Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Katona Iván: Gazdagságom
  2018-05-08 06:17:12, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Katona Iván  
Nagy Renée: Mit ér nekem
  2018-05-08 06:14:04, kedd
 
  Nagy Renée:

Mit ér nekem


Mit ér nekem nélküled az élet,
Mit ér nekem az egész világ ?
Kinek itten minden boldogsága :
Fájdalommal gondolni reád.

A szerelem csendes sóhajával
Átlehelni hozzád lelkemet . . .
Reménytelen, fájó bánatával
Érted élni, érted halni meg.

Esztergom és Vidéke, 1902. febr. 2.
 
 
0 komment , kategória:  Nagy Renée  
Tamás Lajos: Sárkány
  2018-05-08 06:12:59, kedd
 
  Tamás Lajos:

Sárkány


Fehér arca van, bohókás,
Felhőkkel játszik.
S lenéz azokra, kik a földön vannak,
A hangyára, mely csak mászik,
Az eget kutatja váltig.

Magasan repül, de gyárban készült,
Lágy papír a teste.
Farkát lóbálja győztesen,
Nincs előtte tiltó mesgye.
Bámulni kell szívrepesve.

Szép, mert karcsú, gyors, mert könnyű.
Feljebb, mindig feljebb.
Alatta évszakok kaszálnak.
Emberek hullnak, temetnek, szeretnek
Kiszakadt közülük, ő az eretnek.

Egy madzag tartja, durva fonál
S míg kedvét fönn tölti,
Nem tudja, hogy ettől függ élte.
Ha elszakad, akkor vége,
Hisz ő csak anyag, földi.

Magyar Minerva 3. 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Tamás Lajos  
Fekete Lajos: A harcos Trójára visszanéz
  2018-05-08 06:11:40, kedd
 
  Fekete Lajos:

A harcos Trójára visszanéz


Bizony különös is, ha elgondolom,
hogy a kulcs csikorog, fordul,
én meg csak számolok: egy . . . kettő . . . három . . .
s mögöttem a léces kiskapu csöndben bezárul.
Egyszer ha elcsitul nyugtalan életem,
két idegen ember jön majd hozzám
s számol: egy . . . kettő . . . három . . . és rámborítanak
egy fekete födelet
és részemre minden volt-, múlt-világ bejárul.
De most, - egy forróvérű, zajgó életet
zárok le magam mögött, amikor este
két lábamat ingató roggyanással
a kapuban megállók s magam mögött
a vén parázna város fiatal életemre vágyó
minden falánkságát szótalan kizárom . . .
Aztán a kültelki udvar csöndes sötétjéből
a városra,
az égalját pirító kábult lázbetegre
mint az égő Trójára csak úgy nézek vissza.
Kis békességem itt, szinte mese, álom,
(kerekes kútból húzzuk a vizet,)
és erős a hitem, erős az én váram,
kis szobakonyhás, jó nyomorúságom . . .
Mert szobakonyhás, jó nyomorúságom elrejt,
betakar s jajszókkal teli hideg éjtszakákon
lecsukja halkan szemérmes, mély ablak-szemeit
és el nem árulná egy egész világért,
hogy előttem e rejtett kicsi zúgban,
a szobakonyhás, jó nyomorúságban
egy derék, öreg börtönőr lakott . . .
Csak éjtszaka, ha kioltom a lámpám
és a szobában mozdulnak a holtnak hitt falak,
hallom, hogy a volt-lakónak dübörög a lába,
jár-kel a szobában a börtönőr és számol:
egy . . . kettő . . . három . . .
Aztán rámhajol, megnéz, - alszom-e,
mert hajnalodik, virrad
s künn nagyobb rabtartó leskel rám: a város ! . . .

Magyar Minerva 2. 1931.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
Frászt Lujza: Mért mennék . . . ?
  2018-05-08 06:10:22, kedd
 
  Frászt Lujza:

Mért mennék . . . ?


Mért mennék közétek? Ne hívjatok engem.
Nircs meg amár a régi jó szív, derűs kedvem;
Akárhogy szeretnék, mást nem tudok tenni,
Lelkemről a felhőt nem hajtja el semmi.

Hegedüt, czimbalmot, soha ne is halljak,
Nem örülök én már muzsikának, dalnak;
Ami máskor rózsás, szép álomba ejtett,
Most szemembe csalja a legfájóbb könyet.

Hej, nagy az én bajom ! Egyszer már jó régen
Hullámok érkeztek a haragvó égen;
Engem is talált egy, a rózsámnak átka . . .
Szivemnek azóta bú bánat a társa.

Magyar Paizs, 1906. febr. 8.
 
 
0 komment , kategória:  Frászt Luiza  
Nyárády Károly: Veled
  2018-05-08 06:09:37, kedd
 
  Nyárády Károly:

Veled


Nehéz, nehéz már, mikor mindegyre
s a zárt ajtók előtt dobnod kell virágod.
Ajtók, melyek mögött elszorított ajkakkal még
áll valaki, de válaszolni már senki sem akar
kinek hiába kiáltod, hangtalan:
Én veled, miattad, ha hagyod,
én itt vagyok! Öledbe hajtott fejjel,
lennék kicsit még, míg itt vagyok,
én veled lennék még, ha hagyod.
 
 
0 komment , kategória:  Nyárády Károly  
Kompolthy Tivadar: Circumdederunt . . .
  2018-05-08 06:08:47, kedd
 
  Kompolthy Tivadar:

Circumdederunt . . .

(1885. márcz. 5.)


Halálra válsz, kis Fatimém,
Még csak alig, hogy voltál -
Még nedvesít a vizkereszt
S tömjénes még az oltár !
A pap imája alig ért
Teérted föl az égre . . .
S a siralom könnyűje ült
Szemembe izzva, égve !

Majd sírok hosszú éjeken
S vigasztalódom majdan,
Hogy láttam sok-sok csillagot
Tengerbe hullni hajdan -
Hullám borult reájuk
És odavolt a fény . . . .
Majd oda megyek én is,
Hová te most, szegény !

Veszprémi Független Hirlap, 1885. márc. 7.
 
 
0 komment , kategória:  Kompolthy Tivadar  
Gerencsér Anna: Üzenet.
  2018-05-08 06:07:46, kedd
 
  Gerencsér Anna:

Üzenet.


Látom álmaimban, imádkozom érte.
Sóhajom is elszáll, panaszkodva, félve . . .

* * * *

Csendes alkonyatkor csókolt utoljára.
Reszkető kézzel írt hófehér levélben:
Isten veled édes! Megszakad a lelkem,
Most, hogy nem lehetek a te közeledben
Nem pihenhet ajkam szomorú arcodon.
Itt kell most feküdnöm a kórházi ágyon,
Innét száll az imám hármatokért, esdve;
Anyuskám az édes, ne legyen feledve!
Hazámat, a drágát, imádba ajánlom,
Hogy róla vészfelhő mihamar elszánjon,
Meggyötört lelkemnek minden sóhajtását,
A vérző szívemnek minden dobbanását
Jóságodért édes imába foglaltam . . .
. . . Csak neved suttogja hidegülő ajkam . . .
Akár zizegésben, ott lesz majd. a lelkem
Holdvilágos estén a te közeledben . . .
Ez a búcsúm hozzád . . . Én édes szerelmem
Borulj le helyettem az Anyám szivére . . ,

* * * *

Még nem jött Ő vissza . . . Imádkozom érte,
Sóhajom is elszáll panaszkodva, félve . . .

Magyar Paizs, 1915. ápr. 8.
 
 
0 komment , kategória:  Gerencsér Anna  
V. Hullám József: A magyar puszta
  2018-05-08 06:05:23, kedd
 
  V. Hullám József:

A magyar puszta
(Uhland)


Pusztán lakni de szeretnék,
A pusztán, mely tágas és szép,
Végtelen a terjedése,
Mint az Urnak örök képe.

"A pusztára, a pusztára ! "
Lelkemnek csak ez a vágya.
Ki bűvöli elém e tájt,
Bársonyfüvek sokaságát.

Csak néhol van egy virágszál
Illata az ég felé száll,
Mint egy kedves emlékezet,
Mely a földön eltévedett.

Ritkán dalol a pacsirta,
Fenn a légben, a magasba'
Hogyha dali is, azt gondolják :
Isten küldte a dallamát.

Csak elvétve leng a szellő
S a vándornak oly hízelgő,
Csak néhol egy patakocska,
Mely a síkot átal futja.

Csak néhol áll egy kis kunyhó,
A pusztában segélyt nyújtó;
Hallatszik a hegedű kint . . .
Dallal vegyül s szépen zeng-zing.

"A pusztára, a pusztára !"
Lelkemnek csak ez a vágya.
Ki bűvöli elém e tájt,
Ifjú korom boldogságát ? !

Veszprémi Független Hirlap, 1885. júl. 25.
 
 
0 komment , kategória:  Hullám József  
Koronghy Lippich Elek: Szent tavasz.
  2018-05-08 06:02:52, kedd
 
  Koronghy Lippich Elek:

Szent tavasz.

I.

A bóbitás kis vadvirágok
Melódiáknak hangjegyei, mikkel
Isten a rétet teleirta.
Oh halld csak, halld csak:
Ott lebeg felettök
Sugaras, szellős légi útján
S leénekli zengő torokkal
A végtelenség piczi vándora,
Egy szürke kis pacsirta . . .

És zeng a dal az égre föl,
És zeng a dal a földre le,
És zeng az ég és zeng a föld
És zeng a lelkem is vele.
S mit el nem árult bús magányom,
Sem a tudás zord bölcsessége,
Sem vívódó elmém, lelki harczom :
Feltárja most e zengő béke,
Hogy rész vagyok e szép egészben,
Istennek része, ég fia,
Örömre, hitre, üdvre készen !

Mig tündöklik a nap fölöttem,
Egész lényem, e gyász sötétség.
Feloszlik a sugárözönben,
És véle oszlik bú, gond, kétség.
S mig leragyog az ég a földre
S mig felragyog a föld az égre,
Nem kérdem többé,
Hogy ez honnan van és mivégre?
Csak érzem, hogy karom kitárom
És repülök és repülök
Át lenge felhőn, fénysugáron
Hozzád - Napisten !

Csak rezg a.lég, csak zeng a dal
- E dalt az Isten irta! -
És egyre föllebb, egyre messzebb
Dalol a kis pacsirta.
S a dal hullámán szállok én is..
. . . Már meg is érkeztem talán . . .
S szomorú életet megáldó,
Minden rosszakat megbocsájtó
Verőfénnyé oszlik a lelkem
Rezgő sugárban,
Hűs illatárban
Az Isten oldalán . . .

II.

Jön az ideje csóknak, dalnak . . .
Az erdő ébred ! Zöld rügyek közt
Suhognak illatos fuvalmak.

A dermedés életbe szökken,
Valami édes ösztön árja
Indul a légben, pezsg a rögben.

Rabgondolat bilincsét rázza,
S bágyadt idegben tűzre lobban
Az alkotás ifjonti láza.

Megújulás egész világon !
Bűbájos mámor, vágy, reménység
A zsibbadt lelken és tar ágon.

Halleluja, győzött az élet !
Minden, mi köd, mi bú, mi átok,
Nevető, csókos örömmé lett !

Te is szívem, feledd az árnyat
És bontogasd a légi útra
Didergőn földre csüggő szárnyad !

Multat ne bánj, törődj a mával
S fel, fel a fényes kék azúrba
A kikeleti pacsirtával !

Vasárnapi Ujság - 1914. márczius 29.
 
 
0 komment , kategória:  Koronghi Lippich Elek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 310 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4305
  • e Hét: 7178
  • e Hónap: 91759
  • e Év: 1770258
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.