Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Márai Sándor
  2018-07-11 09:08:26, szerda
 
  Márai Sándor

Naptár

Az éjjel kérdezi napjaimat
derengve adja a feleletet
a reggel
valaki tépdesi lapjaimat
mindennap kevesebb leszek
eggyel
 
 
0 komment , kategória:  Márai Sándor  
Szabó Lőrinc
  2018-07-11 09:07:10, szerda
 
  Szabó Lőrin

Melletted


Rosszat nem mondhatsz rám, amit
meg ne tetéznék; katona vagyok
katonák közt
s te vagy a vészfék:
megállitasz, fogsz, hogy megint
gyerek lehessek;
tudom, hogy ma is jó vagyok,
mikor szeretlek.

Hogy még bírok embert szeretni,
magam se értem;
szidtam a szerelmet, mikor
róla beszéltem,
láttam bukásnak, butaságnak,
esküszegésnek,
üzletnek, bűnnek, állati
kényszerüségnek.

S habzsoltam kéjeit s ez a
förtelmes étel
megtöltött annyi csömörrel és
annyi szeméttel,
hogy sírtam: két szájjal eszi
testem az asszony -
(s mégis ellenség volt, aki jött,
hogy visszatartson.)

És most szeretlek, mintha volnék
megint huszéves;
tested és lelked porcikái:
mind kedves-édes;
kiábrándultságom megint
gyermeki hit lett,
mert azzal gyógyitasz,
ami megbetegített.

Amikor bennem legnagyobb
volt már az inség,
akkor mutatta meg szived, hogy
van még segítség:
akármennyi a kín s az undor
akármilyen nagy,
mind-mind elmúlik csendesen,
ha te velem vagy.

A küzdés piszkát nem birom
s te vagy a béke,
háboruimból kivezetsz:
szeretlek érte;
utamon a halál felé
vészfék szerelmed;
melletted mindig jó vagyok,
azért szeretlek.
 
 
0 komment , kategória:  Szabó Lőrinc  
Fodor Ákos
  2018-07-11 08:54:27, szerda
 
  Fodor Ákos

Ébredj velem!

Addig kerestelek,
míg meg nem találtál
- s hogy ez megeshetett,
úgy érzem: becsesebb
életnél, halálnál.

Mindaddig vártalak,
míg el nem értelek
s a Pontnyi Pillanat
támasz-pontunk marad,
hol nincs enyém-tied.

Bár naponta meg kell mászni egy-egy vermet;
naponta föl lehet zuhanni a csúcsra!
Az ember, úgy látszik, avégre termett,
hogy mit elért: keresse újra s újra?

Vakon vágtázva is, és át tűzön-vízen,
megmértük végre: mekkora lehet Két Végtelen!
- Se győztesen, se vesztesen,
félálomban suttogjuk: i g e n.
Álmunk mély és teljes legyen.
S hogy nappal is rólunk álmodjon a Szerelem:
ébredj velem,
Jobbik Felem,
ÉBREDJ VELEM!
 
 
0 komment , kategória:  Fodor Ákos  
Kassák Lajos
  2018-07-11 08:52:29, szerda
 
  Kassák Lajos

Mindenkihez

Ne kövezzetek meg jó emberek
ha egyszer rámtaláltok
nyomasztó emlékeim és nyugtalan vágyaim bozótjában.
Nem az vagyok én
akinek ti láttok engem.
Árnyék és fény
izzó nyár és fagyos tél
egyformán eltakar előletek.

És íme bevallom
önmagam takarom el önmagam
nem miattam hanem magamért
mint az a gyermek aki bújócskát játszik.
Csak akarnia kell és láthatatlanná válik
a házban ahol együtt él a családdal
vagy az utcákon tereken
ahol az emberek tömegei sodródnak körülötte
azt hiszi senki se látja
és játsza együgyu játékait
önmagával önmagának.

Így élek és is mintegy kiszakadtan a világból
s mégis mindenütt jelenvalón.
Egy szem vagyok a testvéri szeretet füzérében.
szenvedve mindenkiért
és harcban mindenkiért
de sosem mutogatva magam a fórumokon.

Olyan vagyok ahogyan az elvetett magból kikeltem
És nem szégyenkezem miatta.
Tudom jól tiszták a kezeim
nyelvem nem árulja el barátaimat
nem felejtem el halottaimat
s hogy ti másnak láttok engem mint aki vagyok
ám legyen
csak arra kérlek benneteket
jó emberek
ne kövezzetek meg ha egyszer rámtaláltok
nyomasztó emlékeim és nyugtalan vágyaim bozótjában.
 
 
0 komment , kategória:  Kassák Lajos  
Helen Bereg
  2018-07-11 08:51:33, szerda
 
  Helen Bereg

Szél álmán

Szememre csukódó szempilla
Börtönbe zárja fájdalom könnyét.
Lelkem rácsain felsír a hiány.
Szívem dobbanása utánad kiált.
Nincs benne élet, csak vergődő sötét.

Egy nap - oly sok, mint ezer év-
Szemhéjam álmán létezel csak,
Ajkamra csókot őszi szellő csókol,
Szám ívén jéggé fagyott mosoly
Úgy maradt, ahogy tegnap hagytad.

Viharral jött szerelmed simítása,
Testemen lágy szellővé csendesült,
Fülembe suttogta kedves hangodon:
Minden pillanatban karodba vágyom
Szél álmán lelkem lelkeddel egyesül.

Szememre csukódó szempillára
Ajkad puhaságát csókolja a szél
Könnyeim szárítja hangod suttogása
Jéggé fagyott mosolyról felszáll a pára,
Ha szívemnek örök szerelmet mesélsz.
 
 
0 komment , kategória:  Helen Bereg  
Lesznai Anna
  2018-07-11 08:50:38, szerda
 
  Lesznai Anna

Tündérvárás


Százráncú kendőbe, a fázékony testem,
Neszfogó párnákba szememet temettem,
Lestem, hogy az árnyak lassan megindulnak,
Fagerinces bútortestek eltompulnak.
Csokrok lobogását, két szürke kezével
Puhán oltogassa a közelgő éjjel
- Testem legyen máma áldozati oltár,
Keljen piros lángra, ami érett, holt már,
Párologjon szívem letelt szenvedésen,
Mint párolgó illat izzó medencében.
Mélyedő szobámban teljék meg az éjjel
Füstölgő áldozat tömjénes lehével,
Ma a tündért várom.

Tündérem, ma hivlak! Jöttödet ígérted,
Minden sóhajtásom elküldöm ma érted
Máig, mostig vártam, mert megláttam nyáron
Részeg hírnöködet mézvérű virágon.
Téli éjszakákon elevenné lettél,
Mesekönyvek fonnyadt lapján hitet tettél...
De tovább nem várok.

Mélyedő szobámban megtelik az éjjel
Füstölgő áldozat illatos lehével.
Minden elpárolgott, szegényre pihenten
Édes semmiségben fürdik meg a lelkem.
Mindent odaadtam, mindent kifizettem,
Megint mezítelen, vágytelt gyermek lettem.

Kihasad az ablak új tavaszi napra,
Újabb ébredésre, újabb virradatra.
Ott künn szellőszárnyon új hírnökök járnak,
Üzeni a tündér: még egy kicsit várjak,
Csak egy madárdalnyit, csak egy embercsóknyit.
...Várjak, várjak, várjak...
 
 
0 komment , kategória:  Lesznai Anna  
Imre Flóra
  2018-07-11 08:49:34, szerda
 
  Imre Flóra

A szenvedély, a szenvedés

a szenvedély a szenvedés
de az idő olyan kevés

vajon hová vajon mikor
átsüt a nap az ágakon

az ámulat a félelem
egyedül és mezítelen

csak a gyönyör a fájdalom
vajon hová nincs semmi nyom

a szenvedés a szenvedély
a fák között sziszeg a szél

vajon mikor vajon hova
belep a por az út pora
 
 
0 komment , kategória:  Imre Flóra  
Illyés Gyula
  2018-07-11 08:48:42, szerda
 
  Illyés Gyula

Kapcsok

A szenvedély, mely a mulandó izmot
vaspántként kapcsolta testünk köré,
hogy megízlelvén őrizzük a titkot:
egy pillanatra sorsunk istené,

a szenvedély majd elmúlik. A boldog
percek, az éj, a kéj már senkié.
Heverünk torzan, mint a páros szobrok,
ha tömbjüket az idő széttöré.

De jönnek majd új közös kapcsok, láncok,
megtartóbbak, mint minden karolás:
futnak arcomon, arcodon a ráncok

s majd fonalai őszülő hajaknak
tanítják, mi az összetartozás,
amelyet ketté Isten sem szakaszthat.
 
 
0 komment , kategória:  Illyés Gyula  
Norman Károly
  2018-07-11 08:47:00, szerda
 
  Norman Károl

: Énekek éneke

Szemed októberi szél,
Arcod hűvös ég.
Hajad vízen hullámzó levél,
Vállad tavaszt ígér.
Nyár-emlék a szemed,
Homlokod erdei rom,
Hajad folyondár régi tavon,
Hangod suttogás elmúlt tavaszon,
Hajad friss forrás
Illata forró július
Szád érett vadgesztenye
Kezed gyanútlan bárány.
Arcod mindentudó jós;
Csupa jövő csupa emlék
Fogad csupasz szégyenlősség
Ajkad álom és csoda
Szemed felhő
Arcod tükör
Vállad reszkető bokor
Derekad hűvös tűz
Szemed kék tavasz
Arcod meleg Nap
Tenyered forró július
Hangod eső, eső, eső
Illatod forró július
Júliusod forró tenyér
Tenyered reszkető július
Gyönyörű, gyanútlan bárány --
Szemed októberi szél,
Hangod hűvös eső, eső, eső
 
 
0 komment , kategória:  Norman Károly  
Cseke Gűábor
  2018-07-11 08:42:32, szerda
 
  Cseke Gábor:

Antarktisz: oda-vissza

1. (Antarktisz felé)

gyere szökjünk meg antarktiszba ketten
ne töprengj sokat bolond ki visszaretten
a hosszú úttól a sarki hidegtől
jól megy ott majd a sorunk és hirtelen minden eldől
megszűnik a szorongó bűn a rejtezkedés
jégkristályként csörömpöl a bomló nevetés
egyéb se látszik belőlünk csak a szemünk
abból olvassuk le mi is történik velünk
én a tiédet faggatom te az enyémet lesed
tisztán látom benned jövendő gyermeked
vágyát ki most sejtjeidben lapul
feszengve várva sorsa hogy alakul
a sarki fagyban eltehetjük magunk
egy jobb korra amelyben majd szépen felolvadunk
s tobzódva éljük a rövid antarktiszi tavaszt
ma még csak jégtömbök egymás mellett akiket csúnyán kikezdett a nap
gyere velem antarktiszba mintha haza
ez már a jég a fagyos szív szava

2. (Hasadó jégtábla)

már elaludni sem merek
hallom a jégtábla reped
ketten kuporgunk teli félelemmel
a hasadozó tutajon
kába fejed a vállamon
hánykolódik az óceán
mi tör még ezután reánk
jégtáblánk egyszer elhasad
éjjel nappal csak tartalak
nehogy elússzunk hirtelen
tovasodró vizeken
már elaludni sem merek
így talán fel se ébredek

3. (Titkos kapocs)

mi ez a nyüzsgés a jég alatt
rajban követnek a halak
test test után test test fölött
opálos kékbe öltözött
csodáljuk ezt a vonulást
a végtelenbe illanást
hányan érkeznek meg s hova
nem tudja meg senki soha
hogy az a hal mit nyársra tűz
titkos kapocs mely összefűz
egy test vagyunk mely kettőbe oszlott
úszunk egy csillogó kifosztott
jégtábla közepén
hol eggyéváltunk
te meg én

4. (Összezavarodott naptár)

mióta élünk már a sarkon
hiába számolom
összezavarodott a naptár
ahogy az iránytű is fura táncba kezd
kezünkben
és nem akadt egyetlen irigyünk sem
aki utánunk eredve
csakazért is hogy ártson
vállalja e létet
melyben a magány öröme
váltakozik a szerelem megtartó erejével
épp ez az antarktiszi csoda

nem jégország lelkes adománya
mi vittük magunkkal oda

5. (Sosemvolt táj)

a horgony felhúzva
a távolodó parton már a hunyorgó szem
se fedezi föl a sebzetten is le-fel járkáló
magára maradt vacogó reményt
a mozduló hajó sorsa fölött már
felső erők döntenek én csak a tatról
nézhetem a jegesedő végtelen sebként
beforró öblöt
ringatom sajgó hideglelős
emlékét egy sosemvolt tájnak
egy tovamaradó szabadságnak mely
csak akkor és ott él ahol
az ember különben képtelen élni

6. (a cirkuszt lebontják)

mellettem könyökölsz
arcod zárkózott
cserzett
s míg lopva fölleltározom pörsenéseid
duzzatag orrod tövét
lefittyenő ajkad szélét
kis bajuszkádat a korpát
hajad tövén
mintha idegen földrészt szemlélnék
elszégyellem magam
de hisz ezt mostanig is láthattam

a kéz megindulna gyöngéd megszokott útjaira
félúton a mozdulat gondolatába fagy
ahogy minden távolodik
elmarad a part s vele te is
a parton a le-fel szaladgáló
kezeit tördelő remény
marad a szabadság az éjszakák tüze
szépségünk szavunk
mint mikor a cirkuszt
komótosan lebontják
vigasztalanul
fordított sorrendben
 
 
0 komment , kategória:  Cseke Gábor  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 152 db bejegyzés
e év: 1927 db bejegyzés
Összes: 8495 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 443
  • e Hét: 1765
  • e Hónap: 20828
  • e Év: 450804
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.