Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
György Emőke
  2018-05-09 09:08:21, szerda
 
  György Emőke

Ott vagy

Minden simogató érintésben
Minden felsóhajtó lélegzetben
Minden egyes reggeli ébredésben
Minden alkonyodó sötétedésben

A szél susogásában
A madarak dalában
A fénylő napsugárban
A patak csobbanásában

Ott vagy az álmaiban
Az egyre erősödő vágyaimban
Az álmatlan éjszakákban
A hajnal hasadásában

Kimondott szavaimban
Néma gondolataimban
Sok ezernyi kérdésben
Milliónyi kérésben

Küzdelmem és akaratom ellenére
Ott vagy a szívem rejtekébe
Minden dühben, örömben
Viharként tomboló érzéseimben

A lágy dallamok között
Velem együtt a felhők fölött
Milliónyi csillag egyikében
A holnap ígéretében

Szorongó lelkem mélyén
Feszült testem remegésén
Az elrohanó pillanatban
Az emlékedet hagyó tegnapban

Ott vagy mindenütt, mindenhol
Ahol a tűz forrón fellángol
Ahol a szenvedély utat tör magának
Hol epedve intek búcsút a mának...
Te ott vagy...
 
 
0 komment , kategória:  György Emőke  
Budai Zolka
  2018-05-09 08:55:06, szerda
 
  Budai Zolka

Ha ideérnél

Tudod, hogy házamon nincsen cégér,
de ha jönnél én mindig itt vagyok.
Gyere - ha nincs - meleg eleségért
s puha fekhelyet is adok.
Ne légy - ha nem kívánod - kóbor,
eldobott levél mi szállong céltalan,
és ha ajkadon régen volt már jó bor,
keress meg engem - itt néha van.
Én tudom, bármit adnál cserébe,
de semmi az - ide nem kell zálog:
nem léphet az emlékek helyére
nagyobb érték e szónál: barátok.
S ha eljössz, mint a gyönge tészta
feldagadnak a régi napok,
s úgy lesz megint minden egész, ha
te mesélsz és én bólogatok.
S beszéld el azt is hevesen,
ki művelt belőled meghasadt farönköt,
ki tudta a titkod, mit kevesen,
hogy lábadról ily könnyen ledöntött.
S ordítsd mint régen, igaz torokból,
hogy az egész világ piszkos kátrány,
azt is, hogy aki kéne nem csókol
s hogy cigarettacsikkes a párkány
hogy nem léteznek az úgy várt csodák
hogy melléd huppant apád a fáról
hogy anyád elfelejtette a vacsorát
hogy minden éjjel írsz és fázol
hogy odale menni milyen jó lehet
csak magától sosem váj helyet a Föld
hogy hozzádszólnak a színes gyógyszerek:
a kék, a piros, a sárga meg a zöld...
De tudod, hogy házamon nincsen cégér
és azt is tudod, hogy ott bármi állhat.
Ezért ha egyszer mégis ideérnél,
kopogás nélkül gyere be - ahogy én is tettem nálad.
 
 
0 komment , kategória:  Budai Zolka  
Gellért Oszkár
  2018-05-09 08:53:53, szerda
 
  Gellért Oszkár

Illat, illat

Haldokló vörös rózsa... Az égbolton telihold.
A földön alkonyi harmat. Levél se moccan a fákon.
S a rózsa álmodik. Akkor: bimbónyi volt.

S szűz félénk illatával szétnéz a nagy világon.
S hipp-hopp, szellő-tündérke idelibben egy alkonyon érte.
És sóhajt: Illat, Illat, kicsi Lélek, Illatocskám!
Ó nézd, hogy tűz az a csillag, tudok ott egy méh-királyfit,
Szebb nála még sose járt itt... Elhozzuk, jöjj velem!
A szárnyaimon ha megérez, a te édes testecskédhez
Hunyt szemmel odatalál az első szerelem.
És álmodik. S nem gyáva s nem gyönge már az illat,
De bódító s szilaj. S széttárult szirmaival
Minden jöttment ajkának odaadja magát ledéren.
Szidják húgai szajhának, híre jár a nádon, az éren;
Viszi-hajtja szél-kerítője, dongók tapossák testét.
És kéjbe fúlnak az esték és kéjbe a hajnalok...
S most álmodik. S gondolja álmában: Meghalok.

Föld: érintsd harmatos ajkkal hullongó szirmait.
Telihold: leheld magadhoz mély hervadó szagát.
Óh, hadd érezze utolszor szent-tisztának magát!
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár  
Jagos István
  2018-05-09 08:52:05, szerda
 
  Jagos István Róbert

Légy minden

Légy a csend szavaim között.
Angyal, ki éjjel könnyel öntözött.
Sóhaj, páradús reggelen,
a csók elernyedt testemen.
Remény, ha keserű száj ontja szennyét;
otthon, mely a Mindenségtől megvéd.
Láz: forró, perzselő.
Nő, anya, tiltott szeretőm.
 
 
0 komment , kategória:  Jagos István  
Balázs Béla
  2018-05-09 08:50:02, szerda
 
  Balázs Béla

mert messziről jön az este

Egymásba tette kezünket a nyár,
Hogy csendbe üljünk: két gyermekkezet.
Mert most már minden hazaérkezett.
Most már nem játszunk és nem keresünk
Egymásba dermedt bámuló szemünk,
Mert együtt lenni oly csodálatos.

És vándor felhők hátán jön az este.
Jött messzi, régi völgyekből elő.
És visszajáró völgynek árnya jő.
A hegy mögött piros felhőhegyek
És messzi, régi tájak fénylenek.
Mért jön oly nagyon messziről az este?

És fénylő felhők felhős folytatása
Jő messzi, régi estékből elő.
És visszajáró esték árnya jő
Két régi múltból. Táguló szemek
És tarka vándorlelkek fénylenek,
Mert együtt lenni oly csodálatos.
 
 
0 komment , kategória:  Balázs Béla  
Gyóni Géza
  2018-05-09 08:47:36, szerda
 
  Gyóni Géza

Megjöttem

Megjöttem. Lásd, nem rosszkedvű utas,
Aki virággal lép be szőnyegedre.
Az út pora csak arcom verte, lepte,
S szomjas vagyok. Ma mámorral itass!

Törüld le s csókold büszke homlokom.
Mitől remegsz?... Vér? Eh kis hajsza volt...
Virágot hoztam, édes, nézd, szagold!
Nász kezdetén ki sír a harcokon?

Fattyú dicsekszik. Csókolj és ne kérdezz.
Hát... a rabtartó kővel hajigált.
Nem fáj már, nem. A vánkosunk csináld.
Nászunk kezdődik, te édes, te édes.

Így... így... ölelj! Ha álomba csókollak,
Bársonykarod úgyis lefejtem én,
És nem lel nálad a hasadó holnap.

Mert míg rabszolga sír, nyög e világon,
Szeretőd könnyes, fekete szemén
Égő tüzes kín a csók és az álom.
 
 
0 komment , kategória:  Gyóni Géza  
Török Sophie
  2018-05-09 08:37:06, szerda
 
  B. Tanner Ilonka (Török Sophie)

S az örök perc ver tovább...

Hogy ver a szivem: monoton ritmusban buggyanva egyet-egyet.
Mint sikos esőcsepp, bádogra koppanó, úgy ver, ver, ver.
És telnek percek,órák, napok és évek eltelnek,
Egyhangu dobolással kis szívdobok felelnek:
Mint végtelen füzér lepergő gyöngyei, a szivem úgy ver, ver, ver.

 
 
0 komment , kategória:  Török Sophie  
Falu Tamás
  2018-05-09 08:35:19, szerda
 
  Falu Tamás

Kesztyűs ember

A hangom nem kiált túl senkit,
Senkit nem fordít meg szavam.
Tudom, hogy szive van a csendnek,
S a szivemnek csak csendje van.

Lábujjhegyen lépek az utcán,
Hol annyi unt zajt ver a láb.
Ablakából megriadt lélek
Nem néz utánam legalább.

Gondolatomon kesztyűt hordok
És fehér kesztyűt hord kezem,
Nem érzem meg a boldogságot,
Amikor kezetfog velem.
 
 
0 komment , kategória:  Falu Tamás  
Bereti Gábor
  2018-05-09 08:31:32, szerda
 
  Bereti Gábor

Lassan, ahogy

Lassan, ahogy a sorban felgyulladó
gyertyák lobbantak, szavaid
imbolygón szabdalták nehéz,
látható sötétséggé az éjt,

Mintha megérkeztem volna,

csábítva szívemet, lángokkal
érintetted arcom, hogy hosszú,
magányos bolyongásaim után
hajlékodban szerelemre találjak

- egyetlenegy éjszakára.
 
 
0 komment , kategória:  Bereti Gábor  
Bella István
  2018-05-09 08:27:42, szerda
 
  Bella István

Ha elmegyek

Ti talpfa-árnyak, fények, zúgó sínek,
elsuhanásom meddig őrzitek -

Gondoltok-e rám, ha nem vagyok,
útszéli fák, porlombú csillagok -

S ha megyek, utánam néztek-e még,
kihúzott távcsöveim, jegenyék?!

Lefényképeztétek arcomat,
kutak, elő a negatívokat!

Forrás, fölszökő celluloid-
szalag, víz filmje, arcomat vetítsd,

s te szólalj, helyettem, hangomon,
forgó, síkos szél, te ősmagnetofon!

Ha elmegyek, ha sehová leszek,
a láthatatlan tenger, az leszek.

A földalatti tenger, az vagyok.
Periszkópjaim kutak, kavicsok,

a te szemed, és fák, és levelek.
Radarernyőm a virágképzelet.

Úszom, bálna, a zöld füvek alatt.
Rozstengerek locsolják hátamat.

Vasak, fémek, ásványok, kőzetek
között apám szívéhez közelebb.

Úszom a föld hasában, mintha a
földnek lennék porontya, kishala.

Néha a lassan szikrázó eget
súrolják uszonyaim, a hegyek.

Buborékaim, mint zöldlombú fák
pattannak ki, és elszállnak tovább,

s mint nagy körök, lomha testem fölött,
gyűrűznek, múlnak, elhullnak a mezők.

Úszom a földben, de addig, idefent,
mi ez a búvárruha szívemen?

Mi ez az áttetsző búvárharang?
Az ég? Anyaméh? Egyéletű kaland?

S milyen súly zúzza be mellemet,
a levegő? Kövek vagy képzetek?

Cseng a világ, verődik, zendülök,
mint pohárral leborított tücsök. -

Cseng a nagy ég, az együgyű, szabad
nagy mindenség, s beverem szájamat. -

Cseng az anyag és gőgösen figyel,
tapogat távoli fényeivel,

körülvesz, néz s én zúgok, szédülök
szabadság, látszat, lét és törvény mögött.

Nem halok én meg, csak elhalkulok,
csak ha a szemed végképp rám csukod,

csak ha rám csukják pilláik a fák,
kutak, kavicsok, ha nem néz a világ,

s elporlad, mint én, pőre göröngy
a semmi markában, az anyaföld.

 
 
0 komment , kategória:  Bella István  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 304 db bejegyzés
e év: 2443 db bejegyzés
Összes: 9011 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 781
  • e Hét: 2130
  • e Hónap: 12650
  • e Év: 669634
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.