Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Szenti Bella: Ébredés után
  2018-04-05 06:51:49, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szenti Bella  
Reményik Sándor: Az ige
  2018-04-05 06:48:17, csütörtök
 
  Reményik Sándor:

Az ige


Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhítattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!

E drága nyelvet porrá ne törjétek,
Ne nyúljon hozzá avatatlanul
Senki: ne szaggassátok szirmait
A rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ma ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna,
Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!

És aki költő, az legyen király,
És pap, és próféta és soha más,
Nem illik daróc főpapi talárhoz,
S királyi nyelvhez koldus-dadogás.

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza: Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza -,
S a kelyhet többé nem engedi el!
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
Meggyesi Éva: A szívem mélyén
  2018-04-05 06:46:36, csütörtök
 
  Meggyesi Éva:

A szívem mélyén


A szívem mélyén, tudom ki vagy.
De testem, lelkem, nem hiszi el.
Mert mikor lelkedben, érzem szívem akkor,
dobbanás nélkül vágyik rád.
De amikor szívemet szívedben érzem,
fel lobban az a soha nem látott láng, mely
ki halt már rég.
De te fel ébresztetted szíveddel, melyet életemmel köszönöm meg.
Köszönöm, lelkednek, és szívednek, két gyönyörű szemednek!
 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Rab Zsuzsa: A Rőtszakállú
  2018-04-05 06:44:40, csütörtök
 
  Rab Zsuzsa:

A Rőtszakállú

Mark Szergejev irkutszki költőnek*


- Irkutszkban most kel a nap.
Reggelihez ül a családom.
Én meg itt... nemrég vacsoráztam.
- Az már majdnem a világvége!
Tudod-e, Mark, hogy az apám is
járt pedig ott... a ti Bajkálotokban
mosta, szegény, a zsebkendőjét...
Szél nem sodorhat messzebb madarat,
mint embert a történelem.

- Magam is: ukrajnai volnék.
Ott születtem.
Emberségre apám ott oktatott.
Ott élt nagyapám... Sokat emlegették,
mint jó embert, mint jó orvost, mint aki
segít mindenkin. Nem ismertem én már.
Kivitték, még tizennégyben, a frontra...

- Vörös szakálla volt...
- Honnan tudod?
- Szakálla? és vörös?
- Mint afféle hitetartó zsidónak.
- És katonaorvos lett? Przemy¶l alatt?
- Alighanem Przemy¶l alatt is.

*

A háború, a háború
kiverte az apám kezéből
Homéroszt és Cicerót.
Lábába golyó harapott.
Hevert a halottak között,
idegen mezőn,
Przemysl alatt.
Magáhoztért. Sötétedett.
(El-elcsuklott a folytatásnál mindig.)

Jöttek az orosz szanitécek.
Jöttek lézengő katonák.
Vízért tátogtam. Egyik észrevett.
Káromkodott, és belémvágta
bajonétját. Kijött a hátamon.
Még mozogtam. Fölkapta újra.
Akkor egy szálas katonaorvos
odaugrott, és félrelökte.
Nem felejtem: vörös szakálla volt.
Neki köszönhetem, hogy élek.

*

Fölfektették parasztszekérre.
Valahányszor zökkent a szekér
a csámpás dűlőutakon,
a száján vér bugyogott.

Mégis elért Szibériába.
Hét vad év után mégis hazaért.
Idők jártával két gyerek
únszolta a történetért:
- Mégegyszer, onnan,
mikor odaugrott...

*

Csöndesen élt közöttünk
az a legendás Rőtszakállú.
És harminc évvel később testet öltött.
Egyszer a bombát söpörte félre
házunk fölül,
máskor garázda részeget
tuszkolt ki a szobánkból,
szögletes, lila kenyérrel kínált.
Arcát és rangját váltogatta -
tudtuk azért, hogy ő, hogy ő az:
a Rőtszakállú.

*

Apám halott.
Halott, Mark, a te nagyapád is.
Megkímélte a háború -
végzett vele a spanyoljárvány.

Már nem tudunk utánajárni semminek.
Némák az egykori tanúk.
Ülünk. Mi is csak hallgatunk.
Kívül és fölül a Barátság
rézcsattogású szólamain.

1967.

*Mark Davidovics Szergejev (1926-1997)
szovjetorosz költő, műfordító, író, kritikus
 
 
0 komment , kategória:  Rab Zsuzsa  
Wimberger Anna: Egyedül.
  2018-04-05 06:35:38, csütörtök
 
  Wimberger Anna:

Egyedül.


Autó, gyors, csengő villamos
vitte el mellőlem két karod,
barna arcod, a szemed.
Gondoltam: egyedül leszek.

És jártam a lakást, utcát,
sok régi teret, -
de csendesen s ügyelve minden léptemet,
mert éreztem: kincset viszek, -

és este ágyamnál
arkangyal áll.
Rám tekint, őríz, befed:
a te komoly, szép szereteted.

Magyar Minerva 4. 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Wimberger Anna  
Imrik Klára: Április
  2018-04-05 06:34:41, csütörtök
 
  Imrik Klára:

Április


Tavaszra készülődünk,
Benned is rügyek nyitnak
Álmokat tép a kétség
De velünk van a szépség.

Mely új utakra kerget,
Gyomlálunk régi kertet,
Hol szánkig ér a dudva
Kezünk már érdes, durva.

És kiserken a vérünk,
Emberként, cifrán élünk,
Hazudjuk sok szép bűnünk
És egymás csókján fűlünk.

Lázakat hajt a szél is
Járatod magad s én is,
Biztatom fáradt ajkunk,
Frissüljön s kósza harcunk.

Talán ma érted szép lesz,
Ha értelek, ha értesz ...
Vagy zajló jég a kedvünk ?
És április szerelmünk.

Napkelet 1939. április
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Sárosi Árpád: Az örök forrás él...
  2018-04-05 06:33:58, csütörtök
 
  Sárosi Árpád:

Az örök forrás él...


Szegényt ha látsz, ne fordulj el tőle,
Szegd meg a kenyered és adj belőle.
Ha könnyet látsz, törüld le menten,
Ne légy fukar a várt könyörületben.

Mulandó minden, buborék és pára,
Ne adj, ne hajts a szerencse szavára.
Jólét, öröm: árnyék a tenger habján,
Ujjong a kapzsi téves hitet vallván.

Egy rezdülése a nagy mindenségnek:
S a földi kincsek holt-hamuvá égnek.
Az örök forrás él mindenek felett:
Az ember-szeretet.
 
 
0 komment , kategória:  Sárosi Árpád  
Sumonyi Zoltán: 46. Zsoltár
  2018-04-05 06:31:38, csütörtök
 
  Sumonyi Zoltán:

46. Zsoltár


Erős vár a mi istenünk,
Nála nélkül hová legyünk
Nyomorúságunkban?
Ezért mi csak benne bízunk,
Romló falakat se húzunk
Elbizakodottan.

Nem félünk, a föld ha remeg,
Ha omlanak mind a hegyek
Tenger közepébe.
Mordulhatnak, csobbanhatnak,
Hullámai meg se csapnak,
Van, ki népét védje.


Forrás vize minket táplál,
Ülünk az Úr városánál
Szent hajléka mellett.
Halljuk minden virradatkor,
Hogy leszól a nagy magasból:
Törvényt teszek benned.

Tudjad, hogy az Úr én vagyok!
Teremthetek, pusztíthatok,
Hadakat veszejtek.
Kopját török, falat rontok,
Hadiszekeret hamvasztok,
Nincs előlem rejtek!

Jákob népe tudja, érti,
Hogy az Úr őket vezérli,
Bízván él e hitben.
Más nemzetek, más királyok,
Ti is megtanulhatjátok:
Erős vár az Isten.

Forrás. 2010.
 
 
0 komment , kategória:  Sumonyi Zoltán  
Kőhalmi Ildikó: Különbardo
  2018-04-05 06:30:18, csütörtök
 
  Kőhalmi Ildikó:

Különbardo


a köztes létben az elme magára marad
démonaival olyan egyedül mint addig
soha talán születni volt ijesztő ennyire
a vágy és nem akarás határmezsgyéje
ez az ismeretlen átkelő amit magával
cipel csupán sárnehéz ragaszkodás és
páni félelem nincs semmi ami kisütné
az elszabadult áramokat a szívből hisz
szíve sincs se teste mi magzati pózba
gömbölyödne se keze mivel letörölné
a tehetetlenség óceánját de arca sincs
se könnyei nem maradt semmi nincs
fémíz a szájban elmerült két fél világ
között a luxus színeivel a felhordott
rétegek egyszerre úgy leomlottak róla
hogy saját örök létezését is kénytelen
kétségbe vonni most bolyong ahogy
benne bolyong a szenvedély de csak
folyik nem létező kezeket szorongat
mindennek ára meg határa mondták és
szóltak jó előre a megszabadulás felé
valamit kezdeni lehetne a tudással de
használható mantra kellene bármilyen
végső feloldódáshoz nem visz ösvény
aztán megint a félelem és a fájdalom
esszenciája újabb szinteken ömlik el
a kétségbeesés mindezt még ezen a
földön ebben az életben ahol már nem
lesz felelőssége ráncokért öregségért
ezentúl kizárólagos jogok nélkül se
üvegtéglából rakott tiltások merednek
áttetszik rajtuk a kísértés a vonzás ám
onnan üresség és lehet hogy így marad
talán hosszabb az örökké mint a most
de bolondok gyönyörűsége eljövendő
létezésekben hinni koldusként kapni
véletlen alkalmakon mik nem visznek
se előre se vissza úgy vannak mint az
illúziók értelmetlenül tépnek nélkülük
sincs és velük se tudni hová tart annyi
imátlan nappal a megszentelt földek
illatával rögönként jutva túl míg eljön
az igazi idő és az elme magára marad
démonaival a köztes létben go beyond
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Virsik Mária: Tavaszi elégia
  2018-04-05 06:28:34, csütörtök
 
  Virsik Mária:

Tavaszi elégia


- Tavasz van, - zsongja méhek kórusa,
tavaszt trilláz minden madártorok;
- de jó bogárnak, madárnak lenni . . .
ember-elméddel fel sem foghatod.

Felszabadultan futnak a vizek,
tavasz van . . . - súgják lázítón a fák;
- ó, ha tudnád, hogyan szánnak téged,
mert ember vagy s nem érted a csodát.

Tavasz-himnuszt zengnek hangtalanul,
a mindenség fényhúros hárfái
s te, emberszív, álom-átkod alatt
egyebet se tudsz, csak fájni . . . fájni.

Örök csodavárásra kárhoztál
finom, fogékony, szép emberlélek;
ám e kárhozatban van üdvöd is,
ha a tavasz szózatát megérted.

Légy madár: - dalolj. Légy fa: - virágozz.
Nincs szilárd tény, csak érzés, hangulat,
több a sejtés a teljesülésnél,
nyugalmat sem ad más, csak önmagad.

Élvezd az élet percnyi adagját;
úgyis hiába vádló kételyed:
sose tudod meg, kinek a bűne,
hogy a boldogság halva született.

Magyar Minerva 4. 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Virsik Mária  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 300 db bejegyzés
e év: 1413 db bejegyzés
Összes: 31310 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 9954
  • e Hét: 14447
  • e Hónap: 183134
  • e Év: 1018055
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.