Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/30 oldal   Bejegyzések száma: 299 
Éltes Enikő: Kezek tánca
  2018-06-30 05:35:22, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Éltes Enikő  
Vörös liliom: Lélekszakadva
  2018-06-30 05:32:51, szombat
 
  Vörös liliom:

Lélekszakadva


Merre menjek, mondd? A Semmi bekerít,
halk suttogásomat sodorja szerte.
Bárcsak hallanád, ó, bárcsak lelkedig
jutna életlázam, vak éjem csendje.

Hol keresselek? Suta kényszer kerget,
számolom a percek másodperceit,
de csak gyászos árnyak és kínkeservek
rezegtetik vadul bensőm húrjait.

Merre vagy, mondd? Véresre, elevenig
marat hiányod. Nézd ezt a friss sebet!
Mázsányi magány űz feléd. Mondd, meddig,
merre menjek, hol vagy, hol keresselek?
 
 
0 komment , kategória:  Vörös Liliom/Kovács D/  
Hepp Béla: Keletlenül
  2018-06-30 05:32:00, szombat
 
  Hepp Béla:

Keletlenül


Már minden reggel görbe reggel.
Meggörbültek a reggelek,
jönnek csak egyre, nagy sereggel,
ahogy magamból felkelek,

s holnapról szólnak. Lesz-e holnap
parázs a régi tűzre még?
Vadóc világok feldalolnak;
talán ha újra küzdenék,

hinném a szépet. Összetépett,
papírkosárba hűlt salak
halott lapokra tör zenéket,
egy dallamot, hogy lássalak...

Veszett kis szólam hajtja rólam
magam magamba görbítő
méz-álmaim, s a vérvalóban
fölfájni hajt a tört idő.
 
 
0 komment , kategória:  Hepp Béla  
Vihary Elek: A szellőhez.
  2018-06-30 05:30:47, szombat
 
  Vihary Elek:

A szellőhez.


Czipruszok' enyhe szele !
Ah ! vegyed árva fohászom,
Szállj nyugot-égre vele,
Mondd, hogy alélva csatázom.
Súgd az öröm-ligeteknek,
Hogy veled itt epedek,
'S béke-malasztu egeknek
Tájira nem mehetek.

Súgd hogy álélt kebelem
Nyög - rokon-ölre hevülten,
'S a' kínokat nevelem
Vágy' özönébe merülten -
Miglen üvöltve dühében
Ellep az éjjeli vész,
'S marczona förgetegében
Láng szivem itt elenyész.

'S majd ha halál' keze már
Hant' fenekére lezára
Szállj-le sóhajtva kopár
Sírlakom' árva porára,
Hints-le világtalan halmam'
Ormira zöld koszorút ;
'S hogy ne riassza nyugalmam'
Verd-el az éji borút.

Így szelíd álmon el-ül
A' jelen óra' siralma,
Rám deli fénybe derül
A' hideg éj' birodalma;
Testem' ölelve takarja
A' nefelejtses orom,
'S bú' komor arczu viharja
Nem lepi néma porom' !

Társalkodó, 1833. junius 15.
 
 
0 komment , kategória:  Vihary Elek  
Keresztury Dezső: Élő halottak
  2018-06-30 05:27:28, szombat
 
  Keresztury Dezső:

Élő halottak


Itt nyugszik
Pap Katalin
élt 57 évet.
A falusi temetőben
husz-huszonöt évig
eltart a fejfája s addig
a rokonok is szétszóródnak.

De gulák, sztélék, obeliszkek,
márványemlékek sem
őrzik igen sokkal tovább
a halottak neveit.
Mindent megőröl
a természet eróziója:
egy ezredév guláidat elássa;
tudjuk: porrá lesz,
ami porból vétetett.

S mégis élnek a holtak;
rokon, utód virágot
hord sírjukra s lángot
gyújt a nekik szentelt
ünnepnapon;
mikor nevük nyoma is
eltűnt már régen,
álmainkban még visszajárnak,
céljainkban ott van az ő
szándékuk, tetteinket
ők igazolják,
vagy teszik semmivé.
Hogy lássuk, miként éltek,
kiássuk városaikat,
felállítjuk földbehullt
műveiket, hogy újra
ragyogjanak,

s bizonyítsák, hogy
holtakon, élőkön át
árad az újjászületés
végtelen folyama.

Életünk, 1968.
 
 
0 komment , kategória:  Keresztúri Dezső  
Szamos: Az egyetlen pillanat . . .
  2018-06-30 05:26:28, szombat
 
  Szamos:

Az egyetlen pillanat . . .


. . . És egyszerre belénk döbben, hogy valaki
elért . . . valaki, aki eddig mögöttünk járt, mellénk lépett . . .

Uj álmot váró este, mikor már fojt a tavaszi
virágillat, s ismeretlen, idegen hangokat hallunk
elvegyülni az eddig tisztán csengett madárdalokban . . .

Érezzük, hogy valaki elért . . . valaki mellénk
lépett . . . az Élet . . .

És ugy rémlik előttünk, mint ködpárás messzeségeken
keresztül törő fény, hogy van egy örök, egyetlen Pillanat . . .

Egy Pillanat, mely adódik egyszer valamennyiünk életében
akkor, amikor elért, mellénk lépett az Élet . . .

A Pillanat, melyet ha elérünk, ha megragadunk,
ha végre a mienk . . . mienk az Élet . . .

És jaj, hogyha várunk, ha ingadozunk ! . . .
Mert eltűnik, ködbefoszlik - ha nem sietünk
élni - az örök. egyetlen Pillanat . . .

És lehet gigászi erőre növekvő akaratunk,
éghetnek egekig lobogó lánggal tüzek mi bennünk,
mienk lehet minden, minden ami érték,
hogyha eltűnt az a Pillanat, mert akkor . . .
akkor megelőz . . . elmegy az Élet . . .

És csupán csak szemeink bús, bors szögletében
mélyülő szarkalábak s szivünkig érő nagy,
nagy keserűségek maradnak nékünk . . .

uj_elet_1922. július 2.
 
 
0 komment , kategória:  Szamos  
Ihász-Kovács Éva: Belépők
  2018-06-30 05:25:20, szombat
 
  Ihász-Kovács Éva:

Belépők


Kezemben egy piros falevél,
ezt kaptam a fától,
hasonlót kaptak milliók.
Sokadmagammal állok itt,
ácsorogva, beletörődve
tartom a sorom.

Igen, a nyár
várószobát nyitott,
kiosztotta a belépőket,
s elszaladt aranycipősen.

Sokadmagammal tudom én, hogy
a számot össze is gyűrhetem,
bejutok vele: verítékkel
a tenyeremben.
Igazítok a hajamon,
lesimítom a szoknyám,
állok a tündöklő nyárban,
aranybaöntve fürdet meg a fény,
kezemben piros falevél:
jelei elmosódtak -
nem is tudom, mit szól majd az ősz,
amikor könnyes munkakönyvembe
belelapoz?

Életünk, 1968.
 
 
0 komment , kategória:  Ihász-Kovács Éva  
Molnár Kálmán: Románc.
  2018-06-30 05:23:41, szombat
 
  Molnár Kálmán:

Románc.


Volt egyszer egy szép szőke lányka,
Piros rózsa volt az ajka,
Alakja karcsú, mint a pálma,
S nádlengés a mozdulatja.
Szeméből égi fény sugárzott,
A lelke tiszta, mint a nap,
Hajával szellők ujja játszott,
Hozzá hasonló nincs manap.

S a lányt egy ifjú megszerette,
Föllángolt a szive érte,
Nevét susogta minden este
És a reggel ébren érte.
Amerre járt, amerre nézett:
Előtte látta szüntelen,
S midőn az álma semmivé lett:
Zokogva sírt, keservesen.

Halványodott az ifjú arca,
Gyötörte bú és fájdalom,
Míg félig élve, félig halva,
Így szólt a lányhoz egy napon:
"Szeretlek tündérszép világom,
Szeretlek lányka tégedet,
Terólad mond mesét az álmom,
Hozzád röpít a képzelet.

Mióta lelked rabja lettem,
Azóta nyugtom nem lelem,
Borús, felhős az ég felettem,
Egy napsugárt óh adj nekem.
Világosítsd be éjszakámat,
Te légy a nap fejem felett,
Éleszd tel újra rózsafámat
S varázsold nyárrá a telet."

"Ne mond tovább - így szólt a lányka -
Szeretnem nékem nem szabad,
Az én szivemnek jég a lángja,
Hiába hát minden szavad.
Tanítsd a szíved mást szeretni,
Ki téged is majd megszeret,
Siess az elsőt elfeledni,
Kinek szeretni nem lehet."

S az ifjú ment, ment, szótlan elment,
Az ifjú nincsen már sehol,
Az eldobott szív ott pihen lent,
Ahol az ajka sem dalol . . .
. . . S a szép leánykán meg se látszik,
Pirosló rózsa most is ajka,
Hajával szellők ujja játszik,
S a régi minden mozdulatja.

Pápai Hirlap -1904. május 7.
 
 
0 komment , kategória:  Molnár Kálmán  
Marczali Imre: Az Isten-vár kapujában.
  2018-06-30 05:22:27, szombat
 
  Marczali Imre:

Az Isten-vár kapujában.


Az élet idáig nem volt nehéz,
Csak virágok közt haladt az út;
Kacagó vígság s madárdal mellett
Értem el az Isten-vár kaput.

Álmom, mit arany fonállal szőttem,
Olyan volt, mint himes, zöld mező.
És a csalódás nem borult reá,
Mint észbontó gyászos szemfedő.

Éltem, úgy éltem, álom-királynak,
Hogy csak örömről mesélt a múlt.
Fájó magam bús sírkeresztjére
Cipruságként: a vigasz borult.

De akart az élet Éltetője
És vezetett az új égi Út,
S most már tudom, ha máskép is volna
Kinyitnám az Isten-vár kaput.

Ferences Közlöny, 1937. április
 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Sárhelyi Erika: Bölcselkedés az odaadásról
  2018-06-30 05:21:38, szombat
 
  Sárhelyi Erika:

Bölcselkedés az odaadásról


Milyen könnyelműn is dobálunk az égre
fellengzős, bátor és lángoló szavakat,
hogy "mindenem tiéd és nálad a lakat,
és akkor se kell vissza, hogyha majd vége".

Pedig ismerd be, egészen sosem adod
magad. Csak azt, amit legkevésbé őrzöl.
Bőröd, tested verejtékét, ahogy gőzöl,
kezed melegét, ha odakint hó ragyog,

s odaadod szíved lázas szenvedélyét,
a mindenkor legnagyobbnak hitt szerelmet,
adod a vágyat, ami egymásba temet,
s a lelked, ami érte hullik szerteszét.

De te is úgy vigyázod néhány titkodat,
ahogy ő óvja azt, mi lénye lényege.
Hiszen igazán odaadó lehetsz-e,
hogyha nem szabad legalább a gondolat?
 
 
0 komment , kategória:  Sárhelyi Erika  
     1/30 oldal   Bejegyzések száma: 299 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 299 db bejegyzés
e év: 2467 db bejegyzés
Összes: 32363 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 424
  • e Hét: 19499
  • e Hónap: 81977
  • e Év: 1600737
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.