Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Szalay Fruzina: Esteledés
  2018-07-10 07:41:31, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Szalay Fruzina  
Barbarits Lajos: Őszi gyónás.
  2018-07-10 07:36:00, kedd
 
  Barbarits Lajos:

Őszi gyónás.


Bocsássatok meg, akiket szerettem,
bocsáss meg Te is, akit szeretek,
de már nekem az Ösz a Messiásom
s talán már nem is komédiázom,
illatot mikor már nem találok
menekülő, halódó sok kis jégvirágon.

Tavaszos kedvem is valaki megbocsássa
és ne átkozzon meg senki érte,
ha elhalkul a csókom néha.
mint viharsirályok fáradt libbenése.
Csatlósa voltam én sok szűz tavasznak,
de már ne fájjon senkinek, hogy beleszőtte
valaki szent - valaki drága
a lelkemet az Ősz arany-zománcos címerébe.

Tudom, hogy sokszor veszteglőn bolyongtam
álom-vizeken sok dacos kalózkodáson -
de lesz-e most, ki mindent elfelejtsen?
Lesz-e most, ki mindent megbocsásson?
Azt is, hogy arcomról a könnyet mind letéptem
s halál-azúros őszi színekért od'adtam,
mikor az élet ütközői közi bolond-merészen
görnyedt vágyaktól vonaglott az ajkam.

S ha majd - tudom - keres s nem tudja merre
s Tavasz-parton hiába, vár a régi jelre,
valaki szent - valaki drága
nagyon ne sírjon - úgyis hiába -
Csak mégegyszer mindent megbocsásson.
Azt is, hogy lelkét elvittem az Őszbe,
És keressen néha
ködös, pirosló, őszi naplementén
szomorú, alvó halott temetőkbe'
és higyje, várja, hogy megtaláljon,
amint én hiszem, ahogyan én várom.

Bocsássatok meg, akiket szerettem,
bocsáss meg Te is, akit szeretek -
de már nekem az Ősz a Messiásom
s talán már nem is komédiázom.

uj_elet_1922.

 
 
0 komment , kategória:  Barbarits Lajos  
Petri Mór: Zöld erdők
  2018-07-10 07:34:17, kedd
 
  Petri Mór:

Zöld erdők


Szeretném visszakapni
A régi kedvemet.
- Zöld erdők, dalos erdők,
Dalolok veletek !

Szeretném visszakapni
A régi vágyamat
Nem többről, egy virágról
Álmodni, róla csak.

De óh ! - minő bohóság,
Mely ilyenért eped -
Elsírni vágynám újra
Az elszórt könnyeket

Zöld erdők, újra élek,
A lelkem újra hisz.
Hótiszta ideálom
Föl, a hegycsúcsra visz.

A régi útra térek,
'Hol dal, virág fogad.
- Zöld erdők, visszakérem
A régi álmokat !

Vasárnapi Ujság 1913. márczius 23.
 
 
0 komment , kategória:  Petri Mór  
Oláh Gábor: Szívemet kapatnám
  2018-07-10 07:33:08, kedd
 
  Oláh Gábor:

Szívemet kapatnám


Szivemet kapatnám szerelemre,
De bizony köszönet nincsen benne.
Ingatag, forgatag nyári árnyék
Testbeli párjára, hogy találnék?

Versz engem jó Isten, két karoddal.
Suhogtatsz fölöttem ostoroddal.
Emberi sziveket hideg kővé,
Változtatsz lelkemre jégesővé.

Reményem határát el is verted;
Pusztává haragvád azt a kertet.
Melynek rózsája, violája
Behajlott szivem ablakába.

Kerül a szépség, kerül a jóság.
Mondják: nincs bennem állandóság.
Szegénység bélyege homlokomon,
Lelkemen bánat, és hervadozom.

Sólymoknak szárnyán szállj, szívbeli párom!
Vigyázlak, kiáltlak a kéklő határon.
Felrózsaszinellő arczod nekem :
Lobogó hajnali szövétnekem.

Óh jöjj, ha teremtve értem te vagy !
Óh jöjj, ki életem élete vagy !
Szivem sóvárgás betegje rég.
Siess, szerelmed megváltja még.

Vasárnapi Ujság 1913. január 26.
 
 
0 komment , kategória:  Oláh Gábor  
E. Kovács Gyula: Nekem szerelem kell.
  2018-07-10 07:31:29, kedd
 
  E. Kovács Gyula:

Nekem szerelem kell.


Nem gyöngéd kímélet, és nem nyájas részvét,
Nekem tiszta, forró, örök szerelem kell,
Hervad, hull a virág az őszi napfényen,
S a kímélet, részvét: őszi napfény nékem.

Ragyogó kikelet kell az én keblemre,
Ifjú lelked forró, lángoló szerelme !
Szivem jégkérgei hadd szakadjanak fel,
Hamvadó virági hadd viruljanak fel.

Borulj rám, simulj rám, fényes napvilágom!
Támaszd fel még egyszer megölt ifjúságom,
Add vissza reményit, vágyát e kebelnek,
Melyet a csalódás átka fogott, vert meg.

Ölelj, forrón ölelj, dobogó kebledre,
Mondd, hogy értem dobog, enyim hü szerelme,
Hervadjon, fogyjon el az egész természet,
Hol mi ölelkezünk : ragyog ott az élet.

Hölgyfutár, 1863.február 24.
 
 
0 komment , kategória:  E. Kovács Gyula  
Gyulai Pál: Gyümölcsösben.
  2018-07-10 07:30:17, kedd
 
  Gyulai Pál:

Gyümölcsösben.


Reggeli köd oszlik, a hegy tetején
Álmosan ébredez bágyadt tüzű fény,
Csörteti a lombot, csörteti a szél,
S a mulandóságról sóhajtva beszél.

Nem is figyelek rá, fát ültetgetek,
Virágos, gyümölcsös lombot képzelek.
Jövő tavaszoknak gazdag lombjait,
Mikor csemetéim felvirulnak itt.

De élek-e addig? Ha élek, ha nem,
Nőjetek fel, kis fák, terebélyesen,
Harmatozó éjek, sugaras napok
Áldása nyugodjék mindig rajtatok !

Nélkülem is lesz majd ki nektek örül:
Virágkoszorútok méh zsongja körül,
Az én dalom helyett szebb dalt hallotok,
Megzengi madárka minden ágatok.

A vándor is eljő hév nyár idejém,
Pihen is, szunyád is, az árnyba, szegény ;
Este felé olykor, kit szívsebe hajt,
Szeretőjét ifja ide várja majd.

Ide jő a gyermek, gyümölcs ha pirul,
Tilos gyönyört szaggat ág lombjairul,
S gondviselő Isten jó termést ha ád,
Ide gyűl ki őszszel az egész család.

Csak én nem leszek ott, de ott lesz nyomom,
El is emlegetnek egy embernyomon.
Mert mikor megáldnak, jó fák, titeket,
Meg-megáldják azt is, a ki ültetett.


Vasárnapi Ujság 1884. márczius 2.
 
 
0 komment , kategória:  Gyulai Pál  
M. Kornis Aranka: Velencze.
  2018-07-10 07:26:58, kedd
 
  M. Kornis Aranka:

Velencze.


Hol legszebben cseng a campanille
És márványlépcsőt csókolgat a hab,
S csudákat mível még a szerelem -
Ott voltam én is tán legboldogabb !

Esténként a hűs lagunák vízén
Daloltunk édes, röpke dalokat,
És másnap reggel bágyadt-álmosan
Etettük a kis kék galambokat.

Bejártuk buzgón és figyelmesen
A fejedelmi doge-palotát,
S úgy mentünk onnan mélán, csöndesen
A piazettán a templomba át.

Suttogva léptünk, titokzatosan,
S megnéztünk mindent, amit csak lehet:
Mozaikját, dús arany díszeit
S a kifaragott oszlopfejeket.

S elnéztük, hány nö lép szerelmesen
Férje karjára simulva tova;
A szent Márk-tér nagy, ives temploma,
A boldogoknak szentelt csarnoka !

Kéz kézben jöttünk némán kifelé, -
Egy rejtett pillér árnyas oldalán
Térdére rogyva halkan zokogott
Zilált hajjal egy halovány leány . . .

Tolnavármegye, 1902. junius 8.
 
 
0 komment , kategória:  M. Korniss Aranka  
Apor László: Nyár
  2018-07-10 07:25:57, kedd
 
  Apor László:

Nyár


A menny azúrja, a mélységes ég,
Mint olvadt ércz, szikrázó tűzben ég
S delejes álom részegíti meg
A dél hevében lankadt szivemet.

A lég se' mozdul, a kalász se' reng,
Bágyadtság fogja el a végtelent -
S a föld, a fényes, egyetlen, örök,
Mint láva, fojtó párát gőzölög.

Nem hallok semmit. A csukott szemek
Egy más világba áttekintenek
S látom, a míg a hő pillámra száll,
Homályos, hűvös csarnokod', halál . . .

Vasárnapi Ujság - 1904. augusztus 14.
 
 
0 komment , kategória:  Apor László  
Lenkei Henrik: Két vándor.
  2018-07-10 07:24:38, kedd
 
  Lenkei Henrik:

Két vándor.


A széles országúton
Ballag két jóbarát,
Vivón kiki kezébe
Batyuját, bocskorát.

Az egyik földrenézve,
Nagybúsan lépeget,
Rajzol maga elébe
Szivárvány képeket.

A másik dudorászva,
Jókedvűen halad,
Nem bántja őt sem ábránd,
Se nagyzó gondolat.

S jön egy pozsgás menyecske
És pajkosan kacsint,
Szeme áthatja lelkűk
Fullánk szúrásakint.

S mig felsóhajt az első:
Szive másért dobog ! -
A másik tőle régen:
Tüzes csókot lopott !

Tolnavármegye, 1891. április 12.
 
 
0 komment , kategória:  Lenkei Henrik  
Kovács István: Sodomában
  2018-07-10 07:23:19, kedd
 
  Kovács István:

Sodomában


Durva gőz, ércek dacos akarata röpít,
nincs kiért álljunk,
nincs mire várjunk,
temetőktől temetőkig hiába várnak
vén halotti árnyak,
kendőnk egyre lobog a múltnak.

Dalunk szelek viszik, megszűrik erdősűrük
s visszazugják fenségesen bokrok, fák, vizek.

Ólomlábon sóbálvány Lótok járnak itt,
összebújnak titkukat őrző öregek módján,
kik nem akarják hinni, hogy inaikból
elillant az erő, mint hegyek lábáról
a hajnali köd.
Marasztalnak asszonnyal, borral, pénzzel
s kacagva dobják legszebb virágukat
a múltnak.

A mi vonatunk robog és dalunk száll.

Sem megállni, sem visszanézni nem lehet,
aki közülünk kiáll,
sötét rebbenéssel átcsap fején az idő.


Erdélyi Helikon, 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Kovács István  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 153 db bejegyzés
e év: 1965 db bejegyzés
Összes: 31862 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1205
  • e Hét: 5161
  • e Hónap: 54997
  • e Év: 1279946
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.