Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/31 oldal   Bejegyzések száma: 300 
Urr Ida: Két margarét
  2018-04-30 08:41:10, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Urr Ida  
Erdőházy Hugó: Áldassék az ember
  2018-04-30 08:36:53, hétfő
 
  Erdőházy Hugó:

Áldassék az ember


Áldassék az ember, mikor hajnaltájban
hajadonfőtt áll a széles határban,
hajnali madár átvillan az égen,
virágok örülnek ünneplőben, kéken.
Marokjára fogja a rengeteg földet,
az ő markában már világok nyögtek,
széles homlokára ráhullik a kedve,
a gyerek topog felé, tente, tente, tente,
öles karjába csak áramlik az élet,
akácok csókjában az asszony lépked.
Barmok ébredeznek, virág szíve tárul,
átdicsér a testvér a szomszéd határbúl,
mintha zúgó orgonaszó lenne,
az örök élet úgy árad belőle,
határok árkában egymásba érnek:
így lesz karja ölelés minden testvérnek,
mikor hajnaltájban állnak hajadonfőtt:
s erejük, izmuk a világ fölé nőtt . . .

Magyar Minerva 3. 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Erdőházy Hugó  
Győry Dezső: Ölelés után
  2018-04-30 08:30:51, hétfő
 
  Győry Dezső:

Ölelés után


És ketté válunk csak megint,

mire a szemünket kinyitjuk,
s meggyötört szánkat eleresztjük,
megint csak két ember leszünk:
különségünk tépő magányát
csak addig nem veri szívünk,
míg boldog állatok vagyunk.

De te, de te ?
Angyal vagy-e, vagy állat, édes?
Imádott nagy kétféleséged
úgy csap le ébredő agyamra,
mint tigristalp az embermellbe be:
angyal vagy-e, vagy állat - mit szeret
benned más férfi, s mit szeretek én?

így kérdezem, hideg ráz, s száz idegszál
zsong a kéjtől és kétségtől bomolva,
s te nem figyelsz, nem érzed, nem felelsz,
- ha csak nem felelet, hogy
a lábam átkarolva csókolod
csontos térdemet hízelgőn, buján,
mint hálás macska . . .

A kéjt köszönöd ?

1927 .

Rejtett ösvény - Csehszlovákiai magyar költők, 1918 - 1945
 
 
0 komment , kategória:  Győry (Wallentinyi) Dezső  
Nyárády Károly: Elrabolt Illúziók
  2018-04-30 08:28:49, hétfő
 
  Nyárády Károly:

Elrabolt Illúziók


Mond, miért van úgy az
Ha szó, mi száll, mint gaz
Megbánt, fáj, s ha igaz
Nincs rá gyógyír és vigasz

Kimondott szavak! Vágnak.
Mögöttük elfojtott vágyak
Kétségbeesett jajszó kiáltva
Száll, és magára hagyatva
elszállt, és dicstelen remény
beteljesült sors, kialvó fény.

Mondataim, melyek mögött
vannak Szavaim, melyek fölött
én vagyok, de semmit sem láthatsz
Elrejtem szemed elől, mert ártasz.

Megtanultam végre a nagy leckét
mitől roppant gerinccel hajlok kétrét
Én most tudom, bár mindig is tudtam
Elmondom tudd te is, mire jutottam:

Ne váltsd meg a világot, hiába teszed
Rámegy vagyonod, kedved és életed
és marad az űr, az érthetetlenség
bámulók serege, s lelkedben kétség.

És tagadd le neved, takard el arcod
Láthatatlanul vívj örökös harcot!
Álarcod soha ne vedd le magadról
Soha ne olvass többet a szavakból!
Ne mutasd, ha tudod, ha érted!
Ne tudják, te tudod, ha nem is kérded!
 
 
0 komment , kategória:  Nyárády Károly  
Sávoly Vazul: A sír szélén.
  2018-04-30 08:26:01, hétfő
 
  Sávoly Vazul:

A sír szélén.


Hatlövetűt dug zsebébe
Ámornak üldözött fia.
Ó - úgymond - a csalfa lánynak
Most már majd lesz mért sírnia.

Kétségbeesett arczával
Le a "Szépasszony-völgybe" megy,
S már bősz csövével homlokán,
Kezében a mordály remeg.

De im a "Disznófő" felől
Varázshangok érkezének,
S lehanyatlását varázslák
Az ifjú gyilkos kezének.

Eger - hetilap, 1890. júl. 22.
 
 
0 komment , kategória:  Sávoly Vazul  
Lakner Zoltán: Hogy nézhetett rád a szemem
  2018-04-30 08:25:47, hétfő
 
  Lakner Zoltán:

Hogy nézhetett rád a szemem


Hogy nézhetett rád a szemem,
Milyen ibolyántúli sugarat láttál meg benne,
Egy pillanatra, amit más senki sem láthat?
Hogy mosolyoghatott a szám,
Milyen vonás bújt elő arcom bőrére,
Nem is sejtett mélységekből,
Hogy szólt akkor a hangom,
Mit érhettem neked, hogy azt mondtad:
Boldog vagyok. Nem álmodom?
Csavargón jártam akkor a földi dolgokat
S rád bukkantam életem tisztásán,
Amely mindig kevesebb.
Te az akkor futó vadnak
Azt adtad, mit királyok sem adhatnak:
Ajkad, szád,
Tested tiszta mézét
És én neked még többet, hogy elmondhattad
Ezeket a megvehetetlen szavakat:
Boldog vagyok. Nem álmodom?
Hát ez is lehettem én valakinek
Egyszer, a Boldogság maga?
Aki annyi minden volt az évek iramodásában:
Ordító száj, a vásárok kikiáltói között,
Kocsmák borral leöntött asztala mellett,
A borral komázva és az éjtszakával.
Voltam rúgó láb, mely kutyát talál el oldalban,
Dühöngő tiltakozás a világrend ellen,
Elzárkózó szív a kérő nyomor elől,
Visszahúzódó csiga szarv
A szeretet ostromára.
És voltam a Piáve zöld vizénél,
A lövészárkok csetepatéjában,
A halál árnyékfutásaiban, sisakosán:
A Borzalom arca, a Rémület alakja maga: az ellenség szemében.
A lövésre kiadott parancs,
Melynek hallattára
A túloldalon sok fej bújt el a fedezék mögött.
És csodálatos, sehogysem értem,
Egyszer csak jössz évek múltán
S hívőn hiszed, hogy csak jó vagyok,
A jóság maga
És oda súgod nekem egy ligeti pádon:
Boldog vagyok, nagyon

Magyar Minerva 3. 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Lakner Zoltán  
Virsik Mária: Fehér hályog.
  2018-04-30 08:25:10, hétfő
 
  Virsik Mária:

Fehér hályog.


Nem tudom a nevét. Nem baj. Elég az,
mit ott olvasok az üde arcon:
- A földkerekség legboldogabb lénye
vagyok ma én, menyasszony!. . . Menyasszony!. . .
Kifehérlik a fekete csoportból,
mely a templomból lassan kivonul;
autók suhannak, emberek bámulnak
kíváncsian vagy irigy-fanyarul.

- Van-e annyi szirom pompás csokrodban,
ahányszor e napot megálmodtad?
- Lányábrándjaid száz szivárványszíne
egyetlen, nagy fehérséggé olvadt;
menyasszonyi fátyol. . . lelki szemedre
úgy ránőtt, mint bűvös fehér hályog,
melytől nem láthattál mást a jövőből,
csak távol derengő boldogságot.


Aztán jött Ö . . . Titkon csent csókokban
szikrázott a két szív közti áram,
- s mától fogva Idő, Érzés, Gondolat
összeforr időtlen boldogságban.
Gyöngéd kis lényed úgy fog ringatódzni
az önfeledt mámor-hullámokon,
mint gyengén gyűrűző, kéken aranyló
víztükörre hullott virágszirom.

- - Ám egy reggel arra ébredsz: hétfő van . . .
mit fogsz ma főzni?. . . mit is kell venni?. . .
- Délben hazajön, megkérded, mi újság
s ő unottan azt mormogja: semmi. . .
- Levert vagy, mert feleselt a szobalány,
de ő nem látja ernyedt arcodat,
újság mögé bújik. . . s míg ketyeg a csend,
téged új, néma sírás fojtogat.

És e sírásban megérik a tudat,
hogy az, mi benned először lángol,
csak neked egyetlen üdvöd, - őneki
rég ismert nektár - új, friss virágról.
- Aztán megszokod. Mint sok mást. Azt is, hogy
a csók lassan ásítássá lohad;
zamatok, aromák mind elillannak
s marad a száraz, fullasztó falat.

Nincsen iram, ritmus, csak csigatempó,
vársz . . . vársz egy kis eseménykét lesve,
de nincs, csak főzés. . . takarítás . . . gondok . . .
s nem jön más, csak reggel. . . dél. . . meg este.
Minden olyan más, mint álmaidban volt...
- Fürkésző anyós lett anyukából,
a rokonokat se igen keresed,
irtózol a sógornő-fulánktól.

Együttlétekkor fülledt, bús unalom
tesped köztetek egyre gyakrabban,
és az idegek feszült remegése
néha érdes szavakban kipattan,
- - Olykor elmentek moziba, szinházba,
díszmosolyt öltve és karonfogva,
hadd nézzenek az emberek irigyen
békés, derűs, szép boldogságtokra.

Nem haragszol rám . . . így járunk mindnyájan,
te is, én is. . . vakít a szerelem,
s a más hályogán mindig általlátunk,
de a magunkén, - sajnos, - sohasem.

Magyar Minerva 3. 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Virsik Mária  
Neubauer Margit: Mese.
  2018-04-30 08:24:16, hétfő
 
  Neubauer Margit:

Mese.


Jöttem szinpompás napnyugatról,
Ezernyi álom szállt velem
Jöttem hinbáló rózsabárkán
Kék tengeren.

Jöttem szinpompás napnyugatról,
Sáppadt keletre jöttem én
Hol kialszik az álomlámpa,
Meghal a fény.

Keleten ködbe hull az este,
Fáradtan gugol a világ
Napnyugatra hiv minden illat,
Minden virág.

Csalogat vissza nyugat fénye,
Hiába hiv, csal; nem megyek.

(Egy kis keleti selyemherceg
Engem szeret . . .)

Nagybánya1918. okt. 24.

 
 
0 komment , kategória:  Neubauer Margit  
Köveskuti Jenő: Drégely romjain.
  2018-04-30 08:23:15, hétfő
 
  Köveskuti Jenő:

Drégely romjain.


Ó, Drégely, bérced fényözön be vonja
Sötét időknek vészes hajnala !
Zarándokul jövék e bús oromra,
Hősöd hol érted küzde s meghala.
S im itt bolyongok, romjaid még állnak,
Bejárom puszta düledékeid',
Érzem : legfájóbb nagy tragédiánknak
Egy felvonása vívatott meg itt.

A szellő (tán a történetnek lelke)
Mikéntha lágyan sugná, mondaná :
Borulj le minden kőre és göröngyre,
Nagy Szondy vére-csöppje hulla rá.
Mély gyász ül szerte-szét amerre nézek,
Az erdő bús, csak a meny-ég ragyog.
Az értetek busúl hősök, vitézek;
Ez ujjong; nyert sok fényes csillagot.

Ó, szörnyű nap, szemléllek képzeletben
Keresztül rezgő, fényes könnyeken,
És látom : ott a völgyben, majd közelben
Ali táborkara, hogy megjelen.
Hallom az ágyuk első dörrenését,
Rémesen hangzik az a völgybe szét,
Komor szirtek döbbenve hallák, nézék,
Az erdő elfojtá lélegzetét.

S miként vihar, a büszke janicsárhad
A sziklafészekre most rácsapott.
A bástyát zúzza, úgy viván a várat,
De kik ott fenn küzdének, mind sasok.
Keblökbe szállva Szondy hősi lelke,
Míg a honért küzdének, az alatt.
Ó, szív, amely magát száz részre szelte,
De maga is még óriás maradt ! . . .

Ott áll a vár fokán zordon-vitézül,
Tombol ott lenn a győztes, büszke had
És lenget zászlót kegyelem jeléül.
Követ jön : add meg Szondy, jó magad,
Hisz' e rom itt, hős véretekkel festve,
Ellent nem áll Alinak odalenn,
Add meg magad jó Szőndy, kegyelemre !
Felelt nagy Szondy büszkén : sohasem.

S mely eldalolja azt a hősi tettet,
Mi most következék, hol van a lant ?. . .
Zokogva csöndbe' , könnyeket hadd ejtek,
Egy percre megszakítván ezt a dalt . . . .
Itt hulltak ők el, hű tanuk e bércek.
Haláluknál nincs bűvösb költemény
Költők valátok-e avagy vitézek ?
Költők-, vagy hősökért zokogjak én ?

. . . Megyek e bércről honfibánatommal.
Utamba' rózsa nyil, tán Szondy hős szive?
Emitt virágok . . . könnyek tán ? s az alkalommal
Siró apródi hullaták ide?
Szent itt ez ösvény minden kis göröngye,
Hadd csókolom a hősök szent porát !
Szivembe zárom őket én örökre
S ajkam úgy zengi róluk hő dalát.

(1901 augusztus 28.)

Pápai Hirlap 1904. ápr. 16.
 
 
0 komment , kategória:  Köveskuti Jenő  
Bóka László: Mint gépíró, ha sort vált . . .
  2018-04-30 08:21:49, hétfő
 
  Bóka László:

Mint gépíró, ha sort vált . . .


Őt már hiába keresed,
esendő volt, hát elesett,
feladta sorsát.
Helyette a legenda él,
sorsot, ha sort vált.

Tanúlj belőle, tűrj ha kell,
eszed amúgysem éri fel
mint lesz, ki él ma,
holnap, mikor már elbukott,
csatát vesztett és elfutott,
győzelmes példa.

Nyugat 1941.
 
 
0 komment , kategória:  Bóka László  
     1/31 oldal   Bejegyzések száma: 300 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 300 db bejegyzés
e év: 1413 db bejegyzés
Összes: 31310 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3300
  • e Hét: 18231
  • e Hónap: 186918
  • e Év: 1021839
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.