17:23, szerda
 
  Vályi Nagy Géza:

Debrecen.


A róna szívén: nagy házrengeteg, -
Ölel Nagyerdőd s magyar Szaharád,
Ahol nyargaló ménes rohan át,
S tündéri, csábos délibáb lebeg.

Nagytemplomodnak tornya kék egeknek
Tör büszkén s izzik gombja aranya, -
Itt zengett Kossuth lángoló szava,
S a császár bíbor trónja belerengett.

A régi, ódon, nagy Kollégiomnak
Lépcsőin ősök árnyai susognak,
Tudós Hatvani uram itt bolyongott, -
S az árnyas fák közt láthattok egy szobrot, -
A cívisekre figyel és vigyáz:
Csokonai, a garabonciás.

Magyar lélek. 1942. február.
 
 
0 komment , kategória:  Vályi Nagy Géza  
Hullám József: Téli estén.
  2018-03-07 07:16:40, szerda
 
  Hullám József:

Téli estén.


Téli estén, hogyha a szél
Elfáradva megpihent,
Felújítom a rég-rnultat
S elfelejtem a jelent . . .

Szemeimre szender száll le,
Boldogságról álmodom -
S oly jól esik, hogy nem gyötör
Többé semmi fájdalom.

Mért nem vagyok én ily boldog
Mindig, édes Istenem?
Egész éltem mért nem álom
S mért nem múlt már a jelen ? . . .

Veszprémi Független Hirlap, 1886. január 23.
 
 
0 komment , kategória:  Hullám József  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.02 2018. Március 2018.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 311 db bejegyzés
e év: 2467 db bejegyzés
Összes: 32363 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1005
  • e Hét: 17495
  • e Hónap: 79973
  • e Év: 1598733
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.