Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Takó Ernő Attila: Nélküled . . .
  2018-05-15 08:08:06, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Takó Ernő Attila  
Brucker Ágoston: Nyár.
  2018-05-15 08:05:48, kedd
 
  Brucker Ágoston:

Nyár.


Még látom azt a rengő rónát
Aranykalászokkal teli,
S kalász közül pipacsvirágot
Hívogatóan inteni.

A kis utat, hol ketten jártunk
Nyíló virágoknak során,
Mikor a nap hajnalló fénye
Megtört szemednek sugarán.

Távol arattak, szellő hozta
Felénk az aratók dalát,
Megilletődve, némán álltunk
És ugy vártuk egymás szavát.

Két szép szemed tündöklő fénye
Az ajkaid helyett beszélt,
Lenge szellő körülölelve
Mesélt el nekünk száz regét.

S mi repültünk el, messze-messze . . .
A képzeletnek szárnyain,
S egy pillanatra összeforrtak
Az ajkaiddal ajkaim.

A dombtetőn - a kereszt alján -
Örökké áldom a helyet,
Hol először hallottam tőled,
Hogy szeretsz forrón engemet.

Békésmegyei közlöny, 1909
 
 
0 komment , kategória:  Brucker Ágoston  
Apostol Bertalan: Az arany és a vas.
  2018-05-15 08:03:15, kedd
 
  Apostol Bertalan:

Az arany és a vas.


A hajdankor csodás világa
Fényes kincsét ma is kitárja !
Hű példa rá ez a mese ;
Feljegyzé egy mágus keze.

* *

Szapur, a perzsák hős királya,
- Pihenvén a harczok viszálya -
Egyszer vadászni ment korán,
Aranycsótáros ménlován.
A nap ígéretén örülve
Levente bajnokok körülte, -
Előkelő országnagyok,
Mint hold mellett a csillagok.

Mi a vadnak kétségbeejtő :
Hajtók zajától zeng az erdő; -
A kelevéz bizton talál,
A nyíl s gerely hegyén halál !
Most a király elé legottan
A rengeteg lovagja toppan:
Egy gím-szarvas, bátor, nemes,
Agancsos, délczeg, czímeres.

De bár kopjáját rá hajítja,
Nyilat vet majd feléje íjja:
Szalasztva a királyi vad,
S ámultán áll a szolgahad !
És a király haragra lobban,
Őket megvesszőztetve nyomban,
Boszús kndarczczal, zordonúl,
Kíséretével elvonul.

Gyors ménjét sarkantyúba kapja,
Az mint vihar száguld alatta,
Tüskön bokron, hogy átszökött,
A kengyel kétfelé törött.
De ím közel, falucska végen
Ott egy kovács, pöröly kezében,
Csörömpöl s üt hatalmasat, -
Kínozza a vas a vasat.

Parancsát a király kiadja,
Hogy kengyelének sáraranyja
Forrasztva, rögtön kész legyen;
Kap a kovács a nagy kegyen ;
A munka foly kedvvel, serényen,
Sápadt az aranyon a szégyen,
Hogy durva pór bánik vele,
Nem a művész biztos keze.

Megszólal az ülőre dobva
>Az ércz-király és hangja tompa :
Te vas ! nem szégyenled magad,
Hogy hozzád rozsda-szenny tapad,
És nem szűnik meg jajgatásod,
Fent hirdeted rút szolgaságod.
A szűz arany nem ejt panaszt,
Kirí belőled a paraszt.<

így válaszol a vas reája :
>Te oh, királyoknak királya ;
A földön egyetlen nagy úr;
Kiért az ember összetúr
Bérczet, hegyet, hogy feltaláljon,
Hogy aztán mint bálványt imádjon ;
Arany a súly, nem az erény,
A jog s igazság mérlegén.

Azért bocsáss meg és ne bántson
Szegény, így rozsdás szolgaságom.
Távol ragyogsz, fényes király,
Hogy' tudnád, népednek mi fáj ! ?
Leghasznosabb szolgád, vasérczed
Miért jajgat, te azt nem érzed ! . . .
Oh, mert a földön mindenütt,
Mindig saját testvérem üt ! ! . . .<

* *

Elámul hős Szapur, megértve,
Mi a két ércz titkos beszéde.
Hő érzelemnek lángitúl
Az eszme szép arczán kigyúl.
Míg pilláin könnycseppet érez,
Szelíden szól kíséretéhez :
>Szabad népem minden fia ! . . .<
így lett nagy újra Perzsia !

Vasárnapi Ujság 1902. deczember 14.
 
 
0 komment , kategória:  Apostol Bertalan  
Gyulai Pál: A száműzött .
  2018-05-15 08:02:21, kedd
 
  Gyulai Pál:

A száműzött .


Bujdosik, bujdosik messze tengeren túl,
Csak a bú szegődött hozzá útitársul;
Fáradtan lépeget, nézi a felleget
Távol hazájábúl.

"Fellegek, fellegek mi hírt hoztok nékem?
Irva a felelet rajtatok sötéten.
Oh mivé kell lenned, nemzetem, hogy benned
Keményem se légyen !

Nincs a nagy világon veled senki rokon,
Tapsolva örülnek elpusztulásodon;
Megszűnt víg énekszó, hallatszik csak jaj s óh
A te pusztáidon."

Bujdosik, bujdosik messze tengeren túl,
Csak a bú szövődött hozzá útitársul;
A meddig elnézhet, nézi a fecskéket,
És könye kicsordul.

"Merre, merre szálltok boldog madárkáim?
Ott fogtok repülni hazám szép rónáin,
Köszöntsétek szépen, édes feleségem'
S kicsiny fiacskáim' !

Oh az áldott lélek monnyit szenvedhetett !
Van élet, a mely a halálnál több lehet . . . .
Isten legyen veled, jaj mire növeled
Szegény gyermekimet !"

Bujdosik, bujdosik messze tengeren túl,
Csak a bú szegődött hozzá útitársul;
Hallgatja a szelet, mely a tenger felett
Zivatarrá zordul.

"Zúgjatok, zúgjatok felbőszült viharok,
Testvértekké lettünk bujdosó magyarok,
Ránk is mint reátok, kimondva az átok:
Meg ne nyughassatok !

Vajha mint tinéktek, erőnk is lehetne,
Csupán egy óráig, csak egy rövid perczre,
Hadd vesznénk el aztán, mint boszuló villám
Örökre, örökre !"

(1855.)

Vasárnapi Ujság 1869. deczember 12.
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
Sárközi György: Hazatérés
  2018-05-15 08:01:29, kedd
 
  Sárközi György:

Hazatérés


Mint amikor szülőföldjére tér meg a régen elvetődött,
Hol minden talpalatnyi földnek szine-szaga beléevődött,
Melyet ismer a templomdombig a hídalatti görbe fűztől,
S melynek egy-egy sötét kéménye lelkébe most is visszafüstöl,

Ugy térek vissza végre hozzád, esők, havak, hévségek multán,
S boldog-ismerősen merengve szerelmünk ködfutotta multján
Fölfedezem minden vonásod, mely még a régi s mégis más már,
S ráismerek elmult magamra sok emlékgyujtó villanásnál,

Rámismerek, - rádismerek, - mosolyogva és meghatottan
Nézek körül a kedves tájon, melyben annyi emlék-halottam
Van eltemetve s félénk csókkal hajolok a gyengéd halomra,
Mely minden tévedt vándorutról visszahí csöndes nyugalomra.

Nyugat, 1934.
 
 
0 komment , kategória:  Sárközi György  
Tamás Lajos: Nem lehetsz bálvány
  2018-05-15 08:00:15, kedd
 
  Tamás Lajos:

Nem lehetsz bálvány


A gitár elszakadt, a hárfa húrján
Nem finom kezek játszanak, hanem dübörgő szelek.
Orgona lett a világ, minden sípja süvölt
A nagy kupola, a nyomor boltozata alatt.

Jaj, kicsi fészek, jaj, galambdúc, tegnapi álmok megfagyott virága,
Hogyan beszéljek rólatok, hogyan mondjam, hogy szeretlek
Én, a költő, aki a szerelmet édesítette cukorral, sóhajjal, bókkal
S a lelke most megtelt puskaporral, amely robbanva emészti
Önmagát és körüle a hibás világot?

Ne nézz szemembe ! Nálad nagyobb dolgok
Tükrözik kisértő fényüket benne.
Hozzád szeretnék járni, de elakad utam a hóban.
Vézna gyerekek, félrevert harangok, a kisebbségi sors
Fekete keselyűje tépik a szívem s magamra taposva mondom,
Nem, nem lehetsz bálvány !

Magyar Minerva 4. (1933)
 
 
0 komment , kategória:  Tamás Lajos  
Bacsányi János: A rab és a madár.
  2018-05-15 07:57:26, kedd
 
  Bacsányi János:

A rab és a madár.

(Kufstein, 1795.)
Dulci laborum decipitur sono.
Horatius


Te czifra kis madár !
Miért hagyád el már
Elmét kecsegtető,
S a búban elmerült
Gyötrelmes árva szívet
Veszélyes aggódásiból
Édesdeden serkentget
Érzékeny énoked ?
Vagy is mivel köszönjem én neked,
Hogy bús magánosságomban meglátogatsz ?
S hogy (a mit embertől szívem hiába vár !)
Vigasztalást és kedvet adsz?
Ékes szavú, szép tollú, drága kis madár !
Mivel köszönjem én meg ezt neked ?

Fel-felrepülsz rostélyos ablakomra:
Bízvást előmbe állsz,
S úgy kandikálsz
Majd bévasalt szűk rejtekembe,
Majd elfogyó sovány
Ábrázatomra,
S vígasztalásidért
Hálát mosolygó bánatos szemembe.
De nem sokára
Tőlem megint elválsz !
S a búnak e felhőkig ért
Boldogtalan lakóhelyéről
Szárnyadra kelvén, újolag leszállsz
A vár fokára,
Vagy még tovább ama
Sebes folyónak zugó partjain
Büszkén emelkedő bokros halomra;
S onnan, szokott örvendezésed
Kellős, verőfényes hegyéről,
Onnan tekintgetsz fel homályos ablakomra.

Ott hangzik újra kedves éneked
A fenyvesek tollas polgárinak
Bút, gondot elfelejtető,
S a várasokban fonnyadó kevély halandók
Szemetcsaló tündér hívságinál
Százszorta méltóbb, boldogabb, s szebb életéről!
Ott hangzik édes éneked
A halmok, erdők, völgyek, s tér mezők
Szárnyas lakossinak
Önként jövő, szünetlen változó,
Mindenkor új, mindenha víg,
S mindég örömmel teljes ünnepéről !
Ott hangzik, ott zeng éneked
Az e kerek föld birtokánál,
A széles e világ
Minden javánál
Kivánatosb, áldott szabadság
Meg nem becsülhető nagy érdeméről !

Boldog kis állat ! ártatlan, szabad lakossa
Ezen magas hegyek homályinak !
Víg hirdetője,
Szíves magasztalója
Nagy alkotód jóságinak !
Te szép, te kedves kis madár !
Édes enyhítője,
Egyetlenegy vígasztalója
Elbágyadott lelkem fájdalminak !
Mivel, mivel köszönjem én neked
Elmémet ébresztő gyöngy éneked ?

De íme ! már megint itt hagyott . . .
Meg vissza tére
Az eosti szellők gyenge szárnyain
Előbbi mulatóhelyére,
Túl a folyónak partjain
Ama bokros halomra; - s ott,
A nyári dísziből kivetkőző
Kis fának özvegy ágain,
Ott áldja, ott
Köszönti
A nyugalomra költöző
Aranyhajú szolid napot:
Ott önti
Gyönyörködésre kísztő mennyei
Kis torka fodros énekit,
S hangokra olvadott szebb érzeményei
Messzére hajtanak minden bút, bánatot.
Tornyunkra felható édes lehelletit
Enyhülve szíják bé sokat tűrt szíveink,
S dobogva hajlanak le víg dombjának a völgy
Árnyékos öbliből
Felénk koválygó lágy szellőihez;
És, felfohászkodván
Megilletődött lelkeink
A szenvedők el nem feledkező
Irgalmas atyja székihez,
Keblünkbe hullanak le könyeink . . .
Elhallgatott: s majd ágról ágra száll,
És, mintha tudná,
Hogy szíveink érzésivel
Kényére játszik,
S hogy édesen mulattató
Szép énekéért
Méltán magasztaltathatik,
Fülelve néz mindenfelé, s kérdezni látszik :
Ha tetszik-e?
S kitől miként hallgattatik ?

De néma csendesség uralkodik
Már mindenütt; s hallgat, figyelmez a vidék
Körűl-belől.
Csak a feleslő visszahang fondorkodik,
Csak ő cseveg, s ingerii még
A messze kősziklák felől.
Bámulva bámul és álmélkodik
E táj kis Orpheussa szép szaván
Még a folyó is, csendesebben
Hajtván bolyongó habjait
A vár alatt,
S nem oly igen sietve,
Nem oly zajongva dúlván partjait,
S a kőfalat.

Zengj még tovább ! zengj, ó kegyes
Kis énekes !
Enyhítsed árva szívemet,
Enyhítsed ah ! s felejtesd el velem
Határt nem érhető keservemet.

És íme zeng ! . . . De mely szokatlan,
Mely új erővel hangzik ezüst szava?
Mint éled ah ! s mely ellenállhatatlan
Vígságnak indúl minden a partok körűl !
Miként örül,
Miként süvít az ő
Hatalmas énekének
Hegy, völgy , mező !
Mely víg örömre gerjedének,
S miként felelgetnek; mindenfelől neki
A szirtos oldalú hegyek
Látatlanúl enyelgö gyermeki !
Téged, Szabadság ! tégedet énekel.
Nincs szíved, ember ! hogyha nem érdekel;
Ha fel nem indíthatnak édes
Hangjai zengedező szavának -
Megbájoló kedves szavának,
Mely által új
Életet ád az egész tanyának !
Áldás reád,
Ó édes
Kis énekes !
Áldás reád ! !
Ne ártsanak néked soha
E vad vidéknek éhes ölyvei !
Ah! el ne érjenek téged soha
Kegyetlen üldöződ vérengző körmei !

Vasárnapi Ujság 1869. deczember 19.
 
 
0 komment , kategória:  Bacsányi János  
Bozzay Pál: Pusztaság a világ . . .
  2018-05-15 07:56:25, kedd
 
  Bozzay Pál:

Pusztaság a világ . . .


Pusztaság a világ, kert az én kebelem,
Egyetlen virágja hervadó szerelem,
Hervadó szerelem bús árnyéku fája,
Könyem nedvesiti, fájdalmam táplálja.

Kert az én kebelem, gondatlan kertésze
Vajjon melyik lehet: a sziv-e, az ész-e?
Talán mind a kettő, s mig egyik ültetett,
A másik kitépe reményt s emlékzetet.

És a kert virági pusztán elveszének,
Összetiprák őket zajgó szenvedélyek;
Mit állsz te még benne hervadó szerelmem,
Terhes remény-vesztett kinodat viselnem.

Elmúlt örömeid emléke nem éltet,
Oh hadd szakasztom ki e kinos emléket !
Él még bennem, noha illatját nem érzem,
Virági elhulltak, - tövisétől vérzem.

Nem, ne távozz tőlem, ágyán gyötrelemnek
Hamarább lesz talán vége életemnek,
És mikor lelkemet majd ki kell lehelnem,
Akkor szállj el tőlem hervadó szerelmem !

Vasárnapi Ujság - 1869. augusztus 29.
 
 
0 komment , kategória:  Bozzay Pál  
Lévay József: Csárdában.
  2018-05-15 07:55:13, kedd
 
  Lévay József:

Csárdában.

Rozsnyó 1846.


Elment minden a' maga útjára,
Csak én maradtam itt utoljára,
Eloltották a' gyertyát mindenütt,
A' korcsmáros is régen lefeküdt.

Bort kérnék, de nincsen a' ki adna,
Kedvem sincsen , mellyböl dal fakadna ;
Az asztalra némán könyökölök
Füstölvén, mint egy kávézó török.

Egyik szögben a' vénanyó hörög ,
Másikban a' szolgáló hömpörög;
A' biliárdon egy boglyos fiú,
'S alatta jóllakott kutyája fú. -

Körültem a' füstbarnított falon,
Idétlen mázolt képcsoport vagyon.
Ott függ többek közt egy magyar huszár.
Feje liordó-nagy, lába pipaszár.

Ott egy foghúzó, a' mint betegét
Fogánál fogva vonszolgatja szét.
Egy kétlábú ökör, egy sánta ló . . .
E' társaság poétának való !

Megpróbálom, behúnyom a' szemem ,
Hisz' úgy is ébren alvó a' nevem !
Csak egy kissé , csak egy pillanatig,
Csak a' közel hajnal hasadtáig !

Életképek, 1847. Aug. 15.
 
 
0 komment , kategória:  Lévay József  
Fekete Lajos: Tavaszi séta a kertben
  2018-05-15 07:54:19, kedd
 
  Fekete Lajos:

Tavaszi séta a kertben


A kertbe most, kisfiam, halkan lépjünk,
hogy rózsaszín álma a barackfáknak
fel ne riadjon, amint belépünk.

Intsd a kezedet, jaj, le ne tépjen
egy gyümölcsígérő pici virágot;
mohó kacsódra majd én is vigyázok.

Hallgasd csak, - mily édesen döngicsélnek
mézgyüjtő kedvvel a karcsú kis méhek;
lám ők is itt vannak, ők is élnek . . .

Amott egy ágon egész elámult
füttyös jókedvében egy kicsi cinke:
- barna a kabátja, sárga az inge.-

De nézd csak? ! . . . szalag van egyik lábán;
ez a mi cinkénk, - amelyik a télen
bekocogtatott az ablaktáblán . . .

Napkelet 1928. július 15.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 260 db bejegyzés
e év: 1463 db bejegyzés
Összes: 31360 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1003
  • e Hét: 1003
  • e Hónap: 220058
  • e Év: 1054979
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.