Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/27 oldal   Bejegyzések száma: 260 
Léria Dipán
  2018-04-30 09:48:51, hétfő
 
  Léria Dipán

Az érzelem háza

Ha kezem a kezedbe beletettem...
nem veszem onnan könnyen vissza,
Hiszen nincs érzés ami ennyire volna tiszta.
Csak érzésecskékkel... mit érhet az élet?
Semmi nincs ami nyújthatna ugyanennyi szépet.
Ragyoghat sok fény házak ablakában,
mégis hideg van az érzelem szobájában.
Ha el is mennél néha az érzelem pici háza mellett,
csak büszkeséged visz tovább...
de érzed... vissza kell majd menned.
Van a pici házban valami csoda,
amit csak az lát meg, aki belépett már oda.
Aki belépett... nem akar többé eljönni onnan,
Ott akar élni... boldogan.
 
 
0 komment , kategória:  Léria Dipán  
Bényei József
  2018-04-30 08:14:07, hétfő
 
  Bényei József

Sugárverésben

Érzem a ráncaimon
és szememen,
most már örökre elkerül
a szerelem.

Esők verik a vén füveket,
szikrák, megannyi láng,
gyöngy-rengeteg,
fény-zuhogás,
csodára hullik a csoda,
de a füvek csak fekszenek
s nem tudnak talpraállni
soha.

Ujjaim kő-nehezek,
akárha ráhajlanának
elsüllyedt évezredek.
Öregszem bizony.
Szemem alá
fekete kőmadarak
kaparnak ágyat,
hajamat messzehordják,
rajta pihe a bánat.

Még élő rokonaim
komolykák,
dideregve öregedők,
akár az ezüstfenyők.
Jó volna
nyújtózni fényben,
kései békességben,
csöndbe takarva mélyen
várni,
míg fejem fölött
összeroppannak az ég palotái.

Ez volna jó,
tudom.
Úgy élni öregen is,
mint aki örökre hisz
valami fényben,
emberben, szerelemben,
sugárverésben
kitárni két karomat
s várni
míg magához ölel a Nap.
 
 
0 komment , kategória:  Bényei József  
József Attila
  2018-04-30 08:09:46, hétfő
 
  József Attila

Most fehér a tűz

Vigasztaljátok a szenvedő alkonyokat, közéjük való kedvesem is
Szomorú lángjaival zokogva kergetőzik

Előttem szalad, megcsókoltam s az idő nagy némasággal elsüllyed körülöttünk
De üres kezemmel hiába kapkodok utána
A fájdalom vakító felületén
Temetőkben világít a villany
Könnyeink fekete kristályokat mosnak
Nincsen szavunk, amit kimondhatnánk
Elhamvadt maradék álmunk
Csak a gyilkosok sötét reményei világítanak még
A butaság expresszvonaton robog előttünk
Minden madarunk szárnyaszegett
Olyan ártatlan, mint a kavicsok fehér homlokai
Én mindig Riának hívtam
Gyékényünk sincs és mégis kihúzzák alólunk
Ünnepeink ájultan hevernek

Énekelj tiszta szomorúság
Lefekszem itt, a hold a fejemalja
Énekelj tiszta szomorúság
Lefekszem itt, a hold a fejemalja.
 
 
0 komment , kategória:  József Attila  
Kölcsey Ferenc
  2018-04-30 08:04:32, hétfő
 
  Kölcsey Ferenc

Könnye csillog

Könnye csillog, arca nedves,
És borongva feltekint.
Isten hozzád, zeng a kedves,
S hő kebelre dől megint.
Átkarolja még a hívet
A végső bús éjjelen,
Ajkon ajk ég, szív ver szívet,
És a búcsu végtelen.
 
 
0 komment , kategória:  Kölcsey Ferenc  
Tóth Árpád
  2018-04-30 08:03:09, hétfő
 
  Tóth Árpád

Meddő órán

Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.
 
 
0 komment , kategória:  Tóth Árpád  
Bede Anna
  2018-04-30 08:02:02, hétfő
 
  Bede Anna

Ködös utak

Mi ez a hulló fény, jajba fúló
nagy csobogás?
Honnan e tűztó, e szomorú, szép,
vad lobogás?
Szememre szórta egy ég-nagy ország
csillagporát;
mégis veretten térek ma hozzád.
Ne küldj tovább.

Mint tébolyult rab ha komor őrre
kezet emel,
s vérben, hörögve rohan előre,
úgy mentem el;
mint vad hajszában, halálraváltan
ki elterül...
Virágok zúgtak golyó-szaggatta
fejem körül.

S nyeltem, haraptam a zuhogó fényt
mámorosan,
újjászülettem, nyílt, szabad lettem
százszorosan,
foggal-körömmel, mohó örömmel
dolgoztam én...
De ha bús voltam, neved zokogtam
az út kövén...

Idáig húztak a ködös útak.
Itt vagy-e még?
Kezdett sok álmom, tört ifjuságom
őrzöd-e még?
Sorsába-botlott, vers-verte vándor
zörget ma rád,
ki veled vágyik járni halálig...
Ne küldj tovább.




 
 
0 komment , kategória:  Bede Anna  
Benyó Judit
  2018-04-30 07:59:56, hétfő
 
  Benyó Judit

Hideg csillagok alatt

A hold bevilágít ablakomon
és függönyöm mintáit visszaveri.
Nagy éj,
februári világosság!
Az éjszaka jó,
befogad engem vacogva,
rám borítja végtelen kabátját
ez a sokcsaládú univerzum.
A hold fénye az ágyamon
beosont ma éjjel,
hogy játsszon velem -
emelem fejem az őscsillagzatok felé.
Hallgatok,
a mindenséget hallgatom,
kristály-tisztaságát figyelem
és elszenderít ez a hatalmas éj.
 
 
0 komment , kategória:  Benyó Judit  
Benke László
  2018-04-30 07:56:09, hétfő
 
  Benke László

Papírra dólt veruzám


Papírra dőlt
ceruzám
még ne havazd be
csönd,
egy mozdulat
kellene még
a cél előtt,
el ne ess
velem Uram
Istenem, segíts
föl
ha elesnék megint,
adj erőt,
meglódíthatnád
egy kicsit
jobban
a szívemet is,
doboljon,
verje a szeretet
örömét
utamon
teérted,
az igazságért,
z életért,
vihessem még,
mit vinnem kell,
bizalommal, könnyedén.


...

 
 
0 komment , kategória:  Benke Lász  
Ady Endre
  2018-04-30 07:53:28, hétfő
 
  Ady Endre

A múltak álmán

A multak álmán, balgaságán
Nevetni hogy tudsz, édesem?...
Feledheted a régi álmot,
De ne gúnyold ki sohasem.
Azt az édes, szerelmes álmot,
Melyből az élet felriaszt,
Ne hidd, hogy a szemedre hányják,
Hiszen csak álmodtuk mi azt!...

Lásd, gyötrelmes, nehéz az élet,
Ha hitünk mind a sárba hullt.
A keresztet miért viseljük,
Ha elfeledve már a mult?!...
Ha elfogytak emlékeink is,
Az életnek nincs terhe sem,
A multak álmát, balgaságát
Mért gúnyolod ki, édesem?...
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Babits Mihály
  2018-04-30 07:51:45, hétfő
 
  Babits Mihály

Sunt lacrimae rerum

Van a tárgyaknak könnyük. Érzem olykor,
hogy sírnak a szobámban nesztelen;
sötétedő, sejtelmes alkonyokkor
bús lelküket kitárják meztelen.

Tán azt hiszik, nem látja most szem őket:
ki járna a sötétben eleven?
De én, szobáknak baglya, nézem őket,
örülve, hogy van, aki sír velem.

Nézem, hogy elhagyja magát az asztal,
silány terhét emelni únja már.
Az ágy, mint akit senki sem vigasztal,
gyötrelmes éjet önmegadva vár.

(Keresztény rabnő várhat így az éjre,
bírván basája undok, únt kegyét.)
A vén karszék némán huzódva félre
bús daccal tölti bársonyos begyét.

Szégyenlett kínjuk fájlalják a képek,
szegekre fölfeszített vértanuk,
s mint este egyedül maradt cselédek,
sírnak a tárgyak, bárha nincs szavuk.

Sírnak, mint néma lelkek, mint vak árvák,
süket szemek, sötétbe zárt rabok,
halottlan-holtak és örökre lárvák,
léttelen lények, tompa darabok.
 
 
0 komment , kategória:  Babits Mihály  
     1/27 oldal   Bejegyzések száma: 260 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 260 db bejegyzés
e év: 1422 db bejegyzés
Összes: 7990 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 832
  • e Hét: 832
  • e Hónap: 68805
  • e Év: 368559
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.