Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Balla Zsuzsanna
  2018-05-16 09:10:18, szerda
 
  Balla Zsuzsanna

Ahogy a bőröm a tiedhez ér

A behúzott zslun túl szentjánosbogarak
rendezik sugarakba a világot,
szemhéjam mögött virulnak pisla lángok,
kék, sárga, bíbor, narancsálmok.
Szín, illat, rezdülés, csak te vagy.
Az ágy mellett tt melltartóm hever,
Te szórtad el, s a köntös úgy omloik el a szőnyegen,
mint a fátyol, sejtelme titkot nem fed el.
Alszom, hozzád érek,szertelen véredényeimben
duruzsol, zsibong a vér, ahogy a bőröm tiédhez ér.
 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsuzsanna  
Kulicz Gábor
  2018-05-16 09:08:57, szerda
 
  Kulicz Gábor

Lánc

És majd öregek leszünk,
kezem felé remegve indul,
viharaim már nem tombolnak,
csak teste emlékein túl,

és már összecsiszolódunk,
s nem lesz egy szavunk sem durva
mint most: kőként
másik kőre hullva,

és már távol tartja,
ami nem érdekel,
és a dolgok is csak
általa érnek el,

és már tudni fogom
mikor és mit inna,
de a teát ugyanúgy
melléöntöm mint ma,

és már nem lesz bosszús,
hibáim is mind csak neki szépek,
őriz mint elfeledett kastély
őriz, elfeledett képet.
 
 
0 komment , kategória:  Kulicz Gábor  
Keresztes Ágnes
  2018-05-16 09:06:59, szerda
 
  Keresztes Ágnes

Őszinteség

Már voltam botránkoztató
s botránytól rettegő is;
tudom, hogy néha bűn a szó,
a hallgatás megőriz,

de inkább vádoltam magam,
mint hogy megbújva éljek,
míg beragyognak súlyosan
negérdemelt erények.

Válaszoltam mindenkinek:
mikor, miben hibáztam.
De nem sok jóságban hiszek
- s nem minden lázadásban.
 
 
0 komment , kategória:  Keresztes Ágnes  
Farkas Éva
  2018-05-16 09:05:25, szerda
 
  Farkas Éva

Csak néhány óra kell.

A hétköznapok rohanásában,
Legyen számodra néhány óra,
Mikor szívedet betakarja,
A béke puha, álomtakarója.
Hunyd be a szemed, és pihenj meg,
Hallgasd, ahogy a csend mesél,
S amit szeretettel, szívből adnak,
Elfogadni azt soha ne félj.
Tanuld meg: lehet ébren álmodni,
Fényeset, szépet, ezer csodát.
Hagyd, hogy kihulló könnyed lemossa,
Fájdalmas múlt útjának porát.
Életünk sokszínű tarka függöny,
Sötét a bú, s az öröm fehér.
Az ember, mert így van megteremtve,
Ösztönösen is folyton remél.
Nem is tudjuk tán, de mindig várunk,
Sokszor talán csak néhány szóra.
Barátra, szívre, egy kis mosolyra,
Hogy jusson ránk is néhány óra.
Nem gyenge az, aki mer szeretni,
S választ sok kérdésre nem keres.
Szemünkkel nem látjuk, mi a fontos,
A lényeghez a szívünk vezet.
 
 
0 komment , kategória:  Farkas Éva  
Fehér Csaba
  2018-05-16 09:04:14, szerda
 
  Fehér Csaba

Nyár

Ha megkérdeznéd: mi a nyár?
Csak pillanat, mi tovaszáll:
morzsákat cipelő hangya,
vágtató villámok hangja,
útszélre szédült keréknyom,
mezőn virág helyett nőtt gyom,
emlék, minden nap erősebb,
homlokodon egy esőcsepp,
tócsákba toppanó lábak,
szelíd-szép, megnyúló árnyak,
s mint anyám simító keze,
távolból tekergő zene,
hegy ormán bicsakló sugár,
jegenyesor, délceg, sudár,
szétrágott búzaszem íze,
kalászok pipacsos dísze,
tenger horizontján hajó,
lehunyt szemhéj mögött lakó,
erdőben rejtőző vadak,
és a magányos, hűs patak.

Kezek közt méz-ízű hallgatás,
ne kérdezz, ne szólj, ne hallja más,
még néhány hónap, vagy csak egy hét,
pár perc, de akár az öröklét.
 
 
0 komment , kategória:  Fehér Csaba  
Széles Kinga
  2018-05-16 09:02:33, szerda
 
  Széles Kinga

Zavarban...

Rögös útján eltévedve
Megbotlott a gondolat,
Elfeledte minden lépte,
Honnan indult, s merre tart.

Add a karod, kedves múltam,
Vezess haza úgy, mint rég,
Mindig beléd kapaszkodtam,
Legyél most is segítség.

Rögös útján eltévedve
Megbotlott a gondolat,
De már tudja minden lépte,
Honnan indult, s merre tart...
 
 
0 komment , kategória:  Széles Kinga  
Rozsnyói Ferenc
  2018-05-16 09:00:56, szerda
 
  Rozsnyói Ferenc

Kedvesemnek
Első szonett

Elbúcsúztunk és dunyhád láthatatlan
Hajnalt vajúdó csontszínű ágyamon.
Egy csónakban ülnénk most gondolatban
Titkok nyílt vizén, sejtelmes lágy tavon.

Ölelnélek hegyekben, völgyzugokban,
Hajad kibontanám, s fényesen ragyog,
Arcod világa halványlik arcomban,
Csókod ajkamon dúdolva andalog.

Ám ébrednem kell, s rögtön kételkedem,
Ki vagy? S mily érzelemmel lenged körül
Vágyakozón hűséges képzeletem?

Ki vagy? Hisz látom magam függöny mögül,
Őszülök, de parázsló szerelmemben
Ifjúságom kavicsa visszaröpül.


...
 
 
0 komment , kategória:  Rozsnyói Ferenc  
Ady Endre
  2018-05-16 08:58:59, szerda
 
  Ady Endre

Küldöm a frigy - ládát

Szívem küldöm, ez ó frigy-ládát
S kivánok harcos, jó napot.
Véreim, ti dübörgő ezrek,
Tagadjatok meg, mégis-mégis
Én a tiétek vagyok.
Kötésünket a Sors akarta,
Nem érdem, nem bűn, nem erény,
Nem szükség, de nem is ravaszság:
Helóta nép, helóta költő,
Találkoztunk ti meg én.

Bennünk nagyságos erők várnak,
Hogy életre ébredjenek,
Bennünk egy szép ország rejtőzik,
Mint gím a fekete csalitban
S leskődnek a vérebek.

Ha nem láttok testvéreteknek,
Megsokasodnak a redők
Bús homlokomon és lelkem táján,
De még mindig ifjan állok meg
Bősz Júdásaim előtt.

Még csak mártir-fényt sem akartam,
Csak amiről a Sors tehet:
Odaadni magamtól, szépen,
Ezt a nem kért, kicsúfolt semmit,
Forradalmas lelkemet.

Tietek vagyok, mindegy most már,
Hogy nem kellek, vagy kellek-e.
Egy a Napunk gyönyörű égen.
Jaj, hogy elfed e Naptól néha
A gonoszság fellege.

 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Kisfaludy Károly
  2018-05-16 08:55:21, szerda
 
  Kisfaludy Károly

Szem hatalma

Midőn bájos szemed reám tekint,
Egész létem gyönyörben olvadoz;
S bár rettegek, ha más szerelmet int,
S tömjént hódolva kellemeidre hint:
Midőn bájos szemed reám tekint,
Szivem biztos reményre lobbadoz,
S ég-föld ezer kéjben ringat megint:
Igy boldog én! nem érzek semmi kint,
Midőn bájos szemed reám tekint,
S egész létem gyönyörben olvadoz.
 
 
0 komment , kategória:  Kisfaludy Károly  
Kosztolányi Dezső
  2018-05-16 08:45:59, szerda
 
  Kosztolányi Dezső

Szemét és csillagok között

Ha emberek közé megyünk, fényes terembe,
remegve toljuk a tiltó reteszt.
A tiszta nők nyugodt és enyhe mellén
oly súlyosan lóg az aranykereszt.
Ez a talaj szilárd -- ők állnak, ülnek,
vagy fekszenek, nyugodtan alszanak.
Övék a föld, a biztos rejtve-élés,
vetésükben lassan kikél a mag.
Mi a jövőt fogunkkal ráncigáljuk,
köldökzsinórját tépjük esztelen,
mi Mágusok vagyunk, Előidézők,
és korcsolyázunk kócos fellegen.
És minden úszik és csurog köröttünk,
bukunk, hacsak hozzánk nyúlnak puhán,
folyton-folyó és folyton-újuló lét,
síkos, csuszamlós trottoir-roulant,
hullám a szélben, szél a fellegekben,
szemét és csillagok közt a kezünk,
bizonytalan habokban, életünkben
alélva és örjöngve evezünk --
csak evezünk a ködben és a szélben,
mint tántorgó és ájult szívbajos,
ki kétes életének óceánján
rozzant ladikkal tétova hajós.

 
 
0 komment , kategória:  Kosztolányi Dzső  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 9 db bejegyzés
e hónap: 206 db bejegyzés
e év: 1371 db bejegyzés
Összes: 7939 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1818
  • e Hét: 4004
  • e Hónap: 55061
  • e Év: 354815
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.