Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Balázs Danó Tímea
  2018-05-13 11:05:34, vasárnap
 
  Balázs-Danó Tímea

Ölelések

Vannak ölelések, amelyek megváltoztatják az ember életét.
Vannak ölelések, melyek után nem lesz már semmi, ami addig volt.
Vannak ölelések, melyekről úgy hisszük az utolsó, mégis az első
pillanatává válnak valaminek.
Vannak ölelések, melyekre mindennél, mindennél jobban vágyunk,
mégis félünk tőlük, mert tudjuk, utána semmi sem maradna többé ugyanaz.
S vannak ölelések, melyek várt-váratlanul az utolsók maradnak.
 
 
0 komment , kategória:  Balázs Danó Tímea  
Szebenyi Judit
  2018-05-13 11:04:06, vasárnap
 
  Szebenyi Judit

Szenvedélyes lázadó

Lángoló szívem heves dobbanása
vigyázza minden igaz álmomat.
Életemnek te vagy legszebb virága,
célom, jövőm, eljövendő fényem.

Lázadok hazug szavak ellen,
tömérdek fedetlen seb miatt.
Nem tűrök több dacot,
ebben makacs vagyok,
azt mondják, szertelen vagyok...

Ó, nemcsak éberen élek,
nyitott szemmel és szívvel.
S nem titkolom egyetlen kincsem,
kiért megyek az őszi fények varázsába,
ő az ember, kiért harcom folytatom.

Benne él az ősi tudás forrása,
nem ruha, mit felveszel s leteszed,
nem ékszer, de mindenem,
ajka nem nyílik hazug szóra,
könnyeimet eloltja, bánatomat elfújja.

Vele létezem időben, térben.
Fellegek felett ölelem, csókolom
szenvedélyesen fehér galambom,
s mint ifjú, én érted dalom adom,
s vele együtt tiéd életem, egész lényem.
Ez az örök, tiszta szerelem!
 
 
0 komment , kategória:  Szebenyi Judit  
Ady Endre
  2018-05-13 11:02:55, vasárnap
 
  Ady Endre

Tatjána írt

Tünedező alkonyvilágnál
Olvasgatom a levelet...
Tatjána sír, sirat egy titkot
Egy vágyat, amely elveszett.
Úgy fáj nekem az, amit ő ír,
Könnye az én szívemre hull...
...És mégis, mégis levelének
Ujjongok mondhatatlanul.

Kis levelét kibontom százszor...
Tatjána sír, gúnytól remeg...
Oh, kinyilott, szűz leányálom,
Mennyivel tartozom neked!...
Tatjána sír,...Van még Tatjána,
Rajongógó lelkü, hófehér,
Aki szeret félőn, titokban,
Ki szeret - a szerelemért...

Tatjána sír. Siratja titkát,
Egy álmot, amely elveszett,
Egy titkot, melyet most vallott be
S melyet már régen érezett!
Közel voltam a kárhozathoz,
Mely felé asszonykéz dobott -
Az ő aggódó lelke volt tán,
Amely a szirten átfogott...

Én nem tudom, rózsás az arca
Vagy halvány, sápadt, vértelen,
Csak azt tudom, hogy lelke tiszta,
Szívében dal van s szerelem...
Én Tatjánám, ne félj a gúnytól,
Ne sirasd azt a levelet:
Megmentetted az én hitetlen,
Veszendő, bűnös lelkemet.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
József Attila
  2018-05-13 11:01:16, vasárnap
 
  József Attila

Én nem tudom

Én nem tudom, mi fenyeget
az estek csipkés árnyain;
mint romló halról a legyek,
szétszállnak tőle álmaim.
Én nem tudom, mily dajkahang
cseng a szivembe csendesen:
nyugodj, hiszen csak este van,
s mitől is félnél, kedvesem?
 
 
0 komment , kategória:  József Attila  
Bereti Gábor
  2018-05-13 10:59:58, vasárnap
 
  Bereti Gábor

Mi az ott?

Virágoztak, éreztem az olajfák illatát.
Az éj, akár egy ablak, nyitva volt.
Lusták lettek benne a csillagok, hagyták,
suhogjanak felém a szárnyak, a végtelenből
csillogón, ezernyi arcoddal villóddzon az
ígéret, s míg várok reád, tűnődjek, miféle
ünnep lehet ott, a horizont szélén, ahol
messzi még a hajnal, de már elterülő,
hatalmas, fekete hajú füsttel égnek, apró,
narancs és vöröslő szélű lángjaikkal azok
a lampion-lidércek, azok a fáklyák, akár
a berobbantott olajkutak, s én miféle
káprázatban, miféle üstökösbe zártan
élek itt, várva a kátrány és a vérsötét
űrön át, valódi fénnyel érkező arcodat,
miközben hosszú, burnuszos magánnyal
körém ülepszik, mintha az égből, a
nyitott éjen át áradna, darazsak fullánkos,
fájdalmas, örvénylő, sáskazöld csendjével
ez az emelkedő és süllyedő, foszladozó
és sűrűsödő, homokfátylas zihálás, a
globális rabszolgaság lehelete.
A messzeségben lángrózsák lebegtek.
- Mi az ott? - kérdeztem kiáltva, de egy
tátott, fekete száj elnyelte hangomat. Az
éj nyitva állt. Éreztem a fenyegető
némaság áradó, jégpengés illatát. Aztán
megroppant, s mint az idő végtelenjéből
visszafelé tartó, tűzcsipkés oxigén, amely
kigyúlva ég a halak kopoltyúján,
a kiáltásom, akár egy sikoly, rám talált:
visszhangos volt, kérdő és érthetetlen.
 
 
0 komment , kategória:  Bereti Gábor  
Bodnár László
  2018-05-13 10:51:20, vasárnap
 
  Bodnár László

A véges végtelen

Amirőll azt hiszed örök,
a véges végtelen csupán.
Idővel múló szép csodán,
tőnődsz pokol és menny között!

Elszállnak vágyak, lágy ködök,
marad a józanság talán,
hogy jóremények vigaszán,
az élet győz, halál fölött!

Hisz minden perced úgy pörög,
mint kocka sorsod asztalán.
Nem tudni végül meg hol áll,
mi van a mindenség mögött!
 
 
0 komment , kategória:  Bodnár László  
Gyóni Géza
  2018-05-13 10:48:43, vasárnap
 
  Gyóni Géza

Halkabban

Halkabban járjon, aki él,
S dúdoljon csöndes éneket.
Messzi sírdombok fejinél
Ma ezer gyász-szobor mered.

Ezer menyasszony könnye hull,
S eztán már mindig sir szegény.
Mély sirban álomtalanúl
Alszik ezer szép vőlegény.

Lányok, virágot szedjetek,
Diszitsétek a sírokat.
Nem lesz már vőlegényetek,
Ki oly szelíden simogat.

Mind hű volt s pompás férfi mind,
Kikről legendát sző a tél.
Szemük a sirból ránk tekint:
Halkabban járjon, aki él.
 
 
0 komment , kategória:  Gyóni Géza  
Gligorics Teréz
  2018-05-13 10:45:36, vasárnap
 
  Gligorics Teréz

Álmodom

Te vagy az én lelkem mása...
A kéklő ég kacagása
visszhangzik, ha nekem dalolsz,
ha gyengéden fölém hajolsz..
Nincs éjjel, és nincsen nappal,
mégis, mint az új tavasszal,
a szívemben virág nyílik...
nekem talán nem is illik
ilyen nagyon boldog lenni -
csak feledni...Elfeledni
mindent, ami szép és jó volt.
Az örömet, mint egy kóbort
messze űzni, ne kísértsen,
újabb bánat ne érintsen.
De te jöttél. Elfeledtem
hogy szívem rég eltemettem..
S bár néha még most is havaz,
mosolyodtól elolvad az...
Fecske dalol, kék az égbolt!
Ez az álom jaj, de szép volt..
Csak virradat sose lenne...
Eloszlik az álom benne,
és odakint megint tél lesz..
Hogy éljek, ha mindent érez
már a lelkem...szívem dobog,
s bennem minden lángol, lobog,
jégcsapokban is elégek...
Míg álmodom, addig élek...

 
 
0 komment , kategória:  Gligorics Teréz  
Petőfi Sándor
  2018-05-13 10:40:16, vasárnap
 
  Petőfi Sándor

Az őrült

- - - - Mit háborgattok?
Takarodjatok innen!
Nagy munkába' vagyok. Sietek.
Ostort fonok, lángostort, napsugarakból;
Megkorbácsolom a világot!
Jajgatnak majd és én kacagok,
Mint ők kacagtak, amikor én jajgattam.
Hahaha!
Mert ilyen az élet. Jajgatunk s kacagunk.
De a halál azt mondja: csitt!
Egyszer már én is meghalék.
Mérget töltöttek azok vizembe,
Akik megitták boromat.
S mit tettek gyilkosaim,
Hogy gaztettöket elleplezzék?
Midőn kiterítve feküdtem:
Reám borúltak s könnyezének.
Szerettem volna fölugrani,
Hogy orraikat leharapjam.
De nem harapom le! gondolám,
Legyen orrok és szagolják,
Ha rothadok, s fúladjanak meg.
Hahaha!
És hol temettek el? Afrikában.
Az volt szerencsém,
Mert egy hiéna kiása siromból.
Ez az állat volt egyetlen jóltevőm.
Ezt is megcsaltam.
Ő combom akarta megenni:
Én szívemet adtam oda,
S ez oly keserű volt, hogy megdöglött tőle.
Hahaha!
De hiába, csak így jár,
Ki emberrel tesz jót. Mi az ember?
Mondják: virágnak gyökere,
Amely fönn a mennyben virúl.
De ez nem igaz.
Virág az ember, melynek gyökere
Ott lenn van a pokolban.
Egy bölcs tanított engemet erre,
Ki nagy bolond volt, mert éhenhala.
Mért nem lopott? mért nem rabolt?
Hahaha!
De mit kacagok, mint a bolond?
Hisz sírnom kellene.
Siratni, hogy oly gonosz a világ.
Az isten is felhőszemével
Gyakran siratja, hogy megalkotá.
De mit használ az ég könyűje is?
A földre hull, a ronda földre,
Hol az emberek lábbal tiporják,
S mi lesz belőle,
Az ég könnyéből?... sár.
Hahaha!
Oh ég, oh ég, te vén kiszolgált katona,
Érdempénz melleden a nap,
S ruhád, rongyos ruhád a felhő.
Hm, így eresztik el a vén katonát,
A hosszu szolgálat jutalma
Egy érdempénz és rongyos öltözet.
Hahaha!
S tudjátok-e mit tesz az emberi nyelven,
Midőn a fűrj azt mondja: pitypalatty?
Az azt teszi, hogy kerüld az asszonyt!
Az asszony vonzza magához a férfiakat,
Mint a folyókat a tenger;
Miért? hogy elnyelhesse.
Szép állat az asszonyi állat,
Szép és veszedelmes;
Arany pohárban méregital.
Én ittalak, oh szerelem!
Egy harmatcseppnyi belőled édesebb,
Mint egy mézzé vált tenger;
De egy harmatcseppnyi belőled gyilkosabb,
Mint egy méreggé vált tenger.
Láttátok-e már a tengert,
Midőn a fergeteg szánt rajta
És vet beléje halálmagot?
Láttátok a fergeteget,
E barna parasztot,
Kezében villámösztökével?
Hahaha!
Ha megérik a gyümölcs: lehull fájáról.
Érett gyümölcs vagy, föld, lehullanod kell.
Még várok holnapig;
Ha holnap sem lesz a végitélet:
Beások a föld közepéig,
Lőport viszek le
És a világot a
Levegőbe röpítem... hahaha!


...
 
 
0 komment , kategória:  Petőfi Sándor  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 304 db bejegyzés
e év: 2440 db bejegyzés
Összes: 9008 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 674
  • e Hét: 3386
  • e Hónap: 20784
  • e Év: 562556
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.