Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Balaskó Jenő
  2018-05-12 12:42:52, szombat
 
  Balaskó Jenő: Megvárom a hangod

Megvárom a hangod, megvárom a szemed.
Egy fehér tó ölelésével
felhozzák a mélyvilági bánat-termet
tekinteted zöld ligetének.

Ahol a te hangod arcodat kívánja,
várlak a mozdulatlan szélben,
ajkamat megnyitom szédítő veszélynek,
ahogy az arcom távoli hangodat kivárja.

Kívánom a lépted, kívánom a kezed.
Tekinteted zöld ligetében
indulok feléd mint bibliai kezdet:
várja a kezemet lépted éje.

Ahol a te ajkad elhagyja az arcod,
állok a bibliai szélben,
arcomat elhagyom ajkad özönében,
s megnyílik a bánat-termed s mélyvilági hangod.
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Balázs Danó Tímea
  2018-05-12 12:40:58, szombat
 
  Balázs Danó Tímea

Én ápolom a mában kertedet

hol forrásitatta emlékeid
még mindig fájón remegnek, mégis
a benne rejtőző titkok, cinkos,
illatos mosollyal átölelnek,
így vágyja láttatni mind, a mélybe
elrejtett, álomban élt szerelmet...

Ők legyőzték múltjuk ködös
árnyainak kövült némaságát,
bátran szórták szívemre rőt szirmok
örökérvényűnek remélt, perzselt
hús szagú, levedlett látomását.
Látnod kéne, hogyan tépi ki az
ébredő Nap, iszapban sistergő
gyökerek jelent és öröklétet
emésztő elhalt tekervényeit.

De nem lehet, nem itt vagy ... vérzésig
dörömbölő öklökkel döngeted
ábrándok lélegzetbozótosai
mögött egyszer már hétlakatra zárt
rozsdás évek bronzkapuját,
miközben ideért a tegnap még
előttünk sétáló lábnyomában
koppanó csoda; a Most valósága.

Álmodsz... pedig tudod azt, hogy
csak álmok vágyaihoz
képest csalódás, nem pedig
ajándék a ma égi jutalma...
Tudod...?


halk szavad
a hajnal

barázdált
domboldal

kezeid
ekenyomok

szárnyak
szavak
mécsesek
patakok

porlad
az élet
adj innom

szomjazom
 
 
0 komment , kategória:  Balázs Danó Tímea  
Katona József
  2018-05-12 12:39:02, szombat
 
  Katona József -

A boldog Éjj[2]

Szép Kedves, aludj csendessen,
hogy álmod édes lehessen:
én itt a setét hívesen,
Kedves, dúdolok!
Álom, álom, szép lepleddel
szendergő Kedvesem fedd el!
én, míg sziszerre gerjedel,
néki bókolok:
Csendes Éjj! rengesd öledbe,
Árnyék-pólyád közé tedd be,
olvaszd fel lehelletedbe
gyenge gondjait -
Fél-Hold tövisses súgára,
ne törj Kedves arcájára;
minden lélekzetit már a
hívség ójja itt. -
Balzsam-illatot lehelő
híves nyár-éjjeli szellő,
térj ki szőke fürti elő\' -
hunyj, Zephír-sereg! -
Szenderedj el szívreható
jajjoddal párod sirató
gerlice! hisz az altató
nesz is szendereg. -
 
 
0 komment , kategória:  Katona József  
Szilágyi Domokos
  2018-05-12 12:36:41, szombat
 
  Szilágyi Domokos

Napraforgó(K)
P. B.-nak

Egyedül vagyok, mint a sárga
napraforgó szomorúsága,
s mint ki termett szomorúságra,
szólani szórt igét,
úgy szólom szét, marokra fogva,
fémes búzám -- kit sziklafokra,
kit bölcsen termő talajokra --
talán a sors kivéd.

Mint ki termett szomorúságra,
egyedül vagyok, mint a sárga
napraforgó szomorúsága -
talán a sors kivéd.
Igéim -- vérem szólva szórtam,
nem kérdeztek csak válaszoltam,
ügyetlen én (mindig ki voltam),
mint olyan, aki vét.

Egyedül vagyok, én, a napra
törő virág, mind magasabbra,
bánatom féloldalra csapva,
akár a sárga sziromsapka,
s ha majd e földi lét
kivet magából, hogy kiköpve --
kóricáljanak mindörökre
-- mert visszatérés nincs a rögre --
hagyván halott igét.
 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Domokos  
Paul Eduárd
  2018-05-12 12:34:43, szombat
 
  Paul Éluard:

És egy mosoly

Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom
Mindig marad
A bánat mélyén is egy nyitott ablak
Egy ablak mely világos
Mindig marad egy álom ami virraszt
Vágy betölteni csillapítni éhség
Egy jó egy tiszta szív
Egy kitárt kéz egy nyílt baráti kéz
És figyelmes szemek
S egy élet amit meg kell osztani.

/fordította: Somlyó György/

 
 
0 komment , kategória:  Paul Eduárd  
József Attila
  2018-05-12 12:33:26, szombat
 
  József Attila

Aki szeretni gyáva vagy

Te rongy, aki szeretni gyáva vagy,
akinek több a biztosító munka,
melyet a tetves ég taszít nyakunkba,
küldvén máris a külső fagyokat, -
fordított ringyó, ki a kötelesség
aranyát gyüjtöd élő nap alatt:
a gyermek rimánkodhat, hogy szeressék,
én nem tehetem; elpusztítalak.

Én férfi vagyok, nemes és konok,
nincs vigaszom s nem erényem a bánat.
Csak szenvedek, mint akit megnyomott
ásás közben a föld; káromkodok -
Ringyó! - hogy rólad ilyen szavam támad!
Rajtad a komolyság is kellemes,
nő létedre erős vagy s érdemes,
hogy lábod csámpás mivoltán nevess.
Én nem jártatom hiába a számat,
de kín sem űzhet hiába utánad.

Már elrebbent a férfias szemérem
nyoma orcámról, és csak sáppadok.
Dolgaim is úgy hallgatják személyem,
mint bolond tanárt az üres padok.
Nem éreznéd, mily veszély fenyeget
téged, életem s engem is, ki vágyom,
ha másra nem, hát hogy veled legyek
s ha másutt nem, hát a halálos ágyon?

Add kezembe e zárt világ kilincsét,
könnyü kezedet - vár kinn a szabad.
Gyülekező halottaimat intsd szét,
szólj s hízelegjen körül jószavad.
Ismersz engem, kit szemed megviselt,
lehetetlen, hogy ne szeressél, kedves!
Egykor egy sejt a tengerben kikelt,
hadd jusson el már örökös öledhez!
 
 
0 komment , kategória:  József Attila  
Szilágyi Domokos
  2018-05-12 12:31:47, szombat
 
  Szilágyi Domokos

Ez is a tietek

Minden mozdulatom végleges,
hiszen véges vagyok.
Minden csókom kőbe vésett,
hisz bármikor meghalhatok.
Szenvedek -- ennek is örülni fogtok.
Magamra sose lehetek,
Szeretek, s ez jó nekem.
S ez is a tietek.

 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Domokos  
Kepes Sára
  2018-05-12 12:28:40, szombat
 
  Kepes Sára

Mint sötétet a fény -

úgy leltelek, mint utazó a megürült padot
s úgy szeretlek most, ahogy
a mély vizeknek halai az iszapot.
Tenyeremben símogatás lapul -
így bújnak meg házak közt csöpp terek
Elment a kedves -
én engedtem el,
mint léggömb zsinegét a kisgyerek
 
 
0 komment , kategória:  Kepes Sára  
Illyés Gyula
  2018-05-12 12:26:05, szombat
 
  Illyés Gyula

Menedék

Hiába csitítasz, vígasztalsz,
hogy tűrjem, hogy nem nagy dolog,
beteg vagyok s áltatni azzal
te sem mersz, hogy meggyógyulok.
Halálos nyavalyába estem,
nem tegnap s nem tegnapelőtt
és nincs rá mód, hogy kiheverjem,
öröklött baj, mitől nyögök,
és gyógyszer sincs, hogy csillapítsa
kínját, pedig be nagy, be sok -
ki ebben van, arról előre
lemondanak az orvosok;
egy napra bár elhessegetni
rémképét, nincs arra se szer;
nincs hátra csak a szembenézés,
a belenyugvás; veszni kell.

Mert ez az ősbaj az öregség.
Annak lepnek tünetei,
olyan riasztón, szinte félek
tükör felé tekinteni.
Így érezhet, akinek arcát
sárgítani kezdi a rák,
így, akinek vérbaj-fekély üt
homlokára szentenciát;
minden nap elérhet a vég. Így
nézem magam; így nézz reám;
lassúbb-gyorsabb agonizálás
minden élet ötven után.

Nem erősítesz engem azzal,
ha eltakarod szememet
az elől, amitől talán már
nem is olyan nagyon rettegek.
Tudjam ne elgyávulva nézni,
mit elkerülni nem tudok,
erre használd, édes csitítóm,
asszonyi tudományotok;
tudjak, ha meglep ama végső
ebtámadás, a végzeté,
hátrálni úgy, hátra se nézve,
mint rég anyánk térde közé;
tudjam, - halld a szép, régi verset:
te spectem suprema mihi
cum venerit hora - "utolsó
órám, ha majd távozni hí:
szememet tereád emelnem"
és -te teneam moriens
deficiente manu - "téged
fogjon hanyatló kezem."

Mert angyali fölényetekkel,
asszonyok, ti, ti értitek
kezelni a vérébe mocskult
hőst is úgy, mint a kisdedet,
s mert halál és szerelem egy ágy,
s mert végezzük bárhogy is itt,
lemeztelenít a halál és
tisztátalanná aljasít,
s mert régtől fogva teelőtted
a titkom se csak az enyém,
segíts át anya-türelemmel
elpusztulásom szégyenén.

 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula  
Ady Endre
  2018-05-12 12:24:03, szombat
 
  Ady Endre:

Álmok után..

Gyermek vagyok. Temetőben
Tarka szárnyú pillangókat kergetek,
Átrohanok könnyű szívvel
Sok besüppedt, elfelejtett sír felett.

Gyermek vagyok. Megfürösztöm
A ragyogó napsugárban lelkemet,
Nem látom a hervasztó őszt,
Csak a fényes, napsugáros életet.

Gyermek vagyok, kinek lelkén
Minden napfény, minden sugár átragyog,
Eltemetek, elfelejtek
Minden sebet, minden régi bánatot.

Gyermek-szívvel elfelejtem,
Hogy csalóka, ámító az őszi fény
És hogy engem megcsalt eddig
Minden álom, minden tündöklő remény.

Gyermek vagyok: temetőben
Tarka szárnyú pillangókat kergetek
S álmaimnak temetőjén
Csalogató álmok után sietek...
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 304 db bejegyzés
e év: 1979 db bejegyzés
Összes: 8547 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1374
  • e Hét: 8794
  • e Hónap: 27857
  • e Év: 457833
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.