Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Végh György: Alkonyi vázlat
  2018-07-13 08:23:13, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Végh György  
Szilágyi Géza: Sírirat.
  2018-07-13 08:21:01, péntek
 
  Szilágyi Géza:

Sírirat.


Miért is, hogy minden halandót e lét
Álomgyilkos napfénybe számkivet !
Miért vagyok csak a sírban tied,
Szép éj, melynek kivérzett szívem áldoz !

Hol a sors osztja koldusgyönyörét:
Ott kellett nékem is görnyedve járnom;
Megvérezett a kéj, e szöges járom.

Szép éj, melynek kivérzett szívem áldoz
Tiéd vagyok most és te is enyém !
Ó mért, hogy csak az élet ösvenyén
Jutunk mi földiek el a halálhoz . . . .


Jovendo_1905.
 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Géza  
Lévay József: Utasok
  2018-07-13 08:19:33, péntek
 
  Lévay József:

Utasok


Hogy űzik egymást, hogy szaladnak
Apró hullámi a pataknak !
Miért sietnek, és hova ?
Mellettök, a mint útra kelnek,
Fürdő virágok esdekelnek,
De nem hallgatják meg soha,
Vigan iramlanak tova.

Szeretettel fordul hozzájok
S integeti bérczes hazájok:
Kis fiaim, ne menjetek !
A sík alföld bármint varázsol.
Sohasem lesztek boldogok máshol:
Itt van a ti jó helyetek,
Keblemen, hol születtetek.

Oh! ha köztük már czélhoz érve
Csak egy is újra vissza térne
És elregélné sorsukat :
Hogy vándorútjukat mi várja,
Ha elnyeli a tenger árja,
Nevök s emlékök sem marad:
Folytatnák-e futásukat ?


Vasárnapi Ujság 1913. márczius 23.
 
 
0 komment , kategória:  Lévay József  
Lenkei Henrik: A csavargó bosszúja.
  2018-07-13 08:18:39, péntek
 
  Lenkei Henrik:

A csavargó bosszúja.


Vén csavargó ül a kocsma padján
Poharából hosszút húzogatván,
Bús-mogorván néz maga elébe,
De egyszerre felvillan a képe :

"A ki asszony, menjen a pokolba !"
így kiált fel vadul, fuldokolva,
"Átok verje, kárhozat temesse,
Sohse is örüljön lelke-teste !

Álnok arczán kora ráncz terüljön,
Épvonásu csecsemőt ne szüljön,
Holtbetegen, száz nyomorba tengjen -
Legkivált ki így csúffá tett engem !"

Hallgatják a borozó legények,
Tetszik nekik a káromló ének -
"Jól beszélsz és igazat! Csak rajta !
Rossz portéka az az asszony fajta !"

S im egy sápadt fejérszemély lép be,
Siró-rivó kisded van ölébe;
Félve ül le a többitől távol,
Nehéz bánat sír ki az arczából.

"Hé fiuk ! Egy galamb ide tévedt !"
A leghetykébb kezdi a beszédet -
"Kérdezzük meg merre van a háza
S ura jobban mért meg nem vigyázza ? ! "

Odaszól egy siheder a vénnek:
"Adj egy csókot a bús giliczének! "
A harmadik a kicsit faggatja :
"Kis bogárkám, kinek vagy magzatja ?"

Szegény asszonyt megöli a szégyen.
Hova menjen ? Mit szóljon ? Mit légyen ?
"Mióta ő elhagyott" csengi
"Nem fog pártul e világon senki ! "

Nem hagyják ők ! Hangosan röhentnek
Csúfolgatják apáczának, szentnek.
Már az első átkarolja durván -
Csak leroskad, valaki legyúrván.

Felpattanva látják a zavargók
Bősz csapásra készen a csavargót.
De szemétül - vagy mitől - ijedve
Az inába száll mindannyi kedve.

Nyájasan szól az meg a cselédnek:
"Ne félj lányom, ezentúl megvédtek !
Engem is az csalt meg, kit szerettem -
Kényed szerint parancsolj felettem ! "


Tolnavármegye, 1891. szeptember 20.
 
 
0 komment , kategória:  Lenkei Henrik  
Könyves Tóth Kálmán: Tompa emlékszobra előtt.
  2018-07-13 08:16:15, péntek
 
  Könyves Tóth Kálmán:

Tompa emlékszobra előtt.


Virágregék ihlett költője, Tompa !
Beteg szivedre enyhe balzsamot
Kerestél sudár fenyvesek tövében,
Feketehegy enyhületet adott.
Szünék a láz tüze, s el-elmerengve
Hallád, hogy a vadvirág is cseveg:
>Hű dalnokunk ! borult kedély világod
Egén ne lássunk barna felleget !<
Kedvenczeid sóhaját hallva itt.
Mosolyra nyíltak édes ajkaid.

Kihűlt a sziv ! Rideg sír öble zár el,
De szellemedre nem vet árnyat éj !
Dalod : sugár ! Hazát szeretni gyulaszt,
Szerelmet gyújt; varázsa égi kéj !
Örök szobort emeltél önmagadnak,
Talapzata százezrek szive lett
Aranybetükkel irva, vésve rája,
Szerény költő, halhatlan érdemed !
Tied legyen e mai ünnepély,
Géniuszod lebegjen itt - s regélj !

Te néma kő ! mely a művész kezében
Alakot öltve felidézed öt,
Fájó szivét s a tört kobozt ne mutasd,
Ma ne lássuk a >Tompa-pihenőt<,
A hol hűs, árnyas utakon bolyongva,
Gyöngéd szivéből bús sóhaj fakad:
>Halál közelg ! Tűnő porsátoromnak
Tovább időzni itt lenn nem szabad !<
Az illat árja mint a légben úsz,
így szállj felénk, oh áldott Géniusz !

Légy áldva, Géniusz, hogy Tompa nevén
Enyészetnek komor köde nem ül !
Feketehegynek is nagy ünnepe van,
Forró imánkba hála-köny vegyül;
Ah, mert örömdalt zengve szobrod előtt,
Hazát bejárva döng a bérczeken:
>A dalnok első szobra ez ! < jelezve,
Hogy a költő nem élt itt jeltelen.
Oh Tompa, szólj ! az erdő is dalol;
Virág susog, a fenyves meghajol.

Virágregék lánglelkü dalnokának
Márványszobrára illik a virág;
Hisz' élte alkonyán bú vihara dúlt,
S örömtelen a romba dőlt világ.
Szerelem, hit vigasztalák s ha dalolt,
Aludt a kin, el-elpihent a gond,
Remény sugára gyúlt közeljövőben,
Koszorút lát redőzött homlokon.
Mit álmodál, nem hiu képzelet:
Koszorúznak női gyöngéd kezek.

A lantos édes álma teljesülve :
A babér márványhomlokára tűzve.


Feketehegy, 1889. jul. 25.

Vasárnapi Ujság, 1889. augusztus 4.
 
 
0 komment , kategória:  Könyves Tóth Kálmán  
Szalay Mihály: Dal a bánatról.
  2018-07-13 08:15:05, péntek
 
  Szalay Mihály:

Dal a bánatról.


Van idő, hogy fáj az élet;
Rám fénytelen, nagy éj borul;
Szólna ajkam, de csak reszket,
Szivem kíntól összeszorul.

Hosszasabban el nem bírnám ;
Nem is tart, csak egy-két percig.
És utána minden szebb lesz,
Kis öröm is nagynak tetszik.

Úgy is van, hogy szivem néha
Csendes búra kedvet érez ;
A busongó bánatban is
Van valami vonzó, édes.

Zord tél után szebb a tavasz,
Vak éj után a napvilág.
Felhős égből is száll sugár,
Sirhanton is nyílik virág.


Harangszó, 1910. november 13.
 
 
0 komment , kategória:  Szalay Mihály  
Bertalan Gyula: Mintha lennél
  2018-07-13 08:14:10, péntek
 
  Bertalan Gyula:

Mintha lennél


Mintha lennél úgy kereslek.
Nyüszítő megbékélés délről
jövő alig széllel. Hallucinálok.
Lábnyomok nélkül recsegnek
idomtalan kavicsok a parton.
Éjszaka ellopott szavaid most
kipotyognak a zsebemből és
a reggelmadarak dadogásra
szaggatják rikácsolva.
Nem tudlak összerakni.
Vagy a színek, vagy a kontúr
hiányzik. Talán mindkettő.
Ott felejtettelek valahol
mintha volnál és
kereslek mintha lennél.
Egyik végén kikötött függőhíd.
Kapaszkodok a semmibe,
hallgatom a idomtalan kavicsok
recsegését és úgy kereslek,
mintha itt lennél velem a parton.

Dokk.hu
 
 
0 komment , kategória:  Bertalan Gyula  
Fodor András: Kegyelem
  2018-07-13 08:13:19, péntek
 
  Fodor András:

Kegyelem


Ha lépcsőn föl vezetve
fogtad már apró gyerek kezét,
érezted, gyönge, összegyüremlő
tenyerében hogy mozognak a csontok,

válladhoz hogyha vontad egyszer is
futkosó kicsiny lány fejét,
s megcsapta orrodat a haj, a bőr
meleg madárfészek szaga,

ha láttál a vonat ablakában
csimpaszkodó fiút
esengeni a mezőkre gurult
olajzöld tollú madarak után,

ha láttad ugyanőt a küszöbön
két lábfejét egymásra gyürögetve,
felpuhult, nedves arccal szipogni,
mert kobakjába szúrt a méh,

ha szemhéjad alatt is őrzöd
egész testében ujjongva, kinyílva
száz-galambszárnyként repeső-fehéren,
hogy szalad vissza anyjához az élet,

tudod mért kap kegyelmet újra,
annyi keserves szégyen után is
a folytatódás.


Innen és túl
Versek az Isten-kereső emberről
1935.
 
 
0 komment , kategória:  Fodor András  
Szász Gerő: Az árva.
  2018-07-13 08:11:14, péntek
 
  Szász Gerő:

Az árva.


Nem kérdem, ki vagy? Érzem, tudom, látom.
Ott tartod nevedet halavány orcádon.
Szemed megtört fénye egy világot vádol:
Lehullott falevél villám-ütött fáról.

Ha nap fénye éget, ha szélvihar sodor,
Menhelyed, otthonod az útszéli bokor;
Vánkosod a göröngy, s ha meglep az álom,
Csak akkor vagy boldog ezen a világon!

Álmaidban te is, mindent elfeledvén,
Nincs ennél édesebb, pihentetőbb párna:
Legjobban tudja ezt, a ki árva, árva.

És ha felébredtél, bármerre visz utad,
Kósza szél kikacag, kóbor eb megugat;
S rongyaidba bújva, minden feszületnél
Zokogva kérdezed : minek is születtél ?

És könnyed hull, omlik, minden tagod reszket . . .
De mozdulni látjuk az érző keresztet;
S égi szózat zendül e nagy világon át:
Áldott, ki fölveszi egy ilyennek gondját !


Harangszó, 1911. október 29.
 
 
0 komment , kategória:  Szász Gerő  
Szakáli Anna: Jónak lenni
  2018-07-13 08:09:48, péntek
 
  Szakáli Anna:

Jónak lenni


Ezernyi sebből vérzett
gyermekszívem, mikor
láttam a rosszat,
láttam máshol a szépet,
amely megigézett.

Évek multával görcsösen
csak a jót akartam,
kétszeri júdás, ezért
mindent megtagadtam.

Most már jó lehetnék,
magam törvénye szerint
keresem, élem a szépet,
de jönnek a rosszak megint.

Értetlen, buta és gonosz,
nevetek ezen néha,
máskor sírnék, anyám,
válladra borulva.
 
 
0 komment , kategória:  Szakáli Anna  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 313 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 753
  • e Hét: 12014
  • e Hónap: 31259
  • e Év: 1986676
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.