Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Gligorics Teréz
  2018-05-06 09:26:20, vasárnap
 
  Gligorics Teréz

Ha csillag ragyog

Ha csillag ragyog odakint,
S a hold amikor betekint,
Rád gondolok, kedvesem..
S amikor már minden fáj,
sajgó szívre írt találj,
simogatlak csendesen...

Ha egy új nap hajnalán
madár dalol fenn a fán,
megcsókollak, kedvesem...
S ha megtör a napi gond,
hogy elég volt, sose mondd...
Megölellek csendesen...

S ha bánat ül szíveden,
bántani nem engedem...
Veled leszek, kedvesem.
S ha álomra hajtanád
fejed, úgy mint hajdanán,
nevem suttogd csendesen...
 
 
0 komment , kategória:  Gligorics Teréz  
Bíbor Kata
  2018-05-06 09:24:20, vasárnap
 
  Bíbor Kata

Őrület

Magadba rejtesz, nem kapok levegőt,
megfullaszt a rámcsukódó lényed,
s ez a benti fény őrültté hajszol -
engedj ki, engedj ki, kérlek.

Zúgó vonatok hadd jöjjenek sorban,
alájuk vetem magamból a lelket,
szakítson ketté, törjön semmivé -
engedj el, engedj el, engedj!

Hamuszín erdő, kövek és tompaság,
bányajáraton beszűkült üreg,
arctalan szörny testemen zihál,
robban a csend - roppanó üveg

hullik arcomba - a hajnali homály,
lepedő nyirkán jéghideg lélek...
Melegíts, ölelj, szemedet csukd rám:
bújtass el, bújtass még, félek.

...
 
 
0 komment , kategória:  Bíbor Kata  
Komjáthy Jenő
  2018-05-06 09:22:56, vasárnap
 
  Komjáthy Jenő

Hagyjatok élni!

Hagyjatok élni, álmodozni!
Egyetlen s összes vágyam ez.
S gyöngéd szavak mezébe öltöm,
Mi bennem célt, formát keres.
Nesz nélkül jár, szellemruhában,
Mi itt benn féktelen lobog, -
Szépen, szerényem meghúzódóm,
Csak ne zavarjon hangotok!

Idegzetem túlfinomult már,
Nem állhatom a durva zajt,
A kapzsi munka vad zörejét,
Sikoltó vágyat, nyers kacajt.
Gépemberek goromba harca,
Barbár csatája kín nekem...
Jobb dongolkozni, elmerengni
Szép, céltalan, bús éltemen.

Ne zavarjátok édes álmom,
S kímélve nyúljatok felém!
Mert minden érintés megölhet,
S nekem az ember arca rém.
Ne dúlja föl szentségtelen kéz
Magányom csöndes templomát,
Ahol Isten boldog világa
Szűrődik a lombormon át!

Kedvemre élni, révedezni
Egy lombsátor elég nekem,
Hol szívsugárból, eszmeszálból
Világom békén szőhetem.
Napvágyak zúgnak el fölöttem,
De általszűri lángjokat
Az eszmék árnyas lombozatja,
A tiszta, bűvös gondolat.

Nagy, réveteg, sovár szemem már
A Végtelen szívébe néz -
De minden percben megzavarhat
Egy durva hang, egy durva kéz.
Ha aljas szí-szó, bárgyú színek
Vegyülnek az összhang közé,
Megváltozott az égi mű már,
Nem olyan, mint lelkem szövé.

Hagyjatok élni, álmodozni!
Egyetlen nagy kérésem ez.
S finom, csodás remekbe vésem,
Mi bennem célt, formát keres.
És halkan járok, ködruhában,
Ha lábam köztetek halad,
Pedig a roppant fénytehertől
Szegény szívem majd megszakad!

 
 
0 komment , kategória:  Komjáthy Jenő  
Bajza József
  2018-05-06 09:19:26, vasárnap
 
  Bajza József

Az est .

A nap leszállt , borúlnak az
Arany - felhős egek ,
Mezőkön a pásztorsipok
Elcsendesűltenek .

Homályos szürke pára leng
Ormok , völgyek felett :
Harangszózat köszönti a
Tünő estünnepet .

Sírkertben új halom felett
Egy halavány ifju áll ,
Ifjú , de arca hervadóbb
Az ősz viráginál .

Gyötrelmi közt elzsibbada
A gyászló gondolat ,
Mely átjár , mint jégborzadás ,
Velőt és csontokat .

Mi kedves és szivéltető
Földön teremtve volt
Számára , mind sírmartalék ,
Lehervadt és kiholt .

Hallgass el , síró esti szél ,
Ne rázd fák lombjait !
Siralmad felriasztja majd
Alvó mély kínjait .

Borítson inkább rá az éj
Öröknagy álmokat ,
Ne lássa vérző bánatit
Többé naptámadat .
 
 
0 komment , kategória:  Bajza József  
Fjodor Ivanovics Tyjutcsev
  2018-05-06 09:16:34, vasárnap
 
  Fjodor Ivanovics Tyutcsev

Álmatlanság
(részlet)

Lassan új nemzedék nyitotta
körénk ifjú virágait
s porát ránk és időnkre hordva
bennünket feledés borít,

s ritkaság, ha ércnyelvű hangját
kondítva egy.egy pillanat
meghúzza éjféli harangját
felettünk, s lassan elsirat.

A glecserek
(részlet)

És míg félálomba-gyönyörbe
lankadtan, balzsamittasan
hanyatlik a lejtő a völgybe,
ahová a szellő suhan:

a táj fölé, mint egy-egy isten,
glecserek orma tornyosúl -
jéghomlokukat fényözönben
fürdeti az örök azúr

Az őrület
(részlt)

Aztán felpattan, megigézve,
s egy lyukhoz tapad, csupa fül:
sóváran figyel le a mélybe
s arcára boldog mosoly ül:

hallja - véli - a hallhatatlant,
ős vizek titkos zajait,
forrásuk hangos lüktetését
s ringató bölcsődalait.
"Itt, hol az ég bágyadva csügg..."
Itt, hol az ég bágyadva csügg a
száraz és sovány földre, itt
vasnehéz álomba merül a
fáradt Természet, s aluszik...

Néhol nyírfák, pár halovány folt,
s törpe bozót még s ősz moha
bontják meg, lázas látomások,
a síri békét... Más soha...

ford:Szabó Lőrinc


 
 
0 komment , kategória:  Fjodor Tyutcsev  
Falu Tamás
  2018-05-06 09:09:01, vasárnap
 
  Falu Tamás

Öregszel

Vacsorád kenyér és tej,
Már a tyúkokkal lefekszel.
Esti imád mély sóhaj,
És azt érzed: öregszel.
S szeretnél hazamenni,
Hol gyerek voltál egyszer.

Szeretnél hazamenni,
Hol egyszer gyerek voltál,
De a vén utca eltűnt,
A ház is leomlott már,
Derékba tört az oszlop,
S elhervadt a folyondár.

Homlokodnak bús ráncát
Egy kéz mélyebbre véste.
Azt mondod csöndben: Holnap...
S félve gondolsz a vészre.
Pedig meghaltál tegnap,
Csak nem vetted még észre.
 
 
0 komment , kategória:  Falu Tamás  
Pécsi Sándor
  2018-05-06 09:08:02, vasárnap
 
  Pécsi Sándor

Élj a mának

Soha ne fojtsd vissza érzéseid
mert elégsz egészen
soha ne bánd tetteid
mert a sors kifürkészhetetlen
soha ne felejtsd el álmaid
hisz azok oly szépek
soha ne hessegesd el vágyaid
hisz azok nélkül nincs élet
soha ne keseregj a múlt miatt
azt már nem változtathatod meg
soha ne hajszold magad
a jövőd már megírták előre
soha ne érezd hogy minden értelmetlen
mert így elveszíted szem elől a szépséget
soha ne gondold hogy minden felesleges
mert egy kicsit fájdalmas az élet
ezért használd ki minden percét
hogy meg ne bánjad
hogy soha nem éltél
ezért élj a mának!
 
 
0 komment , kategória:  Pécsi Sándor  
Ady Endre
  2018-05-06 09:06:03, vasárnap
 
  : Ady Endre

Új tavasz ez

Az Ősz, melybe ellátogattál
Kiváncsian és vágytalanul,
Késő s még sem a régi kopár Ősz,
Melyre már csak a Tél hava kell:
Melyre Tavasz és új igéret ez.

Bízd rá hittel fehér hóságod,
Add hozzá lángját drága melegednek
S aztán tekints szét: az őszi kopár fák
Virágosan megelevenednek
S szivemen nyílsz, Te, szép, nagy virág.

Harsonázik a Tavasz bennünk
S ha simulásoddal akarod,
Az őszi felhők fölébe emelnek
A megujhodt és boldog karok,
Karjaim, kik ölelve tartanak.

Oly kicsi vagy s oly nagy vagy bennem,
Zok-szó minden, ami utánad késztet,
Jajong, biztat, űz és futtat utánad:
Ma Te vagy az életem és az Élet:
Óh, új Tavasz, be nagyon téli vagy.

Kis Senkimnek küldöm.

Valahol egy szívnek kell lenni,
Bomlott, beteg szegény,
Megölte a vágy és a mámor
Éppúgy, mint az enyém.
Hallják egymás vad kattogását,
Míg a nagy éj leszáll
S a nagy éjen egy pillanatban
Mind a kettő megáll.
 
 
0 komment , kategória:  Ady Endre  
Kun Magdolna
  2018-05-06 08:48:15, vasárnap
 
  Kun Magdolna

Sírok Anyám

Sírok anyám, sírdogálok, mint a pergő őszi eső,
mely mélyre szántott arcomra
könnyként rácsorog,
mert ma is ugyanúgy fáj az a szívbevájó tudat,
hogy nem vagy többé nekem, bárhogy lázadok.

Úgy elzokognám minden bánatom,
mi fáradó napokon erőtlenné tesz,
de látod édesanyám, meggyűri az idő
ősz hajszállal teli fáradt fejemet.

Ma sírodnál állok és szótlan hallgatok,
csak gondolatban idézem fel égszín szemedet,
simogató szavaid, melyek bearanyozták
a kislány és felnőttkori boldog életet.

Elszállnak a hónapok, s majd elszállnak az évek
de mosolygó vonásaid élénk színben látom,
s azt a kopottá vált barna pöttyös kendőt is,
melyre rácsókoltam néha minden sóhajtásom.

Most rózsát hoztam neked, drága édesanyám,
egyszerűen fehér, halvány őszirózsát,
mely úgy illatozik fejfád árnyékában,
mintha kertedből hajolna
a sziromvégű hajtás...

Hideg az éj édesanyám, dérbe fagy a könnyem,
lábam alatt fekete föld málló rögei,
melyek úgy karcolják a rideg márványszobrot,
mint a mellette szétszórt kavicsok
törmelékei.

Lassan elköszönök, de oly nehéz a léptem,
valami visszahúz a sírhalmod felé,
talán egy hulló szirom, mit felkapva dobál
a jeges pillantású téli éji szél.

Összefacsarodott bennem a szív, ez a puhány,
darabokra hullt minden álmodás,
mert nem simíthatom arcát annak,
ki örökre itt hagyta földi otthonát.
 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 304 db bejegyzés
e év: 1979 db bejegyzés
Összes: 8547 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1408
  • e Hét: 8828
  • e Hónap: 27891
  • e Év: 457867
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.