Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Balázs Danó Tímea
  2018-05-11 10:28:09, péntek
 
  Balázs Danó Tímea

Egy kis lebegés

Két karod őrzi jövőnknek a lángot;
engeded élni szerelmem. A mámor
éneke szólhat a múltnak, az távol
álmom a Most dala;

hangja az égbe repít veled érzem
átadod néki a szíved egészen
ott, ahol oldja a Hold a sötétet
eldobod ingedet.

Dérpihe-dallam az éjszaka fátyla
rézdiadém a Nap estkoronája
létmenüettben a csillagok Atyja
végtelenül lebeg,

kéklik a Lét haja, repdes az éjen,
oszlik a tegnapi ˝volt˝ feketéje...
Bárcsak örökre e Fény szava élne
reggelek arcain...
 
 
0 komment , kategória:  Balázs Danó Tímea  
Reményik Sándor
  2018-05-11 10:25:46, péntek
 
  Reményik Sándor

Add a kezed

Add a kezed, így szépen, csöndesen,
Nyugodtan add.
Sima, ragyogó tükör a szívünk,
Nem vet hullámokat.

Add a kezed, ilyen jó hűvösen.
A csóknak édes mérge
Megmérgezné a nyugodalmunkat,
Ha hozzánk érne.

Add a kezed, nincsen vágy a szívünkbe',
Innen hova hághatna még a láb?
E csönd, e béke: ez itten a csúcs -
És nincs tovább.

Add a kezed; lenn lakodalmas nép,
Mirtusz menyasszonyfőn;
A mirtusz édes, irigyled-e még
Itt, e kopár tetőn?

Add a kezed, itt fenn, hol semmi sincs,
S a zuzmó tengve él,
A lelkünket a nagy csend összehajtja,
Mint két ágat a szél.

Add a kezed, látod lemegy a nap;
A nappal szembe
Nézzünk így, győzelmesen, szomorún,
Kezed kezembe.

Add a kezed, egy percig tart csupán
Ez az igézet
Ó de ez mélyebb, mint a szerelem,
S több, mint az élet!
 
 
0 komment , kategória:  Reményik Sándor  
Alföldi Géza
  2018-05-11 10:24:18, péntek
 
  Alföldy Géza

Amíg álmodunk

Ne keltsétek fel az álmodókat,
amíg álmodnak, addig boldogok.
Foltozott
gúnyájuk királyi palást,
aranykalászt
ringat meg-sincs földjük.
Fölgyűlt
könnyük gyémánttá válik.
Az égig szikrázik
a földöntúli fény,
s az arany nagyot játszik
a kék ég ívén.
Robotos testünk
a szépség szobra,
ellopott lelkünk
a jóság csokra.
Füsttől mart hangjuk
orgonabúgás,
s márvány palotájukban
a rabszolgatartó
rongyos koldusként
száraz kenyérért kopog -
Ne keltsétek fel az álmodókat -
amíg álmodnak, addig boldogok!
 
 
0 komment , kategória:  Alföldi Géza  
Rainer Maria Rilke
  2018-05-11 10:23:05, péntek
 
  Rainer Maria Rilke

A párduc

Szeme a rácsok futásába veszve
úgy kimerűlt, hogy már semmit se lát.
Úgy érzi, mintha rács ezernyi lenne,
s ezer rács mögött nem lenne világ.
Puha lépte acéllá tömörűl,
s a legparányibb körbe fogva jár:
az erő tánca ez egy pont körűl,
melyben egy ájúlt, nagy akarat áll.

Csak néha fut fel a pupilla néma
függönye. Ekkor egy kép beszökik,
átvillan a feszült tagokon és a
szívbe ér - és ott megszünik.

ford: Szabó Lőrinc
 
 
0 komment , kategória:  Rainer Maria Rilke  
József Attila
  2018-05-11 10:20:39, péntek
 
  József Attila

(A szeretők hallgatva álltak...)

A szeretők hallgatva álltak,
A tóban elrejtették szivüket
S megbeszélvén a hullámokat,
Széjjelváltak.

Most már kimehetsz a partra,
Kinálhatsz nevetve egy almát föl a fának,
Nagyot szaladhatsz -
A tóból minden kanyarodónál
Hűvös szemmel egy arc fordul utánad.

 
 
0 komment , kategória:  József Attila  
Kosztolányi Dezső
  2018-05-11 10:18:20, péntek
 
  Kosztolányi Dezső

A játék

Az különös.
Gömbölyű és gyönyörű,
csodaszép és csodajó,
nyitható és csukható,
gomb es gömb és gyöngy, gyűrű.
Bűvös kulcs és gyertya lángja,
szines árnyék, ördöglámpa.
Játszom ennen-életemmel,
búvócskázom minden árnnyal,
a padlással, a szobákkal,
a fénnyel, mely tovaszárnyal,
a tükörrel fényt hajitok,
a homoknak, a bokornak,
s a nap - óriás aranypénz-
hirtelen ölembe roskad.
Játszom két szines szememmel,
a két kedves, pici kézzel,
játszom játszó önmagammal,
a kisgyermek is játékszer.
Játszom én és táncolok,
Játszom én, mint sok dolog.
Látszom fénybe és tükörbe,
játszom egyre, körbe-körbe.
Játszom én és néha este
fölkelek
s játszom, hogy akik alusznak,
gyerekek.
 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dzső  
Thomas Hardy
  2018-05-11 10:16:39, péntek
 
  Thomas Hardy

Remény, gyötrődés egyre megy:
mint bábut, egy erő kötélen
cibál - fentről, lentről? S min érem
önmagamat legközelebb?

Hogy űzöm szép szem sugarát?
Hogy a hét fájdalmat újra érzem?
Hogy egy csillagot lesek az égen
s azt hiszem hasonlít terád?

A nagy Akarat része itt
akaratom - annyit tán elérhet,
hogy megbillen tőle a mérleg,
s egy szép vágyat teljesít?
 
 
0 komment , kategória:  Thomas Hardy  
Jónás Tamás
  2018-05-11 10:15:29, péntek
 
  Jónás Tamás

csak szonett

Hitetlenségem büntetése vagy.
Nem számítottam rá, hogy közelemben
lehet még jeget olvasztani ember,
pinceablakon beragyogni nap.

Nem tudtam rólad, nem is vártalak.
Nevettem volna, ha mesélnek rólad.
Nem volt már súlya bennem semmi szónak.
És szétgurult rizsszemek: mind a nap.

De most: erdők lépnek velem, ha lépek.
A tenger fáradtan mellém zuhan.
A fájdalmak felragyognak s kiégnek:

hangyabolyvilág nyüzsög boldogan
a mellkasomban, és kapkod az élet:
sorsomnak, veled, újra dolga van.
 
 
0 komment , kategória:  Jónás Tamás  
Bereti Gábor
  2018-05-11 10:13:51, péntek
 
  Bereti Gábor

Juharlevélre

A messzeség nevet. Övé a holnap.
Zsibbadnak arcomon felhők árnyai.
A Hold havas fényében ázik, ázik nyarunk.
Kabátban áll minden virág, száraz fény
zörög, s a kövek között víz-bőrben
gyík oson, szél köhög. Édes mosoly,
kamaszpír didereg ajkadon. Egyszerre
villan az összes évszak, telt kebled
csókolom. Hajad örvényes éje széthasad:
kihull belőle minden -, elfogy és megmarad.
Zúg a gleccserbe zárt hóvihar.
Az ölelés utcájában most egyedül vagyok;
elnyelt fények közt ragyog az első délután;
nevetésed csillan, s újra rám csobog;
elragad, belém karol, leránt és
eltipor: mindent visszhanggá tarol a
förgeteg. Egy pillanat; az idő, akár a képzelet
összefolyt. Könnyet és mosolyt görgetett.
Nevet a messzeség. Egy sárgult juharlevélre
emlékül írom föl neved.
 
 
0 komment , kategória:  Bereti Gábor  
Katona József
  2018-05-11 10:12:38, péntek
 
  Katona József

Az Andal

Be csendes az estve,
be bágyad a Nap,
be gyászra kifestve -
be hűlt ez a Lap!

Tövében elégve a déli sugártol
az ősz levelecske pörögve lepártol
s le sem jöve vettetik a Zephir-ártol
magán nyöszörögve az ősi határtol.

Csak egy üreg ásít
csak a liget int,
csak ingad a pázsit
csak ejti a színt!

Az életerő kifagy: ott, hol az ékkel
beéjeledő halom oldala kékel,
tünődve egy elfeketűlt döledékkel
csak a siket estveli csend tyütyürékel.

Elbódit az Alkony,
elömlik az ég,
elúszik az al-hony,
ellátszik a Vég!

Elállva marad bajait kilehellve
a megmerült tetem, ajk, szava, nyelve,
egy égi világbol alélt szeme tellve
fut Órionok kebelébe lövellve -

Kireppen az elme
(kicsalva eként)
ki, szive szerelme,
Ki így kiteként!
 
 
0 komment , kategória:  Katona József  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 304 db bejegyzés
e év: 2440 db bejegyzés
Összes: 9008 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 616
  • e Hét: 3328
  • e Hónap: 20726
  • e Év: 562498
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.