Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
B.Faragó Aranka
  2018-05-05 07:53:43, szombat
 
  B.Faragó Aranka

Múló ifjúság

Múlik az ifjúság,
múlik a szépség,
marad a fájdalom,
marad a kétség.

Tűnnek a percek,
tűnnek az évek,
ami ma valóság,
holnap emlék lesz.

Maradnak a gondok,
szarkalábak, májfoltok,
egy elszaladt élet,
álmok s remények.

Távolba látó szemek,
meszesedő csontok,
gyulladt ízületek,
megfáradt izmok.

Ó, tündöklő ifjúság,
jöjj vissza utolszor,
még egy istenhozzád,
s örökre távozol.

 
 
0 komment , kategória:  B.Faragó Aranka  
Sillingi Julianna
  2018-05-05 07:51:10, szombat
 
  Sillingi Julianna

Megérinthetlek?

Csendesen, de szívemben hallom hangod
ideje már letenni nehéz terhemet -
szavak, mik halántékomban lüktetnek,
megérinthetlek?
Valóság vagy, vagy csak képzellek...

Talán nem vagy egyéb, mint csalóka ábránd,
egy felmagasztalt érzés egészen az egekig,
itt ne hagyj, el ne hagyj mégis erre kérlek
e csodás érzés előtt nem mehetek el végleg
kérlek...

Szeretném végre érezni hús-vér valódat -
és csendben elmerülni lélektükrödben...
vagy csak áltat az élet, megcsillantja,
ajkamhoz érinti, de nem hagyja,
méregpoharát itatja..
 
 
0 komment , kategória:  Sillingi Julianna  
Schmidt Lívia
  2018-05-05 07:48:36, szombat
 
  Schmidt Lívia

Amikor

Amikor rácsok híján
mégis... börtön otthonod(!)
- bárcsak - közben
szemed lehunyod...
bárcsak lennél - ott
kint szabad madár,
amerre a kedve,
ő is arra száll...
Amikor szólnál,
néma marad szád,
a kétségbeesés
odabentről kiált:
segítsen már valaki,
vegyen észre már...(!)
bárcsak tudnál szólni,
de a szorongás bezár.
Amikor tükörképed
csupán hideg halotti maszk,
csepegtetsz rá még
egy kis hazugság-viaszt,
nem sejtheti senki:
mi marcangol, mi rág,
bárcsak igazi lennél,
valódi, szép virág...
Amikor keresztre feszíted
minden nap önmagad,
az értelem menekül,
elszáll a tudat...
elhagy minden -
távol a világ...
bárcsak Ő hallaná...
...hallaná az imád!
 
 
0 komment , kategória:  Schmidt Lívia  
Kun Magdolna
  2018-05-05 07:46:49, szombat
 
  Kun Magdolna

Csendes zokogás

Magadban sirass el mindent, ami fáj,
hisz úgy sem látja más, milyen mélyre ás
lelked mélyében a csendes zokogás.

Csak némán hullasd könnyed, ne ejts hangokat,
kik sértéssel bírnak, ne sajnáljanak,
mert a sajnálat úgy sem ad, oly erős vigaszt,
hogy feledtesse veled a megbántásokat.

Ne mutasd szívednek gyengeségeit,
mert azt törik meg mindig, ki sosem vétkezik,
s csak azon tud átgázolni az egész nagyvilág,
ki alázattal védi a maga igazát.
 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Lehoczky János
  2018-05-05 07:44:55, szombat
 
  Lehoczky János

A vizek fohásza

Vándor, ki szomjadat oltod forrásom vizével
vigyázz reám!
Én hűsítem arcodat forró nyári napsütésben,
én frissítem fáradt testedet vándorútjaid után.
Csobogásom nyugtatja zaklatott lelkedet,
habjaim tánca bűvöli tekintetedet.
Poros gúnyádat tisztítom,
egészséged őrzöm.
Szépítelek, gyógyítalak,
üdítelek, vidítalak.
Erőmmel hajtod gépedet, malmodat.
Tartom csónakodat, hordozom hajódat.
Általam sarjad vetésed,
én küldök termékeny esőt
szikkadt kertjeidre.
Ott búvom édes gyümölcseidben,
a nádasok illatában rejtezem,
barlangok mélyén, erdők rejtekén,
sziklák között, csúcsok fölött,
posványban, sodrásban,
rám találsz.
Az élet bárkáit ringatom.
Otthonaként velem érez megannyi lény,
úszó, lebegő állat, lengedező növény.
Kusza hínár, tündérlő virág,
meglepő, eleven vízivilág.
Remélő ikra, játszi poronty,
leső harcsa, óvatos nyurga ponty.
Bölcső vagyok,
folytonos születés csöndes színpada.
Kezdet vagyok, a földi élet ősanyja.
Változás vagyok, végzet vagyok, a pillanat méhe.
Állandóság vagyok, szüntelen harcok békévé összegződő reménye.
Szelíd forrásként becézhetsz,
érként, patakként kedvelhetsz,
folyamként köszönthetsz.
Megmosolyogsz tavaszi pocsolyákban,
üdvözölsz berekben, limányban,
lidérces lápon, keserű mocsárban.
Csepp vagyok és óceán.
Tomboló vihar és szivárvány,
búvópatak és szökőár,
felhő és kút.
Ismersz, mint szigorú jéghegy, zord jégvilág,
mint lenge hópehely, tréfás jégvirág,
illanó pára, gomolygó zivatar.
Vízesés robaja, hullám moraja,
cseppkő csöppenése, veder csobbanása,
eső koppanása, véred dobbanása.
Kék vagyok, mint a tenger,
fénylő, mint a csermely,
szőke, mint a folyó,
zöld, mint a tó,
fehér, mint a hó.
Feszítő gőz vagyok, tanulj meg tisztelni!
Csikorgó fagy vagyok, tanulj meg kibírni!
Aranyhíd vagyok, tanulj meg csodálni!
Örvény vagyok, tanulj meg vigyázni!
Buborék vagyok, tajték vagyok,
szeretned kell!
Hűsítő korsó vagyok,
heves zuhany vagyok,
élvezned kell!
Tükör vagyok, arcod vagyok.
 
 
0 komment , kategória:  Lehoczky János  
Szabó Pacsirta Éva
  2018-05-05 07:42:38, szombat
 
  Szabó Pacsirta Éva

Elmúlt már sok-sok év

Elmúlt már sok-sok év
ám észre sem vettük,
csak azt,hogy életünk alkonya
egyre közelebb jött.

A múlton gondolkozni
soha nem szabad,
hisz ha nem akarjuk
akkor is velünk marad.

A jövőt nézzük
mert ő van előttünk,
ezernyi szép pillanat
mit még átélhetünk.

Egy gyenge fuvallat
megérinti arcunk,
s akkor vesszük észre,
hogy mi még szeretve vagyunk.

Legyünk hát boldogok
csak így szép az élet,
hiszen a lélek örökké fiatal
csak az ember teste lesz érett.

 
 
0 komment , kategória:  Szabó Pacsirta Éva  
Afanaszij Afanaszjevics Fet
  2018-05-05 07:38:50, szombat
 
  Afanaszij Fet

A kertben

Köszöntlek, régi kert, köszöntlek, elhagyott,
virágzó színtere virágzó éveimnek!
Beszívom keserű mosollyal illatod:
gyerekkoromban hogy megrészegített!

Megvan a hársfa, de beforrtak a szavak,
melyeket valaha gonddal kérgébe véstem,
elvadult gizgazok béklyózzák lábamat,
s érzem, bánat fog el az erdő sűrűjében.

S mikor egy-egy levél váratlan megremeg,
a lelkiismeret is megremeg s felébred,
s mintha az ismerős helyek rég feledett,
régen elsiratott mesébe kezdenének.

Azt mondják: ,,Láttuk a gyermekjátékaid,
növekedésedet s később a búcsúórát,
s friss rózsakoszorút láttuk hogy raktak itt
gyöngéd leánykezek áldón-adakozón rád.

Hol vannak azok a feslő rózsák, felelj,
melyekből édesen oly boldog illat áradt?"
Néhányat botorul én osztogattam el,
néhánya elveszett, a többi tönkreszáradt.

De ti nyíltok buján, ti kort nem ismerők.
Örülnék, s nem merek örülni önfeledten.
Mint tékozló fiú apja színe előtt,
szeretnék sírni, de a sírást elfeledtem.

Foed:Lator László
 
 
0 komment , kategória:  Afanaszij Afaneszjevics Fet  
Meggyesi Éva
  2018-05-05 07:37:27, szombat
 
  Meggyesi Éva

Apró dolgok...

Oly nehéz az élet, s olyan nagyon véges!
Mért nem tesszük széppé, amíg lehetséges?
Ma még pótolhatjuk tán, ami elveszett,
de kétszer születni senkinek sem lehet.


Most kell keresni a földi boldogságot,
s színesebbé tenni minden egyes álmot.


Szeretni szívünk minden melegével,
s bánatunk temetni olyan nagyon mélyre,
hogy már soha többé ne tudjon úgy fájni,
s lelkünk legmélyében vaslakatra zárni.


Mosolyt sugározni bánatos arcokra,
egész addig, míg a könnyeket elnyomja.


Hisz a mosoly az, mely oly csodákra képes,
hogy megszépít mindent, s egyre jobban éltet.
Próbálj mosolyogni, mindenkit szeretni,
s e gonosz világot kicsit szebbé tenni.


Apró dolgokban is meglelni a szépet,
szeretni szívből, szelíden, és mélyen.
Tudod, az életünk olyan nagyon véges,
s az él csak igazán, ki mosolyogni képes....
 
 
0 komment , kategória:  Meggyesi Éva  
Falu Tamás
  2018-05-05 07:35:48, szombat
 
  Falu Tamás

Ne becsüld túl...

Ne becsüld túl az életet,
játssz vele, ha játszik veled.
Koronája hamis arany,
kopogtasd meg, fahangja van.

Ne becsüld le az életet,
bárha sokszor eltévelyeg,
hűtlen hozzád, lelke ledér,
pár könnycseppet mégis megér...
 
 
0 komment , kategória:  Falu Tamás  
Arany János
  2018-05-05 07:34:24, szombat
 
  Arany János

A lejtőn

Száll az este. Hollószárnya
Megrezzenti ablakom.
Ereszkedik lelkem árnya,
Elborong a multakon.
Nézek vissza, mint a felhő
Áthaladt vidékre néz:
Oly komor volt, - oly zöldellő,
Oly derült most az egész.

Boldog évek! - ha ugyan ti
Boldogabban folytatok, -
Multam zöld virányos hanti!
Hadd merengjek rajtatok.
Bár panasszal, bár sohajjal
Akkor is szám telve lőn:
Kevesebbem volt egy jajjal...
Hittel csüggtem a jövőn!

Most ez a hit...néma kétség,
S minél messzebb haladok,
Annál mélyebb a sötétség:
Vissza sem fordulhatok.
Nem magasba tör, mint másszor -
Életem lejtős útja ez:
Mint ki éjjel vízbe gázol
S minden lépést óva tesz.
 
 
0 komment , kategória:  Arany János  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 304 db bejegyzés
e év: 2443 db bejegyzés
Összes: 9011 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 781
  • e Hét: 2130
  • e Hónap: 12650
  • e Év: 669634
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.