Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Erdőházy Hugó: Búcsúzkodás...
  2018-05-13 06:45:55, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Erdőházy Hugó  
Antal Adrienn: Mesét lehel az ősz
  2018-05-13 06:41:54, vasárnap
 
  Antal Adrienn:

Mesét lehel az ősz


Az ősz lopva lehelt csókot a tájra,
mint kislány az ablaküvegre,
hogy otthagyja nyomát pirosló szája,
és hajába simítson új szerelme.

A hegygerincen még zöld a fa ága,
később öltözik bronzszínűbe,
vár még, ahogy türelmes asszony vágya,
mikor szülöttjének kell mesélnie.

Fűszálakon már tücskök nem zenélnek,
s dombok mögül később kél a Nap,
de lombokon aranyló fények égnek.

A levelek mind kosztümöt cserélnek,
majd ledobják magukról megunt
rongyukat, kapuja elé a télnek.

Verselő Antológia 2009.
 
 
0 komment , kategória:  Antal Adrienn  
Finta Zoltán: Valaki, ismeretlen
  2018-05-13 06:39:08, vasárnap
 
  Finta Zoltán:

Valaki, ismeretlen


Ki él itt bennem, mint a könyvbuvár,
aki már minden zajt és port utál -
de ha betűben és emberszóban
lélek muzsikál, arra fölcsudál.

Visszavonultan, úgy él: magának,
magányában a szívkamaráknak -
s biztosan tudom, sosem hallja meg,
mit zúg és üvölt e balga század.

Nem érti hangját, mit torka onthat
emberbőrt hordó vad ordasoknak.
Nem érdekli, ha égig is zengnek
a nászmenetek és forradalmak.

Akárki légyen, olyan szerzet ez,
mint klastromcellák foglya; szerzetes -
örök s vak csendje homályában is
csodáktól fénylő egeket keres.

Itt lakik bennem . . . Úr - úri házban,
senkije sincs e borús világban,
de a bölcsőmtől a koporsómig
kísérget engem, mint útitársam.

Bárhova menjek, jöhet s jön velem,
hívom, nem hívom? követ csöndesen,
S az én utam e földön úgy vezet:
csak harc és harc és sose győzelem.

Ketten járjuk az életiskolát,
hol kegyes hölgyek s kedves cimborák
kitanítottak s tandíjba szedték
a hitemet és kedvem hímporát.

Együtt vagyunk s ő mégis nincs velem.
Velem él s bennem - mégsem ismerem -
s az életemnek keresztútjain
hagyta a sorsot, végezzen velem.

Hányszor volt úgy, hogy kedvben égve
felbokáztam a lét tetejére.
Sose mondta az, ki bennem él:
komám a fák itt nem nőnek égbe !

Ha garas nem volt lyukas zsebemben
s otthon morzsányi kis kenyerem sem,
nem rázott vállon, hogy: fel a fejjel ! -
úrvacsorát kapsz a szeretetben.

Hagyta s tűri, hogy vágytól kövéren
kopjak le csontig ringyók ölében, -
pedig, ha rámszól, egyetlenegyszer,
tiszta szüzekig vezet ösvényem.

Itt lakik bennem, öröklakásban:
négy puha, meleg szívkamarákban -
s ha felkerestem, barátra vágyva,
soha én otthon őt nem találtam.

Életemben, e kis, szürke körben
voltam és leszek földig letörten,
de ez a néma, karthauzi szent
tudni sem akar rólam s felőlem.

Ó , hányszor vagyok, este, egyedül !
Mégsem keres fel s mellém le nem űl.
Csak a holdbéli Szent Dávid módján
magamagának zenél s hegedűl.

Meghivnám néha, hogy asztalomnál
elkvaterkázva és pipaszónál,
anekdoták közt megdiskuráljuk:
még mennyi pofon és mennyi csók vár ?

Hiába hívnám ! . . . Furcsa szerzet ez . . .
Csak egyre néz: az Úrra . . . Szerzetes . . .
S a lét ostoba zűrzavarából
csodákra s fényes mennyegekre les.

Hasonlít énrám . . . Csendes . . Könyvbuvár . . .
Rokon.. . Hisz minden zajt és port utál, -
s ha lélek zendűl betűben, szóban,
nemcsak én hallom: ő is fölcsudál.

De nem melegít, hagy dideregnem.
Nem mákony, nem, a rossz idegekben.
Egy anyag vélem s mégsem én vagyok,
mert Istenatom az Ismeretlen . . .

Erdélyi Helikon, 1936.
 
 
0 komment , kategória:  Finta Zoltán  
Kövér Erzsébet: A csodaszarvas.
  2018-05-13 06:37:31, vasárnap
 
  Kövér Erzsébet:

A csodaszarvas.


A csodaszarvas ?
Maradjon meg csodának, szépnek,
Elérhetetlen messziségnek.
De mikor űzik gyilkos hajrák,
Mikor elejteni akarják,
A hajtásra én is kiszállok,
Csak úgy, mint a többi vadászok.
Mert az a szívem babonája :
Mennem kell, hogy vigyázzak rája.
Figyelmeztessem, felriasszam,
Célba vegyem és elszalasszam,
Nyílvesszőt röppentsek utána,
Vigyázva, hogy el ne találja ;
Hogy fusson el, hogy meneküljön,
Hogy emberkézre ne kerüljön,
S maradjon meg csodának, szépnek,
Elérhetetlen messziségnek.

Napkelet - 1929. február 1.
 
 
0 komment , kategória:  Kövér Erzsébet  
Gáspár Imre: Elégia.
  2018-05-13 06:35:52, vasárnap
 
  Gáspár Imre:

Elégia.


Messze, messze - oly vidéken zengett dalt a dajka nékem,
A hol kincses a hegyoldal, összefénylő nappal, holddal,
Szépségét túl nem ragyogja képivel a délibáb.
Ott gagyogtam első szómat, ott láttam - ha altatómat
Szép regémet eldalolták: milyen az a Tündérország . . .
Látlak, otthon ! küszöbödhöz saru-oldva lép a láb.

Itt vigasztalt a hű szolga, hogyha kérdem panaszolva,
Jó anyám mért ne in jő hozzám, megcsókolni gyönge orczám',
Mért hagyott el igy magamra, ki vivé el, hova ment?
Rá felelt a gyász harangja, zengett a zsolozsma hangja:
"Lesz viszont-látás az égben !" János, ihlett csöndességben
Kis kezecském' összetette s halkan rebegett "amen"-t.

Látom kertünk friss buvóit, sürü cserje jómegóv itt;
Drága titka volt szerelmünk, most is várja: el kell jönnünk,
Még egy este, holdvilágnál, azt susogni: "soha sem!"
Búsan intve, halkan ingva, csüng a fán a tépett inda,
Néma sir fölé hajolva, régi dalt susogva róla,
A ki mélyen elhantolva fekszik - az én kedvesem!

Áll az ormon régi várrom; látta korszak, kettő­három;
Mint beteg, kit életben még új remény tart, vagy egy emlék,
Elhagyatva, rogyva, dőlve, mégis tartja ős helyét.
Oh, maradj is váltig ottan ! mig az ember, létunottan,
Sirba vágyik, s hamar éri, - tőled ezred népe kéri:
"Állj soká, száz ivadéknak dicsről, fényről mondj regét !"

Végig a hegyláncz tövében, mint egy óriási révben,
Terhet könnyen, vidoran visz az ezer éves Garan viz,
Egy társnemzet rege-lantja itt beszél tündérivel.
Oh, a költő ide illik, itt fürödnek könnyű viliik,
Szvatopluk gyász-viadalját zúgó hullámok dalolják,
Ah, regéik mély érzelmét, ember-fül nem éri fel !

A kis templom . . . itt találtam, kitől aztán el se' váltam,
Vezetőm' a tévedésben, balzsamom' a szenvedésben,
Itt találtam s ölelem át én hű társam': a hitet.
A küzdőnek arcza halvány, nincs kihűlt szivébe' bálvány,
Melynek Vesta tüze mellé oltárát az ész emelné . . .
A ledőlt lobor helyére oltárt hitem épített.

S nézlek, messze bérczeiddel, még a régi gyermek hittel;
S a nehéz seb könnyű nékem, virággal födvén emlékem,
Szivem soha sem felejti, hogy az üdvöt itt lelem.
A valóság rege lett már, és a rege életet vár,
Uj életet a siron túl, ha a harang nyelve kondul,
Földi búra, szenvedésre új boldogság száll felém.

Látlak jól, szülő vidékem; mint másnak, több vagy te nékem,
Minden sirod' megsirattam, fűdnek-fádnak hangot adtam,
Szerelmemről szép regét hall az utas, ha itt megáll.
Végét éri földi pályám, tál az élet bús homályán,
Fölkereslek ! Berkeidben akkor is beszélje minden,
Hogy mit éltem s érezek itt: keblén s sirja fáinál.

Vasárnapi Ujság - 1872. május 12.
 
 
0 komment , kategória:  Gáspár Imre  
Czirok Lili: Fogoly
  2018-05-13 06:34:52, vasárnap
 
  Czirok Lili:

Fogoly


Egy láncra vert kutya képében
Járok mindenfele életemben.
Azt mutogatom az embereknek,
Milyen az, ha nem engednek el.

Láthatatlan póráz szorítja nyakam.
Mindig azt érzem, hogy rángatnak.
Nem hagyják, hogy egyedül legyek.
De hisz' azért vagyok, hogy független lehessek.

Akkor mégis mi ez az ellenállás emberek?
Miért nem engeditek, hogy ilyen legyek?
Miért kell a szabályokat betartanom
És a jutalmat másnak meghagynom?

Sietve menekülök kis világomból.
Nem akarom, hogy kitérítsenek irányomból.
De felállítják számomra a csapdát,
És fogolyként meglelem a halált.

Poet.hu
 
 
0 komment , kategória:  Czirok Lili  
Soós Miklós: A serkei várhegyen.
  2018-05-13 06:33:42, vasárnap
 
  Soós Miklós:

A serkei várhegyen.


Ködös, homályos őszi tájék
Fölött magas hegyen megállék,
Hol egykor büszkén álla a vár . . .
S most romjának is romja van már,
S a szent kövek - miket, ki tudja
Mikor s kik hordtak e magasba? -
Szolgálnak most az unokáknak
Lenn a völgyben mint törpe házak.
Várpalota most törpe kunyhó :
Lám, lám, a sors mily változandó !

Ködös, homályos a táj képe,
A völgybe csend, a völgybe béke . .
Hol a Rimának gyors futása
Kövér mezőn mély partot ása,
És a parton sok falu tornya
Fénylik, fehérlik, szélyel, sorba,
A mint az őszi nap világa
Itt vagy ott egy sugárt lop rája;
S mig nézem ezt szent ámulattal,
Lelkemre is köd száll le halkal.

Körüljárom a bérczi fészket . . .
Oh vasidő, oh zord enyészet !
Mielőtt négy század lejára,
Még e helyen fal s torony álla,
És hangzott a csatakiáltás,
Midőn Giskrát itt vívta Mátyás.
Innen nézett Lorántfi György le
A szép mosolygó Rimavölgyre,
És felesége, Szécsi Anna,
Hét magzattal enyelgve, dallva.

Itt volt a sáncz, itt volt a bástya,
S az ivadék tőből kiásta,
Itt volt az ut, benőtte a fű . . .
Oh a természet magához hű;
Mit minden elhagy . . . ékesíti,
Zöld szőnyegét reáteriti;
Repkényt futtat sötét romokra,
Düledéken cserjéje, bokra . . .
S beszélvén a mulandóságrul
Öszszelre gyep, lomb összesárgul !

Most hol vannak . . . az őr, az ágyú,
Lengő zászló a vár fokáról ?
A fegyveres nép hova szélyedt,
A harczi zaj, a hősi élet,
És a dicsőség merre szárnyalt,
Mely egykor itt lakott, eláradt?
Kérdem : de hajh, bár merre menjek . . .
Apró, mohos kövek felelnek,
És fájdalom kél szivbe', főbe', . . .
Csak vissza innen, le a völgybe !

Vasárnapi Ujság - 1862. április 13.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Miklós  
Asztalos Pál: Szív és nő.
  2018-05-13 06:32:40, vasárnap
 
  Asztalos Pál:

Szív és nő.


Miért teremtett nőt az Isten
S miért a férfinak szivet ?
A szív s a nő, e kettő együtt
Kormányozza az életet.

S ha egyetért e két kormányos
Az élet csolnakja halad.
Ám ha a nő szived nem érti,
Előbb-utóbb, de fennakad.

Kolozsvári Egyetemi Lapok, 1897. okt. 2.
 
 
0 komment , kategória:  Asztalos Pál  
Lakatos Zsuzsa: Fáj, hogy . . .
  2018-05-13 06:31:35, vasárnap
 
  Lakatos Zsuzsa:

Fáj, hogy . . .


Fáj, hogy az évek gyorsan messze mennek...
Hogy az élet nem vár, gyorsan elsiet,
Fáj, hogy a percek búcsút énekelnek,
S mint a fények, tovaszállnak szelíden.

Fáj tudni, hogy lassan itt van már a vég,
S angyalok szárnya suhog majd felettem,
Fáj - hisz szállani, szárnyalni kéne még! -
Könnyeket, bút és bánatot feledve.

Fáj, hiszen élek, s még élni is vágyom,
Tűnt percek méze ölel álmaimban,
Fáj, hogy szép a lét... s míg hevít a mámor
Néma éjeken, arcod meg-megvillan.

Fáj, hogy az évek gyorsan messze mentek...
Régi álmok, régi versek - mind vakok,
S hogy ifjúságom búcsút énekelve,
Esti unalommal ül a falakon.

2010.december 02.

Fullextra.hu
 
 
0 komment , kategória:  Lakatos Zsuzsa  
Kuliffay Ede: Az ősi kúria
  2018-05-13 06:29:59, vasárnap
 
  Kuliffay Ede:

Az ősi kúria


Ott kesereg árván ép' a faluvégen,
Mikor építhették ? bizony nagyon régen,
A legvénebb ember - még mint fürge gyermek -
Már akkor ismerte, még pedig ilyennek.

Három ablakszemmel tekint az utczára,
Hátha valamikép tán vendéget látna;
Mert itt ez volt az ur, - kapunak hire sinca,
A pitvarajtón is törve lóg a kilincs.

Olyan hosszú a ház, a milyen az udvar,
Vége egyirányban áll a gémes kuttal.
De kivülről nézve nagyon ütött, kopott,
Tán a tető tartja azt a pár oszlopot.

Az ős kúriának tisztes, ódon fala
Ugy vagy tiz év előtt meszet is láthata;
Most zúzzal és hóval meszelte be a tél,
Fehér lett igy a fal, fehér lett a födél.

Gólyamadár fészkelt a kürtőn valaha,
Lefityeg még róla a fészek oldala,
De lakója innen régen elröppene,
Félve, hogy a kémény összeroskad vele.

A ház körül néhány jámbor eb látható;
Egypár álmos agár s ugyanannyi kopó,
De elfeledék a futást az agarak,
S a fazékig terjed a kopók orra csak.

A két ól közöl az egyikben négy tehén
Répát vagy mit majszol a jászol fenekén,
A másikban két ló mindig abrakra les,
De egyik sem tátos : ez vak, amaz kehes.

A tágas udvarnak kert a folytatása,
Csakhogy szűk termésű, régen volt fölásva,
A gyümölcsfák kérge moh- s penésztől lepett,
Csak egy szomorufűz mutat még életet. -

Csöndes e ház, mintha átok lenne rajta,
Kerüli a vendég, nem ugy mint hajdanta,
Pedig a gazdának nem változott szive,
Bár vállán nyolczvan év súlya hever szinte.

Most nem jár más hozzá, csak a pap és kántor,
Kerül ilyenkor még egypár jó pohár bor;
A letűnt időkről előhozakodnak,
S ha rágyujtnak - vége-hossza nincs a szónak.

Mikor ez a hosszú, kemény tölgyfa-asztal
Végig vala rakva jóféle malaszttal
Az asztal körül meg a sok víg czimbora, -
Tüzesebb vérüek mint a gazda bora.

Fogy a bor, nő a kedv, a cingány meg húzza,
Bő alkalma akad rárántni a tusra,
Az ur sürög , forog, és a kulcsot hordja,
Melyen a rozsdának soha sem volt foltja.

Majd a vadászatra kerül a szó rendje,
Emlegetik most is - ki mit s mennyit ejte;
Hát a szüretek, az évek koronái,
Hogy lehetne róluk pár szavat nem váltni?

És a hosszú beszéd mindig oda mén ki :
Ennél az időnél jobb vala a régi,
Mikor nagy bankóval volt az erszény tele
S a húszasnak csak a zsebben akadt helye.

- Vig élet, szép napok, vendég hátán vendég . . .
Most a vigságot itt pénzért sem vehetnék;
Nem csörög a szarka, nem állit be senki,
A jó öreg urnak magában kell lenni.

Magában kell lenni, mint pusztai fának,
A melynek ágai lombtalanul állnak,
Gyökerén meg őröl ezer apró féreg,
Mig kidől idején a ziharos télnek . . .

Pedig az öregnek volt szép három fia,
És a szép fiúkból lőn egy-egy dalia,
Elmentek, harczoltak, - egyszer hir érkezett,
Hogy egy nagy csatában mindhárom elesett.

Nem átkozta sorsát a fiútlan apa :
Áldozatot kiván a hazának java;
De a szegény anya a kínt nem birhatá,
Megölte a bánat épen egy évre rá.

Maradt még egy lánya, a ki vigasztalja,
El is volt jegyezve, s jegyese megcsalta;
Az emésztő bútól lassan hervadt a lány,
Ott domborul sirja a kerti fűz alján.

így pusztult el a ház; csak ő maradt hátra,
Megroskadt a teste, köszvényes a lába,
Egész napokon át a karos-székben ül,
S a nagy fali óra szól hozzá egyedül.

Élete a szép múlt, a jelen keserves,
Lelke föl-fölvidul, hogyha abban repdes,
Jövendőt nem remél; mondja : mit remélne?
Hisz' a halálnál nincs egyéb reménysége.

Vasárnapi Ujság - 1862. márczius 30.
 
 
0 komment , kategória:  Kuliffay Ede  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 260 db bejegyzés
e év: 1463 db bejegyzés
Összes: 31360 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1003
  • e Hét: 1003
  • e Hónap: 220058
  • e Év: 1054979
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.