Erdélyi József: Reggel,Kun Magdolna: Addig, amíg élnek,Kun Magdolna: A szív titkai,Vészi Endre : Kötelékek, - lilagondolatok Blogja - 14.Dalai Láma, Antoine de Saint-Exupéry, Betegségek lelki okai, Chemtrail, dr Gyökössy Endre, Heinrich Heine,1956,A csend,A füves ember, Gyuri bácsi!,A magány,A magány metafizikája,A Magyar Szent Korona,A szerzői jog,A világ hírességei,Advent, Karácsony,Ady Endre,Ágai Ágnes,Albert Camus,Albert Einstein,Albert Schweitzer,Állatok, kamerák,Andrew Matthews,Anthony de Mello,Anthony Strano tanítások,Anyák napjára,Apollinaire,Áprily Lajos,Arany János,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila,Atlantisz?,Az 5G su,

Belépés

			lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s...			Papp Györgyné 1944.11.25 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 4

Erdélyi József: Reggel

2018-04-03 10:37:05, kedd

	Erdélyi József: Reggel Egy szép reggelre gondolok, és mosolygok és meghalok. Kéklett az ég, sütött a nap; mentem sötét fenyők alatt. Kezemet fogta jó apám; sárgarigó fütyölt a fán. Sárga rigó, huncut rigó, azt fütyölte, hogy élni jó; hogy élni jó, hogy élni szép, ha fogják az ember kezét. Jó lenni nagynak, kicsinek, mindennek és mindenkinek, sárgarigónak legkivált, nagy kertben élni nyáron át, fenyőre szállni rangosan, fütyölni szépen, hangosan, hirdetni vígan szerteszét, hogy élni jó, hogy élni szép, ha fogják az ember kezét. Egy szép reggelre gondolok, és mosolygok és meghalok. Kék lesz az ég, ragyog a nap; megyek magas fenyők alatt kezemet fogja holt apám, s megszólal egy rigó a fán. Azt mondja majd az a rigó, hogy élni szép, hogy élni jó, de halni szebb, de halni jobb, s én mosolygok és meghalok.

0 komment , kategória: Erdélyi József

2018-04-03 10:32:45, kedd

	Addig, amíg élnek Ha még él az édesanyád, s ha még él apád, mondd el nekik százszor, mily nagy boldogság, hogy vigyázhatnak téged, és vigasztalhatnak, mikor szemedből a könnyek arcodra futnak. Ha még él az édesanyád, s ha még él apád, meg ne tagadd tőlük a szeretet szavát, mert számukra a te szavaid, sokkal többet érnek, mint azoké kik róluk dicshimnuszt regélnek. Ha még él az édesanyád, s ha még él apád, oszd meg velük szíved, lelked vagyonát, mert tudnod kell, nekik nem kell ékes gazdagság, csak annyi kell, gyermekükben magukat lássák. Látod, én már nem tehetem, hogy köszönetet mondjak azoknak kik értem mindent feláldoztak azért, hogy az én életem sokkal szebb legyen mint azoké, kiknek földi útján gyász és könny terem. Ezért hát addig becsüld, tiszteld, szeresd őket, amíg reájuk nem takarják a síri szemfedőket, mert akkor már hiába a hála, s hiába a köszönet, síron túlra nem hallik felzokogó üzenet. Kun Magdolna

0 komment , kategória: Kun Magdolna

Kun Magdolna: A szív titkai

2018-04-03 10:29:13, kedd

	A szív titkai Hányszor futnék messzire, minél távolabb, de a menekülés hossza, rövid táv marad, mert az utolsó lépésnél, engedetlen szívem irányt változtat, és arra indul vissza, amerre dobbanása sejti a megszokott utat. A szív mindig tudja, mi a helyes irány, míg a tudat, egy életen át kóborol az érzések tekervényes útján. Kun Magdolna

0 komment , kategória: Kun Magdolna

Vészi Endre : Kötelékek

2018-04-03 08:14:09, kedd

	Vészi Endre : Kötelékek Mióta élek, rend és kötelesség és mindenféle célok, nemes eszmék állítanak az utamon kelepcét. Mert nem lehet reggeltől késő estig kiszabadulni ebből a spirálból, taposta törvény, mindenféle had, tarkómon cipelem a nekem jelölt könnyű utakat. Ezzel itt nem akarok én beszélni, mégis beszélgetünk, ezzel itt kezetfogni nem lehet, mégis kezetfogunk. De mikor alszom végre, az árnyékaim szemembe simulnak, a bőrbevasalt téli fagy fölenged, arany levelek tiszta éjbe hullnak. Jobb lenne oldottabban élni! lebontani a hosszú falakat, szétdúlni a szabályos pázsitot s a személyazonosság hegyes karóit tüzbe vetni mind! s bolyongni útlevéltelen és ruhátlanul mint a szél és hajlongani mint a fák egy el nem múló júniusban - bár az is kötelék, a nyár, s az olvadás is kötelék, s az ég, még az is kötelék, mint a születés, a halál. És kötelék a toll, papír vezet az önző fegyelem, vezet a vágy, hogy légy szabad, az értelem, a szerelem, s mind magáénak követel! így eszköz vagyok magam is, az ujjá nem szülhető nyersanyagban a meg nem fogalmazott mondhatatlan.

0 komment , kategória: Versek 4.

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 4

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Szótár