Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Szilágyi Domokos
  2018-05-10 08:42:15, csütörtök
 
  Szilágyi Domokos

Szemedből

Szerettem volna, ha hozzám bújsz,
szép szóval szíven simogatsz -:
ne törjünk egymásra - már úgyis
ránk tört ez ideges tavasz;

az első ibolyák s az első
ibolyántúli sugarak
járatják bennünk a rügyedező,
újratavaszodó tudat

s remény s rettenet örök táncát
- kín a szülés s a születés -;
fagy-ütte, tetszhalott kívánság
után a beteljesülés

ne vég legyen -: kezdet, új vágyé,
küzdelemé, tovább, tovább,
hogy önmaga elől világgá
ne bujdoshasson a világ - -

bújj hozzám, honomul, honodhoz.
ölelj, biztass - csírát a rög -:
szemedből vetítsem világgá
a megszelídített jövőt.
 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Domokos  
Jatzkó Béla
  2018-05-10 08:35:32, csütörtök
 
  Jatzkó Béla

Azt álmodtam, hogy álmodom,

megálmodtam, mit álmodsz,
s úgy őrködtem az álmodon,
mint aki nem is álmos.
Álmod álmomra ráhajolt,
- forrásra így a pálma, -
álmomnak édes párja volt,
s te voltál álmom álma.

Mint szembenéző tükrökön,
mik egymásnak felelnek, -
álmodjuk bár külön-külön
ugyanazt a szerelmet:
két álmunk egybesimulás,
akár a megvalósulás.
 
 
0 komment , kategória:  Jatzkó Béla  
Bereti Gábor
  2018-05-10 08:34:22, csütörtök
 
  Bereti Gábor

Didergés vagyunk

A rend üres szívében
szemem riadva széttekint;
reményünk mások kezében, súgom,
s hangom fénnyel, s árnnyal int.
Csupán didergés vagyunk,
vézna, fuldokló, tört szavak,
vérző csillagunk földben ragyog és
elveszünk, ha így marad.
 
 
0 komment , kategória:  Bereti Gábor  
Pilinszky János
  2018-05-10 08:32:11, csütörtök
 
  Pilinszky János

Tanuk nélkül

Kirajzolódom végleg a világból,
mint csupasz falnak állított fogoly,
külön kezel, kivételes magányban
a tanuk nélkül dolgozó pokol.

Egy porcikám se bízná senki másra,
ha únja már, magam kezére ad,
s én folytatom, hol éppen abbahagyta,
a két kezemmel, úgy és ugyanazt.

Ki itt találna rám e szörnyűségben,
és végignézné, mit is művelek,
nem hinné el tulajdon két szemének,
s egy szót se merne szólni senkinek.

Íly nyomorúság ugyan mire várna?
Mi hátra van, bevégzi egymaga,
hogy holta után is beléremeg,
meg-megrándul a hóhér kosara.


...
 
 
0 komment , kategória:  Pilinszky jános  
Katona József
  2018-05-10 08:30:34, csütörtök
 
  Katona József -

A Képzet

Merő szemmel, mint egy halott,
két kart fűzve egymásba
sejtek ollykor egy hajnallott
fényt az elkábulásba.
Ugyan mi az? El-elfoszlik
előlle a semmi ó
leple; s ha nézem, széjtoszlik
vele is az embrió.
Ottan repül a világok
véghetetlenségében -
csillagokat járok, hágok
érte a vágy egében.
Keresem, mind-mind gyorsabban
keresem, ez alakot,
s fájdalmimbol sejtem abban
nyíllal a gyilkos vakot.
Oh a vágy forró özöne
itt rezeg le arcámon
s sohajtás közbe\' köszön e
Kegyetlen a vérvámon.
Midön ismét a szememnek
nedvében előttem áll,
döbögésivel szivemnek
meg-megjön, meg-meg elszáll.
Én vagyok a teremtője;
mégis Istenem leve:
játékim biztos közlője
áldozatjává teve.
Oh te szép Kép! Szerafinja
a Mennynek! Fényes alak!
szép Kép! hogy én még - haj! kínja
szivemnek - nem láttalak!!!
Kép, melly létedet lelkemnek
szűk lakhelyéböl hozod,
jövel, jövel, kebelemnek
add tüzed - mit kinozod?!
Mikor - te mosolygó képe
beteg esdeklésemnek,
melly mint egy csalófény lépe
elébe reményemnek -
mikor látlak én tégedet,
melly mindég előttem állsz?
ha lihegem szép nevedet,
nem te vagy már, ki elválsz.
Rezeg - rezeg - mind szűnetlen -
a növő könnycsepp között
e rég esmért esmeretlen:
s alig bájba kötözött -
Ott zúdul az enyészetbe
(kong a véghetetlenség
rengetege) a Képzet, be:
utánna a Reménység!
Kihal belőlem a lélek,
s a Remény vággyal tele
csörtet - törtet - mint levelek
közt a forró Est szele.
Elhalva vesz a szem fénye
egy búcsúzó látással:
pedig leng a szüleménye
előtte mosolygással:
még mejjemre is, ölelve,
rogy szivem üdvössége!
(Itt van hamuvá tüzelve
egy Teremtésnek vége!
Itt meghalni - élvén mindég
e Tűnemény karjain -
megfúlni e mennyeiség
lehelete árjain!!!)
Szédűlve ezen szótalan
Képnek hajlok ölébe,
lódúlván egy határtalan
Öröknek mély öblébe.
S mint az Alvó, esésére
felijedvén, nézem, mi?
a Könny kigördülésére
látom, hogy ez mind - semmi.
 
 
0 komment , kategória:  Katona József  
Gyóni Géza
  2018-05-10 08:29:23, csütörtök
 
  Gyóni Géza

A te tisztító csókod

Nincs rajtam árnya bűnnek.
Nem érzek máma vétket.
Ó, csudatévő csókok,
Hogy szabad újra lenni
Jónak, szelidnek, szépnek,


Az ajkad gyermekajka,
Min szó még nem repült ki.
Egy csókjával a múltat,
Csúf, gyáva, céda múltat
A mély pokolra küldi.


Az anyám kezét fogom,
Áldott kis szőke gyermek;
Virágok vasárnapján
Falusi kis templomba
Áldozni most vezetnek.


Ó, csudatévő csókok,
Mámor, tavaszi, tiszta,
Ha értem jő a múltam
Bűnnel, arannyal, fénnyel,
Jaj, ne adjatok vissza!
 
 
0 komment , kategória:  Gyóni Géza  
Török Sophie
  2018-05-10 08:27:02, csütörtök
 
  Török Sophie

Kisértet-óra

Mire gondoljak ilyenkor este? ha hirtelen
rámhull a magány, melyben mint megfordult
holdban életem másik felére látok.
Az arcomig ütődő világ, mint fényből
kiesett kulissza elsülyed, - nincs külvilág
többé, már csak én vagyok! befelé forditott
lámpákkal most járhatnám ujra lelkem
bódulatból felrezzentett kisértet-tájait, -
óh mennyit jártam és ástam, de hoztam-e
sötét kutjából valaha egy cseppnyi jó italt?
A csend első perce megüt, s hiv utált kalandra,
mint mocskos méreg kinálja felém gyötrelmes
kábulatát. De mi várhat rám? mi uj? tilos
kettesben maradva evvel a másikkal, kinek
sötétben izgató lényét annyi éjen át
kutattam hiába, ki titkainak kulcsát, mint
ezeregyéj hölgye, mindig másnapra igéri!
Oh unlak már marcangoló kisértés! unlak
különös tárna, melyben elhullt multam és
meghigult jövendőm hideg lidércvilága bujkál,
hol emlékeim szemetje nő, mint dühös
gombatenyészet. Jelent herdálva földalatti
emlékváramat hiába épitettem! a mult
nem megőrzött kincsek drága háza, amit
őriz, már nem én vagyok. Emlékeim csupán
elporlott holtaknak emlékezete.
 
 
0 komment , kategória:  Török Sophie  
Ady Endre
  2018-05-10 08:25:01, csütörtök
 
  Ady Endre

Kereszttel hagylak itt

Én meghalok, eressz el:
Itt hagylak egy kigyult kereszttel,
Mint Krisztus távozom.

Megcsókolom az állad,
Melled és két szent, puha vállad
S rajtad ég a kereszt.

 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Arany János
  2018-05-10 08:24:05, csütörtök
 
  Arany János

A rab gólya

Árva gólya áll magában
Egy teleknek a lábjában,
Felrepűlne, messze szállna,
Messze messze,
Tengerekre,
Csakhogy el van metszve szárnya.

Tűnődik, féllábon állván,
El-elúnja egyik lábán,
Váltogatja, cserélgeti,
Abban áll a
Múlatsága,
Ha beléun, újrakezdi.

Szárnya mellé dugta orrát,
Messze nézne, de ha nem lát!
Négy kerités, négy magas fal:
Jaj, mi haszna!
Bár akarna,
Kőfalon nem látni átal.

Még az égre fölnézhetne,
Arra sincsen semmi kedve:
Szabad gólyák szállnak ottan
Jobb hazába;
De hiába!
Ott maradt ő, elhagyottan.

Várja, várja, mindig várja,
Hogy kinő majd csonka szárnya
S felrepűl a magas égig,
Hol a pálya
Nincs elzárva
S a szabadság honja kéklik.

Őszi képet ölt a határ,
Nincsen rajta gólyamadár,
Egy van már csak: ő, az árva,
Mint az a rab,
Ki nem szabad,
Keskeny ketrecébe zárva.

Még a darvak hátra vannak,
Mennek ők is, most akarnak:
Nem nézi, csak hallja őket,
Mert tudja jól,
Ott fenn mi szól,
Ismeri a költözőket.

Megkisérté egyszer-kétszer:
Nem bírná-e szárnya még fel;
Hej, dehogynem bírná szárnya,
Csak ne volna
Hosszu tolla
Oly kegyetlen megkuszálva!

Árva madár, gólya madár,
Sohse nő ki tollad, ne várd,
Soha többé, fagyos télig;
Mert, ha épen
Nő is szépen:
Rossz emberek elmetélik!


 
 
0 komment , kategória:  Arany János  
József Attila
  2018-05-10 08:21:04, csütörtök
 
  József Attila

A Bűn

Zord bűnös vagyok, azt hiszem,
de jól érzem magam.
Csak az zavar e semmiben,
mért nincs bűnöm, ha van.

Hogy bűnös vagyok, nem vitás.
De bármit gondolok,
az én bűnöm valami más.
Tán együgyű dolog.

Mint fösvény eltünt aranyát,
e bűnt keresem én;
elhagytam érte egy anyát,
bár szivem nem kemény.

És meg is lelem egy napon
az erény hősein;
s hogy gyónjak, kávézni hivom
meg ismerőseim.

Elmondom: Öltem. Nem tudom
kit, talán az apám -
elnéztem, amint vére folyt
egy alvadt éjszakán.

Késsel szúrtam. Nem szinezem,
hisz emberek vagyunk
s mint megdöföttek, hirtelen
majd mi is lerogyunk.

Elmondom. S várom (várni kell),
ki fut, hogy dolga van;
megnézem, ki tünődik el;
ki retteg boldogan.

És észreveszek valakit,
ki szemmel, melegen
jelez, csak ennyit: Vannak itt
s te nem vagy idegen...

Ám lehet, bűnöm gyermekes
és együgyű nagyon.
Akkor a világ kicsi lesz
s én játszani hagyom.

Én istent nem hiszek s ha van,
ne fáradjon velem;
majd én föloldozom magam;
ki él, segít nekem.
 
 
0 komment , kategória:  József Attila  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 304 db bejegyzés
e év: 2443 db bejegyzés
Összes: 9011 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 63
  • e Hét: 8061
  • e Hónap: 21767
  • e Év: 645752
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.