Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Balla Zsuzsanna
  2018-05-15 07:58:07, kedd
 
  Balla Zsuzsanna:

Végre...

Zörren az ablak,
Lebben a függöny,
Csörren a kulcs,
És enged a zár,
Pillanat illan,
Rebben a pillám,
Szép ölelésed
Karodba zár.

Dobban a szívem,
Lobban a vérem,
Izzik a csókunk,
Ajkunk tüzén,
Csusszan a szoknyám,
Surran az ingem,
Vállamon villan,
Borzong a fény.

Kebleim halma,
Érett két alma,
Duzzadó bimbót,
Kínál eléd,
Vad vérem árad,
Vágyom a vágyad,
Vagyok, ki lettem:
Végre Tiéd!
 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsuzsanna  
Molnár Rózsa
  2018-05-15 07:54:41, kedd
 
  Molnár Rózsa

Leplezetlenül

Sötétülő felhőkből néznek ránk a Kajafások
(Pilátus kezét még nem mossa,
de készül már töviskoszorúnk),
toporgó türelem vitatkozik szemeikben...
lassan vigyázba rajzolják arcukon a ráncokat,
hogy savas tekintettel próbálják
lelkünkből a titkot.

Maradj csöndben, kedves!
Istenszagú dörgedelem ne tévesszen!
A szeretés vámszedői ők
- Zakeus tenyerükbe fér -,
villámot ütnek szöges fájdalmul karjainkba,
bár elszenesedik majd,
nekünk már elég lesz egy pillantás.
 
 
0 komment , kategória:  Molnár Rózsa  
Dsida Jenő
  2018-05-15 07:47:34, kedd
 
  Dsida Jenő

Kopott álom

Lelkemet mintha messzire sodornák
régi borongó, ismerős dalok,
mikor zenél a monoton eső
és felsírnak a csobogó csatornák.

Ázottan néznek egymásra a hársak,
végigfakul a lila nyári köd
a szekfű-szagú színes kerteken,
s a folyókák cikcakkos gödröt ásnak.

Most nincs, ahol az ablakot kitárnák.
Úgy merednek a házak mereven,
mint sok-sok nyirkos hideg álmodó,
s minden lépésre cuppognak a járdák.

Fekete felhők játszanak az éggel,
s vállamon komor, fekete köpeny:
borzongva, fázva összeszorítom,
mintha valami kincset rejtenék el...

Nagy álmot rejtek, szomorút, kopottat
(jaj csak valaki észre ne vegye!),
- és a lombok közt zizeg az eső
és kalapomon csendesen kopogtat.

 
 
0 komment , kategória:  Dsida Jenő  
Ferencz Imre
  2018-05-15 07:46:29, kedd
 
  Ferencz Imre

A nyugalom órája

Hanyatt fekve a zöldben,
micsoda mozdulatlanság!
Csak egy gyephangya téved hajam sűrűjébe.
Csak egy tolvajbogár lopózik hozzám,
és hallgatózik.
Ne moccanj, maradj -
miféle harc után
miféle tetem!

A fű megadóan elsimul,
s hízeleg a bársonyvirág.
de a kapcsos korpafű
bilincset csörget,
s a fillérfű bőrömre alkuszik.
Vigyázzban áll a sisakvirág.
Kígyószisz szisszen,
s oson a macskagyökér.
Ördögrokolya lebben,
szolgálatban a katonalégy.
Légvadászok,
ugróvillások várakoznak,
s a vészjelző szúnyog hallgat.
Még alszik az alkonybogár,
de az aknázó legyek már járnak.
Imádkozik az imádkozó sáska.
De mit keres itt
a halálfejes lepke,
s merre igyekszik a temetőbogár
a gyászbogarakkal?
A szürke rabszolgahangya
már kész a cipekedésre!
Nincs órája a nyugalomnak.


 
 
0 komment , kategória:  Ferencz Imre  
Kosztolányi Dezső
  2018-05-15 07:44:00, kedd
 
  Kosztolányi Dezső

Esti Kornél éneke

Indulj dalom,
bátor dalom,
sápadva nézze röptöd,
aki nyomodba köpköd:
a fájdalom.
Az életen, a szinten,
a fénybe kell kerengni,
légy mint a minden,
te semmi.

Ne mondd te ezt se, azt se,
hamist se és igazt se,
ne mondd, mi fáj tenéked,
ne kérj vigaszt se.
Légy mint a fű-fa, élő,
csoda és megcsodáló,
titkát ki-nem-beszélő,
röpülő, meg-nem-álló.

Légy az, ami a bölcs kéj
fölhámja, a gyümölcshéj
remek ruhája, zöld szín
fán, tengeren a fölszín:
mélységek látszata.

No fuss a kerge széllel,
cikázva, szerteszéjjel,
ki és be, nappal-éjjel,
s mindent, mi villan és van,
érj el.
Tárgyalj bolond szeszéllyel,
komázz halál-veszéllyel,
s kacagd ki azt a buzgót,
kinek a mély kell.

Mit hoz neked a búvár,
ha fölbukik a habból?
Kezében szomorú sár,
ezt hozza néked abból.

Semmit se lát, ha táncol
fényes vizek varázsa,
lenn nyög, botol a lánctól,
kesztyűje, mint a mázsa,
fontoskodó-komoly fagy
dagadt üvegszemébe.
Minden búvárnak oly nagy
a képe.

Jaj, mily sekély a mélység
és mily mély a sekélység
és mily tömör a hígság
és mily komor a vígság.
Tudjuk mi rég, mily könnyű
mit mondanak nehéznek,
és mily nehéz a könnyű,
mit a medvék lenéznek.
Ó szent bohóc-üresség,
szíven a hetyke festék,
hogy a sebet nevessék,
mikor vérző-heges még
ó hős, kit a halál-arc
rémétől elföd egy víg
álarc,
ó jó zene a hörgő
kínokra egy kalandor
csörgő,
mely zsongít, úgy csitít el,
tréfázva mímel,
s a jajra csap a legszebb
rímmel.

A céda életet fesd,
azt, ami vagy te, tettesd,
királyi ösztönöddel
ismersz-e még felettest?
Az únt anyag meredt-rest
súlyát nevetve lökd el,
s a béna, megvetett test
bukásait a szellem
tornáival feledtesd.

Hát légy üres te s könnyű,
könnyű, örökre-játszó,
látó, de messze-látszó,
tarkán lobogva száz szó
selymével, mint a zászló,
vagy szappanbuborék fenn,
szelek között, az égben,
s élj addig, míg a lélek,
szépség, vagy a szeszélyek,
mert -- isten engem -- én is,
én is csak addig élek.

Menj mély fölé derengni,
burkolva, játszi színben,
légy mint a semmi,
te minden.
 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dzső  
James Waller
  2018-05-15 07:41:58, kedd
 
  James Waller

A fekete rózsa

Az úton soká látszik még
Vándorló lépteim nyoma
Pedig itt lent pihenek rég
Testem fel nem kel már soha

Egykor sok utat bejártam
Táncolva csillagok alatt
S mindig új utakra vágytam
Lelkem nyugton sosem maradt

Kísérőm egy kis rózsa volt
Szirma sötét, holdtalan éj
Hozzám szelíden szólt
Tudtam nekem hozta az ég

Vigyáztam rá minden éjjel
S minden nap, amíg velem élt
Szemben ezernyi veszéllyel
Megnyugtattam amikor félt

Hiába fújt a jeges szél
Köpenyem védte kis testét
Jöhetett a kegyetlen tél
Tüzünk túlélte az estét

Ám az életünk elszaladt
Óránkban lefolyt a homok
S szerelmünkből más nem maradt
Mint utunkon régi nyomok

Egy nap a virág elszáradt
Tudtam, rám is ez a sors vár
Éreztem testem kifáradt
S lelkem is megpihenne már

Az isteneket megkértem
A vadonba tegyék ágyam
Aztán már csak azt reméltem
Teljesül utolsó vágyam

S hogyha a sok ősi romon
Nyugodni tér a bús világ
Újra kihajt majd a síromon
Egy nap a fekete virág

 
 
0 komment , kategória:  James Waller  
Baka István
  2018-05-15 07:39:34, kedd
 
  Baka István

Kemény ölét már
.
Kemény ölét már eltakarta,
ki nem szeretni bátor,
én ölnék is, de semmi vissza
nem tart e gyávaságtól.

Így faragott a szenvedés,
hogy meghagyott szabadnak,
két semmi közt is - s nem kevés -
választhatok magamnak.

Ó, szabadságom! Rág a szégyen,
s mert nem raboltak meg jogomban,
s mert rajtam nem fúj át a szél, nem
ordíthatom, hogy itt hideg van?
 
 
0 komment , kategória:  Baka istván  
Ady Endre
  2018-05-15 07:37:42, kedd
 
  Ady Endre

Akkor sincsen vége

Te vagy ma mámnak legjobb kedve
És olyan gazdag ez a ma,
Hogy, ha egy életet akarsz,
Ma nézz jól a szemembe.

Végig-nézhetsz a vágyak boltján,
Láthatsz ezer kirakatot,
Neked én vagyok egyedül
Gazdagon és mogorván.

Neked én vagyok neked-szántan
És hogyha nincsen örömöd
És hogyha nem érted a mát,
Mindegy: én meg nem bántam.

Az adhatás gyönyörüsége
És a ma öröme telít
És hogyha véget mondanál,
Hát - akkor sincsen vége.

 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 304 db bejegyzés
e év: 2443 db bejegyzés
Összes: 9011 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 147
  • e Hét: 8145
  • e Hónap: 21851
  • e Év: 645836
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.