Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Végváry Ferenc: Úgy elmentél innen . . .
  2018-05-14 07:28:15, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Végváry Ferencz  
Kiss Tamás: Esti vers.
  2018-05-14 07:25:35, hétfő
 
  Kiss Tamás:

Esti vers.


A leggyengédebb a földön legyőzi
a legkeményebbet; a nemlétező
a létezőt. (Laole)


Ó, lassan járni
jobb a futásnál
és járás után
be jó megállni.
Zúg a folyó, a tenger felé tart
boldogan, de százszor
boldogabb a part.
S jobb ülni, minthogy
céltalan menjünk,
hisz azért járunk,
hogy megpihenjünk.
S még jobb feküdni
földön, ha ringat,
és összefonni
nehéz karunkat.
De ennél is jobb,
drágább az álom,
a félig-élet
kinyúlt határon,
túl az erőkön,
túl, mindenen túl
s legyőzni, mit élet
soha fölül nem múl,
mert jó meghalni,
pihenni testtelen,
így estelen,
a földbe lenn.

Napkelet 1937. augusztus 1.
 
 
0 komment , kategória:  Kiss Tamás 1912-2003  
Kaszás Zoltán: Szerelem a végtelenben
  2018-05-14 07:24:02, hétfő
 
  Kaszás Zoltán:

Szerelem a végtelenben


Szeretlek, de ezt már nem mondom, 
Arcom elfordítom, ha könnyem ontom. 
Nem mutatom se a vért, se a kínokat, 
Hagy higgyék az emberek: "Ő is mulat!" 

De közben szívemben a vér megdermed, 
S lelkemben a világ hullik a porba le. 
És eközben a szívem csak ketté hasad, 
De küzd tovább törve, míg valami akad. 

Legyőzte a szerelem, nem volt elég erős, 
Azt hittem felejthetek, de rájöttem késő. 
Megfertőzte már az agyamat az érzés, 
S láncok fogja lett a boldogság érzés. 

De néha, mikor pillanatra érintem arcodat, 
A boldogság, a börtöne ajtaján kopogtat, 
Nem akar mást, csak talán átkarolni engem, 
Hogy tényleg érezzem, mit jelent, mit tettem. 

De a láncok vissz*rántják a sötétbe, 
Ahogy kezem már nem érint meg téged. 
S újra rám tör az éjszaka komor álma, 
De szívem nem adja fel... Nincs akadálya.
 
 
0 komment , kategória:  Kaszás Zoltán  
Jörgné Draskóczy Ilma: Sóhaj.
  2018-05-14 07:16:48, hétfő
 
  Jörgné Draskóczy Ilma:

Sóhaj.


Miért van nékem szárnyam? Nyugtalan,
Magasratörő, szilajröptü szárnyam?
Miért kell, hogy a messzeséget járjam,
Csalfa czéloknak átadva magam?

S miért vannak sóvárgó dalaim:
Halk zokogások, titkos néma vágyak;
Amik valóra úgyse-úgyse válnak,
Csak elrabolják csöndes álmaim !

Ne lenne szárnyam, mi magasba von.
Szűk határok közt, hadd élnék itt békén
Apró tervekkel: mint madár a fészkén.

S dal is csak egy fakadna ajkamon:
Valami naiv, együgyü kis nóta,
Egy kis bölcsőre halkan ráhajolva . . .

Rákos Vidéke, 1905. ápr. 9.
 
 
0 komment , kategória:  Jörgné-Draskóczy Ilma  
Áprily Lajos: Levél.
  2018-05-14 07:16:02, hétfő
 
  Áprily Lajos:

Levél.

Gruzda Jánosnak, a tél-festőnek.


Mi itt a téli Szép titkát kerestük
halott falukban, hő-hullámokon,
s beporozott az erdők zuzmarája:
lelkünk a tél lelkével lett rokon.
Ajándékozhat színt és dalt a nyár is,
fehér hazánk a vadnyomos határ.
December és dér. Madaram a holló,
monumentális, büszke gyászmadár.

Ha meghalok, nagyon megváltozom majd,
átszállok egy kis kék felhőközön
és a tavasz lelkére rátalálok
s a fiatal tavaszba költözöm.
Fénnyel jövök, vagy fuvalom-zenével
s a hó megindul téli házakon,
lerázom az akácok zuzmaráját
s a jégcsapok vizét megcsorgatom.
Lecsapok a hórejtő füzberekre
s a varjútábort messze kergetem,
felvillanok egy csiklandó sugárban
s a néma pásztort megnevettetem.
A barna felhő búskomor szívébe
csóvát dobok, hogy zivatar legyen,
s egy éjjel diadalmasan leszállok
fellegvizekre szomjas Őrhegyen.
Halomba, zápor-gyöngyösen letépem,
ami virág van száz vadrózsafán -
és virradatkor óriás csokorral
bedobom a leányok ablakán !

Napkelet - 1925.
 
 
0 komment , kategória:  Áprily Lajos  
Kempelen Farkas: Örökség.
  2018-05-14 07:14:59, hétfő
 
  Kempelen Farkas:

Örökség.


Elnézlek kis fiam,
Amint anyád ölén
Hintázva, boldogan
Ujjongsz, kacagsz felém.

Ó mért, hogy nincs öröm
Tiszta, tökéletes ?
Egy gyászos sejtelem
Szivemben mit keres ?

Hogy mire tavaszod
A nyárba hajtanék,
Megérnünk az időt
Nem engedi az Ég. . .

Majd férfiú leszel,
Nagy, deli, szép legény
És lángot fog szived
Egy lány égő szemén -

Járni fogsz álmodón,
Boldog kínok között
S nem lesz, bizalmasan
Titkod kivel közöld. -

Ébren és alva is
Nem látsz, csak egy leányt
Édes szegény fiam,
Gondolj ekkor reánk.

Keresd fel azt a sirt,
Hol együtt pihenünk
És kedvesed nevét
Halkan súgd meg nekünk.

Én átadom neked
Egyetlen örököd :
Égő szerelmemet,
A tisztát, örököt.

Jó anyád az övét
Titokban rejti be
Imádság idején
Kedvesed lelkibe.

Aztán boldog leszel,
Oly .boldog, mint apád -
Egy angyal itt ölel,
Egy fönt vigyáz reád.

Esztergom és Vidéke, 1911. nov 12.
 
 
0 komment , kategória:  Kempelen Farkas  
Bóka László: Búcsú-köszöntés
  2018-05-14 07:13:47, hétfő
 
  Bóka László:

Búcsú-köszöntés


Feljött a nap, az árnyak elzuhantak,
most szedik össze magukat,
ahogy lassan a fák fölé
emelkedik a lomha nap.
Tömörebb és sűrűbb az árnyék,
minél közelebb van a dél,
a délignyitó már hunyorgat,
az estike még alig él.

Nyár van. Meg se rebben a szél,
gyalog küldi az illatát
a parányi virágkörönd,
s ki tudja honnan, mézesen
a jószagú kosbor köszönt.
Búcsú-köszöntés, illanó,
lélegzetnyi illatszüret.
Elfedik a lábam nyomát
holnapra a görnyedt füvek.

Magyar urbanista, Balatonalmádi, 1960.
 
 
0 komment , kategória:  Bóka László  
Válóczy Szilvia: Csak ezt kérem
  2018-05-14 07:12:54, hétfő
 
  Válóczy Szilvia:

Csak ezt kérem


Ha többé nem kellek neked
úgy add tudtomra, hogy megértsem.
Sűrűn gyötrő tetteidtől ezt kérem,
s mi egyetlen célként tűzve volt,
mit épített éltedben annyira féltesz,
angyalként tartsd magadban, míg kísértesz.

Akkor ne tégy meg magadnak!
Ne halljam és ne lássam akaratodnak
fájó égiszét, hogyan tépi
fájdalmas napjaink között szét
a csodában fénylő emlékvágyakat,
mert hiányunkból csak bánatunk fakad.

Légy tiszta, mint mindig is voltál,
s maradj meg elveid szerint,
ha idődben túl kevés vagyok, ne add
röpke lényeged, mert kínba lök megint
a felismerő, s gyötrő tapasztalat,
hogy csak ennyit érek, s így adod magad.

Nekem az egész életed kell! Mind!
Mit csepegtetsz, halhatatlan lesz megint,
mint azelőtt, mikor újra jártuk az időt.
Nem véletlen, hogy a szívünk egyszerre dobban,
s a lét néha hiába katlan, ha mégis érezzük,
e kegyetlen világban, egymásért lélegzünk.

Ha többé nem kellek neked,
kérlek, úgy add tudtomra, hogy megértsem.
Szeretve szerető tetteidtől csak ezt kérem,
s azt, hogy ha megválasztod léted hatalmát,
mondj imát, és lásd, érezd hús-vér szívem,
mely érted lüktet... Csak ezt kérem...

Veresegyház, 2017. február 11.
 
 
0 komment , kategória:  Szyl  
Finta Zoltán: Méregpohár
  2018-05-14 07:11:34, hétfő
 
  Finta Zoltán:

Méregpohár


Milyen furcsa íze van most az esti szélnek
s be furcsát kóstolgat a reszkető szimat:
óbor-zamatnak és könnyek nyers ízének
fanyar koktélja ez a kedves őszi szag.

Igyál most, igyál, ó lélek s részegedj meg
s andalítsanak a lombok halk zenéi
s amig a rőt színeik karban énekelnek,
kezdj önmagádról magadnak mesélni.

Amit ki nem mondhatsz, meggyónván a papnak,
magánügyeket kell máma megbeszélned
s vonagló ajakkal dadogni magadnak
azt, amit túléltél s amit meg kell érned:

Fekete hajadba gyűl a sok fehér szál
s csendesedik; a vér régi lázadása -
és mint az őszi dér, hűt, ahogy feléd száll,
a virtusnak bölcs és szép kifáradása.

Korod szép, kerek szám, éppen negyven év már
és mint legtöbb ember, úgy vagy: fenn se, lenn se -
nem szúrt le a végzet, bár mögötted sétál
s messzeí még a Mű is: " perennius aere . . ."

Tetőre vergődtél s nézel napnyugatnak,
ahol a láthatár fellángol s kiszépül -
szemedbe süt a fény, csak már nem hazudhat:
hosszú lett az árnyék s elbúcsúzni készül.

Épp feleútjára értél életednek
s fenn vagy a csúcson, mely zord és nem mosolygó -
két mély völgye fölött szírtje égbe reszket
s egyik völgye - bölcső, másik - egy koporsó.

E két szakadék közt út s ösvény nincs tovább
s aki elvezessen, egy kéz nincs kezedben.
Megmásztad a sorsod utolsó szírtfokát
s nem fog, nem tart s nem véd, tán az istened sem !

Igyál most, igyál, ó lélek s részegedj meg,
mint rohamok előtt isznak csak leventék !
Füledbe rőt színek ím, így énekelnek:
reggeltelen éjbe hull a naplementéd.

Különös, könnyíze van az esti szélnek
s ravatalillatú a kedves őszi szag.
Mert ma a halálod s életed ízének
koktéljából kortyolt a reszkető szimat . . .

Erdélyi Helikon, 1936.
 
 
0 komment , kategória:  Finta Zoltán  
Komjáthy Aladár: Magyar tavasz.
  2018-05-14 07:10:53, hétfő
 
  Komjáthy Aladár:

Magyar tavasz.


Már a Tavasz újja a fákat
illeti s félénk, kis virágok
lehelnek halk harmóniákat.

Szívedre, mint a méz szivárog
a fájó mámor kába kedve
s bús lelkedet merőn kitárod.

És megremegsz, vén, téli medve,
csobogva hull rád langy igézet
s a zordon Fagy fut elfeledve.

Szemed mereng s míg vágyva nézed
kék éjtszakán a hold ezüstjét,
valami dalra lejt a véred.

A lét virágzik, mint derűs rét
s az új tavasz szent, friss dalán
felujjongnék, de jaj! belül tép

martir keserved kis hazám.

Napkelet 1928. június 15.
 
 
0 komment , kategória:  Komjáthy Aladár  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 310 db bejegyzés
e év: 2265 db bejegyzés
Összes: 32162 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2144
  • e Hét: 10255
  • e Hónap: 62488
  • e Év: 1433564
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.