Belépés
chillik.blog.xfree.hu
"Csak meghallgatnám, sír-e a szegény, Világ árváját sorsa veri még? Van-e még könny a nefelejcs szemén? Szeretnék néha visszajönni még!" Chillik András László
1953.03.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Tompa Mihály - Kun Kocsárd.
  2018-06-17 06:34:16, vasárnap
 
 
Tompa Mihály - Kun Kocsárd.

Székelyország földén látott
A mi hősünk napvilágot,
Akkor sem volt kedves vendég
A szülék egymásra kenték
Okát, bűnét érkeztének!
De ő megjött mint a várt,
S a szegény ház-népnek számát
Hétig rugta Kun Kocsárd.





A fiak felhuzalkodnak, -
S ő, bolondja mindnyájoknak!
Jön utcából karmolt képpel.
Iskolából, titkolt kékkel;
A végső pad volt az övé,
Valameddig oda járt;
Te-belőled semmi sem lesz,
Szép öcsécském, Kun Kocsárd!

S hogy az évek el-lejárnak:
Pelyhe nő a gyenge állnak;
Dobog a szív, fázik, gerjed...
Szép szemeknek lángja mellett.





Szebb leány, mint Székelyföldön
Nincs a földön...! - de kosárt
Fon számodra s csalfa képpel
Kinevet, jó Kun Kocsárd!

Van ám jó a roszban ennyi:
Ugy sem érne rá szeretni!
Rövid békét hol megunták:
Van a honban háborúság!
A hivó jel: meztelen kard,
Mit a pártdüh vérbe márt:
Ezren mennek, - de kacagnak
Hogy ő is megy - Kun Kocsárd.





Elvész aztán híre hamva,
Mind is egy ő, élve, halva!
Mikor egyszer sok időre,
Nagyon ver a szó felőle:
Látták, hogy vítt a csatában,
Mint egy vérző leopárd;
Tamás volt sok benne mégis,
Mikép ő az: Kun Kocsárd.

Hanem amint Kassa táján,
- Fele népét kardra-hányván -
Révain nagy diadalt vőn:
Repült híre szárnyon, szellőn.





S hogy szaván a cenk olasznak,
Grittinek jut végre bárd:
Híres ember, nagy vezér s hős
Lőn egyszerre Kun Kocsárd.

Az is volt ő. Majd Horváthra
Szathmár várát hogy megszállta:
Ottan egy szakálas ágyú,
Megfosztotta fél lábátúl.
Vére omlik... ina gyengül...
De szív és hang oly szilárd!
Rajta... rajta! és a várat
Igy vevé be Kun Kocsárd.





Nagyváradra víve sebbel:
Ura búsong, fél kart vesz el!
Szép nyakokbul tépve vőnek
Gyolcsot a nők sebkötőnek...
S ki felé most annyi köny hull,
Annyi bajnok karja tárt:
Egyet mosolyg, hogy körülnéz.
- Aztán meghal Kun Kocsárd.




 
 
0 komment , kategória:  Tompa Mihály versek  
Tompa Mihály - Ősidőkből.
  2018-06-17 06:33:06, vasárnap
 
 
Tompa Mihály - Ősidőkből.

Már három nap, három éjjel
Harmatozik a fű vérrel;
Hogy a harc, e vad sebzett mén,
Nagy-végsőt rúg ina-metsztén.
S pártos kún had felkoncolva,
Vagy szétszórva mint a polyva.

Együtt fekszik barát és ellen,
Nem fenekszik egymás ellen;
Hallgat a kürt, - elmaradt szét
Kelevéz, kard, behorpadt vért,
S üres puzdra, - nyillal telve:
Mérges kigyó, szája, nyelve.





László jár a csatatéren,
Meg-megállva minden lépten,
Amint erre, arra ösmér...
Vajh mért hullt e sok rokon vér?!
Lelke, arca elsötétűl...
- Veszteség a nyereségbűl!

Hajdan a kun homokpusztán
Bolygó ér volt, alig futván;
S magyar nemzet, amely volt már
Hét forrásból harsogó ár,
Felvevé az elveszendőt...
S im partot tör mikor megnőtt!





Nyugtalan nép, porba' fekszel!
Mit tegyek, hogy jobbra kelj fel?
Hogy szelídűlj, szóra hallgass,
Ne barangolj mint a farkas!
Töpreng László: ugy sem... igy sem...
Meg kell őket telepitnem!

A király mig így határoz,
Vissza-kerül sátorához;
Hol felé a vert kunoktúl
Követség tart, - s kérve fordúl;
Kérni... hah, ez mily gyalázat!
Büszke kun sziv reszket, lázad!





Követség szól, a király hall...
Nézve szúró pillantással,
Jobbra délceg hősök állnak,
Színe, lelke táborának.
Balra foglyok, ketten-ketten,
Talpig láncban, talpig sebben.

,Békét kérünk, király! - ajkad
Kész a szóval, (bár még hallgat,)
Mint a kézív megvont húrja,
Hogy a vesszőt el-kirúgja;
Mi az: - hányd meg jó-előre -
Szó kimondva, nyíl kilőve?!'





,Vér, vagy sarc kell? e fogoly had
Hűtse boszúd; rendre fojthadd!
Kincset mér a kún cseberrel...
Vagy ha kedved tartja: szedd el
Ifjainkat, szűzeinket.
Győztél, szabd meg, ami illet!'

De ha tovább-menve ennél,
Célod, hogy megbélyegeznél!
Ősgunyánkból kifordítva,
Szakálunkat megcsonkítva,...
Őseinkre! kik elhunytak:
Még egy harca lesz a kunnak!'





»Nincs, - mond László nyugton, gyorsan, -
Kincsre éhem, vérre szomjam:
Ki foglyul van, elbocsátom...«
(Foglyok vélik, hogy csak álom,
Amint békó, lánc kezökrűl:
Mint a haraszt földre zördűl.)

»Szűzek, ifjak, - nép virága -
Nem kerűlnek szolgaságra;
Aminő volt, lesz az öltöny...
S kún szakála nagyra nőjön!
Nem sarc, nem vér s iga rátok:
Kevés, amit én kivánok!«





»Mely ma porrá lész a tűzön:
Sátor helyett ház épűljön!
Tartós, délnek, sorba szépen,
Kúttal, fákkal közelében;
Élni s halni majd idővel:
Kell szántó-föld s temetőhely!«

Ennyi, nem több. Örvend a kun,
Frigyre lépvén a jó alkun;
- Messzevágó célt nem értve:
Magyarságnak nincs inyére: -
De a László lelke, látván:
Felderűl, mint a szivárvány.




 
 
0 komment , kategória:  Tompa Mihály versek  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 140 db bejegyzés
e év: 1282 db bejegyzés
Összes: 8482 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 91
  • e Hét: 785
  • e Hónap: 18529
  • e Év: 277653
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.