|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2018-06-21 18:24:30, csütörtök
|
| |
| |
Egyetlen
Ravatalon az egyetlen gyerek.
Átok száll égre, könny a koporsóra:
"- Gonosz az Isten, vak, sötét, kegyetlen,
azt veszi el, ki drága, mert egyetlen!..."
(S nem kérdi senki: hány lehetett volna?)
Sírnak szülők, résztvevők, rokonok,
de a halott már tudón mosolyog,
s az anya felsikolt, eláll a könnye,
titkokat lát és elalélva dől le:
gyermekei, kiket méhébe ölt,
ott állanak a ravatal előtt
s vígan köszöntik holt testvérüket...
(S a nép sír, vádol, mert vak és süket.)
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-21 16:51:16, csütörtök
|
| |
| |
A kapzsiság veszélye
Jézus kettős figyelmeztetéssel kezdte: "Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg" (15. v.). Az Úr kétszer is mondja a férfinak, hogy legyen óvatos ("Vigyázzatok, és őrizkedjetek!"), mert a kapzsiság alattomos ellenség. Függetlenül attól, hogy sokunk van vagy kevesünk, a pénzsóvárság még akkor is átjárhatja a lelkünket, ha elkerüljük a hatalmas anyagi nyereséghez vezető kiskapukat. Elönthet bennünket a sárga irigység, ha a szomszédainknak többjük van, mint nekünk, vagy ha összefutunk egy régi haverral, akinek kicsit jobban megy az utóbbi időben. Mindannyiunk életében vannak időszakok, amikor a vagyon hirtelen igen fontossá, sőt túl fontossá válhat.
Képzeljük magunk elé Leonardot, az egyetemi gólyát, aki az egész első év alatt képtelen volt összehozni egy randit egy lánnyal. Miközben siralmas helyzetén morfondírozik, rájön, hogy biztosan a közlekedési eszköz a ludas a dologban. Így gondolkodik: Ha lenne egy autóm, tudnék társadalmi életet élni. Mivel Leonard keresztyén, elkezd imádkozni egy autóért, és Isten - egy öreg Volkswagennel - válaszol az imádságra. Az autó se nem menő, se nem kiszámítható. Hány lány akarna azzal a tudattal randevúra indulni, hogy az utat hazafelé 15 százalékos eséllyel gyalog fogja megtenni? Leonardot frusztrálja a dolog, ezért ismét imádkozni kezd: "Uram, köszönöm az autót, de valami megbízhatóbbra lenne szükségem". Isten ismét gondoskodik, ezúttal egy 15 éves, kis fogyasztású autóról. Az autó jól megy. Ki tehet arról, hogy az előző tulaj gyerekei nagy előszeretettel és gyakorisággal tejet csurgattak a szellőzőlyukakba? Ha ehhez még hozzávesszük az égett olajszagot, mely hátulról szállingózik befelé néhány rozsdamarta résen át, nem csodálkozhatunk azon, hogy a társasági élet még mindig elkerüli barátunkat. Ismét az imádság következik: "Uram, köszönöm, hogy gondoskodsz, de egészen biztos vagyok afelől, hogy megtalálnám álmaim hölgyét, ha kicsivel mutatósabb, sportosabb autóm lehetne." Talál is egy 10 éves sportautót. Feltűnőnek feltűnő, de 40 litert fogyaszt, és az éves biztosítása 4700 dollár. Leonardnak arra már nem futja, hogy az autót használja is. Ezért ismét elszántan imádkozik: "Uram, most értettem meg, hogy egy másik, gazdaságosabb autó kell nekem." Értjük már, miről is van szó? Leonardban észrevétlenül kialakult a meggyőződés, miszerint a jó életet a megfelelő vagyontárgyak biztosítják.
A felnőtt férfiak ritkán ragadnak le egy dolognál, amit feltétlenül birtokolni akarnak. Ehelyett a bevétel áramoltatására összpontosítanak, hiszen ennek függvénye mindaz, amire szükségük van és amiről álmodoznak: a jobb minőségű ruházat, a finomabb ételek és az egzotikus nyaralások. "Ha a főnököm adna annyi fizetést, amennyit valójában érek, ha az üzlet felvirágozna, ha a tőzsde nem változna ilyen gyorsan, akkor lehetne nagyobb házam, mehetnénk jobb nyaralásra, kedvesebb lenne a szomszédság. Akkor tényleg elégedettek lehetnénk." Az anyagi biztonság valóban nagyobb békességet kínál, a vagyongyarapodás pedig átmeneti felemelkedést hoz.
A bevétel növekedésével azonban nőnek a kiadások is. Bármink van is, mindig többre sóvárgunk. Ezt mondja a Prédikátor könyve: "Aki szereti a pénzt, nem elégszik meg a pénzzel; sem a jövedelemmel az, aki szereti a vagyont" (5,9). Aki azért gyűjt vagyont, hogy elégedett legyen, hasonlít ahhoz, aki azért iszik vizet, hogy az éhségét csillapítsa; a sajgó fájdalom szűnik ugyan egy kis időre, a gyökérprobléma azonban megoldatlan marad. Még mindig éhesen többre vágyunk; mivel rossz gyógyírt választottunk, étvágyunk változatlan. "Szemünk nem győz eleget nézni, fülünk nem tud eleget hallani" (Préd 1,8). A vagyon nem tudja megszüntetni legmélyebb vágyódásainkat. Salamon így fogalmaz: "Nem tagadtam meg magamtól semmit, amit megkívánt a szemem. Nem vontam meg szívemtől semmi örömöt ... De amikor szemügyre vettem minden művemet, amit kezemmel alkottam, ... kitűnt, hogy mindaz hiábavalóság" (Préd 2,10-11).
Egyszer a pénzről tartottam előadást. Egy középkorú férfi jött oda hozzám, szomorú mosollyal az arcán. "Kétszer annyit keresek, mint amennyiről valaha is álmodni mertem volna, mégsem találom még elégnek" - vallotta be. Jézus megérti ezt. Ismeri a mohóság rejtett fenyegetését, ezért példázatot is mondott arról, hogy az élet nem a vagyongyűjtésről szól:
"Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje, akkor így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, oda takarítom be minden gabonámat és javamat, és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag." - Lukács 12,16-21 (folyt. köv.)
Dan Doriani |
|
| |
|
0 komment
, kategória: A férfi, akit Isten formál |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-21 16:38:50, csütörtök
|
| |
| |
A pénzkérdés
Egyszer Jézus a tanítványság áráról tanította a sokaságot. Azt mondta, hogy az emberek megölhetik a testünket, amiért Őt követjük, ennek ellenére inkább Istentől féljünk, aki a testünket és a lelkünket is a pokolra vetheti. Ha azonban megvalljuk Őt, Ő is vallást tesz rólunk (Lk 12,1-12).
Nehezebb, súlyosabb témát aligha tudnánk elképzelni egy beszélgetéshez, mégis amint Jézus szünetet tartott, egy fiatalember azonnal félbeszakította. "Mester, mondd meg a testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!" (13. v.) - robbant ki belőle a félig kérő, félig követelődző mondat. Nem lehet tudni, érte-e egyáltalán valamilyen igazságtalanság ezt a férfit, ő viszont meg van arról győződve, hogy a testvérének túl sok jutott. [Ha két fiú volt a családban, az idősebb az örökség kétharmadát, a fiatalabb pedig egyharmadot örökölt. A haláleset vagy válás azonban tovább bonyolította a dolgokat. Sőt, az is előfordulhatott, hogy valakinek egyetlen fiú örököse sem volt, vagy éppen túl sok örököse volt (5Móz 21,15-17; 4Móz 27,1-11; 36,7-9)].
Jézus válasza ridegen cseng: "Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá köztetek?" (14. v.). Pedig a férfinak jó oka volt éppen Jézushoz fordulni. Jézusban, helyesen, a tanítót látta, és az izraeliták mindig tanítókhoz, nem pedig ügyvédekhez fordultak ügyes-bajos dolgaikkal. Jézus azonban nem volt hajlandó a bíró szerepét eljátszani. Az Ő küldetése nem az volt, hogy családi vitákat simítson el; nemegyszer inkább családi viták okozója volt (51-53. v.). Jézus nem adta meg a férfinak azt, amit kért, helyette azonban felajánlotta neki azt, amire szüksége volt: a gazdagság helyes értelmezését. (folyt. köv.)
Dan Doriani |
|
| |
|
0 komment
, kategória: A férfi, akit Isten formál |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-21 16:32:38, csütörtök
|
| |
| |
9. A férfi gazdagsága
A dollár értéke lassan, de folyamatosan lefelé tart. Az észak-amerikaiak mégsem lankadnak, és újra meg újra felteszik a kérdést: mire lennél képes egymillió dollárért? Kedvenc válaszaim egy közvélemény-kutatás során születtek, amely az USA Today c. újság egy régebbi számában látott napvilágot. A megkérdezettek negyvenkét százaléka az alábbiak közül legalább az egyikre hajlandó lenne: két évet börtönben tölteni, végleg átköltözni egy másik országba, soha többé nem találkozni a legjobb barátjukkal, vagy ledobni kedvenc háziállatukat egy szikláról (akkoriban arapapagájunk volt!). Te mire lennél képes egymillió dollárért? Lehet, hogy a kérdést méltóságon alulinak tartod? Vagy arra gondolsz, hogy túlontúl elégedett és fegyelmezett vagy ahhoz, hogy egy ilyen típusú kísértés maga alá gyűrjön? Jézus viszont nem így vélekedett erről. (folyt. köv.)
Dan Doriani |
|
| |
|
0 komment
, kategória: A férfi, akit Isten formál |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-21 16:06:10, csütörtök
|
| |
| |
Lecke fösvényeknek
I.
Ha lenne egy-két millióm,
vagy kihúznák a sorsjegyem,
nem kéne nékem mondani,
hogy szívem, kezem jót tegyen!
Százezreket szétosztanék,
meg se kottyanna, hogy adok,
maradna nékem még elég -
- De így? - hisz oly koldus vagyok!
Így szól zsugori, rossz szívem,
s a mellem zord, vad sarkvidék...
(S tudom: ha százszor annyi van,
a százszor annyi sem elég.)
S tudom, hogy nincs olyan kevés,
miből ne jutna másnak is,
mert csoda ez bár, de igaz:
hogy vezethet vakot vak is,
s egy fillér több, mint millió,
mit a kevésből ad kezed.
Legbőkezűbb adakozók
a bibliai özvegyek!
II.
Jaj néked, te sopánkodó:
akárhogy is szorongatod,
Isten a bankóidba markol,
s elvesz majd egy helyett hatot!
(Nemrég a fiam volt beteg,
én elestem, kezem törött,
egy új esernyőm elveszett,
s evickéltünk gond s baj között.)
Mert Isten tudja, hogy mi kell,
s nem hagy nálam fölösleget.
Nem adtam, hát elvette Ő,
s tán még kamatot is szedett!
III.
Mert jut, s marad is, ha muszáj!
Ó, én vak, önző, jég-eszem!
Hát nem jobb adni örömest,
előre, önként, szívesen?
Időt, erőt, pénzt és ruhát,
vigasztalást és kenyeret?
- Jöjj, szállj szívembe isteni
lemondás, jóság, szeretet,
hadd tékozoljak boldogan,
gyermek-nábobként, könnyedén,
ne vigyen kényszer-lemondásra
gyógyszer, baleset, szenvedély,
jobb adni másnak: így tudom meg:
szegényen mily gazdag vagyok,
s láthatom, ahogy sok borús szem
hálás örömmel felragyog!
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-21 15:00:58, csütörtök
|
| |
| |
Jézus Krisztus szenvedett és meghalt...
15. Hogy szentté, feddhetetlenné és tökéletessé tegyen bennünket
"Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket." Zsidók 10,14
"Most viszont megbékéltetett [titeket] emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé." Kolossé 1,22
"Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, már megáldoztatott." 1Korinthus 5,7
A keresztyén élet egyik legnagyobb kérdése, hogy nagyon lassan változunk. Halljuk Isten figyelmeztetését, hogy teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeressük Őt (Márk 12,30). De felemelkedünk-e egyáltalán valaha is a szeretet és elkötelezettség teljességéig? Rendszeresen felkiáltunk Pál apostollal együtt: ,,Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?" (Róma 7,24). Még akkor is sóhajtozunk, amikor friss elhatározásra jutunk: ,,Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus" (Filippi 3,12).
A kitartás és öröm kulcsa ez a fontos kijelentés: ,,engem is megragadott a Krisztus Jézus". Mindaz, ami szándékom, sóvárgásom és törekvésem tárgya, nem a Krisztushoz tartozás (ami már megtörtént), hanem az, hogy kiegészítsem, ami hiányzik ahhoz, hogy hasonlóvá legyek Ő hozzá.
Az örömnek és kitartásnak az egyik legnagyszerűbb forrása a keresztyén ember számára tudni azt, hogy előrehaladásunk tökéletlenségében már tökéletessé tétettünk, - ami Jézus Krisztus szenvedésének és halálának tulajdonítható. ,,Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket" (Zsidók 10,14). Ez csodálatos! Ugyanabban a mondatban azt mondja, hogy ,,megszenteltek" vagyunk, és már ,,tökéletesek."
A megszentelődés azt jelenti, hogy tökéletlenek vagyunk, de benne vagyunk a folyamatban. Szentek leszünk, de még nem vagyunk maradéktalanul szentek. És pontosan ezek azok - és csakis ezek - akik már tökéletessé lettek. Az örömteli bátorítás, hogy Isten előtti tökéletességünk bizonyítéka, nem a mi tapasztalati tökéletességünk, hanem az általunk megtapasztalt előrehaladás. A jó hír, hogy amikor úton vagyunk, bizonyítéka annak, hogy megérkeztünk.
A Biblia ezt ismét a tészta és a kovász (élesztő) régi nyelven megfogalmazott képével ábrázolja. E képben a kovász gonosz. Mi vagyunk a tészta. ,,Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus már megáldoztatott" (1Korintus 5,7). A keresztyének ,,kovásztalanok". Ha nincs kovász - nincs gonosz. Tökéletessé tétettünk. Ezért el kell takarítanunk ,,a régi kovászt". Kovásztalanokká tétettünk Krisztusban. Ezért most kovásztalanokká kell váljunk a gyakorlatban. Másként kifejezve, azzá kell legyünk, amik vagyunk.
S mi az alapja mindennek? ,,Mert Krisztus, a mi húsvéti bárányunk már megáldoztatott." Jézus Krisztus szenvedése olyan rendíthetetlenül biztosítja a mi tökéletességünket, hogy az már most valóság. Ezért, nem egyszerűen azért harcolunk bűneink ellen, hogy tökéletessé váljunk, hanem mert azok vagyunk. Jézus halála a kulcs ahhoz, hogy harcolni tudjunk tökéletlenségeink ellen, a mi tökéletességünk szilárd alapján.
John Piper |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jézus Krisztus szenvedése |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-21 11:06:50, csütörtök
|
| |
| |
Új teremtés... minden új
"Ímé, újjá lett minden." 2Korinthus 5,17
Mózes első könyvében azt olvassuk: "És látá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, ímé igen jó" (1Móz 1,31). Isten Lelke mindent úgy alkotott, hogy az egész teremtett világ megfelelt céljának. Ádám mindent megrontott. Krisztus, a Feltámadás és az Élet, mindent újjá tesz (Jel 21,5). Az újjászületés új kezdetet indít el az emberi életben. A kivágatás Ádámból, és a beoltatás Krisztusba, az igazi szőlőtőbe a Szentlélek által mindent újjá tesz. Mint szőlővesszők a szőlőtőn az igazi hívők újból megfelelnek a teremtés céljának. A "régi" életben az ember önmagának él, mindennek ő van a központjában. A Krisztusból fakadó új életben a Szentlélek által mindennek Krisztus van a központjában, aki meghalt a bűnösökért, és feltámadt, Ő tesz újjá mindent. Ami még bevégezetlen a kegyesekben, egykor tökéletes lesz. Jézus azt mondta: "Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes" (Máté 5,48). Azt mondjuk erre, hogy nem megvalósítható? Krisztus nélkül valóban nem, ám Krisztus ereje által a gyöngeségben is igen. A Tőle való függőségben szabad, kell és lehet arra igyekezni, hogy elérje az ember azt, amiért megragadta őt Krisztus (Fil 3,12). Isten teremtményeiként Krisztusban jó cselekedetekre vagyunk rendeltetve (Ef 2,10), ekként szent kötelességünk, hogy hálából a kapott kegyelemért megtartsuk az Ő parancsolatait. Ez a végső tanulság, ez minden embernek kötelessége (Préd 12,13).
A. Elshout |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Áhítatok |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-21 10:52:15, csütörtök
|
| |
| |
Kölönc
Mekkora kölönc! Mint
maga a kis eb.
Beleveri lábát
s térde csupa seb.
Morog, marcangolja
és rázza vadul,
undok nyakláncától
meg nem szabadul.
De csak ingereld, vagy
uszítsd, már lobog,
úgy rohan. S a nagy fa
pereg, mint a dob.
Szánom és irigylem
ezt a kis ebet:
csupa méregzsák, vagy
nagy igyekezet.
Nyűg alatt is hajt, fut
árkon bokron át,
ha belepusztul, se
hagyja el magát.
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-21 10:46:02, csütörtök
|
| |
| |
Harangozó
Rángatja a harangok kötelét:
feji a tornyot. Bim-bam . . . szerte árad:
édes hangok ömlenek szerteszét
megitatva a falut és a tájat.
Oly kedves ez az üde reggeli
csengés-bongás. Úgy felüdül a lélek.
Pásztor a nyáját vígan tereli,
frissebb a munka, szárnyalóbb az ének.
Lehet, bagózik, azért meg ne vesd:
messze tájat betölt a tiszta hanggal,
s eligazodhat a lélek, a test,
így lesz teljes az est, a dél, a hajnal.
Ő így használ; szépíti a világot,
mint a madarak, költők s a virágok.
Bódás János |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2018-06-21 10:39:40, csütörtök
|
| |
| |
Dal
Tudom, lesz majd egy nap,
ahol nem lesz már könny, ahol nem lesz fájdalom.
Lesz majd egy társ,
aki nem hagy el, aki folytatja dalom.
Lesz ott egy tó, egy út,
melyre mindig fény ragyog.
Ahol nem érzem azt,
hogy emberek közt egyedül vagyok.
Lesz ott egy fal,
ahol megtorpan majd minden gyűlölet.
Mozdulatlan tenger vár,
mely elrejti minden bűnömet.
És tudom, hogy lesz ott egy kéz,
amely nem engedhet el.
S a hegycsúcson majd kereszt áll,
melyben nincs szögeknek hely.
Tornay András |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2018. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
530 db bejegyzés |
| e év: |
6903 db bejegyzés |
| Összes: |
35935 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 8234
- e Hét: 19945
- e Hónap: 49257
- e Év: 237059
|
|
|
Offline
