Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Balla Zsófia
  2018-05-07 08:56:19, hétfő
 
  Balla Zsófia

A rózsa

I
Mint kagyló nyílik szét a sok szirom,
a sűrű tő mutatja meg magát:
külön-külön sötét háromszögek
sorjáznak mind szűkülőbb körökben -
vagy fordítva: tágul a kör, kihorgad?
Az örvénylő sziromalakzatok
körbefogják gyöngéden azt, amit
a feslő rózsa rejteget, a telt,
szoros középet.

Ez az, ami nem nyílik sosem,
a többiek miatt, kik összenyomják
akaratlan.
Nem tudjuk meg soha,
hogy mit mutatna még beljebb, hogy ez
a bimbónyi zártság mért fontos neki:
szirmok tiporják, míg körülveszik.

A rózsa mélyén egy másik rózsa áll.

II
E rózsa itt van még az asztalon,
de félő, hogy lekókkad, hogy kidől
holnap vagy ma, elhervad, hiszen
nyitott egészen s széjjel úgy mered,
akár a fönnakadt szem.
Áll s külön-külön
terpeszti szirmát, szárát, levelét,
és most, hogy elnyílt, hogy közel a vég:
szemem tarolja, szípja nagy mohón:
hogy lássam akkor is, ha már kihúnyt;
pillantásom a fondor hajlatot
elválasztja, beméri, rátapad,
s tapogatja a zárt közt, belsejét,
a szirmok állagát, a lepkepúderes
csöndüreg szinét, hevét,
a föltartott fejet.

De jaj!
Arcom hiába süttetem vele,
hogyha ellobban! Mert csak Ő, csak Ő
tölt el gyönyörrel! És sem kép, se más,
sem híre, nem! Hiába mondom el
a mézszín rózsát, ahogy itt dereng
magában, mint a lámpa, s hogy suhog
a vaníliaízű, sűrü szél -

Ameddig itt van -most! - látványát idd tövig.

Mit ér, hogy örökkévaló, ha már nem él?
 
 
0 komment , kategória:  Balla Zsófia  
Gligorics Teréz
  2018-05-07 08:01:24, hétfő
 
  Gligorics teréz

Lesz-e...

Lesz-e még fejem alatt
tavaszi pázsit selyem vánkosa,
amínt a visszatérő fecskéket
nézem örvendezve,
s ők a hosszú utat elfeledve,
nagyra tárják fészkük ablakát,
majd pajkos szellő
suhan azon át,
s hullámain döngicse fésüli magát...
Lesz-e még frissen ásott
földnek meleg illata,
melyből búza sarjad majd szelíden,
s kéjes táncot hullámozva
csalogat, csábít, míg két ráncos
kéz kalácsba fonva helyezi
ünnepi asztalára, halk imával
feláldozva az Úrnak...
...Lassan virrad...
Rózsakertem belepte a hó,
de a hegyen túl már halk muzsika szól,
s szürke fáim napfény után nyúlnak...


 
 
0 komment , kategória:  Gligorics Teréz  
Komjáthy Jenő
  2018-05-07 07:58:44, hétfő
 
  Komjáthy Jenő.

Óh, jaj nekem!

Még tűz hevit engem, az égi, a régi,
Még most is a nyarat énekelem,
De szívem a zord telek átkait érzi,
Óh jaj nekem!

Nyárnak tüze, bája, az illat, a pompa
Még játszik enyelgve, kacagva velem,
Csak lelkem öröme süllyedt a romokba,
Óh jaj nekem!

Fáj most is a szívem az égi talányra,
De átok uralg az életemen,
A napot imádom, eléget a lángja,
Óh jaj nekem!

Elbűvöl az ég ragyogó szüzi titka
S fölvetni szemem' rá még se merem,
Szivembe hatott be a nap tüzi gyilka,
Óh jaj nekem!

Elbájol a láng, az erő, a dicsőség,
Elperzseli szívemet a szerelem,
De véres iszonyt fed e fényteli bőség,
Óh jaj nekem!

Ah vér van a napban, a büszke tetőkön
Árad patakokban a vér sebesen,
Envérem ömölt ki a légi mezőkön,
Óh jaj nekem!

Lemenőben a nap, ez a vérpiros alkony;
Az üdvöt, a lángot eltemetem,
Szivembe lopódzik az éjszaka halkan...
Óh jaj nekem!
 
 
0 komment , kategória:  Komjáthy Jenő  
Dutka Ákos
  2018-05-07 07:56:54, hétfő
 
  Dutka Ákos

A vén pohár

Egy vén pohárral játszom olykor,
Egy ó pohárba töltök régi bort,
S emlékszem egy derűs lakásra, -
Halavány fiatal anyámra,
Kinek ez drága, féltett holmi volt.

Emlékszem - és a vén kehelyből
Megszépült ködként száll felém a mult:
Gyermekkorom, szép ifjúságom
Táncol körül, mint drága álom
S kezem egy olcsó rossz szivarra gyújt...

Száll száll a füst, s a vén kehely nő,
Öblében táncol elmúlt életem:
Játékok, - régi délutánok.
Kacagó víg gyermek barátok,
A szent tavasz: az első szerelem.

Te szent kehely! Te vén varázsló!
Könyes szemem oly áldóan csodál,
Öblöd mindig csordúltig álljon.
Hadd játszom véled ifjúságom
Éltem borával telt szines pohár.
 
 
0 komment , kategória:  Dutka Ákos  
Füzesi Magda
  2018-05-07 07:54:40, hétfő
 
  Füzesi Magda

Kép és tükörkép

ülök a vérpad közepén a porban,
mindegy, hogy éltem:
sírtam, fuldokoltam;
fényed a hóban,
sivatagban, sárban
rám ragyogott, rám ragyogott.

...mert rám olvastad hétszer
boldog halálomat,
egy ballada dalával
örökre elsirat,
vagy napja lesz világod
egy szivárvány-sugárnak,
vagy vágd el gyilkos ág-bogát,
míg szűnik a varázslat.
 
 
0 komment , kategória:  Füzesi Magda  
Fjodor Ivanovics Tyjutcsev
  2018-05-07 07:52:58, hétfő
 
  fjodor ivanovics tyutcsev

száll a nap, jön az éjszaka

Száll a nap, jön az éjszaka.
Nyújtja a hegyi árnyakat.
Hamvad a felhők parazsa...
Jön az éjszaka, száll a nap.

Mit a bukó nap énnekem,
mit, hogy hideg s zord a homály,
csak te, bűvös kisértetem,
csak te soha tova ne szállj!

Suhogj köröttem, égi szárny,
csöndesítsd nyugtalan szívem,
s áldott gyolcs lesz a szürke árny
lenyűgözött, bús lelkemen.

Ki vagy? Honnan jössz? Föld vagy éj
lakosa vagy? Égi követ?
Tündér tán...De tűz, szenvedély,
amilyen asszony csak lehet!
 
 
0 komment , kategória:  Fjodor Tyutcsev  
Stefan Scsipacsov
  2018-05-07 07:48:00, hétfő
 
  Stefan Scsipacsov

Szerelmes vers

Tévedsz, ha azt hiszed a szerelem csak játék,
Vagy lobogó fáklya, mely az ujjaidra ráég.
Együtt ülni, kéz a kézben, a kispadon este,
Sétálni a patak partján csillagokat lesve.

Kedveseddel szombaton vígan táncba menni...
Tévedsz, hogyha azt hiszed a szerelem csak ennyi.
Nagy dolog a szerelem, és hogy múlnak az évek,
Még nagyobb lesz, meleg kendő, úgy betakar téged.

Erő elszáll, szépség hervad, jön az ősz, a tél is,
Aki szeret melletted lesz, megbecsül majd mégis.
Az életet véges végig együtt kell leélni.

Úgy válik el, mit ér a nő és mit ér a férfi.
Jót és rosszat megosztani, kacagni és sírni.
A szerelem dal, amelyet együtt kell megírni.

 
 
0 komment , kategória:  Stefan Scsipacsov  
Kun Magdolna
  2018-05-07 07:44:39, hétfő
 
  Kun Magdolna

A szív ajándéka...

A szív ajándékának
nincsen rozsdafoltja,
mert azt a lélek
gyémánttá csiszolja,
hogy az idő szürke árnya
ne maradjon rajta,
ha egyszer mégis
porba lenne
dobva.

Tudom,
odaátra nem vihetjük át
a szív ajándékát,
de sokszínű szépségét
halhatatlan lelkünk majd
úgy őrzi tovább,
mintha velünk birtokolná
az öröklét jogát
 
 
0 komment , kategória:  Kun Magdolna  
Paul Verlaine
  2018-05-07 07:41:53, hétfő
 
  Paul Verlaine

Hulló könnyek

Ok nélkül hull könnyem
szívem fásult , beteg "
Könny hullik szívemben
mint a városra eső
kés pengéje bennem
a fájdalom őrjítő

Ó, eső, e bús hang
engem mért kísért?
könnyként miért hullassz
s játszol gyászzenét?

Ok nélkül hull könnyem
szívem fásult, beteg
magyarázat nincsen
csak bánatrengeteg

Szerelem, gyűlölet...
hisz egyik sincsen bennem!
ám mégis eltemet-
nek e keserű könnyek...
 
 
0 komment , kategória:  Paul verlaine  
Bereményi Géza
  2018-05-07 07:38:13, hétfő
 
  Bereményi Géza:

A jobbik részem

Belőlem valaki útra vált
Útra a jobbik részem
Kiment belőlem, itt hagyott
Csak úgy észrevétlen
Félre se néztem, annyi volt
Csak annyi volt, egy szót se szólt
Hirtelen elment, itt hagyott
Valaki útra vált, a jobbik részem
Belőlem valaki útra vált
És én utána néztem
Jól van hát, menjen, tűnjön el
Az én jobbik részem
Először úgy tűnt, semmi sem
Változott azzal, hogy hirtelen
Fogta magát a hűtelen
S útra vált belőlem a jobbik részem
Az én jobbik részem
Azóta járom nélküle
A végtelen világot
S valahogy mindent nélküle
Más színben látok
Hosszasan nyújtózik minden út
Valahogy nincsen semmi úgy
Minden szó mástól eltanult
Mióta útra vált a jobbik részem
Győzni sincs kedvem nélküle
Énekelni sincsen
Szórakozottan szórom el
Sok nagy régi kincsem
Talán egy nő volt, tán gyerek
Aki belőlem elveszett
Elvitte minden kedvemet
Magával hűtlen, ringyó jobbik részem
Az én jobbik részem
Arcomba vág, úgy ébredek
A fény az izzadt ágyban
Ténfergek, csavargok nélküle
Tán erre vártam
Mit se kell már itt féltenem
Tán erre vártam, ez jó nekem
Kicsusszant belőlem hirtelen
A kígyó-hűtlen, kígyó jobbik részem
Az én jobbik részem
Keshedt, vigyorgó arc tekint
Rám a rossz tükörből
Tompák a szagok, máz a szín
És a csend csörömpöl
Félre se néztem, annyi volt
Elment belőlem, itt hagyott
Magával vitte, nincs titok
Nincs titok, útra vált a jobbik részem
Nincs titok, útra vált a jobbik részem
Nincs titkom, mióta útra vált a jobbik részem
Én már úgy vagyok jó, ahogy így vagyok
Én már nem leszek másik
Matatni szeretek, álmodok
Egész kipusztulásig
Azért van csak, mert itt hagyott
Mit is mondhatnék, nincs titok
Magával vitte itt hagyott
Valaki útra vált a jobbik részem
Az én jobbik részem
 
 
0 komment , kategória:  Bereményi Géza  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 304 db bejegyzés
e év: 2443 db bejegyzés
Összes: 9011 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 781
  • e Hét: 2130
  • e Hónap: 12650
  • e Év: 669634
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.