Regisztráció  Belépés
naplopoleon.blog.xfree.hu
Kinek megadatott egy kis darab kenyér, s otthon, hova este nyugodtan hazatér, s nem kell mást szolgálni, s úrnak se kell lenni: oly boldogság ez, mely minden... Fontos Manó
1915.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Már megint hova tűntek a zebrák?
  2018-04-19 10:54:59, csütörtök
 
  A mellkasomon legelik a szőrt, de ne rohanjunk ennyire előre.
A múzeumi személyzet életében egy fix pont van a hétfő. A hétfőnél nincs is szebb nap, ellenben a kedd a legborzalmasabb a hét napjai közül. A kínok kínja, ha egy munkaszüneti nap keddre esik, mert a múzeumban (ténylegesen) dolgozók fordított világban élnek. Csak mondom, május elseje, a munka ünnepe, amit nemzeti kormányunk nagyon nem szeret, na az most keddre esik - krach. Azonban ezen a kedden is szörnyűség történt a Vasarely Múzeumban. Jó, azon kívül, hogy dolgozni kellett menni. Döbbenten fedeztük fel, hogy a " Zebrák" megint elvágtattak. Nem, a hírek szerint nem Semjén üldözte őket, aki agyát és altáji testrészét is puskájában hordozza. Semmi különös nem történt, a zebrákat kicsapták az alföldi pusztákra, hogy a friss füvet legelve végre lábat növesszenek. Azonban egészen Temesvárig elcsatangoltak - lábak nélkül! A két állat elvitt pár "kacatot" és a múzeum legjobb szőnyegét, hiszen valahová nekik is le kell heveredniük.
Persze a múzeum személyzetével nem közöltek semmit, de ez a bevett szokás. A teremőrnek egyébként sem kell tudnia semmiről. Ne gondolkozzon, ha pedig nem gondolkozik, akkor ne is beszéljen. A gond ott kezdődik, ha megszólítják, s mondjuk a zebrákat keresik rajta. Ki máson, ő van ott. Pedig a teremőr nem akár mást, csak hagyják őt "békiben". A teremőr el van magában, okoskáját nyomogatja, esetleg sodokuzik, vagy laptopján írja teológia dolgozatát, na nem a munka nemesítő hatásáról, csupán arról, hogy a szeretet mindannyiunkban ott van - mindezt a látogatók előtt. Egyesek csak maguk elé merednek, és gyilkos gondolatokat (Gizi) vagy éppen szerelmeseket (csak szeretnéd) forgatnak fejükben. A látogató mindeközben keresi a zebrákat, egyet ugyan rögtön talál, de ez a fránya látogató telhetetlen, neki "Zebrák" kellenek. Hol vannak a zebrák? Izgatottan halad teremről teremre. Az utolsóhoz érve előbb csak a fejét dugja be, hiszi, itt lesznek, majd csalódottan fordul a gyilkosan szerelmes teremőrhöz:
- Hol vannak a zebrák?
- Pech, két napja elvitték őket Temesvárra.
A hölgy szomorúan veszi tudomásul a hírt, de nem csap cirkuszt. Nem úgy, mint az a másik hölgyemény tavaly, aki a pénztároson kérte számon az állatokat a pultot verve, hogy őt miért nem értesítik a hiányról legkésőbb a jegy megvásárlása előtt. Jogos. Panaszával forduljon az illetékes elvtársakhoz, például a múzeum honlapjának kezelőjéhez, vagy a kismillió főnök valamelyikéhez. Az igazgatóságon több henyélő here (és herenyina) van, mint a tényleges munkát végző lenézett személyzet. A munkakörülményekről nem is beszélve....
Az új kollegina topánkában tipegett be az első munkanapján, leheletnyit fázott. Másnap már a talajmenti fagyok ellen is védő alkalmatosságot húzott lábára, így már lazán veri a 180 centit. Egyes hatalmasságok (ínyencek) örülhetnek, van egy újabb magas kollegina. Őt egyébként nem szabad Krisztinek szólítani, mert ahhoz már öreg, Krisztának pedig Mézga Aladár miatt nem ildomos.
A múzeum lomjaként én tisztában vagyok a helyi klimatikus viszonyokkal. Az az idő jött el, amikor kint már bikiniben (csak szeretnéd) szaladgálnak, de a múzeumban még magadra húzol egy felsőt, mert különben betegként mehetsz táppénzre, és nem azért, mert hétvégén jön a Marikád, vagy mondjuk a húsvéti sonka súlyos, kéthetes munkaundort eredményezett. Így tehát én is felvettem a jó öreg feketémet, és úgy mentem fel az emeletre, ahol megkezdődött a vadászat zebrákra vagy talán gazellákra. Néhány, harmincas nő már az utolsó teremből visszafelé sétált a folyosón, amikor az egyik szemrevaló visszafordulva feltette azt a bizonyos kérdést, amire én:
- A zebrák itt vannak - közben felsőm cipzárját lehúzva felfedtem a pólómon egymás nyaka köré csavarodó "Zebrákat".
- Nőcsalogató mozdulat - jött mosolyogva a válasz, majd lesétált a lépcsőn.
Én pedig ott maradtam fenn egyedül a zebrákkal a mellkasomon.
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 8 db bejegyzés
e év: 75 db bejegyzés
Összes: 831 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 42
  • e Hét: 363
  • e Hónap: 5530
  • e Év: 25064
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.