Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Lányi Adolár: Egy asszonyhoz
  2018-07-15 09:21:18, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Lányi Adolár  
Könyves Tóth Kálmán: Saul és Dávid.
  2018-07-15 09:19:26, vasárnap
 
  Könyves Tóth Kálmán:

Saul és Dávid.


Saul szive éjsötétbe,
Nincsen nyugta ébren, alva.
Vad kisértet jár ki és be,
Tova űzni nincs hatalma !

Dalnok lantja űzhetné el,
A mi bántja s lelkét dúlja
Követ indul szolganéppel,
Fáklyafényök Isten újja.

Betlehembe igy vetődnek,
Szárnyra kelve száll a jó bír:
Délczeg ifja szép mezőnek
Hogyha lantol: dala gyógyír.

Húrja pendül . . . zendül ajka,
S mintha sírna lágy zenéje,
Szolganép is ámul rajta,
S elbűvölve tart feléje:

>Dávid, jöszte, Saul kéret !
Gyászban űl ma bús Izrael . . .
Lantod légyen a kiséret,
Gyötrő lélek így hagyná el.<

Dávid arcza elsötétül:
>Gyönge nyájam, róna, bérecek,
Hadd búcsúzzam erdeidtül,
Jahve, szólít . . . ő a végzet !<

Fényben úsznak márványtermek . . .
- Zsarnok lelke éjsötétbe, -&#8212;
S Dávid, ifjú pásztorgyermek,
Bűvös lantot verve, lép be.

Mintha sírna lágy zenéje,
Majd vidulna egyre jobban,
Bánat enyhül, oszlik éje.
Saul szíve meg-megdobban.

Húrja pendül . . . zendül lantja . . .
Zsarnok éled . . . arcza vidul.
Gyötrő lélek hátrahagyja,
S rabja mentve, lánczaitul.

Szárnyain a gyors időnek
Elsuhannak század évek . . .
Emberöltők sorra jőnek . . .
Zeng a hárfa s száll az ének !

Pásztordalnok sírba zárva.
Pálcza s trónja semmivé lett.
Lánglelkekre szállt a hárfa,
S gondot űz, ha bánt az élet !


Vasárnapi Ujság, 1891. április 5.
 
 
0 komment , kategória:  Könyves Tóth Kálmán  
Szabolcska Mihály: Pihenőben
  2018-07-15 09:17:14, vasárnap
 
  Szabolcska Mihály:

Pihenőben


Csupa harc az élet,
Küzködünk mindnyájan.
Megpihenünks újra kezdjük
Örök egyfolytában.

Boldog, akit köztünk
Napi küzdésére :
Várva-várnak édes csókkal
Édes pihenésre ! . . .

Boldog vagyok én is,
Jó az Isten hozzám
Érdemetlen napsugaras
Áldást árasztott rám.

Egy szép barna kis lány
Csillagos szemével:
Les engemet minden este,
Meleg öleléssel.

Szép szava szólása :
Fél megnyugvásom.
Ölelése, csókolása:
Egész megváltásom !

Nem adnám a csókját
Széles e világért.
Puha karja ölelését
A nagy mennyországért !

- Édes Istenem, áldd meg
A rámhajolását.
Hozzámvaló szerelmetes
Szíve dobogását !

Áldd meg a szaváért.
Áldd meg a csókjáért
Az én lelkem kis lányomat
Aranyos magáért !


Pápai Hírlap 1912. január 20.
 
 
0 komment , kategória:  Szabolcska Mihály  
Toldalaghy Pál: Gyötörj csak
  2018-07-15 09:15:36, vasárnap
 
  Toldalaghy Pál:

Gyötörj csak


Gyötörj csak engem, üdvözítő
és konok lelkiismeret.
Gyötörj csak addig, míg nem élek
oly tisztán, mint a kisdedek.

A holdvilágos éjszakában
suhanj utánam és riassz
fel olykor édes álmaimból,
hadd kérdezzem: ki az? ki az?

A fák alatt a kertek árnyas
során jöjj szembe énvelem.
Ügyeljél minden szívverésre,
mint árulóra, éberen.

Figyelmeztess és ints a jóra.
Mondd: földre hull a lombos ág
s a fürge szél a ködbe mossa
a rózsák rothatag szagát.

Vagy börtönözz be, hogyha látod,
hogy ellenállni nincs erőm,
az őrület nagy klastromába,
szilárdan s mégis szenvedőn


Innen és túl
Versek az Isten-kereső emberről
1935.
 
 
0 komment , kategória:  Toldalaghy Pál  
Szakáli Anna: Éjszaka
  2018-07-15 09:14:24, vasárnap
 
  Szakáli Anna:

Éjszaka


Csillagos égen égi szekér vonul,
földi sötétségben semmi nem mozdul.
Nincs Hold az égen, elaludt éppen,
északnak tartó Göncölszekéren,
ki Tejútra fordítva szekere rúdját,
öröktől rója Mindenségnek útját.
Csillagvárosok pislogó fénye,
fura rezgéssel csendesen néz le;
porszemnyi ember az éjszakából
mondd, mit lesel el fényektől távol?
Hullócsillagnak bűvös igézetét,
vagy a végtelen titkos üzenetét?
Kinn a réten, csend őrködik ébren,
szellő mozdul lágyan, fűszál rezzen.
Túl a kerítésen, a lápra ereszkedve,
köd lepi a tájat lassan, remegve.
Tücsök hallgatja az éjszaka neszét,
szárnyát rezgetve nem ad éji zenét.
Eltűnt, imbolygó lidérc sem pislákol,
csalóka fénye, ma éjjel nem táncol.
Nincs erőm emelni bódult fejem,
mély álom húzza le fáradt szemem,
éjszakának hallom méla sóhajtását,
fekete angyal teríti ki szárnyát.
 
 
0 komment , kategória:  Szakáli Anna  
Szilágyi Domokos: Anyám
  2018-07-15 09:13:35, vasárnap
 
  Szilágyi Domokos:

Anyám


Kiment a kertbe. Lába alatt
füvek kacarásztak; a vén diófa
meg-meghajolva
gordonkahúrként bongott.
S mint az árnyékok alkonyatkor,
úgy kóvályogtak feje fölött
a gondok.
A paprikák illedelmesen
utat nyitottak néki,
s apró paradicsomtövek
megannyi mosolygó bokra
úgy totyogott utána,
miként hajdani emlékei,
s miként majdani unokái:
némán, szoknyájába fogódzva.
Surrogtak a lehulló napsugarak,
a sötétedő ég aszott-kedvűen hallgatott.
Arcán mosoly suhant át: és mosolya nyomán
halkan fényesedni kezdtek a csillagok.
Csönd volt, hatalmas csönd. - Virágok szirmain
a hűvös harmat ájultan hevert.
A növekedő estben
napos holnapokat dédelgetett anyám -
s mintha ringatta volna, lassan elaludt a kert.
 
 
0 komment , kategória:  Szilágyi Domokos  
Szamos: Az én szobámban . . .
  2018-07-15 09:11:57, vasárnap
 
  Szamos:

Az én szobámban . . .


Az én szobámban félhomályos csend van . . . Levendulaillat
száll régi, kopottas bútorokból, vegyülve messzi,
messzi virágos kertek alkonytáji, sejtelmes sziléne illatával . . .

Küszöbömnél elhal a zaj, a lárma s babonás áhitat vár
nyikorgó, rozsdás záru ajtó mögött . . .

Ritka az óvatlan réseken, leeresztett függöny mögül
nagynéha becsillanó napsugár az én szobámban . . .

Kint vásári lárma, törtető, tarka Élet , . . bent ünnepélyes
szentély, tompa, halovány szinek . . .

A sápadt, alig derengő fénybeveszőn gigászi nagyra
nő ócska pamlagom árnya és mint óriási ravatal -
Életem rozzant ravatala - áll a szobában . . .

Jó rajt hanyattfekve távolbalátó szemekkel üres semmibe
nézni . . . bizonytalan, el-eltünö árnyak után . . .

Ilyenkor jönnek . . . felvonulnak múlt évek emlékfoszlányai
. . . Ilyenkor ismét meséket hallok a fojtó csendben,
halk szavu meséket . . . szűzi tiszta álmokat látok . . .

Ilyenkor feledve, hogy elmúlt minden . . . hogy egyre

Ilyenkor sok, sok virágot látok . . . tündérek serege
libben . . . távolbavesző, régelhagyott tavaszmezők illatát
érzem . . .

Kint éveket mér az Idő, idebent megállott az Élet . . .
Kint elérhetetlen messzeséget kerget a vágy, idebent oly
közel az álom ! . . .

Ide bent jó. Embertől, bűntől, babyloni tavasztól megtisztulva
félhomályos, csendes szobában távolbalátó szemekkel
álmot várni s az Életet, az Életünket tisztának, szépnek látni . . .


uj_elet_1922. április 23.
 
 
0 komment , kategória:  Szamos  
Zempléni Árpád: Tóparton.
  2018-07-15 09:10:29, vasárnap
 
  Zempléni Árpád:

Tóparton.

I.

Tóparton állok. Nézdelem
Az apró hullám-gyűrűket.
A mint inognak nesztelen,
S egy könnyű ákáczlevelen
Próbálgatják erejüket.

Egy lepkeszárny érinti csak
S tükrén az is nyomot hagyott.
Szélvész, vihar se kelti föl
Álmos, megdermedt fektiből,
Ha tükre egyszer - megfagyott.

II.

Ringó hulllámok tükörében
A napnak képe ing, rezeg,
A lombos ágat mintha ráznák
Parányi kis tündérkezek.

Aranyhalak csapatja űzi
A lombon áttört sugarat.
Majd tánczra kelnek ott körötte
Keringve a felszín alatt.

Dalos madár az ág hegyéről
Kedvét találva nézi ezt.
Hunyorgat kis sötét szemével
S a tánczhoz ő fütyölni kezd.

Ne volna szívem összetörve,
Ilyen nehéz, borús, kihalt,
Én zengeném játékotokhoz
A víg, bohókás, játszi dalt.


Vasárnapi Ujság, 1891. április 5.
 
 
0 komment , kategória:  Zempléni Árpád  
Szirmay Gerő Lajos: Soha többé. . .
  2018-07-15 09:08:57, vasárnap
 
  Szirmay Gerő Lajos:

Soha többé. . .


Hazajöttem újra ide ti közétek,
Hazajöttem ismét, talán el se hagylak,
Oh milyen jól esik ez a régi fészek !
Szebben ragyognak itt sugári a napnak.
Édesebb a gyümölcs, szebbek a virágok.
Oh a távolban is gondoltam reájok !

Messziről piroslott teteje a háznak
A kéménynek füstje fel az égbe szállott,
Mintha hálát adna az édes atyának,
Ahogy engem újra közeledni látott.
Hasztalan kerestem egy imádott képet. . .
Miért olyan csöndes, kihalt itt az élet ? !

Lenn az udvar végén egy aggastyán lépdel,
Alig ismerem meg drága jó atyámat,
Átölel ezerszer reszkető kezével,
Reám néz és aztán szeme könybe lábad.
Szegény árva gyermek ! - suttogja az ajka,
S rároskadt a korhadt, megfeketült padra.

Nem kérdezem többé ő se szólít engem,
Néma szavaiból világosan értem,
Meg van irva minden leomló köny cseppben,
Milyen pótolhatlan az én veszteségem.
Az anyaszeretet édes melegével,
E világnak minden öröme se ér fel.

El el a vidékről messze megyek újra,
Nem találtam itt sem azt amit kerestem,
Csak egy percznyi üdvöt végnélküli búmra,
Oh de itt nem lehet, nem szabad pihennem.
Ami még biztatott a viharban, vészben,
Eltűnt az, elveszett, örökre, egészen.

Sok fájdalom tépett, oh de ilyen egy sem,
Sokat elvesztettem, oh de nem ily kincset,
Sok emésztő bánat, csalódás ért engem,
Utamra a végzet töviseket hintett,
S szivem mindezt olyan könnyen elviselte,
Oh de hol van balzsam erre a sok sebre !

Barátság szerelem ! múló ábrándképek,
Tünde délibábok a lét sivatagján,
- Régente, egykoron futottam feléjök,
A valót a gyönge fényért odahagyván,
Bennetek kerestem vigaszom a harcban,
Istenem teremtőm, oh ne hagyj el engem !

Küldd el őrangyalod arra a sirhantra,
Hints mennyei áldást, nyugalmat föléje,
Mig én a világban egyedül, magamra
Bolyongok, az üdvöt soha el nem érve !
Mi nekem a földnek minden kincse éke ?
A mulandóságnak, a halálnak képe.


Esztergom és Vidéke, 1886. jan. 17.
 
 
0 komment , kategória:  Szirmay Gerő Lajos  
Szalay Mihály: Magány.
  2018-07-15 09:06:57, vasárnap
 
  Szalay Mihály:

Magány.


Kitől üres lelkek húzódva félnek,
Jer, én nem tartlak rémületes rémnek;
Barátom vagy, kinél jobb sincs talán,
Csöndes, komoly magány !

Üres lelkek s órák ha elragadnak,
Te mindig újra visszaadsz magamnak.
S érzem, csak akkor és csak úgy vagyok,
Ha magamé vagyok.

Csak úgy tudom, hogy élek s mért is élek,
Ha önmagammal meghitten beszélek,
Ha nem zavar sekélyes társaság :
Bölcselő balgaság.

Ha nem lehetne benned megpihennem,
Embert, világot meggyülölne lelkem.
De hozzád tér, ha fáj, ha zaklatott
S te elcsitítgatod.

Kibékítesz a földdel, emberekkel,
És összekötsz az éggel, Istenemmel.
Így adsz megismét új erőt nekem,
Ha hí a küzdelem.

Kinccsel rakodva jön meg minden óra,
De kincsét csak nyitott szivekbe szórja;
S a sziv csak benned nyil meg igazán,
Meghitt, komoly magány !

Mily sok titoknak fátylát félre rántod,
S gyakorta láttatsz tisztább, szebb világot.
Mily gonddal hintesz fényt és jó magot
S a konkolyt szaggatod.

De balga lelkek, kik te tőled félnek !
Jer, én nem tartlak rémületes rémnek.
Barátom vagy, kinél jobb sincs talán,
Csöndes, komoly magány !

Pápai Hírlap 1912. április 27.
 
 
0 komment , kategória:  Szalay Mihály  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 313 db bejegyzés
e év: 2265 db bejegyzés
Összes: 32162 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 274
  • e Hét: 12975
  • e Hónap: 65208
  • e Év: 1436284
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.