Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Éltes Enikő: Vénasszonyok nyarán
  2018-07-01 07:17:04, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Éltes Enikő  
Vörös liliom: Ki lehetsz Te?
  2018-07-01 07:12:34, vasárnap
 
  Vörös liliom:

Ki lehetsz Te?


Ki lehetsz Te,
ki rohansz utánam,
ha tudatlanul, ostobán,
rossz irányba megyek?
Ha megállnál egyszer is,
megbénulna a lábam
és talpamat égetnék
forró homokszemek.

Ki lehetsz Te,
ki nélkül mit sem érnék,
ha különválnánk mi is,
mint tették százan, ezren?
Ha nem volna módom
mögöttem tudni Téged,
megtudnám mi a
nélkülözhetetlen.

Ki lehetsz Te,
ki úgy simulsz karomba,
mint égő sebet kötöző
selymes, puha vászon?
Ki akkor szegült mellém,
mikor senki voltam,
ha visszagondolok:
Istenem, de fázom.

Ki lehetsz Te,
ki sorsomat írod,
ha nem találok szót,
és nincs valós érvem,
a semmiért cserébe,
az életed átsírod?
Ha létezne Isten,
megáldana értem ...
 
 
0 komment , kategória:  Vörös Liliom/Kovács D/  
Skrabák Ágnes: Meddig?
  2018-07-01 07:11:11, vasárnap
 
  Skrabák Ágnes:

Meddig?


Mondd, meddig terjed ős-hatalma a
már elnyert érzelmi létnek?
Hol a határ, mikor azt sugallod:
Ez maga a földi végzet!

Mi magához láncol oly erősen,
mintha más el nem téphetné,
Amit nem Te uralsz, csak vágyaid,
Mik nélkül nem létezhetnél.

Ne akard ezt a fájón gyönyörű
csodát, mi egekbe repít!
Csak vigyázva szeress és tudd: Téged
könnyen megéget, hisz hevít.

Meddig ér el e pusztító vihar?
Mi elől már nincs menekvés...
És mi marad utána? Fájdalom,
Hiány, vagy csak keserűség?


 
 
0 komment , kategória:  Skrabák Ágnes Myra  
Fodor András: Szorongás
  2018-07-01 07:07:41, vasárnap
 
  Fodor András:

Szorongás


Tavasz a kórházkerítés előtt.
Várakozók lefojtott zsibogása.
Orgona, szegfű, rózsa.
Akárcsak akkor, huszonnégy éve . . .
Néném tudja az ablakot is:
alvó apámról - szétnyitolt
laza kezét a levegőre ejtve -
ott mondta ki az orvos,
tele van szórva minden csontja
a pusztulás ocsujával.

Betegünk szomjas. Küldenek sörért.
Kopár vasajtók, pilledt fasorok.
Kockakövek sivatagán
idegen ismerősök.
Fásult, ünneplő vonulásuk
nem ismeri meg bennem
a hajdani rokont.

Ujjam a jeges üvegen.
Torkomban újra feltolult szorongás.
Félrehullt arcom keretében
hordoztam már e szomorúságot.
Homlokomon a megbillent világ
gyönyöre, fenyegetése:
tilalmak, kínok, szerelem.

Sikos veszélyek héjába takarva
a megígért gyümölcs,
a titkos rendelés, hogy itt
a feledésbe átkozottak
között meg kell maradnom élve.

Megyek az utcán, keserű győztes,
jutalmam iszonyatával.
Sövényen, kerten, járdaszegélyen
orgona, szegfű, rózsa.
S kirakatok virága: könyv.
Borítóján a szárnyas pegazus.
Néném adott rá négy pengőt. Kezemben
az első választott kötet. A költő,
kit holtából is föltaszít a ló.

Akárcsak akkor, huszonnégy éve,
készül az új beteg fölött is
a hulló kéz szentenciája.
Megyek a kórház-udvaron át
fakó arccal, a tehetetlenség
lecsüggő zászlajával.
És gémberült ujjam hegyében,
a szűkölő eszmélet nyiladékán
megint a gyötrelmes remény,
a pusztulásra írt ígéret,
tilalmak görcse közt is szerelem.

Életünk, 1968.
 
 
0 komment , kategória:  Fodor András  
Somogyváry Gyula: Búcsúzott a szülőfalum
  2018-07-01 07:05:43, vasárnap
 
  Somogyváry Gyula:

Búcsúzott a szülőfalum


Eljött ma hozzám a szülőfalum,
éj volt és busán sütött le a hold
s fölsírtak bennem kis dajkamesék,
szent gügyögések, ringó beszéd
minden, mi régen, régente volt.

Eljött ma hozzám a szülőfalum,
s nyögése kongott a hideg falon,
búcsúzni jöttek a szalmatetők . . .
hajló ákác a házunk előtt,
a templom . . . a kut és a régi malom.

Eljött ma hozzám a szülőfalum,
s csörgette, rázta a börtön vasát,
búgott az ákác: hát rabok leszünk !
s a kutyám rányögte: elveszünk
s a templom harangja végighasadt.

Eljött ma hozzám a szülőfalum,
vén öreg dajkámnak sírja kinyílt,
kilépett némán a sárga halott,
csak megölelt és elballagott
s láttam: a két szeme titokba sirt.

Eljött ma hozzám a szülőfalum,
azután elment, a rabságba ment !
s panasza, könnye, csukló sírása,
keserve és tusakodása
azóta egyre a fülembe cseng . . .

uj_elet_1922. október 15.
 
 
0 komment , kategória:  Somogyváry Gyula  
Szamos: A szívünk, a vérünk visszahív
  2018-07-01 07:03:51, vasárnap
 
  Szamos:

A szívünk, a vérünk visszahív


Feltámadásos éjszakában valaha régen, messze-meszsze
Napkeletről szöges korbáccsal kivert minket az Élet . . .

Feltámadásos éjszakában halott virrasztó éjsötéten, tétován
indultunk Napnyugatnak . . . gyáva, jött-ment árnyak
gúnyos hahotája kisért . . . .

Bosszúra szorult ököllel még megállottunk, de belénksajdult
erőtveszejtön gyengeségünk s aláhulló béna karunkból
tovább pergett a vérünk . . .

Döbbenetek riadtak a szivünkbe, hogy nincsen már
senkink . . . semmink . . . Érzésünk is csak egy volt még -
nem szeretet, nem gyűlölet, se jó, se rossz - mindent áttogó
fájás . . .

Az Erőnk elhagyott, fiatalságunk egyszerre tovaillant,
aggastyánná ért bús embereknek csupán csak a szivünk maradt
meg s benne a fájás . . .

Aztán lázadó, végső Akarattal a szivünket is kitéptük s
belevágtuk az éjszakába - Napkeletnek -, hogy az se, az se
legyen . . .

Azóta nincs nyugvásunk . . .
Azóta az Elvesztett nyugtalansága hajt és hiv . . .
A vérünket, érette ontott vérünket sugározza felénk,
otthagyott szivünk hivogató üzenetét küldi hozzánk . . .

De azóta, kihullott vérünket az Idő ezerfele mosta, szivünket
mázsás szekerek kerekei hetedhét határon forgatták át . . .

Ezerfelől hiv vissza a vérünk, hetedhét határról küldi a
szívünk üzenetét . . .

Azóta nem Élet az Élet ! . . .
Azóta minden munkánkban felfigyelünk távolbarévedő
szemmel, hallgató füllel, hivagotó szókra . . .
Azóta napról-napra egyre erősebben, parancsolóbban
halljuk, hogy a szivünk, a vérünk visszahiv! . . .

Nem lehet nyugovásunk, míg ismét nem a mienk mind
a hetedhét otthoni határ, ezer otthoni tájék ! . . .
És elindulunk egyszer ! . . .

uj_elet_1922. május 28.
 
 
0 komment , kategória:  Szamos  
Mindszenti István: Kohó
  2018-07-01 07:02:30, vasárnap
 
  Mindszenti István:

Kohó


Nékem e sors süket s konok kohó:
meddő kohó, mely nem oldott fel engem -

sok olvadt, lomha ólom, szortyogó
olvadt salak közt oldatlan kerengtem.

Olvadtam volna, mint viasz; tiport
korai hóként, langy esőbe mállva -

de nékem minden tüz hiába volt,
minden pöröly, lúg, minden szesz hiába.

Akárminő láng mart belém marón,
bennem ez izzás hüs lett és e fény vak:

kövült sötétség, csirátlan, kemény mag.

Mag, önmagának idegen. Magány
magva, mely össze nem forr s szét nem ázik,

melyet nem olvaszt semmi kéj taván
örvénylő álom, semmi bódulásig

zsibbasztó bánat, semmilyen alélt
kin, semmi réveteg báj, semmi boldog

perc szédülése. Nékem ez a lét
meddő kohó volt. Engem fel nem oldott.
 
 
0 komment , kategória:  Mindszenti István  
Juhász Gyula: Ének a víg barátról
  2018-07-01 06:57:14, vasárnap
 
  Juhász Gyula:

Ének a víg barátról


Papok krónikája ránk hagyta e mondát
Hadd mondjam el, ahogy eleink dúdolták:

Szent Gál klastromára leszállott az este,
Portázó magyar had szállását kereste.

Pilises barátok, ki erre, ki arra,
Ész nélkül futottak északra, nyugatra.

Csak egy víg legény volt, Heribald, a fráter
Ki lélekszakadva nem horda magát el !

Együgyű és jámbor, a klastrom bolondja,
Neki így is, úgy is, rosszul ment a sorja.

Huj, huj ! a turáni lovasok robognak,
Ej, haj ! hűlt helyét se lelnéd a papoknak.

Aranyal, ezüstöt rejtekhelyre dugtak,
Lába kel a kincsnek, ahol háborúznak.

Sebaj, a magyarság nem is kincsre szomjas,
Ami lelkesíti, néhány jó akó az !

Rajna lelke benne s burgundia vére,
Harcok után torra, dalra, pihenésre !

Heribald, a fráter - orcáján alázat -
Köszönti illendőn a víg daliákat.

Maga is jócskán húz a hegyek levéből,
Kurázsit merit a borok ihletéből.

Mire üt az éjfél, indul is a tábor,
Nézi őket búsan Heribald, a jámbor.

Vén komor kolostor nincs neki ínyére,
Szabad erdők, rónák felé vonja vére !

Mikor a barátok szépen visszatértek,
Hej, volt mit mesélni Heribald testvérnek.


De minden mesének egy volt ott a vége:
- Huj, csak a magyar had megint visszatérne !

Szeged, 1922 dec.

uj_elet_1922. december 20.
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Gyula  
Soós Lajos: Kis csalogány.
  2018-07-01 06:55:52, vasárnap
 
  Soós Lajos:

Kis csalogány.


Kis csalogány sir a berek árnyán,
Hallgatom édes, méla dalát.
Hallgatom a szép, nagy Balatonnak
Rá susogó halk, mély moraját.

Álmodik e szív - és ez a lélek
Messze a múltba vissza mereng . . .
Tűnt szerelemnek hajnalfénye
Messze a múltból - vissza dereng.

Csattog a dal, száll - zendül az ének;
Csordul a könnyem . . . itt ki se lát -
Édes ez a könny : sírni miattad;
Vissza merengve, vissza te rád !

Csattog a dal . . és suttog a hullám,
Álmodik a szép, nagy Balaton . .
Alkonyi szellő száll a habokra,
Bús ködök ülnek már a napon ;

Még alig egy perc : és lehanyatlik,
Hogy bucsucsókot vesz a vizen: -
Némul a dal és némul az ének . . .
Felzokog, úgy sir árva szívem.

Balatonvidék, 1900. július 15.
 
 
0 komment , kategória:  Soós Lajos  
Pej Erika: Hangok, árnyak, várlak.
  2018-07-01 06:50:08, vasárnap
 
  Pej Erika:

Hangok, árnyak, várlak.


Elnézem a percet ahogy lassan órát perget,
ahogy unottan vánszorog,
szinte már ácsorog.

Hallgatom a szelet, ahogy esőt kerget,
ahogy csendesen kopogva,
zenét varázsol ablakomba'.

A gyertya halovány fénye árnyat vet a sötétbe'
s az éjszaka sűrű komor bársonya
lassan hull szememre.

Vánszorog...
tudom.

Kopog....
még hallom.

Sötét van...
érzem.

Hiányzol...
"vérzem."
 
 
0 komment , kategória:  Pej Erika  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 313 db bejegyzés
e év: 2467 db bejegyzés
Összes: 32363 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2353
  • e Hét: 2353
  • e Hónap: 89085
  • e Év: 1607845
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.