Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Juhász Gyula
  2018-03-09 09:26:30, péntek
 
  Juhász Gyula

Dalok vége

Dalolni, dalolni!
Lobogó vágy éget;
Dalok büszke szárnyán
Mámorosan szállni
Át a mindenséget.

Dalolni, dalolni!
Hatalmas vágy ragad,
Álmok országában
Révedezve járni
Tündéri tájakat!

Dalolni, dalolni!
S szíved későn érzi,
Hogy a lobogásban,
Az álomlátásban,
Elfelejtett - élni!
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Gyula  
Garai Katalin
  2018-03-09 09:22:15, péntek
 
  Garai Katalin

Álom és valóság

Tavaszi dal zeng
a rózsaszínű hajnalban,
de lehetek én boldog?
Mennyi szép virág van
fent a tündérkertben,
integetnek felém,
múljon el a bánat
és jöjjön a remény...
De mint a tűnő perc
úgy múlik az álom,
és éget belülről a könny,
fájón, nagyon fájón.
Mert fáj a valóság,
nincs rózsaszín hajnal,
szürke az ébredés,
semmi sem vigasztal...
Messze kerget a vágy,
ahol a remény él,
oda szeretnék menni,
ahol nincs semmi kétség.
Csöndes órák estjén
csak oda szállnék,
ahol veled találkoznék...
De addig csak hull,
hull érted a könnyem,
azt mondod: feledjek,
nem megy olyan könnyen.
Dúl lelkemben a vihar,
az egekig is felér,
s a szív, a bolond szívem,
meg egyre csak remél...

Álom és valóság
küzd ebben a harcban,
imádott hangodat
hallom minden dalban,
fáradt arcodat keresem az égen,
Te vagy nekem Kicsikém
az életem - reményem...
 
 
0 komment , kategória:  Garai Katalin  
Peter Taylor
  2018-03-09 09:20:55, péntek
 
  Peter Taylor

Valami elveszett

Valami elveszett, de nem tudom, mi az
Leégett kanóc és szétfolyó viasz
A hófúvásban a láng megremeg,
Valami eltűnt, valami elveszett.

Valami nem süt át a félsorok között,
A hang ismét csak falba ütközött.
Léket keres a vastag jég alatt
És enyhülést egy fázó gondolat.

Tegnap kidobtam az összes kacatot,
Mint a tudós, ki avatott
Szemekkel a jövőt lesi meg:
,,Ez kacat, amazzal még sokra viszed.''

Megvan ma mind a tegnapi rendben,
Csak azt a valamit hova tettem?...
A kinti ködben és a benti füsttel
Nem tudom, mi tűnt el.

Kerestem a szabad ég alatt.
Szabad élni, s megfagyni is szabad.
Kutattam a bölcs könyvek között,
Nagy szavak és nagy szóközök.

Mindent láttam, de nem találtam,
Pedig rend volt a szobámban.
De meddig tart még, és hová vezet,
Hová tűnt az, ami elveszett?

Már tudom, hogy hiába kérdem,
S a kacatok közt csak lassan értem,
Amit a semmi hiánya jelent:
Valami elhagyott idebent.
 
 
0 komment , kategória:  Peter Taylor  
Zelk Zoltán
  2018-03-09 09:16:56, péntek
 
  Zelk Zoltán

Hány ezer év.

Hány ezer év?
Föltámadt perc
Hogy mondjam el?
Május kanóca
Rianás
Ma reggel
Mert irgalomból adtad
Néma film
Mínusz 19°
Utazás
Tenger alatt
Két hold alatt
Mese helyett
Ha ott
Ahol, ahol, ahol
Vasárnap éjjel
Eső után
Sas és akác
Kinek mi jut
Tersánszky Józsi Jenő
Hemingway
Tanulmány helyett kézfogás
Sóhaj a nyári utcán
Párbeszéd egy rímre
Alkalmi vers
Halottaim
Megírhatatlan
Visszhang
Nem emlékszem
Mert így igaz
Készülődés
Fölkél a perc
Szólít a lámpafény
És és
 
 
0 komment , kategória:  Zelk Zoltán  
Szabó Éva
  2018-03-09 09:14:26, péntek
 
  Szsabó Éva

Hét csoda

Tudod mi volt a hét csoda?
Egy újszülött mosolya,
Egy falevélen az ér,
Mely a gyökerekig ér,
Egy szó, mely idejében jött,
Egy darab ég a csönd fölött,
Egy kéz, mely utánad nyúlt,
Mikor csillagod földre hullt.
Télen egy jó meleg szoba -
S ha szépen érkezel... oda.
 
 
0 komment , kategória:  Szabó /Nikolin/ Éva  
Ady Endre
  2018-03-09 09:10:04, péntek
 
  Ady Endre

Divina Comoedia

Uram! Színházad rég felépítéd,
Immár látott az sok, sok ezred évet,
De darabod nem újult semmiképp,
A neve egy, a célja egy: az élet.
Rossz a darab, bocsáss meg, óh, uram!
A díszlet régi, színtelen, kopott,
A morál: jaj a jóknak, nagyoknak,
A hitványak csupán a boldogok.

Uram! Mi játsszuk híven szerepünket,
Sírunk, nyomorgunk, mert így rendeléd el,
Tűrjük, hogy kifütyülnek bennünket,
Pedig mi játszánk lelkesedve, hévvel,
De már a játék elég volt... elég...
A szívnek egyszer meg kell nyílnia:
Darabod hitvány, nem hozzád méltó,
Lelket mészárló, rossz comoedia!...
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Salati ferenc
  2018-03-09 09:06:46, péntek
 
  Salati Ferenc

Körforgás...

Mint a meleg a hidegnek,
Mint a fény a sötétnek,
Mint a víz a sejtnek,
Mint a lélek az életnek,
Úgy változik a rossz a jóra,
Új életre virradóra,
Úgy születik a valóság,
Miközben elégnek a karmák,
Így lesz szellemből a lélek,
Mely a tudatunkba téved,
Lélekből lesznek a testek,
A tudatos, okos kis emberek,
S az élet után az elmúlás,
S kezdődik újra a körforgás...
 
 
0 komment , kategória:  Salati Ferenc  
Sun Belle
  2018-03-09 09:04:58, péntek
 
  ,,Sun Belle

Mindenért küzdeni kell
Ahányszor felkel a nap
Addig, míg leszáll az éj
Célok nélkül a lélek meghal
S csak a test, mi tovább él.

Harcolni, menni kell
Akár tűzön és vízen át
Amíg van idő, amíg lehet
S a küzdelemben mindig
Embernek maradni, ebben
A világban; a legnehezebb.
 
 
0 komment , kategória:  Sun Belle  
Horváth Piroska
  2018-03-09 09:03:39, péntek
 
  Horváth Piroska

Könnyező bohóc

A könnyező bohóc lét-cirkusz színpadán,
széles mosolyt rajzolt hófehér arcára -
a tisztelt publikum jót nevet a baján,
csak csetlik-botlik, már nem esik talpára,

piros krumpliorrán csillogott egy könnycsepp,
tündöklő, bohókás, mély emberi-zálog,
ezernyi ragyogó gömb, önzetlen gyöngycsepp,
festett mosolyán túl - beárnyékolt álmok...

...mókás mosolyával mindig megnevettet,
legyen a bánatod gigászi, falatnyi,
minden mélabúdat azonnal feledtet,
nem hagyja szívedet rojtosra hasadni,

rivalda fénye ég pipacs-vörös haján,
bohókásan táncol pepita-göncében,
belül sírja könnyét - nem érzed azt szaván,
hogy milyen mélyen van élete gödrében.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
Keszthelyi Zoltán
  2018-03-09 08:38:29, péntek
 
  Keszthelyi Zoltán

Dajkadal-magamnak

Taposs a földre délután nyugalma,
hajolj le hozzám, júniusi ég:
hadd lássam ujjad, kékhajú leányom,
amint serényen rakod elibéd
a színeket, a színek gombolyagját,
miből a fűre csendet hímezel,
kerekre tágult szemmel nézegess rám
és felejtsd el, hogy fáradtan hever

barátod itt a nyárban, bokrok alján.
Ti fürge hangyák, játsszatok velem,
ó, árnyak nyüzsgő népe, fújd szememre
szelíd mosolyban nyugvó szenderem.
Ki álmot érlel messzi fenyvesek közt
és álmot árul szegények szívén,
te őrködj majd a virágok bibéjén,
vakító Isten: délutáni fény.

Tündér zenével ékesítve hajlongsz
haragba dermedt, céltalan öröm,
szerelmi-gond vagy bárminek neveztess,
csókold a fákat tűzzel, perzselőn,
legyél termékeny ágya fájdalomnak,
temérdek élőt hizlaló talaj:
elalszom rajtad enyhe jajszavakkal
s elhalkulok, mint könnyű dajkadal.
 
 
0 komment , kategória:  Keszthelyi Zoltán  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.02 2018. Március 2018.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 314 db bejegyzés
e év: 2440 db bejegyzés
Összes: 9008 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1075
  • e Hét: 2333
  • e Hónap: 27628
  • e Év: 569400
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.