Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Tarnóczy Árpád: Így megyek el
  2018-05-17 07:11:47, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Tarnóczy Árpád  
Dapsi Gizella /Nil/: Tudom . . .
  2018-05-17 07:10:04, csütörtök
 
  Dapsi Gizella /Nil/:

Tudom . . .


Ó hány pillantás simogat végig !
Hány mosoly röppen felém ragyogva -
Hány hizelgésnek szívom be mérgit ! . . .

Mondják a lelkem hattyúfehérnek.
Könnyes mélységnek szememvilágát,
Amelyben titkos, szent lángok égnek.

Az ajakamról mosolygást várnak,
Hívén, hogy akkor nyugodni hagynak
A gyötrő álmok, kisértő árnyak.

S a homlokomra csodálva néznek :
Keresik rajta - szeretve, szánva -
Finom redőit a szenvedésnek.

. . . Csak egy tekintet kerül vigyázva
Egy sápadt szájat összeharapnak
Dühös, vad kínba, emésztő lázba.

S én úgy megértem szótlan beszédit ! . . .
Tudom, hogy a múlt életre támadt
S a szívén most nagy, nyitott seb vérzik.

Békésmegyei közlöny, 1908. okt. 22.
 
 
0 komment , kategória:  Dapsy Gizella Nil  
Zsolt Béla: Megvénülünk bizony . . .
  2018-05-17 07:09:18, csütörtök
 
  Zsolt Béla:

Megvénülünk bizony . . .


Megvénülünk bizony, a jóktól elszokunk,
Fogunk kihull és nagyra nő a homlokunk . . .
. . . Az égre, hegyre nézni egyre nehezebb
És egyre közelebb a sáros kövezet . . .
. . . Apánk, anyánk a föld alatt s a gyermekünk
A forgatag sodrában régen messze tűnt.
És egyre mélább emlékek derengenek,
Megvénülünk és meghalunk majd, emberek,
Mindenki meghal, bármit alkot, tervei is
és meghal egyszer az utolsó ember is.
És akkor itt a földön semmi sem marad,
A Himalája elfér sirhalmunk alatt.
Napok, holdak és csillagok lehullanak,
Az égbolt elfér lecsukott pillánk alatt.
És akkor Isten sírva áll a sir előtt,
Mert nem lesz többé, aki tudván higyje őt

Literatura 4. 1929. június
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
FIiesz Henrik: Éjjel.
  2018-05-17 07:07:34, csütörtök
 
  FIiesz Henrik:

Éjjel.


Szemem kiszáradt, nincs mi oltsa
Az édes-kínos szenvedélyt,
Egy röpke percz is úgy fokozza
A szívbe oltott szenvedést.
Az éj nekem a kín hazája
S reám ki tudja mennyi vár :
Csak testet öltne lelkem vágya,
Óh! csak tudnék meghalni már.

Hisz én is voltam egykor boldog,
Álmimnak kedves képe lön,
Reám az ég kéklőn mosolygott
S merengtem csendes, szép jövőn.
Azt gondolám, szivemre mindég
Egy másik dobbanata vár:
S álmim rabolja ez az emlék,
Óh! csak tudnék meghalni már.

Egy perczen át virult az éltem
S most kínos átok súlya nyom,
Elszállt örökre szép reményem,
Bánat borítja homlokom !
Nem int a jövő szép szeméből
Felém egy árva fénysugár . . .
Lebuktam a csillagos égből:
Óh ! csak tudnék meghalni már.

Nekem csak átok volt szerelmem,
Érette nyertem - jaj ! - mi bért :
Szerelmet sugárzott a lelkem
S hideg gyűlölet volt, miért.
Keblem tüzét reá pazarlám
És jég emészté . . . gyilkos ár . . .
Zokoghatok szivem hamuján :
Óh ! csak tudnék meghalni már.

Körültem jéghideg az éjjel
S bennem csak lángol égő vágy . . .
A lámpa álmosan néz széjjel,
Minden, minden aludni vágy.
Aludni vágyom el . . . örökre . . .
Szivemnek annyi, annyi fáj . . .
Lehullt reményem üstököse :
Óh! csak tudnék meghalni már.

Nagy-Károly és Vidéke, 1899. jan. 19.
 
 
0 komment , kategória:  Fliesz Henrik  
Reviczky Gyula: Nem is volt még . . .
  2018-05-17 07:06:32, csütörtök
 
  Reviczky Gyula:

Nem is volt még . . .


Nem is volt még valami régen,
Három-négy éve sem lehet.
Veled sétáltam kint a réten,
Terólad irtam verseket.

Sok jámbor szerkesztő lefőzött
S szidá hitvány dorombomat,
S ez a doromb hiába győzött:
Én akkor voltam boldogabb.

Hogy vártam, hívtam azt a perczet,
Mikor, ha majd nagyok leszünk,
Téged az oltárhoz vezetlek
S a pap előtt megesküszünk.

Elváltunk s röpke év után már
Szebbnek találtuk a jelent,
Ám gúny a múltat még se érje;
Az ifjúság emléke szent.

Megnyugszom ime, bárha sirva:
A múlandóság hű barát.
Magunkkal visszük, le a sirba
Az első szerelem dalát !

Reviczky Gyula kiadatlan költeménye 20 éves korából.
Eger - hetilap, 1893. jan. 3.
 
 
0 komment , kategória:  Reviczky Gyula  
Mányiné Prigl Olga: Juliskához.
  2018-05-17 07:05:07, csütörtök
 
  Mányiné Prigl Olga:

Juliskához.


Hűvös, csöndes hajlékodba
A lelkem, meg-meglátogat,
Végigsimítja szárnya halkan
Márványfehér szép arcodat.

Mondd, mit én érzek és tudok:
- Ugy e jobb ott, mint idefenn ?
Aludni álmatlan álmot
Egy örök hosszú éjjelen . . .

Mondd, mit én érzek és tudok,
A némaság szinte kiált:
Élűnk, hogy megérdemeljük
Az örökös jót, - a halált.

S én nem sirok rajtad többé
És ne sirasson senki sem.
Ne költögessen az a köny,
Aludj, aludj csendesen . . .

II.

Gyötör a lét vihara,
Hull a szirom, a virág,
Te tul vagy mindezeken,
Örökszép ifjú maradsz.

Békésmegyei közlöny, 1910. febr. 17.
 
 
0 komment , kategória:  Mányiné-Prigl Olga  
Szapáry József: Egy dalt szeretnék írni. . . .
  2018-05-17 07:04:09, csütörtök
 
  Szapáry József:

Egy dalt szeretnék írni. . . .


Egy dalt szeretnék írni én tehozzád,
Oly édeset, mint május hajnalán
Dalol az újra zöldelő bokorban
Kis dalnokod, a kedves csalogány ;
Egy dalt, a mely bűbájosan regélve
Lelked mélyén édent fakasztana,
Egy dalt, a mely magát szivedbe lopva
E lakhelyét el nem hagyná soha !

Lásd édesem, minden üdvért sovárog,
E földön minden boldogságra vágy,
S ha nem találja, fájó lesz az élet,
És szívtelen, mint hervadt rózsaág;
A lomb között, midőn mélán dalolgat,
Boldogságért eseng a kis madár,
A csillag is megválik ég-lakától.
Boldogságát keresni földre száll.

Csak mi volnánk elzárva e gyönyörtől?
A fájó szív önlángján égjen el?
S megsemmisüljön végzetét siratva
Ha egyszer lángra gyűlt a szív, kebel ?
Mi czélja volna igy az életünknek,
Miért dobogna szivünk lázasan,
Miért viselné oly némán keresztjét
Ha nem lehet más, csak boldogtalan? !

Midőn a lélek gyakran tépelődik
Már-már veszitve bizalmát, hitét,
Üdvcsillagát ismét ragyogni látja,
Újból kutatja vesztett édenét;
Majd boldogságát hogyha föltalálta,
Felejti azt, hogy egykor szenvedett,
Ez uj világ fátyolt borit a múltra,
És zeng, dalol szerelmi éneket.

Nekem se fénylett még az üdv világa,
Az én egem felhőkkel volt tele,
Annyit szenvedt e szív . . . csak ég csodája,
Hogy eddig még meg nem szakadt bele;
De tűnőben már átka életemnek,
Egy új világnak látom csillagát,
Szép, tünde fényén új élet sugárzik,
Talán-talán ez boldogságot ád.

Egy dalt szeretnék írni én tehozzád,
Édes, merengő szép szerelmi dalt,
De nem találok szavakat e dalra,
Hisz életem oly szomorú, kihalt.
Még lantom eddig fájó hangon zengett,
E dal is - félek - fájón zengene,
Nem mondaná ez meg, hogy életemnek
Te vagy szerelme, üdve, mindene !

Eger - hetilap, 1893. jan. 17.
 
 
0 komment , kategória:  Szapáry József  
Gyóni Á. Géza: Búcsú.
  2018-05-17 06:53:32, csütörtök
 
  Gyóni Á. Géza:

Búcsú.


Ó hagyjatok már utamra mennem !
Ó hagyjatok, ti jók, ti gyöngék !
Én bús beszédem zavaros árja
Csak riogatná lelketek csöndjét.

Derűsen ég kis léleklámpástok.
Nap, nap töltitek, pontosan, mérten.
Magafogyasztó, vad lobogással
Sohase égett . . . ó, ne is égjen !

A virradatban imott robot vár,
Az alkonyatban vetett ágy csábit.
Nem ismeritek - ó ne is, ne is ! -
A felgyúlt lelkek rőt éjszakáit.

Tüzes agygyal, bús, nagy haraggal
Lesni új hajnalt: itt ismeretlen . . .
Rácsos ablakból méntaszag árad -
Ó hagyjatok hát utamra mennem !

Várnak rám, várnak. Szomorú társak,
Mondják is: Nem jön ! Mondják is: Halott !
Beléfogóztak a jók, a gyöngék,
Megbabonázták rácsos ablakok . . .

- Bús, pogány fickók ! Tanyátlan népem,
Rím rajongói, - ne féltsetek !
Méntás ablakok kerítő szagától
Szűz még a lelkem s megy véletek.

Csak még . . . ó csak még . . . Ej, pogány fickók,
Tanyátlan népem, - hisz megértetek !
Rácsos ablakban a muskátlik, ménták
Szép szőke lányfejet körítenek . . .

Bűn, hogy megálltam ? Bűn, hogyha hívtam ?
Nagyon szerettem, megbocsássatok !
Lám, megyek is már . . . Mily halottszagúak
Ezek a méntás, rácsos ablakok ! . . .

Békésmegyei közlöny, 1908. okt. 25.
 
 
0 komment , kategória:  Gyóni Géza  
Czelder Márton: Megnyugovás.
  2018-05-17 06:52:09, csütörtök
 
  Czelder Márton:

Megnyugovás.


Itt vagy, elérkeztél édes valahára,
Megfáradt keblemnek zajgó hullámára,
Szelid megnyugovás;
Pihenj, pihenj meg itt
Mint mennyben a hála
S epedő sohajtás.

Olly régóta várom, hogy keblembe jöjj el,
S vérező sebeit gyöngéd kezeiddel
Bekötözgesd lágyan;
Hogy mint mécsvilág a
Vihar zugásától,
El ne hamvadjon még
Nehéz fájdalmában.

Tenger volt kebelem, vad hullámzó tenger
Bőszült viharokkal, romboló szelekkel,
S hányatának rajta,
Vágy, remény, szerelem
Mint tört vitorláju
Sülyedező sajka.

El is sülyedeztek lassan egymásután,
De a vihar szünt, s a hullám csillapultán
A széttört sajkának
Rombolt darabjai
Nyájas szellők karján
Révparthoz jutának.

Te vagy e lágy szellő, szelid megnyugovás,
Ki a széttört hajó uszkáló darabját
Révpartra vezérled;
Hogy pihenjen meg ott,
Ha, a hova indult,
Többé el nem érhet.

Pihentesd, pihentesd a sajka darabját,
A csendes révpartról hogy el ne ragadják
Ujra a viharok;
Mert beborult az ég,
Sötét van s a hullám
Ujolag kavarog . . .

Im beléd fogózott megfáradott lelkem,
S ha a vihar rajtunk mégis erőt veszen:
Ugy esünk el mint hős,
Ki megállt a csatán
Harczi fegyverével,
S ha elesik is győz.

Vasárnapi Ujság, 1859. aprilis 10.
 
 
0 komment , kategória:  Czelder Márton  
Berda József: Epitáfium
  2018-05-17 06:48:45, csütörtök
 
  Berda József:

Epitáfium


Szíves utazó, ki áthaladsz e tájon,
gondolj rám szeretettel, ha látván fejfámat
eszedbe jut: ama, években megőszült, derűs
kedvű vándor hortyog emitt mélyen, ki
az örökkévaló fiatalság énekese volt
egykor, s nem volt rest soha pajzán örömében
nagyokat ölelni, míg kedvire ehetett-ihatott
e bitang világban, mely nem keserítheti, se nem
vidíthatja őt többé sokfajta mulatságaival.

Azért hirdessétek csak poraim: nem tudott ő
megöregedni soha: legény volt ám a talpán,
ki, ha meghalt is él még irgalmatlanul,
s mintha félálomban volna, - úgy hallgatja most
alulról, mint zengenek néki hangversenyt a madarak
odafönn míg meghatottan egyre várja a vigasztaló napot,
mikor fiatal lábak melege tapadása alatt
dicsőségesen feltámad majd halottaiból.
 
 
0 komment , kategória:  Berda József  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 260 db bejegyzés
e év: 1463 db bejegyzés
Összes: 31360 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1003
  • e Hét: 1003
  • e Hónap: 220058
  • e Év: 1054979
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.